A magyar újság-croquis egyike a nálunk termett és fejlődött legsajátosabb irodalmi műfajoknak. Első mesterei és későbbi továbbfejlesztői különös munkát végeztek, körülbelül olyat, mint a Vigadó-palota zseniális építője, aki úgy akart magyar stílust teremteni, hogy kelet és nyugat egy-egy jellegzetes építő stílusát, a mórt és a románt keverte. Nem ily öntudatosan, de körülbelül ezzel a módszerrel dolgoztak a magyar szellemesség irodalmi kifejezői is: keletről hozott, kényelmes, vitézkötéses, anekdotás humorunkat franciáktól tanult fogásokkal tették modernebbé, csattanóbbá, finomabbá. Két nevet említek, a Mikszáthét és Heltaiét, a két legkitűnőbb mesterét: az egyik még talán túlságos táblabírós zamatú, a másik már talán túlságosan is francia. De mindkettőben főtulajdonság: a bölcs derű és a finomság, a szatíra náluk inkább csak pikáns árnyalat!
A legújabb magyar újság-croquis-k erős fordulatot mutatnak: a bölcs mosolyból kegyetlen grimasz lett. Már Molnár Ferenc croquis-cikkei is ezt a fordulatot éreztetik, de legteljesebben Karinthy Frigyes szokatlan merészségű és erejű ilynemű művei rajzolják elénk az új magyar croquis képét. Molnárnál még némi bujkáló líra enyhíti olykor a maró viccet, Karinthynál teljes fölényével és kegyetlenségével lép elő a szatíra. Croquis-cikkei olvasásakor fantasztikus, már-már félelmes méretekig lendülő cirkuszi bohóc víziója elevenedik elém, egy krétás arcú vigyorgóé, aki pofonokat oszt, fejeket tép le, amiket fordítva, eltorzítva ragaszt vissza, s olykor a csillagokig nyúl, hogy azokkal mutasson be groteszk és döbbenetes tréfákat.
Karinthy szokatlan sikerének kétségkívül az a titka, hogy bár kegyetlen s bár igen gyakran a croquis szerény korlátain szinte brutális erővel veti túl magát heves lendülete, mindvégig kacagtató tud maradni. A mulattató helyzetek variálásában, a nevettető torzítás biztosságában elsőrangú, s a croquis-nyelv kezelésében szinte páratlan. A furcsa, alakuló budapesti nyelv bravúros kezelője, s akárhányszor avatott továbbfejlesztője is. Némely fordulata, egy-egy alakjának neve szájról szájra száll, s olyanok szókincsébe is beiktatódik, akik talán nem is olvasták croquis-jait.
Karinthy szatirikus cikkei - melyek közül legújabb kötetében, a Grimasz címűben, talán a legjellegzetesebbeket gyűjtötte össze - a maguk módján pompás kifejezői napjaink szellemének, az író kitűnő hivatottságát mi sem mutatja jobban, minthogy ez a kifejezőerő egy jelentéktelenebb műfaj keretében is oly dúsan adatott meg neki.
Frigyes Karinthy (25 June 1887 in Budapest – 29 August 1938 in Siófok) was a Hungarian author, playwright, poet, journalist, and translator. He was the first proponent of the six degrees of separation concept, in his 1929 short story, Chains (Láncszemek). Karinthy remains one of the most popular Hungarian writers. He was the father of poet Gábor Karinthy and writer Ferenc Karinthy. Among the English translations of Karinthy's works are two novellas that continue the adventures of Swift's character Gulliver. Voyage to Faremido is an early examination of artificial intelligence, while Capillaria is a polished and darkly humorous satire on the 'battle of the sexes'.
Karinthy rövidke skiccei gyerekkorom szilveszteri kabaréjait emlegették fel, valószínűleg azért mert gyerekkorom szilveszteri kabaréjai nagyban táplálkoztak Karinthyből és epigonjaiból.
Sajnos ez az emlék nem (így a társítás sem) egyértelműen pozitív, a vicceskedés itt-ott erőltetett, másutt csak nagyon lefáradt, unalomba fulladó kinlódás.
Végig azon morfondíroztam, hogy vajon bennem van-e a hiba? Kétségtelenül az írások legalább egy részét az utókor félre-értelmező visszatekintésével olvasom és nem értem vagy nem ugyanaz a hatása rám, mint a kor emberére, de mindenttől függetlenül is azt hiszem, hogy ezen cikkek jó része egyszerűen gyenge, amolyan elvakult Karinthy hívőknek szolgálható csemege, többnyire érdektelen bárki más számára.