Rose regénye

A német lány #1-2

by Janka Fábián

Sepp ​Weinbach, azaz becsületes nevén Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiú a harmincas években tanulni megy Németországba, és a boldogulás reménye, illetve egy szerelem ott is marasztalja. A fiatalember, aki hisz a náci propaganda hangzatos ígéreteinek, belép a Wehrmachtba. Francia tolmácsként ott van a Párizsba bevonuló német tisztek között is. A francia fővárosban beleszeret szállásadója lányába, a dacos és büszke Cécile-be, ám szerelmük nem teljesedhet be, mert Seppet átvezényelik a keleti frontra, ahol aztán megjárja a sztálingrádi csata poklát. A háború maradandó sérüléseket hagy a testén és a lelkén egyaránt, de legalább életben marad. Már úgy tűnik, hogy végre megleli a nyugalmat és békét bajorországi kis szőlőbirtokán, amikor egy napon felkeresi egy hivatalnok azzal a hírrel, hogy Cécile-nek a háború alatt gyermeke született, akinek állítólag ő az apja. A kislányt azonban mint törvénytelen, német gyereket árvaházba adták. Sepp meghozza élete talán legnehezebb döntését: örökbe fogadja a kis árvát. Ő Rose, a különleges, türkizkék szemű, vadóc, de szeretetre éhes kislány.

Fábián Janka sok szálon futó, szerteágazó, fordulatos családregényében a második világháború alatti és utáni Európa ellentmondásos, drámai történelmét idézi meg. A boldogság kék madarát kergető, esendő, mégis tiszteletre és szeretetre méltó hősei arra tanítanak, hogy mindig újra lehet és újra kell kezdeni az életet, és sosem szabad feladni.

Hardcover

Published June 15, 2018

Reviews

[Kinga · Rating 2 out of 5]

Ez már legalább a hatodik Fábián Janka regényem az elmúlt években, de egy ideig biztosan az utolsó. Mindig adtam neki újabb és újabb esélyeket, de szemmel láthatóan nem nekem találták ki az írónő stílusát.
Pedig most még nem is panaszkodhattam arra, hogy nem korhű a nyelvezete, hiszen a negyvenes években kezdődő cselekmény beszédstílusa már nincs messze a maitól annyira, mint mondjuk a századfordulói. Utóbbiból, mondjuk az Emma évszázadánál, borzasztóan kiragadta az olvasót egy-egy jelenetből a huszonegyedik századi nyelvezet. (Ha valaki kíváncsi, hogyan is csinálják ezt a profik, az olvasson el egy könyvet az Ambrózy-sorozatból, a nagyszerű Böszörményi Gyula tollából.) De itt mondom, a kor miatt ezzel nem akadt probléma.
Amit mindig értékelek Fábián Jankánál, az az, hogy igenis igyekszik magyar eseményekre reflektálni, azokat belefűzni a történeteibe. Nem megy bele, különösebben nem merül el a részleteibe (, amitől az olvasó igazán ott érezhetne magát), de legalább belerakja. Az egyedüli esetek, ahol tényleg úgy kifejti, ahogyan kellene, az Borpataky Jóska franciaországi és sztálingrádi útjai, ott tényleg ott érzi magát az olvasó. Nem teljesen véletlen, hogy a kritikákban ezeket emelik ki az olvasók.
Ami ebben a Rose regényeben igazán bosszantó volt, az a férfiak elleni... Nem is tudom, szexizmus? Kérdem én, miért kell majd minden egyes 20 és 50 közötti férfival szemben annak lenni a fő kérdésnek, hogy milyen vonzóak, milyen elementáris erő árad belőlük stb. Plusz, max 1 hobbi (zene, régiségek, fényképeszet...). A fene tudja, szeretek olyan karakterekről olvasni, akik halvány mélységgel rendelkeznek, ha már nem is túl komplex személyiségűek (nem kell mondjuk Mr. Rochester kaliberűnek lenni az élvezhetőseghez). A lényeg, hogy olvasókent és nőként, én éreztem rosszul magamat, hogy a regény se tartja többre őket. És ezen nem segít az se, ha mindenkinek adunk némi tragikus múltat. Mert attól még továbbra se derül ki milyenek, maximum, hogy milyen szeretők. (Az egyik új férfi karakter második jelenetének végén tippeltem, hogy úgy 20-30 oldal múlva jön össze a főhősnővel... 21 oldal múlva már szeretők voltak...) tudom, hogy ezek a regények a filléres romantikus regényeket idézik, és ha már kezembe veszem, számítsak rá, hogy pontosan annyit kapok, mint amennyit a borító ígér... de olyan jó lenne valami többet kapni. Talán Sepp, Jean-Phillipe és Antoine kaptak egyedül némi árnyalást. Mondjuk utóbbi valami más miatt is kimaradt Rose trófeáinak sorából.
Ugyanígy Rose-ról se tudunk meg sok mindent. Persze a tények megvannak az életéből. Ismerjük a főbb eseményeket etc. De mit tudunk felmutatni azon kívül róla, hogy csinos, jól öltözködik, jól zongorázik, traumatikus volt a gyerekkorának eleje, szereti a Papát és egyik pasiról a másikra ugrál. Vicces? Okos? Mi érdekli? A jó ég tudja. Persze ez azt a célt szolgálja, hogy az olvasó bele tudjon helyezkedni ebbe a szemszögbe.
Sajnálom, hogy így lehúzom, elhiszem, ha valakinek elég ennyi limonáde. Engem elszomorított, hogy nem akart több lenni és csak becsületből olvastam végig.

[Zsolt Csaba Csiki · Rating 3 out of 5]

A light enough romantic novel which takes the reader through 30 years of European history starting with the occupation of France in WW2 and ending in communist Hungary of 1973. A good book to pass the time on a trip or when you have nothing to do but not something you would remember in a year or so.

[Angel Hardi · Rating 3 out of 5]

Very good but the plot started to be entangled mid-way. I mean I wanted to learn about Cecile more and her story just finished. I really liked the character of Sepp and could learn nothing about his death.