Dr. Csernus Imrét nem kell bemutatni senkinek – mégis csak kevesen ismerik igazán. Az egész ország találkozott már vele a televízió képernyőjén, hallgatta előadásait, vagy olvasta könyveit. A csupa szív, szókimondó doki régóta segít a lelki gondokkal küzdőknek. De vajon tudjuk-e, neki milyen problémái voltak és milyen ember valójában? A határozott módszerekkel dolgozó pszichiáter ugyanolyan bevállalós és szigorú, ha a saját belső békéjéért kell harcolnia? Milyen kemény lelki munka állhat a kacskaringós, szellemi és érzelmi akadályokkal teli életút mögött, amelyet bejárt? A harcos című könyvben olyan őszintén vall önmagáról, a személyiségéről, a gondolatairól, az életét és a munkáját meghatározó értékekről, mint korábban még soha. Ebben az élet- és lélekrajzban nyíltan beszél drogos múltjáról, a szüleihez fűződő viszonyáról, párkapcsolati kudarcairól és sikereiről, az emberhez méltó életről és a halálról vallott felfogásáról. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki híres módszere, miért döntött úgy, hogy az egészségügyben eltöltött huszonöt év után abbahagyja a rendelést, és helyette inkább előadásokon igyekszik átadni az embereknek mindazt, ami az arcukra csalhatja az igazi, boldog mosolyt. Kiderül, szerinte mit jelent szívből élni, szívvel élni. Szó esik örömteli és fájdalmas élményekről, és arról a szenvedélyről is, amely ma kitölti a napjait: a vendéglátásról. Megismerkedhetünk élete új helyszíneivel: az egri Almagyar Érseki Szőlőbirtokkal és borterasszal, a Depresso kávéházzal. Végül a noszvaji gasztrokulturális hellyel, a Csendülővel, ahol a lélek elcsendesedhet, a test és a szellem pedig felfrissül. A kötetből tehát az is kiderül, milyen harcok vezetnek az ember igazi békéjéhez.
Elég keveset tudtam a családi és magánéletéről a dokinak, így számomra sok új információ volt. De igazat ír, nem tud kibújni a bőréből, és ugyanúgy a kötet nagy részében "előadást tart". Egy cseppet önismétlő, úgy értve, hogy a könyvön belül is, van hogy nagyon röviden elsztorizza ugyanazt másodjára is, és úgy is, hogy úgy alapjáraton már fel tudom sorolni a kulcsszavakat, amikből összeállnak a bekezdései: felelősség vállalása, megalkuvás, önbecsapás, hazudok magamnak, belső béke elérése, fájdalmas dolgok megélése és kimondása, felnőttnek lenni, szülőkről való leválás, egyedül kb a sok "hölgyek-urak" hiányzott, ami az előadások mondatait lépten-nyomon megtöri élőben. Szóval egy picit azt üzenném: Imre, újulj meg, mert már egy ideje ugyanazt mondod! Persze ugyanakkor azt is üzenném: köszönöm, hogy ilyen jól összefoglalod, mi a nagy baj a sok búvalbaszott, tudattalanul vegetáló, önámító emberrel, és hogy hogyan lehetne (!) szebben, jobban, békésebben élni - ez utóbbihoz külön remek hátteret festett a könyv vége a noszvaji birtokkal, a természetközelséggel, a borral és kávékkal. Elmesélte a kezdeteket, a kudarcokat, a harcokat, a dilit és a rossz döntéseket is, de ugyanúgy a révbe érést is.
A közelmúltban Csernus Imre több rövidebb írását olvastam és részt vettem egy előadásán is - eleinte nehezen tudtam hová tenni, mert a médiában róla alkotott botrányos, beszólogatós képet nem igazán tudtam hová tenni a pszichológia területén, azonban minél több munkájával ismerkedtem meg alaposabban, annál inkább szertefoszlottak ezek a felszínes feltételezések. A harcos az első könyv, amit végigolvastam tőle, de a közeljövőben mindenképp tervezem majd beszerezni és kiolvasni a többi megjelent kötetét is. A stílusa érthető, közvetlen, a kötet tartalma lebilincselő, helyenként felkavaróbb elemekkel. Nem biztos, hogy a legjobb kezdőpont, ha valaki még nem olvasott interjúkat, cikkeket, előadáskivonatokat a szerzőtől (tartalmilag leginkább önéletrajz), de azok után kiváló addíció a munkássághoz.
A harcos Csernus Imre életrajzi könyve. A gyerekkorától napjainkig végigkövethetjük az életét. Leírja gyerekkori és fiatalkori szorongásait, gyengeségeit. Nagyon emberi. Megtudjuk, hogy vajdaságiként milyen volt a 80-as évek Magyarországára kerülni, hogy került a drog közelébe, hogy küzdött meg a mindennapokkal... Ez a könyve is nagyon tetszett.
Tetszett, gondolatébresztő, érdekes könyv, nekem sokat adott egy újabb perspektíván keresztül nézni a világot, és legfőképpen Önmagamat! Bátran ajánlom
Tulajdonképpen olyan ez a könyv, mint a többi Csernus-könyv, azzal a plusszal, hogy a név mögött lakozó emberről is sokat megtudhatunk. Nekem nagyon tetszett, és nagyon örülök, hogy ismét klaviatúrát ragadott, és könyvet adott ki. A doki rajongóinak biztosan tetszeni fog ez a könyv is, de mindenki másnak is bátran ajánlom, aki érdeklődik a pszichológia iránt, vagy akár csak nem tudja hová tenni a Csernus-effektust.