Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták – A Galilei Kör (1908–1919) története

by Csunderlik Péter

Ha áthaladunk az Anker közön, a második szám kapualja előtt, ma már nyomát sem találjuk annak, hogy 1910 és 1919 között itt működött a híres-hírhedt ateista-materialista diákegyesület, a Galilei Kör. 1990-ben kalapáccsal verték le a Galilei Kör Anker közi emléktábláját (ma már csak az egykori második emeleti klubhelyiséget jelző, belső emléktábla látható), mindez szokatlan indulat egy diákegyesülettel kapcsolatban. Miért?

1919 után a radikális szabadkőműves páholyok támogatását élvező diákegyesületre elsősorban a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak „keltetőjeként” emlékeztek, és bár a Galilei Körből valóban kikerültek népbiztosok, népbiztos-helyettesek és népbiztossági funkcionáriusok, de a diákegyesület 1908-as alapításakor mint hangsúlyozottan apolitikus, szabadgondolkodó, az önképzésre és a tudományra esküdő társaság indult útjára, amely az oktatás világiasodásáért és korszerűsítéséért állt ki. Ady Endre a „Láznak ifjú serege” címmel illette a galileistákat, versek sorát dedikálta a Galilei Körnek, Jászi Oszkár pedig abban bízott, hogy ők vezethetik át Magyarországot a „Balkánból Nyugat-Európába”. A kör jelentősége ellenére azonban 1960 óta lényegében nem jelent meg tudományos monográfia a nemzetközi hírű tudósok sorát adó diákegyesület történetéről.

Csunderlik Péter levéltári anyagokra, kiadott és kiadatlan visszaemlékezésekre, a Galilei Kör kiadványaira és a korabeli sajtóanyagra építő munkája ezt a hiányt kívánja betölteni, elsősorban a diákegyesület történetének 1908–1914 közti „nagy korszakára” koncentrálva, de ismertetve a galileisták 1914 utáni, a Galilei Kör 1918. januári bezárásához vezető antimilitarista tevékenységét is. A galileisták 1918–1919-es eseményekben játszott szerepéről tudottakat is eddig nem ismert részletekkel gazdagítja a diákegyesület történetének feldolgozása.

400 pages, Paperback

Published January 1, 2017

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Nagyon megnyerő*, hogy egy (már elnézést a jelzőért, körmönfont bóknak szánom) tejfölösszájú ifjú történész ilyen elhivatottsággal és felkészültséggel mászik bele a témájába. Csunderlik végtelen szellemességgel megírt történelmi gonzó-publicisztikáit** már ismertem, és mindig örömmel olvastam. Sok előfeltevésem volt nekik köszönhetően e mű előtt, de mindegyik megcáfolódott: egyfelől erre a könyvre nem a humoros témakezelés a jellemző (ez mondjuk lehetne rossz hír), másfelől viszont ez a kötet egy nagyon komolyan vett, hipertárgyilagos és végtelenül aprólékos kipókhálózása a magyar történelem egy kevéssé ismert szegletének. Csunderlik a XX. század elejének emblematikus diákegyesületét, a Galilei kört veszi górcső alá, ami a korszak a szabadgondolkodó és radikális fiataljainak melegágya volt. A téma kibontását nehezíti, hogy a Horthy-korszakban a szervezetet a Tanácsköztársaság balvégzetű időszaka miatt démonizálták – egybemosták gyakorlatilag mindennel a bolsevizmustól kezdve a „zsidóbérencségig”. Ráadásul a világháború után a marxista történelemtudomány ezt az egyszerűsítő megközelítést tulajdonképpen kritika nélkül átvette – csak épp ugye a bolsevizmusnak pozitív jelentéstartalmat tulajdonítva. Pedig a Galilei kör ennél lényegesen komplexebb képződmény volt – de aki erről többet akar tudni, olvassa csak el ezt a könyvet.

Ez egy induktív történelmi munka abból a szempontból, hogy egy szűk területet vizsgálva beszél a kor egészéről. Emellett pedig ellen-eszmetörténeti munka is – a Galilei kört ugyanis egy határozott eszmerendszer (a Tisza-féle konzervatív-liberális, nemzetieskedő-keresztény kormányzat, a „régi Magyarország”) kritikája működtette. Saját bizonyosan körvonalazható ideológiája alig volt – antiklerikalizmusuk éppúgy a rendszer ellenében nyert értelmet, mint a munkásoktatás terén kifejtett tevékenységük. Persze létezett kapcsolat a kör és a polgári radikálisok, valamint a szocialisták között, de ez nem áll össze egységes világnézetté – csak a kormányzattal való (amúgy alapvetően*** egészséges) szembenállás kötötte össze őket.

És itt egy percig érdemes elidőzni azon a gondolaton, hogy a Galilei-helyzet mennyiben tekinthető a mai magyar viszonyok analógiájának. Nos – ha történelmi munka egyáltalán tekinthető (óvatosan!) analógiának, akkor ez igen. Ugyanaz a fiatal, lelkes, túlkapásokra is hajlamos kreatív közösség áll szemben egy retrográd berendezkedéssel, aminek olyan hatalmi monopóliuma van, ami a problémák tárgyalásos rendezését szinte lehetetlenné teszi. (Magánjellegű megjegyzés: a jelenlegi kormányzatot én még retrográdabbnak tartom, mint az akkorit. Tiszáék ugyanis a maguk módján a modernizáció hívei voltak, még ha ez nem is párosult az olyan demokratikus alapgondolatok iránti vonzalommal, mint amilyen például az általános titkos választójog.) És ugyanazok a taktikai elemek: a szemben álló felek meredek csúsztatásai, és az, hogy nem igyekeznek megismerni egymást, hanem hagyják, hogy a sztereotípiáik dolgozzanak. (Még egy magánjellegű megjegyz.: mondjuk Tisza sosem jutott el odáig, hogy azt állítsa, politikai ellenfelei meg akarták ölni a saját anyjukat. Tisza-kormány vs. jelenlegi kormány: 2:0) Ilyen értelemben pedig Csunderlik könyve túlmutat önmagán, és minden időknek szól.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik élénken érdeklődnek a kora XX. század szellemi áramlatai iránt, és nem ódzkodnak attól, hogy egy szerző a „részletekbe megy”. Csunderlik pedig, ha így folytatja, a jövő meghatározó történésze lesz. Csak vehetné egy kicsit lazábbra. Egy ici-pici gonzó (a tárgyilagosság megőrzésével) itt is elfért volna.

* Lenyűgözőt akartam mondani, de leszokóban vagyok a nagy szavakról.
** http://nol.hu/pagenotfound
*** Leszokóban vagyok amúgy a töltelékszavakról is. Ha tudnátok, az első fogalmazványban mennyi volt!

[Marcell H · Rating 5 out of 5]

A Galilei-kör története méltatlanul ismeretlen, s igazán hálás vagyok Csunderlik Péternek, hogy a könyvén keresztül mélységében megismerkedhettem e történettel. A Kör története amellett, hogy egy izgalmas sztori néhány (sőt, sok!) száztíz évvel ezelőtt volt fiatal egyetemista útkereséséről, tudományos és filozófiai világképéről, igazán tanulságos, sőt inspiráló a ma fiataljának. Meglepően tisztán kirajzolódó párhuzamok vonhatóak a száztíz évvel ezelőtt volt 'régi' és 'új' Magyarország, és a mai politikai közbeszéd között. És bár nem merném feltételezni, hogy Csunderlik e prezentista szellemben írta volna könyvét, az olvasó saját benyomásait mindenképpen árnyalni fogják a ma is releváns kérdések.

Különösen inspiráló részek a Kör népművelő tevékenységét és az antialkoholista propagandáját taglaló fejezetek, no meg persze a Darwint, Haeckelt és Büchnert olvasó, és különutas, szabadgondolkodó diákegyletet már a gimnáziumban megalapító fiúkról szóló rész.

Szakmai szempontból is értékes olvasmány volt, főként a magyar Haeckel-recepciót, és a magyar szabadgondolkódó mozgalmat taglaló részletek, illetve a Társdalomtudományi Társaság szkizmája (hiszen az 1906-ban megalakuló Magyar Társadalomtudományi Egyesület első elnöke Apáthy István zoológus, aki természettudományos kutatómunkáját nagyjából ezidőben fejezi be, hogy a társadalomtudományokra koncentráljon).