What do you think?
Rate this book


353 pages, Paperback
First published January 1, 2018
Ezt a duológiát nagyon élveztem. És ezt a kötetét egy kicsit jobban. Igaz, a fülszövegben leírt alaphelyzet egyszer sem hangzik el a regény folyamán (miszerint az EU felbomlott városállamokra), és igazából az sem derül ki, hogy valós helyszín akar-e lenni az a két városállam, amiről szó esik. Az utalásokból akár ki lehetne hámozni valamit, de nem sikerült teljesen biztonsággal megfejtenem. Mivel nem vagyok történész, elképzelésem sincs, mekkora a realitása annak, hogy gyakorlatilag a történelemfolyamban visszalépve nem is keveset, újfent városállamokból álljon a világ, de a duológia engem meggyőzött arról, hogy ez nem kizárható alternatíva.
Egyértelműen a világ felépítése tetszett a legjobban. Valószínűleg a protagonistánk 13 éves volta már kicsit távol áll tőlem, és egyébként is mindig a világépítés érdekel a disztópiákban a legjobban. Szóval van Város, mert ez tényleg ennyire egyszerű, és tökéletesen illik a kamasznarratívához.
Vik, a protagonistánk tehát egy kolóniában él édesapjával együtt, nagyon életre való 13 éves kiskölyök. Egyébként nem szoktam ennyi cselekményt írni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy ifjúsági disztópiához képest is kifejezetten összetett a történet, sok mindenről szól: a rendszerről (ami akárhonnan nézzük, valami furcsa keveréke a kommunizmusnak és a kapitalizmusnak), egy családról, a kolóniákról, barátságokról, játszmázásról is. És mindeközben emberek élete is tét.
Természetesen cliffhangerrel van vége, úgyhogy borzasztóan örülök, hogy rögtön ezután neki is kezdhetek a 2. kötetnek, amit örömmel tapasztaltam, hogy nem fog 3. követni, így nem kell ki tudja hány évet várnom arra, amíg megjelenik.
A Gömbre visszatérve. Nagy potenciált látok benne, bár egyelőre nem sok mindent tudtunk meg róla. De mindemellett kicsi félelem is van bennem, mert van egy nagyon erős transzcendencia érzésem tőle, ami nekem kicsit aláásná az eddig remekül felépített világot. Egy magyarázat nélküli kvázi istenség nem hiányzik a sztoriba.
Amint ez a kilométeres értékelésemből is látszik, A Gömb egy nagyon gazdag történet, ami ad elég gondolkoznivalót, és nem utolsó sorban izgalmas is volt, bár erre kisebb hangsúlyt fektettem (mert nekem nem ez a fontosabb része). Csak ajánlani tudom!