Egy fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe? Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha? Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?
Egy ügyfelem ajánlotta ML-t, úgy általában, azzal, hogy azért kissé bonyolult a szöveg, így, bevallom, nehézkes olvasmányra számítottam. Nem az. Kellemesen megírt rövid történet, néhol túl sok részlettel és felsorolással, amúgy Böszörményi módra, mesés fordulattal, furcsa véggel. Romantikára vágyó leányoknak ideális olvasmány.
Bár maga a történet tetszett alapjaiban, szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Túl sablonos, a lezárás túl gyors, a nyelvezete nekem sokszor nem ütötte meg az elvárt szintet. Azért még egyet olvasok majd a szerzőtől, hogy ne ítéljem el magamban alaptalanul.