Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.
Maybe 2.5* Hát nem. Valószínűleg nem ugyanazt a könyvet olvastam, mint a többiek, mert nagyon nem jött be. Ha nem kihíváshoz olvasom (a molyon), már valahol az elején feladom. A csaj az elviselhetetlenséggel határos módon idegesítő, visszataszító… és kicsit sem életszerű. (Bízom benne, hogy a csokifüggésemmel tovább eléldegélek, mint ő Gondolkodtam, mi lehet a többek által emlegetett jellemfeljődés… csak nem az, hogy Tényleg abszolút életszerű, rokonszenves, hű de fejlődés! A Fabióról feltálalt sztori az előző barátnővel megint csak nagyon fals. Akibe ilyen agresszivitás szorult, nagyjából kizárt, hogy heteken, hónapokon át birka türelemmel vár, elhisz mindent, és semmi jelét nem adja a természetének. Az atya eleinte rokonszenves volt, de megint csak valószínűtlenül jó, szinte tökéletes, egészen a… szóval addig. Az egyetlen rokonszenves figura talán Eva volt, övé az egyik csillagom. A másik magamé, amiért végigolvastam, illetve a befejezésé, bármennyire is nem tetszett az a bizonyos sokat emlegetett csavar, feloldotta az egész könyv hiteltelenségét. Ja, hogy , akkor oké.
I dont usually read hungarian writers, but this book! Oh my God! It was an absolute pleasure! Loved the plot, the characters, the places! How the struggle with depression is portrayed. How everyones journey is ahead and we can not know where the road take us! I strongly reccomend this one!
Számomra ez a könyv is egy jó olvasási élmény volt. Kicsit olvasási válságban is voltam, ez a történet pedig kitudott belőle húzni. Éreztem egy kis ellentmondást a történetben, de nem nagyot. Fabio kirohanása szerintem durva volt, hogy ilyet tett, de mellette a főszereplő Leila se volt szent. Már az elején be kellett vallnia az érzéseit. A történet vége szerintem kiszámítható volt, így nem vártam nagy csattanásra.
This entire review has been hidden because of spoilers.
A történet... húúú... Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy magával ragadott a sztori. Az írónőnek egyedi stílusa van, nem tudhatjuk, hogyan ér véget egy-egy könyve. Nekem nemcsak a stílusa tetszik az írónőnek, hanem, hogy nem Magyarországon játszódnak a történetei, nem magyar főhősökről szólnak a könyvei. Ez lehet csak az én hülyeségem, de így jobban kiszakadhatok a mindennapokból míg olvasok, például most igazán élveztem Rómában kalandozni. Leila a főszereplőnk, 33 éves írónő, aki Rómába utazik, mert írói válságban van. Nem mondom, hogy kedvenc szereplő lett. Problémás élete volt, feszültségét férfiak társaságát keresve, és itallal próbálta oldani. De karaktere a történet folyamán sokat változott, pozitív fejlődésen esett át. Talán azért volt jó ez a történet, mert valóságosnak tűnt Leila karaktere és a változás amin átment szintén reálisnak hatott. Jonathan Raymond atya pedig.... Te jó ég! Imádtam! abszolút kedvenc szereplő a történetben. Egy helyes, vicces, okos pap, aki segíteni akar mindenkin. Nagyon tetszett, hogy a kapcsolatuk fokozatosan alakult ki. Mély barátság bontakozott ki a két főhős között, azt mondhatnám, hogy Raymond atyának köszönheti Leila a nagy pozitív változást. Ugyan nem lett vallásos, de volt mellette valaki, aki segítette, támogatta. Rossz dolgot nem tudok Jonathan karakteréről mondani. Nagyon jó pap volt, de alig vártam, hogy megszegje a fogadalmát! Szóval a könyv 5 csillagos kedvenc lett! Tuti, hogy innentől kezdve a jövőben is nyomon követem Baráth Viktória munkásságát, mert nagyon élvezem a történeteit! Ajánlom Nektek!
Gyönyörű, elvarázsoló, magával ragadó történetet mesél el az írónő! Azért is vettem a kezembe ezt a könyvet, mert imádom Olaszországot, és Róma ez egyik úticélom, ahova egyszer mindenképpen el szeretnék jutni. Így, hogy egy csodálatos történettel volt összekötve, így még jobban vágyom abba a városba! Egyszerűen olvastatta magát a könyv, nagyon nehéz volt letennem. Sikerült néhány alkalommal elérzékenyülnöm is, na de a vége… Erre igazán nem számítottam volna, de ezzel a csavarral lett egy kerek egész a történet. Minden elismerésem Baráth Viktóriáé, örülök, hogy ez volt az első regény amit olvastam tőle! Csakis ajánlani tudom! <3