Můj tank

by Viktor Horváth

Píše se rok 1968 a Forrest Gump východního bloku je u toho. Politicky uvědomělý prosťáček s hodností nadporučíka Maďarské lidové armády překvapivě asistuje u všech důležitých momentů, ve kterých se rodil plán invaze vojsk Varšavské smlouvy do Československa. Na tajných státnických schůzkách tlumočí praotci Kádárovi a velkému bratru Brežněvovi, na lovu v Topoľčiankách žertuje s tátou Dubčekem, od německého děduly Ulbrichta obdrží v Moskvě maličký plastový tank. Na tom pravém, pancéřovém, pak za úsvitu 21. srpna vjíždí do slovenského města Levice, aby tam osvobodil svoji dívku Juliku a všechny pomýlené československé soudruhy.

316 pages, Paperback

First published January 1, 2017

Reviews

[Georgi · Rating 2 out of 5]

Посегнах с голям интерес към тази книга. Интерес, който не се оправда. Унгарското участие в смазването на Пражката пролет през очите на един странен старши лейтенант. Факти и реални личности, омесени с гротеска, абсурдни ситуации, бутафорни лозунги и ирония. Напомни ми много на филма "Смъртта на Сталин", но филмът беше по-добър.

[Mihály Szabó · Rating 1 out of 5]

Néha humoros volt, de más pozitívumot nem nagyon tudnék mondani.

[pati modgud · Rating 2 out of 5]

bardziej mnie to wymęczyło, niż rozśmieszyło

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Amikor a nagyszerű stiliszta meg a játékos kedv randevút ad egymásnak egy történelmi esszé ürügyén. Merthogy Horváth új regénye, ezt szögezzük le, történelmi esszébe illő mennyiségű információt ad át nekünk Csehszlovákia 1968-as megszállásáról, és az abban való magyar részvételről, történelmünk eme keveset tárgyalt szégyenletes eseményéről, ami bizony kissé megtépázta a forradalmár nemzet ’56-ban kialakult nimbuszát. (Bár pont erről a tavalyi emlékév kapcsán éppen egy szó sem esett.) Ráadásul Horváth ezt a témát kellő érzékenységgel bontja ki, tapinthatóvá válik tehát a tettek és következmények kellemetlen hálója… miközben jót mulatok az egészen. És ez az igazi bravúr: hogy a Tankom nem csak elmond valami érvényeset, valami fontosat, hanem ezt fenemód szórakoztatóan teszi – én például olyan egészségesen fölnevettem párszor ezen a könyvön, hogy ezúton kérek elnézést a 63-as busz utasaitól. Itt van például ez az elbeszélő, Horváth káprázatos teremtménye, a kis névtelen főhadnagy. Nohát, hogy ez mekkora hülye! Ki kéne tömetni! – gondoltam magamban eleinte. Aztán rájöttem, hogy nem így van. A főhadnagy ugyanis, ha úgy vesszük, korának megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik – már ha feltételezzük, hogy ő csak egy óvodás. Mondjuk egy ötéves kisfiú, aki minden hülyeséget elhisz a nagyoknak, a szexualitást valami rettenetesen gyanús izének gondolja, de a tankok szagától máris bizseregni kezd benne a szerelem, és költői kifejezések úsznak szájára. De mit csináljunk egy óvodással, ha marhaságokat művel? Térdepeltessük kukoricára, még ha ezerszer főhadnagy is? Vagy haragudjunk inkább azokra, akik addig nézték óvodásnak, amíg az nem lett belőle?

Élmény ez a könyv, az idei év egyik gyöngyszeme: úgy okosít, hogy (ellentétben a magyar kortársak zömével) mulattat is közben. Talán vannak benne hibák (nekem például a versbetétek – szellemességük ellenére – soknak tűntek, bár kétségkívül kiderült belőlük, hogy Horváth mintegy mellesleg költő is), de saját csengő-bongó kacagásaim emléke arra indít, hogy behúzzak ide az ellenőrzőbe egy kövér ötöst. Íme.

[Gabor Hernadi · Rating 4 out of 5]

Satirical-surrealist novel about the ‘68 occupation of Czechoslovakia. Or nothing of it was real and all what happened was children playing war with their toy soldiers?

[Piotr · Rating 3 out of 5]

(To był umiarkowanie dobry pomysł z zabraniem akurat tej książki na przedłużony weekend do Budapesztu... Co prawda nieźle się sprawdziła jako wypełniacz nielicznych wolnych chwil.)
"Tureckie lustro" to była książka znakomita. Oczekiwania miałem, że ho! ho!
Głupawo - bo zdecydowanie lepiej dawać się książkom zaskakiwać w czasie czytania.

Nie pasuje mi ten humor. I niby wszystkie składniki dobrane niemal pode mnie - ciekawe czasy, ulubione "bratnie" kraje, "ludowe" wojska (których chroniczna głupota był taka sama 20 lat później), szwejkowskie analogie ... a zupa gulaszowa wyszła ... taka sobie. Na trzy takie zupy wrąbane w B., jedna była wybitna, druga bardzo dobra, trzecia taka sobie.
Doceniam naprawdę ostrą satyrę, którą VH smaga rodaków bezlitośnie, ale wyszło mu coś w rodzaju filmu, jaki o 1968 oku kilka lat temu nakręcili Polacy: chyba nie dotrwałem do końca.
Jakie czasy taki Szwejk?