Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…
Azt hittem, fantasyt fogok olvasni, vagy legalábbis fantasy elemekkel megtűzdelt történetet, de csak hisztis kamaszok nyűglődéseit követhettem nyomon. A viking téma csak a főszereplő kivülállását hangsúlyozta, bár a kiközösítéshez nem kellenek tetkók. A többi is mind értelmetlen külsőség volt: a pia, a vér, a rúnák, a drogok. A normális töritanárt és annak nézeteit pl. a migrációról kigúnyolja, helyette valami illúzorikus, rózsaszín ködös marhaságot propagál a regény. A végső üzenete pedig még káros is a könyvnek: nem kell tanulnod, nem kell még érettségizned sem, csak csináld amit akarsz! Hát én épp elég "érettségizetlen" embert ismerek, akik leginkább alja munkáknál vagy jobb esetben gyárban, futószalag mellett kötnek ki külföldön is, mert máshova nem veszik fel őket. Pedig rendesek, okosak, de kihasználják csak őket, és egész életükben gürcölnek. Tényleg, biztassuk csak erre a fiatalokat!
Szerintem nagyon megérdemelte hogy 18- ban kapott megjelölést . Főleg az tetszett nagyon hogy úgy betudott csempészni olyan történelmi dolgokat a könyvbe amit csak úgy nem nagyon olvas nának el.
Ifjúsági regénynél valahogy az átlagosnál is fontosabbnak tartom az üzenetet, amit közvetít, mert véleményem szerint a célcsoport sokkal sérülékenyebb lelkileg, illetve az útmutatásokat képesek kész ténynek is venni akár, s ezért tartom fontosnak, hogy ha van egy probléma (vagy több), akkor az író igenis foglalkozzon vele mélyebben, és a lezárás is olyasmi legyen, ami tanácsot, támpontot adhat az olvasónak. Dóra ezt maximálisan hozta (oké, ezen nem lepődtem meg, követem Twitteren is, sok dologról láttam, olvastam már a véleményét, meglátásait), így nem ért meglepetésként a regény eme része. Egyébként ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, és nem írom, hogy kellemes csalódás volt, mert ilyesmire számítottam – ha kellemes csalódást említek, akkor inkább arra mondanám, hogy egy young adult könyvet tényleg meg lehet úgy írni, hogy a zsáner célközönségébe nem tartozó, idősebb olvasókat is ugyan úgy beszippantsa, és fenntartsa végig az érdeklődésüket.
A Bolyongó egy kellemes stílussal megírt ifjúsági regény, ami tud még újat mondani az önfelfedezésről, vallásról és elfogadásról. Olyan problémákkal is foglalkozik, amelyekkel más hasonszőrű regények nem, és kifejezetten egyedi karakterekkel dolgozik. Személy szerint sok mindent szerettem ebben a könyvben, de volt jó pár dolog, amit nem annyira – pl a lezárást és annak üzenetét, a Bogis incidenst vagy azt, hogy az északi mitológia még a reggeli készítésbe is utat talált valahogy. A stílus kellemes, lassan hömpölygő (néha talán kicsit vontatott is), a történet nem túl eseménydús, és ellentétben azzal, amit a fülszöveg sugall, teljesen realisztikus. (Amúgy csak engem vert át a leírása? Csak én hittem, hogy paranormális lesz? >.<) Szívesen ajánlom azoknak, akik szeretik az elgondolkodós ifjúsági regényeket és az érdekes karaktereket!
szóval, ez tulajdonképpen miről is szól? meglehetősen sokféle ez a könyv, ami számomra ebben az esetben nem előny, hanem hátrány volt. Norbi szerethető figura, de nem az a tipikus, aki a szívedhez nő. inkább ilyen furcsa. nem értettem az egész mitológiai vonalat. szeretem az ilyesmit, de ehhez az ifjúsági regényhez nekem nem illett.
nem is tudom megfogalmazni, mit gondolok róla. az elején nem igazán, később már jobban olvastatta magát. tetszett, hogy Norbi végül megtalálta a helyét az osztályban, barátai lettek, satöbbi. de végét megint csak nem értem. fogja magát, és csak úgy lelép. miért? nem azért, én is sokszor szeretnék itthagyni mindent. de ez annyira nem elképzelhető.
furcsa történet. azért persze elolvasom a folytatást, ha már egyszer megvan.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Már régóta szemeztem ezzel a könnyvvel, főleg,mert twitteren követem az irónőt és most bent volt végre könyvtárban a kötet. A stilusa nagyon jó, azonnal magával ragadott, egy nap alatt ki is olvastam az egészet. Az eperegytöl kicsit megijedtem, de a srác szemszög sokat segitett. Bevallom, én azt hittem, hogy lesz benne mágia is, de igy is teljesen rendben volt. Szerethetö karakterek, élethü problémákkal és megoldásokkal és egy nagyon jó üzenettel. Egyértelmüen megérte elolvasni
Hosszú ideig hallogattam ezt az értékelést, most végre itt van.
Új dolog volt a könyv számomra a Helena-trilógia után, hiszen itt már egy sima ifjúsági kötetről beszélhetünk, nem egy fantasyről. Ez, pedig jó vagy rossz? Nem igazán tudom megmondani.
Az alaptörténet érdekes, nem a már megszokott dolgokról szól, ami szuper, de valahogy az egész olyan… mindenesetre számomra unalmas volt.
Norbit egy elég fura karakternek tartom, amivel alapvetően nem lenne bajom, viszont olyan kevés szituációban tudtam vele azonosulni, hogy elveszett iránta az érdeklődésem. A romantikus szál, szintúgy nem tetszett, meg ami Norbival történt a múltban az sem. Viszont megértem ha valaki szerette, mert tényleg érdekes történet, rávilágít rengeteg dologra, amivel kéne foglalkozni és arra, hogy az embereknek, ha megvan az akaratuk, akkor igenis képesek változni.