What do you think?
Rate this book
Grenzen: Räumliche und soziale Trennlinien im Zeitenlauf
Vor dem Hintergrund der ankommenden Flüchtlinge vertieft sich der Riss auch in den Wohlfahrtsgesellschaften Westeuropas. Quer durch alle weltanschaulichen Lager bricht ein Konflikt zwischen zwei Fraktionen auf: "Grenzen zu", verlangen die einen, "No border", skandieren die anderen. Hinter den unterschiedlichen Ideologien verbergen sich handfeste Interessen: Von Unternehmerseite wird die Deregulierung des Arbeitsmarktes begrüßt; die neue Mittelschicht freut sich über die Multikulturalisierung der Gastronomie und die kostengünstige Verfügbarkeit häuslicher Dienste; die alte Arbeiterklasse, die von der Konkurrenz am Arbeitsmarkt bedroht ist, hofft, dass höhere Grenzzäune die Unerwünschten abhalten.
Ob fremdenfeindlich oder fremdenfreundlich, beide Lager weisen eine Gemeinsamkeit auf: Sie instrumentalisieren die Grenze in Hinblick darauf, wie sie – durch Befestigung oder durch Abbau – dem Wohlergehen der eigenen Gruppe in der Gesellschaft bzw. der jeweiligen Vision davon nutzt.
Ob fremdenfeindlich oder fremdenfreundlich, beide Lager weisen eine Gemeinsamkeit auf: Sie instrumentalisieren die Grenze in Hinblick darauf, wie sie – durch Befestigung oder durch Abbau – dem Wohlergehen der eigenen Gruppe in der Gesellschaft bzw. der jeweiligen Vision davon nutzt.
378 pages, Kindle Edition
First published February 28, 2018
7 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
March 8, 2020
A Bécsi Egyetemen gazdaság- és társadalomtörténetet oktató szerzőnő rendet próbál tenni a határokról folytatott kortárs vitákban. Az egyik oldalon állnak a határok elbontását, a másikon a nemzeti határok szentté avatását követelők. A szerzőnő történeti elemzéssel szeretné megmutatni, hogy 1. a határokat nem lehet eltörölni, részei a mindennapi életünknek (identitásunk is határkijelölésekből áll) 2. a határok nem ezeréves, változatlan, kőbe vésett vonalak, ráadásul jó lenne, ha a határokat és tereket szélesebb értelemben fognánk fel.
Mert vannak például fantomhatárok, amelyek már nem létező politikai alakulatok mentén kialakult mentális, kulturális területi választóvonalak (már megbukott államok, birodalmak kiterjedéseinek alapvonalai pl. NSZK/NDK törésvonal, amely még mindig szerepet játszik, vagy lásd a Habsburg-örökséget Közép-Európában). Vagy virtuális határok (kibertér). Vagy az állami fennhatóság alá nem tartozó területek (gigacégek). Vagy az emberi jog alkotta globális jogi tér. A középkori határok pedig alapvetően mások voltak, mint a modern nemzetállam körvonalai (a nemzetállam pl. olyan intézkedéseknek köszönhetően jött létre, mint az egységes vámpolitika és a belső vámhatárok eltörlése, azaz mindez politikai konstrukció folyamata volt - ezt persze a nacionalizmuskutatások óta tudjuk). Ésígytovább, a lényeg, hogy rengeteg valós és elképzelt tér/határ gyakorol hatást életünkre.
Vannak egyenként provokatív és izgalmas felvetései a könyvnek.
- Például, hogy a globalizáció nem a nemzetállamok akarata ellenére vagy a kormányok feje felett történt: a nemzetállamok aktív támogatói voltak a folyamatnak, s a globalizáció korántsem jelenti az állam visszaszorulását.
- Vagy az az intés, hogy az egyén tévesen tekint úgy az államra, mint bajainak orvoslójára: posztmodern világunkban ugyanis az elitek mindenhol a globális pénzügyi rendszer és munkamegosztás aktív részesei, hiszen előnyük származik mindebből. Következésképp az egyenlőtlenségek nem az egyes államok között nőnek, hanem azokon belül. Szóval nem Budapest és Bécs felső, globalizált rétegeinek életszínvonala az igazán látványosan eltérő, hanem mondjuk Budapest és Borsod helyzete.
Érdkes, vitára késztető felvetések, de a könyvből hiányolom a történeti perspektívát. Vannak hosszas fejtegetések a középkori és kora újkori területekről, határokról, de ezek igen gyakran középiskolai tankönyvek unalmas politikai eseménytörténeteit idézik - ráadásul a szerzőnő nem mindenhol tudja összekapcsolni ezeket a történeti felvezetéseket az aktuális, számára különösen lényeges gazdasági és társadalmi problémákkal. Nincs semmi gond azzal, ha egy történésznek kedve támad aktuális helyzetelemzéshez, de úgy éreztem, itt a történelem csak egy hanyagul odavetett előétel, az igényes főfogás pedig a jelenlegi globális egyenlőtlenségek elemzése.
Mert vannak például fantomhatárok, amelyek már nem létező politikai alakulatok mentén kialakult mentális, kulturális területi választóvonalak (már megbukott államok, birodalmak kiterjedéseinek alapvonalai pl. NSZK/NDK törésvonal, amely még mindig szerepet játszik, vagy lásd a Habsburg-örökséget Közép-Európában). Vagy virtuális határok (kibertér). Vagy az állami fennhatóság alá nem tartozó területek (gigacégek). Vagy az emberi jog alkotta globális jogi tér. A középkori határok pedig alapvetően mások voltak, mint a modern nemzetállam körvonalai (a nemzetállam pl. olyan intézkedéseknek köszönhetően jött létre, mint az egységes vámpolitika és a belső vámhatárok eltörlése, azaz mindez politikai konstrukció folyamata volt - ezt persze a nacionalizmuskutatások óta tudjuk). Ésígytovább, a lényeg, hogy rengeteg valós és elképzelt tér/határ gyakorol hatást életünkre.
Vannak egyenként provokatív és izgalmas felvetései a könyvnek.
- Például, hogy a globalizáció nem a nemzetállamok akarata ellenére vagy a kormányok feje felett történt: a nemzetállamok aktív támogatói voltak a folyamatnak, s a globalizáció korántsem jelenti az állam visszaszorulását.
- Vagy az az intés, hogy az egyén tévesen tekint úgy az államra, mint bajainak orvoslójára: posztmodern világunkban ugyanis az elitek mindenhol a globális pénzügyi rendszer és munkamegosztás aktív részesei, hiszen előnyük származik mindebből. Következésképp az egyenlőtlenségek nem az egyes államok között nőnek, hanem azokon belül. Szóval nem Budapest és Bécs felső, globalizált rétegeinek életszínvonala az igazán látványosan eltérő, hanem mondjuk Budapest és Borsod helyzete.
Érdkes, vitára késztető felvetések, de a könyvből hiányolom a történeti perspektívát. Vannak hosszas fejtegetések a középkori és kora újkori területekről, határokról, de ezek igen gyakran középiskolai tankönyvek unalmas politikai eseménytörténeteit idézik - ráadásul a szerzőnő nem mindenhol tudja összekapcsolni ezeket a történeti felvezetéseket az aktuális, számára különösen lényeges gazdasági és társadalmi problémákkal. Nincs semmi gond azzal, ha egy történésznek kedve támad aktuális helyzetelemzéshez, de úgy éreztem, itt a történelem csak egy hanyagul odavetett előétel, az igényes főfogás pedig a jelenlegi globális egyenlőtlenségek elemzése.
Displaying 1 of 1 review