Befogad és kitaszít

by Tamás Rojik

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.

123 pages, Paperback

Published January 1, 2016

Reviews

[Fairymysz · Rating 4 out of 5]

3,5 csillag

Az első könyvem volt Rojik Tamástól, de az biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon megtetszett a stílusa, a könyv szerkezete, az, hogy Noémi és Bence szemszöge teljesen más stílusban íródott, nagyon tetszett.
Érdekes volt belelátni az életükbe, az "érzéseikbe". Viszont a végével nem vagyok kibékülve: mintha az író mielőbb be akarta volna fejezni és ott hagyott minket lógva. Nekem túl gyors volt, ahogy Bencéék eljutottak a fényképektől és matractól a szerelemig. Még olvastam volna arról, hogy végül Noémi rájön-e, hogy már neki sem a fényképek kellenek igazából.
Ami még csalódás volt, hogy az LMBTQ címke miatt becsapva éreztem magam. Sajnálom, hogy csak az egyik mellékszereplőről derült ki, hogy meleg. A fülszöveg (már, ha annak lehet nevezni), alapján és, ahogy elkezdtem olvasni teljesen mást vártam.
Mindenesetre, biztos, hogy Rojik Tamás más könyvét is el fogom olvasni. És meg kell köszönnöm az írónak, amiért a járvány ideje alatt ingyenesen elérhetővé tette ezt a könyvét, ezzel lehetőséget adva arra, hogy megismerhessem a stílusát.

[Timeja · Rating 5 out of 5]

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, és már régóta a várólistámon pihent, mígnem egy véletlen lehetőség útján hozzám került. Rövid, ám annál érdekesebb, sodró lendületű könyv. A lehető legtermészetesebben áramlik a szöveg. Arányos, pont annyi, amennyinek lennie kell. Valahogy minden mondata annyira a helyén van, hogy nehéz is írni róla, milyen. Egyszerűen magától értetődőek a mondatok.
A történetről nekem Sheldon Cooper jutott eszembe, a maga érzelemtelen, kényszeres, túlszabályozott életével. Sheldon és ifjú Sheldon kalandjai. Jó volt végigkövetni az útját, hogyan próbált beilleszkedni, hogyan alkalmazkodott a társadalmi normákhoz, milyen áldozatokat hozott, hogy "normálisnak" tekintsék. Sok párhuzamot felfedezhetünk a saját életünkkel, milyen nehéz néha egy csoport normáihoz alkalmazkodni, miközben minden álmod, hogy beilleszkedj, hogy oda tartozz és bevegyenek a csapatba. Vagy épp ellenkezőleg, milyen szembenállni olyanokkal, akik abszolút nem értenek meg, és te pedig nem vagy hajlandó változni az ő kedvükért. (Én mindig az utóbbinál kötöttem ki, és ez nem mindig kellemes.)
A tagolás nagyon jó volt, de Noémi karakterével nehezen békültem ki. (Persze, tudom, velem van a baj, mert nehezen tudok empatizálni ilyen fehérmájú lányokkal.) Legalább az első látásra kialakított véleményem (unatkozó gazdag p*csa) a végére egészen átformálódott (kiszámíthatatlan gazdag p*csa), de ezekkel a hisztériázós és jelenetet rendezős nőszemélyekkel nehezen jutok dűlőre. Sajnáltam szegény srácot. (Mindezzel nem az írót akarom méltatni, hanem a hisztis nőket, jól elkapta ezt a karaktert.)
Az üzenete is tetszik, mert végül mindig megtalálja a zsák a foltját, és mindig hinni kell abban, hogy van valahol valaki, aki megért, és úgy passzoltok, "mint a borsó meg a héja". Nehéz néha elhinni, de tényleg lehetünk boldogok.
Szerintem ez egy hihetetlenül jó könyv! Köszönöm!