Jelen művet Donald Richie filozófiai-esztétikai munkája, A Tractate on Japanese Aesthetics kapcsán kialakult kíváncsiságom miatt olvastam el, ugyanis Richie-nek ez a cizellált műve sajnos még könyvtárközi kölcsönzéssel sem volt számomra elérhető.
Ez, az utóbb említett műhöz képest teljesen más tartalmú munka. Első felét egy korrekt útikönyvként tudnám bemutatni, nyelvezete prózai, irodalmi igényű. Ez a szabatos útikönyv felvonultatja Japán legjelentősebb kulturális kincseit, a rövid terjedelemhez képest igen nagy számban.
Gyönyörű képek kísérik az egyes kulturális régiók, és nagyvárosok nevezetességeit, így a teljesség igénye nélkül említem Nikko nemzeti parkját, és híres szentélykörzetét, vagy a kevésbé ismert Kii- félszigetet például, ahol a shinto szentélyek klasszikus építési metódusa is leírásra kerül. Ez a shimmei-stílus, amely szerint a szentélyeket húsz évente lebontják, majd ugyanabban a stílusban, és szellemiségben újjáépítik. A kedvenc leírásom elfogultságomnak is betudhatóan lett az; Toyotomi Hideyoshi nagyúr oszakai erődjének rövid történetét is megismerhettem. A várerőd építését 1586-ban rendelte el, de 1931-ben vasbeton szerkezetként erősítették meg.
A könyv második felét kulturális fejezetek töltik ki, melyek a japán kultúrával kapcsolatos, közkeletű félreértéseket is tisztázzák. Például megmagyarázza a nyugati világban kevéssé ismert univerzizmus jelenlétét, ami szerint a japán "ősvallás", a sintó tökéletesen megfér az újabb keletű buddhizmus mellett. De, olyan egyedi érdekességeket is találtam, mint hogy a japán vallásos világképben bűn nincs, csak rituális tisztátalanság, a tsumi, amelyet szertartásokkal lehet semlegesíteni. Az anyagi és szellemi kultúra számos alfejezetén belül leginkább az Arts című tetszett, ott kaptam inspirációt a csannoju-teaceremónia, és a No-dráma vizsgálatára. Itt is megjelenik a minden fejezetben finoman meglapuló érdekesség, így Ashikaga Yoshimasa sógun által építtetett Ezüst Pavilon. Yoshimasa sógun ezen a helyen támogatta a jellegzetesen a japán zen buddhizmushoz kötődő művészetek kialakulását.
Összességében a mű Japán egészét igyekszik bemutatni. Sokat markol, és sokat is fog!
In the 25 years since its publication, many of the insights into Japanese culture have moved closer into common knowledge. Acknowledging this, the 80s photography is captivating, and even if the information feels sparse now, Richie is as beautifully eloquent and insightful as always.
A fun read. Like a time machine glimpse into 1980s Japan it's a quick survey of history, cities, and culture of Japan. No need to chase this one down but worth picking up if you see it.