A hallás által megszabadító bardó útmutatás nagykönyve, (tibetiül Bardó Thödol, röviden a Bardó útmutatás nagykönyve) a halál és az újraszületés közötti átmeneti időszakaszról, a „köztes létről” (tibetiül bardó) szóló buddhita szövegek gyűjteménye. A könyv eredetlegendája szerint a tantrikus buddhizmust Tibetben meghonosító, VIII. században élt indai jógi, Padmaszabhava részletes útmutatást adott arra, hogy érhető el a megszabadulás a köztes létben. Útmutatásait tanítványai lejegyezték, majd a buddhizmus átmeneti üldöztetése elől „kincs-íratként” (tibetiül: terma) rejtették el a későbbi nemzedékek számára. Ezt ötszáz évvel később egy Karmalingpa nevű ifjú jógi találta meg. Bár a tibetiek hosszú évszázadokon át titkos tanításként kezelték, s csak a legavatottabb tantrikus gyakorlódnak adták tovább, a XVIII. sz-tól kezdve halotti szertartáskönyvként vált egyre népszerűbbé. A Bardó Thödol a XX. században Nyugatra is eljutott, és a – némileg félrevezető – „Tibeti halottaskönyv” címen vált ismertté. Elsöprő sikerét a XX. századi misztikus-vallási mozgalmaknak köszönheti, ám a háttérismeretek hiányában sokan félreértelmezték. Az eredeti tibeti szövegből készült új magyar fordítás a legújabb kutatásokon alapszik. Három csoportra osztva közli a bardó útmutatás nagykönyvének legfontosabb fejezeteit: a verses formájú alapszövegeket, a különböző köztes létekkel kapcsolatos útmutatásokat, valamint néhány kiegészítő szöveget. A fordító, Agócs Tamás tibetológus részletes magyarázatokat, kommentárokat és lábjegyzeteket fűzött a szövegek egységeihez. Bevezető tanulmányában elemzi a köztes lét fogalmának történetét a buddhista hagyományban és a Bardó Thödol irodalmi forrásait. A kötetet lezáró függelékek, köztük a békés haragvó istenségek szimbolikáját tartalmazó táblázat, segítik a szövegekben való eligazodást. A kötetet a „Tibeti Halottakönyv” nyugati és magyar recepciójának bonyolult történetét elemző tanulmány egészíti ki Kelényi Béla tibetológus, muzeológus tollából. A szöveghez kapcsolódó gazdag képanyag és magyarázat pedig Magyarországon először mutatja be a bardó száz békés és haragvó istenségét összefoglaló, különböző típusú mandalákat, s a bardó folyamatának rendszerében külön-külön az egyes istenségeket is. Ehhez kapcsolódik a tibeti buddhizmus művészetének legrégebbi képtípusai közé tartozó Életkerék, valamint a szöveg mitikus szerzője, Padmaszambhava különböző megjelenéseit bemutató festmény elemzése
According to tradition, Padmasambhava was incarnated as an eight-year-old child appearing in a lotus blossom floating in Lake Dhanakosha, in the kingdom of Uddiyana, traditionally identified with the Swat Valley in present-day Pakistan. His special nature was recognized by the local king who married him to one of his daughters, Mandarava. She and Padmasambhava's other main consort, Yeshe Tsogyal, developed into realised practitioners. Many thangkas and paintings show Padmasambhava in between them. Padmasambhava's ability to memorize and comprehend esoteric texts in a single hearing established his reputation as a master above all others. Knowing that the life force of the wife and son of evil minister was about to end, he constructed an accident which resulted in their death. As a result, Padmasambhava was banished from the court and exiled in a charnel ground. Transiting various heavens and hells, he developed the power to transcend the cycle of birth and death, accomplishing the so-called great transference. His fame became known to Trisong Detsen, the 38th king of Tibet (742–797), whose kingdom was beset by evil mountain deities. The king invited Padmasambhava to Tibet where he used his tantric powers to subdue the evil deities he encountered along the way, eventually receiving the Emperor's wife, identified with the dakini Yeshe Tsogyal, as a consort. This was in accordance with the tantric principle of not eliminating negative forces but redirecting them to fuel the journey toward spiritual awakening. In Tibet he founded the first monastery in the country, Samye Gompa, initiated the first monks, and introduced the people to the practice of Tantric Buddhism. In Bhutan he is associated with the famous Taktshang or "Tiger's Nest" monastery built on a sheer cliff wall about 500m above the floor of Paro valley. He flew there from Tibet on the back of Yeshe Tsogyal, whom he transformed into a flying tigress for the purpose of the trip. Later he travelled to Bumthang district to subdue a powerful deity offended by a local king. Padmasambhava's body imprint can be found in the wall of a cave at nearby Kurje Lhakhang temple. According to Tibetan tradition, the Bardo Thodol (commonly referred to as the Tibetan Book of the Dead) was among many treasures hidden by Padmasambhava, subsequently discovered by a Tibetan terton, Karma Lingpa.
Cosa c'è da pensare quando l'introduzione al testo si dimostra più interessante e affascinante del testo stesso? Si può pensare e riflettere, una volta di più, sulla possibilità di riuscire a divulgare sensatamente testi tradotti da lingue e culture enormemente distanti nel tempo, testi, per soprammercato, già esoterici nel contesto in cui sono stati prodotti, e dunque di difficile accesso persino per gli stessi fruitori "originali"...