What do you think?
Rate this book
Éjféli iskolák
Magyarország, ahogy még sosem láttuk.
Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.
15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.
Veres Attila, az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője.
Source:
https://www.agavekonyvek.hu/konyvek/e...
Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.
15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.
Veres Attila, az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője.
Source:
https://www.agavekonyvek.hu/konyvek/e...
320 pages, Paperback
First published June 6, 2018
13 people are currently reading
113 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 22 of 22 reviews
August 29, 2024
No most a horrorral a viszonyom elég ambivalens. Egyfelől felismerem, hogy a jó horror mindig általános emberi szorongásainkat, félelmeinket piszkálja ki a társadalmi konszenzus avarja alól, ilyen értelemben pedig sokkal többről szól, mint belezésről meg fogaknak csikorgatásáról. Ugyanakkor (talán ingerszegény gyermekkoromra visszavezethető okokból) az eme szorongásokat kibontó zsánereszközökre a kelleténél szenzitívebben reagálok - ezt kevésbé disztingváltan úgy lehetne mondani, hogy f*sok tőlük. De Veres Attiláról annyi szépet hallottam már, hogy mindenképp le akartam vadászni tőle valamit. Mondjuk ezt a novelláskötetet.
Mint az első bekezdésből talán kiderült, nem sokat tudok a zsáner nemzetközi élmezőnyéről, szóval a következő mondatot kezeljétek értékén, de: Veres Attila minden bizonnyal oda tartozik, a nemzetközi élmezőnybe. Mert: baromi jó. Persze nem az összes elbeszélése zúz, de amelyik zúz, az nagyon zúz. Képes úgy egyetemes retteneteket előhívni, hogy közben megőrzi azt is, ami benne sajátosan magyar és közép-európai. Nála a panelek és Kádár-kockák árnyékából, borospincék penészes mélyéről vonaglik elő az iszonyat. A lokálisból, a hétköznapiból, a mindannyiunk által értelmezhető ismerősségből indul, hogy aztán megérkezzen valami kaotikus, hideg és embertelen idegenségbe. Az egyik pillanatban a tyúk kárálását hallod, aztán a másikban egy Névtelen és Arctalan Úr artikulálatlan hörrenéseit, amelyek egyben varázsszavak, és démoni síkokra nyitnak kaput.
Különben meg nem is a hörgéstől érzi magát úgy az ember ezeket a szövegeket olvasva, mintha vak verembe taszították volna. Hanem a szereplők miatt. Veres jellegzetes karakterei nem pusztán áldozatul esnek a Gonosznak, hanem elfogadják, rutinná teszik, sőt: magukhoz szólítják azt. Nála sosem a Szörny érdekes (a Szörnyből tizenkettő egy tucat), hanem a Szörnyre adott reakció: hogy megadjuk magunkat neki, hogy elfogadjuk a szabályait. Mert ez is egyfajta túlélés. Pedig a Gonosz nem az áldozatok húsán hízik nagyra ám - hanem az engedelmesek izzadságán.
Mint az első bekezdésből talán kiderült, nem sokat tudok a zsáner nemzetközi élmezőnyéről, szóval a következő mondatot kezeljétek értékén, de: Veres Attila minden bizonnyal oda tartozik, a nemzetközi élmezőnybe. Mert: baromi jó. Persze nem az összes elbeszélése zúz, de amelyik zúz, az nagyon zúz. Képes úgy egyetemes retteneteket előhívni, hogy közben megőrzi azt is, ami benne sajátosan magyar és közép-európai. Nála a panelek és Kádár-kockák árnyékából, borospincék penészes mélyéről vonaglik elő az iszonyat. A lokálisból, a hétköznapiból, a mindannyiunk által értelmezhető ismerősségből indul, hogy aztán megérkezzen valami kaotikus, hideg és embertelen idegenségbe. Az egyik pillanatban a tyúk kárálását hallod, aztán a másikban egy Névtelen és Arctalan Úr artikulálatlan hörrenéseit, amelyek egyben varázsszavak, és démoni síkokra nyitnak kaput.
Különben meg nem is a hörgéstől érzi magát úgy az ember ezeket a szövegeket olvasva, mintha vak verembe taszították volna. Hanem a szereplők miatt. Veres jellegzetes karakterei nem pusztán áldozatul esnek a Gonosznak, hanem elfogadják, rutinná teszik, sőt: magukhoz szólítják azt. Nála sosem a Szörny érdekes (a Szörnyből tizenkettő egy tucat), hanem a Szörnyre adott reakció: hogy megadjuk magunkat neki, hogy elfogadjuk a szabályait. Mert ez is egyfajta túlélés. Pedig a Gonosz nem az áldozatok húsán hízik nagyra ám - hanem az engedelmesek izzadságán.
October 31, 2018
A második Veres Attila elolvasása után, feltétel nélküli rajongójának vallom magam. A regény és ez a novelláskötet is elég hasonló, magyar valóságba oltott iszonyú bizarr.
Az ebben található 15 hosszabb-rövidebb történet legtöbbje is ebből a formulából épül fel:
Teljesen átlagos helyzet és ember (Wellness szálló, forgatás, vakrandi, lakótelepi élet) -> hihetlen, gusztustalan és sokszor erotikus módokon kifordul magából ->tátott szájjal, kiguvadt szemekkel olvasol. Mindemellett annyira ötletes, hogy sosem unod meg az újabb borzalmakat.
Akit minimálisan is érdekel a horror, annak 1000%osan ajánlom, hogy ismerkedjen meg Veres Attila munkáival. Nem fog csalódni.
Az ebben található 15 hosszabb-rövidebb történet legtöbbje is ebből a formulából épül fel:
Teljesen átlagos helyzet és ember (Wellness szálló, forgatás, vakrandi, lakótelepi élet) -> hihetlen, gusztustalan és sokszor erotikus módokon kifordul magából ->tátott szájjal, kiguvadt szemekkel olvasol. Mindemellett annyira ötletes, hogy sosem unod meg az újabb borzalmakat.
Akit minimálisan is érdekel a horror, annak 1000%osan ajánlom, hogy ismerkedjen meg Veres Attila munkáival. Nem fog csalódni.
September 20, 2019
Nem tudok igazán ütős értékelést megfogalmazni, mert egyrészt kiütött a könyv, másrészt a novellák pont azt hozták, amit az Odakint sötétebb után vártam. Nagyon bírom ugyanis a lokális, nyomott szürrealizmusból a kozmikus léptékre váltást, ami a szerző specialitása.
Bár novelláskötetről van szó, az egyes darabokat szervesen összekapcsolják a keresztutalások és az atmoszféra. Nagyon profi válogatás olyan szempontból is, hogy a színvonal egyenletesen magas, a zsigeri behatás szépen hullámzó - vagyis ha egy történet nem akarta az agyamat végigpofozni az emésztőszerveimen, akkor azt sem érzékeltem feltétlenül rossznak, legfeljebb szusszantam egy kicsit. Azt az ívet mondjuk, amiről Attila a könyvbemutatón beszélt én pont nem látom, de ez nem különösebben zavar; inkább úgy érzem, hogy a felvetett témák (vágy, keresés, kielégülés, menekülés, beletörődés, stb.) keresztül-kasul szövik az egész kötetet. Annyiban érdemes követni az olvasási rendet, hogy az első novella után mindenki eldöntheti, hogy tényleg akarja-e ezt, az utolsó meg egészen aranyos (ha lehet ilyen jelzőt egyáltalán használni ebben a kötetben), így némileg elsimítja a felborzolt idegszálakat.
Sokak első gondolata egy-egy Veres Attila szöveg után az lehet (így voltam ezzel magam is), hogy itt bizony nemcsak a produktum a weird, hanem az alkotójuk is. De mindig rádöbbenek (és gondolom sokan mások is), hogy pont ellenkezőleg: kevesen értik meg ilyen jól és szövegezik meg ilyen elemi erővel, hogy a világ beteg és néha egyszerűen lehetetlen benne ép elmével működni. Ráadásul van valami közös a Éjféli iskolák hőseiben, egyfajta belátó engedékenység, ami a tagadás helyett az idomulásban látja az egyetlen járható utat: tárd ki az ajtót, ereszd be a szörnyetegeket és nincs többé rettegés. Fura, de van ebben az egészben valami megnyugtató, szelíd erő, ami nekem folyamatosan ellenpontozta a válogatott, vérben cuppogó, féregjárta, gusztustalan vagy éppen arctalan rémségek tárházát.
Szóval jöhet még, Attila, ne kímélj! :)
A statisztika kedvéért, az én kedvenceim:
Nem elevenszülő, Szorozva nullával, A présházban, A borostyán komplex, Visszatérés az éjféli iskolába
Bár novelláskötetről van szó, az egyes darabokat szervesen összekapcsolják a keresztutalások és az atmoszféra. Nagyon profi válogatás olyan szempontból is, hogy a színvonal egyenletesen magas, a zsigeri behatás szépen hullámzó - vagyis ha egy történet nem akarta az agyamat végigpofozni az emésztőszerveimen, akkor azt sem érzékeltem feltétlenül rossznak, legfeljebb szusszantam egy kicsit. Azt az ívet mondjuk, amiről Attila a könyvbemutatón beszélt én pont nem látom, de ez nem különösebben zavar; inkább úgy érzem, hogy a felvetett témák (vágy, keresés, kielégülés, menekülés, beletörődés, stb.) keresztül-kasul szövik az egész kötetet. Annyiban érdemes követni az olvasási rendet, hogy az első novella után mindenki eldöntheti, hogy tényleg akarja-e ezt, az utolsó meg egészen aranyos (ha lehet ilyen jelzőt egyáltalán használni ebben a kötetben), így némileg elsimítja a felborzolt idegszálakat.
Sokak első gondolata egy-egy Veres Attila szöveg után az lehet (így voltam ezzel magam is), hogy itt bizony nemcsak a produktum a weird, hanem az alkotójuk is. De mindig rádöbbenek (és gondolom sokan mások is), hogy pont ellenkezőleg: kevesen értik meg ilyen jól és szövegezik meg ilyen elemi erővel, hogy a világ beteg és néha egyszerűen lehetetlen benne ép elmével működni. Ráadásul van valami közös a Éjféli iskolák hőseiben, egyfajta belátó engedékenység, ami a tagadás helyett az idomulásban látja az egyetlen járható utat: tárd ki az ajtót, ereszd be a szörnyetegeket és nincs többé rettegés. Fura, de van ebben az egészben valami megnyugtató, szelíd erő, ami nekem folyamatosan ellenpontozta a válogatott, vérben cuppogó, féregjárta, gusztustalan vagy éppen arctalan rémségek tárházát.
Szóval jöhet még, Attila, ne kímélj! :)
A statisztika kedvéért, az én kedvenceim:
Nem elevenszülő, Szorozva nullával, A présházban, A borostyán komplex, Visszatérés az éjféli iskolába
July 28, 2018
Vacilláltam a négy és az öt csillag között... Az elején nagyon "soknak" tűnt, túl gusztustalan, túl morbid, vagy épp túl sok szexualitással volt telezsúfolva némelyik novella, de ahogy haladtam előre, egyre jobban bevonzott, egyre jobban tetszett a kitekert fantáziája, a visszatérő rémképei, a sokszor használt elemek, és a konkrét csatlakozási pontok is. Veres Attila nem tudom hogy csinálja, de totálisan magával ránt a saját rettenetébe. Remek novelláskötet. Nekem magasan a legjobb volt A borostyán komplex.
Hamarosan bővebben a blogon is. :)
Hamarosan bővebben a blogon is. :)
June 2, 2020
Arról nincs fogalmam, hogy a saját kategóriájában mennyire ütős, eredeti, különleges. Számomra mindnképpen az volt.
Nem szoktam horrort vagy misztikus történeteket olvasni, nagyon ritkán fantasyt és azt is a sokkal barátságosabb, mesés fajtából. Sok minden nem zavart benne, nyelvezet pl., amiről azt hittem, hogy zavarna, ha hasonló stílusban olvasnék valamit...
Merész, kihívó és fantáziadús a legtöbb novella. Az is tetszett, hogy a szereplők átjárnak a történeteken.
Nagyon erősen indított. És azért (is) lett (csak) négy csillag, mert a Pornó éjfél után hangulatát később nagyon ritkán hozta(, ha hozta). Amit hozott, az első novella nélkül, öt csillagos lenne. Mert megszólítottak. Viszont az első történet toronymagasan a többi felé nőtt nálam. És ebből automatikusan adódik a hiány.
És az utószó is nagyon jóleső. Nem töltelék. Sokkal inkább ajándék.
Nem szoktam horrort vagy misztikus történeteket olvasni, nagyon ritkán fantasyt és azt is a sokkal barátságosabb, mesés fajtából. Sok minden nem zavart benne, nyelvezet pl., amiről azt hittem, hogy zavarna, ha hasonló stílusban olvasnék valamit...
Merész, kihívó és fantáziadús a legtöbb novella. Az is tetszett, hogy a szereplők átjárnak a történeteken.
Nagyon erősen indított. És azért (is) lett (csak) négy csillag, mert a Pornó éjfél után hangulatát később nagyon ritkán hozta(, ha hozta). Amit hozott, az első novella nélkül, öt csillagos lenne. Mert megszólítottak. Viszont az első történet toronymagasan a többi felé nőtt nálam. És ebből automatikusan adódik a hiány.
És az utószó is nagyon jóleső. Nem töltelék. Sokkal inkább ajándék.
August 30, 2020
3.5 stars
September 12, 2024
– Ja. Mi lett veled a suli után?
Gábor elgondolkodott. Már több mint egy éve nem szembesült ilyen szituációval, mikor az embernek a legjobb formáját kell mutatnia, mikor a siker két lábon járó lángoszlopának kell tűnnie, mikor ki kell hagyni minden hibát, és csak az eredményekre koncentrálni. Mit mondhatna? Épp állások közül válogat? Regényt ír a vidéki magányban, a szinopszisra már most öt kiadó bukott rá? Az anyját ápolja, de hamarosan visszatér a nagyvárosi pezsgéshez, számtalan ajánlat várja? Biofarmot üzemeltet?
– Én csak be akarok rúgni – mondta végül a legteljesebb őszinteséggel.
Szuper szórakoztató! Nagyon jól olvastatja magát, mindig alig vártam, hogy mi lesz a következő sztori. Aztán a legtöbbnek végül olyan olvastammár-íze volt, kis magyaros fűszerezéssel.
Sokszor tetszett maga az ötlet csak a kivitelezés lett kicsit lapos. Pl a Szorozva Nullával, nagyon tetszett a formátum, egy utazási iroda ajánlója, egyszerre tud humoros és hátborzongató lenni, tök jól működött. A vége sima horror-klisé.
Hasonlóan voltam a Ködvárossal, iszonyat jó, izgalmas koncepció csak aztán annyira túl lett áztatva nosztalgiával, hogy már csavarni lehetett volna (egy ponton azt hittem szó szerinti Hiperkarma dalszöveg idézetet olvasok), a kísérteties hangulat rovására.
Nekem magasan a Visszatérés az éjféli iskolába tetszett a legjobban. Igazán profi, egyedi és megijesztett..
Gábor elgondolkodott. Már több mint egy éve nem szembesült ilyen szituációval, mikor az embernek a legjobb formáját kell mutatnia, mikor a siker két lábon járó lángoszlopának kell tűnnie, mikor ki kell hagyni minden hibát, és csak az eredményekre koncentrálni. Mit mondhatna? Épp állások közül válogat? Regényt ír a vidéki magányban, a szinopszisra már most öt kiadó bukott rá? Az anyját ápolja, de hamarosan visszatér a nagyvárosi pezsgéshez, számtalan ajánlat várja? Biofarmot üzemeltet?
– Én csak be akarok rúgni – mondta végül a legteljesebb őszinteséggel.
Szuper szórakoztató! Nagyon jól olvastatja magát, mindig alig vártam, hogy mi lesz a következő sztori. Aztán a legtöbbnek végül olyan olvastammár-íze volt, kis magyaros fűszerezéssel.
Sokszor tetszett maga az ötlet csak a kivitelezés lett kicsit lapos. Pl a Szorozva Nullával, nagyon tetszett a formátum, egy utazási iroda ajánlója, egyszerre tud humoros és hátborzongató lenni, tök jól működött. A vége sima horror-klisé.
Hasonlóan voltam a Ködvárossal, iszonyat jó, izgalmas koncepció csak aztán annyira túl lett áztatva nosztalgiával, hogy már csavarni lehetett volna (egy ponton azt hittem szó szerinti Hiperkarma dalszöveg idézetet olvasok), a kísérteties hangulat rovására.
Nekem magasan a Visszatérés az éjféli iskolába tetszett a legjobban. Igazán profi, egyedi és megijesztett..
April 26, 2019
Veres Attila egészen biztosan nem százas, de mi, az olvasók ennek csak örülhetünk.
Horror-rajongónak tartom magam; fogyasztom filmen és irodalomban is, de (valószínűleg túladagolás miatt) már nem nagyon hatnak rám.
Vagyis ezt hittem, amíg nem találkoztam VA munkáival. Gyerekek, készüljetek fel, ez kemény lesz. A könyv fülszövegéből tudni lehet, milyen jellegű csavarokra számíthatunk, aki olvasta VA Odakint sötétebb című regényét, az már azt is tudhatja milyen szimbólumokra, motívumokra, mennyi vérre és szexre számíthat. Mégis, az előzetes tudás számomra nem volt elég, hogy megkönnyítse a novellák befogadását. (Félreértés ne essék, a horror rendkívül szubjektív műfaj, lehet, hogy más különösebb megrendülés nélkül tudja majd végigolvasni a történeteket.)
Ezek a történetek Mo.-n játszódnak, teljesen hétköznapi helyzetekben, teljesen hétköznapi emberekkel történnek meg, ettől olyan érzésünk támad néha, mintha az a sikoly akár a szomszéd lakásból is jöhetne. Az, hogy a novellák szereplőkön, helyszíneken osztoznak, megsejtet egy felszín alatti világot, ahová bármelyikünk bármikor bezuhanhat. Ki tudja, nem fordul-e holnap reggel másfelé a busz, hogy az Abaddon Travels egy útjára vagy a Nagyurak színe elé vigyen minket, és nem legyen többé menekvés?
Számomra mégsem maguk az események vagy az elkerülhetetlen végek jelentették a novellák legijesztőbb részét, hanem az, ahogyan az elbeszélők elmondták a történetüket. Emlékeim szerint a szereplők (szinte) soha nem rémültek meg, nem kezdtek küzdeni, nem próbálták menteni magukat, de még csak nem is fogalmazták meg a gondolatot, hogy a dolgok nincsenek rendben. Egyszerűen megtörténtek velük, ők pedig elfogadták. A város felfalta a rokonainkat? Élve eltemettem a legjobb barátomat? Embereket dolgozunk fel, majd eladjuk a darabjaikat? A szereplők meg sem rezzennek, én az olvasó pedig üvölteni akarok a könyvvel: TEGYÉL MÁR VALAMIIIT!! BORULJ KIII!!!
A szerző nem foglal állást, leírja a borzalmakat, bennem pedig ez felerősíti a reakciókat. Az pedig, hogy szinte valóságosnak, mindennapinak hatnak az események, tovább fokozza ezt a hatást.
Ez az igazi horror: már fel sem venni a borzalmakat, menni tovább és majd meghalni/ élni tovább ugyanúgy, arra sosem gondolva, hogy ez nem oké. Azt hiszem, VA telibe talált nálam egyfajta egzisztenciális rettegést, és ezzel jobban kiborított, mint King vagy Hollyood valaha fog.
Minden novella erős, de nekem ez a három kedvencem:
1. A vérvörös gépezet (ez után egy napig nem bírtam folytatni az olvasást)
2. Visszatérés az éjféli iskolába
3. Közöttetek
+2: Kisgömböc (csak fokozza az eredeti mese horrorisztikusságát); Varjakkal teli ég, aztán semmi (tökéletes lezárás, a könnyeimet töröltem utána)
Egy szóval tudom befejezni: MÉG!
Horror-rajongónak tartom magam; fogyasztom filmen és irodalomban is, de (valószínűleg túladagolás miatt) már nem nagyon hatnak rám.
Vagyis ezt hittem, amíg nem találkoztam VA munkáival. Gyerekek, készüljetek fel, ez kemény lesz. A könyv fülszövegéből tudni lehet, milyen jellegű csavarokra számíthatunk, aki olvasta VA Odakint sötétebb című regényét, az már azt is tudhatja milyen szimbólumokra, motívumokra, mennyi vérre és szexre számíthat. Mégis, az előzetes tudás számomra nem volt elég, hogy megkönnyítse a novellák befogadását. (Félreértés ne essék, a horror rendkívül szubjektív műfaj, lehet, hogy más különösebb megrendülés nélkül tudja majd végigolvasni a történeteket.)
Ezek a történetek Mo.-n játszódnak, teljesen hétköznapi helyzetekben, teljesen hétköznapi emberekkel történnek meg, ettől olyan érzésünk támad néha, mintha az a sikoly akár a szomszéd lakásból is jöhetne. Az, hogy a novellák szereplőkön, helyszíneken osztoznak, megsejtet egy felszín alatti világot, ahová bármelyikünk bármikor bezuhanhat. Ki tudja, nem fordul-e holnap reggel másfelé a busz, hogy az Abaddon Travels egy útjára vagy a Nagyurak színe elé vigyen minket, és nem legyen többé menekvés?
Számomra mégsem maguk az események vagy az elkerülhetetlen végek jelentették a novellák legijesztőbb részét, hanem az, ahogyan az elbeszélők elmondták a történetüket. Emlékeim szerint a szereplők (szinte) soha nem rémültek meg, nem kezdtek küzdeni, nem próbálták menteni magukat, de még csak nem is fogalmazták meg a gondolatot, hogy a dolgok nincsenek rendben. Egyszerűen megtörténtek velük, ők pedig elfogadták. A város felfalta a rokonainkat? Élve eltemettem a legjobb barátomat? Embereket dolgozunk fel, majd eladjuk a darabjaikat? A szereplők meg sem rezzennek, én az olvasó pedig üvölteni akarok a könyvvel: TEGYÉL MÁR VALAMIIIT!! BORULJ KIII!!!
A szerző nem foglal állást, leírja a borzalmakat, bennem pedig ez felerősíti a reakciókat. Az pedig, hogy szinte valóságosnak, mindennapinak hatnak az események, tovább fokozza ezt a hatást.
Ez az igazi horror: már fel sem venni a borzalmakat, menni tovább és majd meghalni/ élni tovább ugyanúgy, arra sosem gondolva, hogy ez nem oké. Azt hiszem, VA telibe talált nálam egyfajta egzisztenciális rettegést, és ezzel jobban kiborított, mint King vagy Hollyood valaha fog.
Minden novella erős, de nekem ez a három kedvencem:
1. A vérvörös gépezet (ez után egy napig nem bírtam folytatni az olvasást)
2. Visszatérés az éjféli iskolába
3. Közöttetek
+2: Kisgömböc (csak fokozza az eredeti mese horrorisztikusságát); Varjakkal teli ég, aztán semmi (tökéletes lezárás, a könnyeimet töröltem utána)
Egy szóval tudom befejezni: MÉG!
This entire review has been hidden because of spoilers.
May 16, 2021
Az Éjféli iskolák a legjobb könyv, amit mostanában olvastam.
A második, Ködváros című novella az, amivel megvett. Igazából az elsőnek is remek szerkezete van, első mondatok ezek: "Én nem olvasom végig a regényeket, csak az első bekezdést.... (...). Lehet, neked is azt kellene." És tényleg nagyobb eséllyel tudtuk volna megőrizni a nyugalmunkat, ha nem olvastuk volna a Pornó éjfél után című novellát. De ekkor még azt gondoltam, egy ilyen ötlete, mint ez a nyitány-zárás lehet bárkinek.
Viszont a második novella! A Ködváros! Valahogy arról nem beszél senki. Pedig direkt ennyire rossz szöveget írni nem egyszerű és nagyon komplex szöveghez való viszonyt jelent. Ebben a novellában valamilyen amatőr helytörténész valamilyen amatőr kiadó kiadatlan (de szerkesztői megjegyzésekkel ellátott) kéziratát olvassa, amiben egy amatőr tag amatőr zenekarok után nyomoz. Az összes szöveg máshogy rossz, és én konkrétan hangosan nevettem olvasás közben, hogy mennyire kreatív az egész novella. Egyszerre egy borgesi szöveglabirintus, paródia, na meg persze megmagyarázhatatlan módon eltűnnek emberek, akik tudnak valamit a Ködváros zenekarról.
Tehát ez a kötet nem csak egy weird novellahalmaz, aminek az a célja, hogy megrázza a velődet és hideg leheletével az élet jelentéktelenségére emlékeztessen, hanem nagyon tudatosan építkező írói világ is.
A szövegek nagyon jól működnek, és egyszerűen szép az, ahogyan leheletfinom módokon a legtöbb novella össze van fogva.
Minden novella Magyarországon nyomaszt, a céltalanság és a trancsírozás más-más aspektusait mutatják meg, de az egész kötet attól lesz igazán ütős, hogy néhány szereplő ismeri egymást. Ezek az ismeretségek pedig egyáltalán nem fontosak. Mindenki a saját túlélésével és nyomorával van elfoglalva, azonban a sok kicsi mozaikdarabból szépen lassan egy igen lehangoló nagy kép épül.
Egyik ismerősöm szerint rajtam kívül mindenki olvasott már Veres Attilát, szóval nem mondom, hogy olvassátok, mert már úgyis olvastátok.
A második, Ködváros című novella az, amivel megvett. Igazából az elsőnek is remek szerkezete van, első mondatok ezek: "Én nem olvasom végig a regényeket, csak az első bekezdést.... (...). Lehet, neked is azt kellene." És tényleg nagyobb eséllyel tudtuk volna megőrizni a nyugalmunkat, ha nem olvastuk volna a Pornó éjfél után című novellát. De ekkor még azt gondoltam, egy ilyen ötlete, mint ez a nyitány-zárás lehet bárkinek.
Viszont a második novella! A Ködváros! Valahogy arról nem beszél senki. Pedig direkt ennyire rossz szöveget írni nem egyszerű és nagyon komplex szöveghez való viszonyt jelent. Ebben a novellában valamilyen amatőr helytörténész valamilyen amatőr kiadó kiadatlan (de szerkesztői megjegyzésekkel ellátott) kéziratát olvassa, amiben egy amatőr tag amatőr zenekarok után nyomoz. Az összes szöveg máshogy rossz, és én konkrétan hangosan nevettem olvasás közben, hogy mennyire kreatív az egész novella. Egyszerre egy borgesi szöveglabirintus, paródia, na meg persze megmagyarázhatatlan módon eltűnnek emberek, akik tudnak valamit a Ködváros zenekarról.
Tehát ez a kötet nem csak egy weird novellahalmaz, aminek az a célja, hogy megrázza a velődet és hideg leheletével az élet jelentéktelenségére emlékeztessen, hanem nagyon tudatosan építkező írói világ is.
A szövegek nagyon jól működnek, és egyszerűen szép az, ahogyan leheletfinom módokon a legtöbb novella össze van fogva.
Minden novella Magyarországon nyomaszt, a céltalanság és a trancsírozás más-más aspektusait mutatják meg, de az egész kötet attól lesz igazán ütős, hogy néhány szereplő ismeri egymást. Ezek az ismeretségek pedig egyáltalán nem fontosak. Mindenki a saját túlélésével és nyomorával van elfoglalva, azonban a sok kicsi mozaikdarabból szépen lassan egy igen lehangoló nagy kép épül.
Egyik ismerősöm szerint rajtam kívül mindenki olvasott már Veres Attilát, szóval nem mondom, hogy olvassátok, mert már úgyis olvastátok.
January 1, 2019
Az Odakint sötétebbet követően nagy elvárásokkal indultam neki, és nem is kellett csalódnom. 15 hosszabb-rövidebb novella, legtöbbjük nyomasztó-maradandó. Szépen bekúszik a bőr alá és nyomot hagy. De ez mégis jóleső.
Többször volt olyan benyomásom (a jelentős különbségek ellenére is), hogy olyan, mintha egy magyar, weird Murakami sztorit olvasnék. És ebben is hemzsegnek az olyan mondatok, amelyekben simán benne van akár egy újabb kisregény is.
Részemről máris jöhet Attilától az újabb kötet, legyen az regény vagy novellás kötet.
Többször volt olyan benyomásom (a jelentős különbségek ellenére is), hogy olyan, mintha egy magyar, weird Murakami sztorit olvasnék. És ebben is hemzsegnek az olyan mondatok, amelyekben simán benne van akár egy újabb kisregény is.
Részemről máris jöhet Attilától az újabb kötet, legyen az regény vagy novellás kötet.
August 27, 2019
After his debut novel I was keeping my eyes on him.
I have found 2-3 weaker stories but in general he kept his standards very high.
My favourite was the "Borostyán Komplex", it was so intense and depressive. I just found out that he was born in my hometown, so I could really imagine the scenes and people. The land where is no hope, the land where that small chance is diluted in cheap alcohol.
Thank you Attila.
(read in Hungarian)
I have found 2-3 weaker stories but in general he kept his standards very high.
My favourite was the "Borostyán Komplex", it was so intense and depressive. I just found out that he was born in my hometown, so I could really imagine the scenes and people. The land where is no hope, the land where that small chance is diluted in cheap alcohol.
Thank you Attila.
(read in Hungarian)
February 17, 2019
Baromi hangulatos történetek összességében, viszont kár, hogy néha teljesen öncélú a gusztustalanság.
September 12, 2024
Sokáig tartott, hogy minden novellát elolvassak, mert könnyű becsömörleni a stílustól. Konzisztensen hozza ugyanazt a szintet, ami egyrészt fantasztikus, másrészt épp ezért tartott ennyi ideig olvasni. Nyomasztó hangulat és kétségbeesettség, vagy épp életuntság jellemzi nagyrészt a kötetet - olyan volt olvasni, mint egy balesetet külső szemmel megélni: gusztustalan tragédia fogad, de nem tudod nem olvasni. Kétségkívül, az atmoszféra és hangulat teremtésben ötcsillagos Veres Attila. A három csillagot azért adtam (ami azért inkább 3 és fél), mert ha a hangulattól és világépítéstől eltekintek, akkor viszont számomra sajnos nem olyan kiemelkedőek mondandóban, vagy történésben az írások. Azért lefelé kerekítettem ezt a három és felet, mert sokszor éreztem úgy, hogy csak az öncélúság kedvéért gusztustalan és gore-ral teli egy-egy történet, nem pedig azért, mert annyira azt követelné meg a plot. És mégis, ahogy említettem, hangulatban iszonyatosan erős írásokat kapunk, egytől egyig.
Ajánlom a novelláskötetet bárkinek, aki szereti a horrorisztikus irányba elvitt weird műfajt, és nem szegi olvasási kedvét a sok vér, vagy élénken gusztustalan hangulatkép, melyet a történetek festenek.
Ajánlom a novelláskötetet bárkinek, aki szereti a horrorisztikus irányba elvitt weird műfajt, és nem szegi olvasási kedvét a sok vér, vagy élénken gusztustalan hangulatkép, melyet a történetek festenek.
April 27, 2021
Elképesztő hatással volt rám ez a könyv. Belekúszott a gondolataimba és az álmaimba; a mindennapjaimban elkezdtem keresni a parallel dimenziókat. Sokkal több időt töltöttem a történtek emésztésével, mint magával az olvasással.
Kicsit olyan, mintha a pszichológus mesélne a páciensének; az elme félelmetes mélységeibe visz el minden egyes novellája. Az összes érzékszervre hat: aki Magyarországon nőtt fel, az a szájában érzi a tablettás bor ízét, a porladó földet a lába alatt, lelki szemei előtt látja a panelházak külső-belső rettenetét és hallja a kocsmai rockkoncertet. Felkavarja a múlt állóvizét és olyan emlékeket dob az arcunkba, amit az átlagember (én) szégyellne megemlíteni egy ilyen kis szösszenetben, mert hát nah.
Ez egy kollektív emlékezet lenyomata, amit az író mágiával fűszerez. A melankóliát, amit amúgy az anyatejjel szívunk magunkba, meghinti egy kis varázsporral, de nem garantálja, hogy az eredmény jobb lesz. Csak más.
Kicsit olyan, mintha a pszichológus mesélne a páciensének; az elme félelmetes mélységeibe visz el minden egyes novellája. Az összes érzékszervre hat: aki Magyarországon nőtt fel, az a szájában érzi a tablettás bor ízét, a porladó földet a lába alatt, lelki szemei előtt látja a panelházak külső-belső rettenetét és hallja a kocsmai rockkoncertet. Felkavarja a múlt állóvizét és olyan emlékeket dob az arcunkba, amit az átlagember (én) szégyellne megemlíteni egy ilyen kis szösszenetben, mert hát nah.
Ez egy kollektív emlékezet lenyomata, amit az író mágiával fűszerez. A melankóliát, amit amúgy az anyatejjel szívunk magunkba, meghinti egy kis varázsporral, de nem garantálja, hogy az eredmény jobb lesz. Csak más.
July 28, 2024
Magyar könyv, magyar vélemény kell, úgyhogy csapjunk a lovak közé. Nehezen indult, nem mondom. Az a első novellát átugrottam és utána még egy tucat oldalon keresztül gondolkodtam, hogy kell-e ez nekem? Öncélúan undorítónak éreztem és bár láttam benne, hogy ez még megy valamerre, nem voltam biztos benne, hogy megéri megvárni.
De megérte. Nagyon.
Veres Attilában új kedvenc írót avatok azt hiszem. Magával ragadott a pálinkától fűtött, panelkomplexumokban és vidéki, nevenincs falvakban játszódó kozmikus horror. Nem érződött paródiának egyáltalán, nem vált helyszínének áldozatává, hanem úgy illeszkedett bele kishazánk tájába, mint egy kirakós hiányzó darabja. Nem angol horror volt belepasszírozva ebbe a formába az újdonság és a hecc kedvéért, hanem magyar témák, magyar sorsok. Azt hiszem talán a legjobb dolog amit ebben az évben olvastam.
De megérte. Nagyon.
Veres Attilában új kedvenc írót avatok azt hiszem. Magával ragadott a pálinkától fűtött, panelkomplexumokban és vidéki, nevenincs falvakban játszódó kozmikus horror. Nem érződött paródiának egyáltalán, nem vált helyszínének áldozatává, hanem úgy illeszkedett bele kishazánk tájába, mint egy kirakós hiányzó darabja. Nem angol horror volt belepasszírozva ebbe a formába az újdonság és a hecc kedvéért, hanem magyar témák, magyar sorsok. Azt hiszem talán a legjobb dolog amit ebben az évben olvastam.
June 24, 2021
Nehezen indult! Az elsőt alig bírtam elolvasni. Akkor letettem, érleltem egy kicsit, majd újra nekifutottam. Még mindig nehéz volt, de már nem adtam fel, és győzött! Sajnálom, hogy vége lett. Tetszett szinte mind. Várom a folytatást!
October 8, 2022
Mint mindig, a short story gyűjteményekben vannak jók és vannak szarok. Itt volt egy pár, ami egyszerűen csak lehúzó volt. Egy pár másik pedig érdekes, de így short story-ban nem volt elég.
A lovecraft-szerűektől egyszerűen csak rosszul éreztem magam.
A lovecraft-szerűektől egyszerűen csak rosszul éreztem magam.
August 3, 2024
Nem szoktam sok horrort olvasni, ezt a Valóság helyreállítása miatt olvastam el. Jó volt, de a Valóság helyreállítása jobb. Itt a novellák alapvetően különállóak. A többségük szerintem kifejezetten ötletes.
June 3, 2022
Weird weird weird
October 31, 2024
4.5 This collection was everything I did not know I needed.
August 27, 2025
Attila Veres is a totally unique voice in the horror/weird genre. His short stories, all written in a Hungarian setting, are unsettling, disturbing and unputdownable
December 28, 2025
Midnight schools
short story collection
1. MULTIPLIED BY ZERO
2. IN THE PRESS HOUSE
short story collection
1. MULTIPLIED BY ZERO
2. IN THE PRESS HOUSE
Displaying 1 - 22 of 22 reviews