Nem mindig az a gyilkos, akit a legjobban gyűlölsz.
Összeszokott baráti társaság érkezik a Rókabérc alatti völgyben megbúvó, mindentől elzárt vadászházba. Tizennégy egykori gimnáziumi osztálytárs, akik huszonnyolc éve minden ősszel együtt töltenek egy hosszú hétvégét. A találkozót a csapat egyik tagja sem hagyja ki, csak az idő előtti elhalálozás számít igazolt hiányzásnak.
Az idei találkozó azonban már az első estén különös fordulatot vesz. A kedélyes, pálinkázással induló beszélgetésekben egyre több a feszültség. Ezt talán magyarázza a különlegesen pocsék, esős idő, ami mindenkit ingerültté tesz.
Reggelre látszólag minden visszatér a megszokott kerékvágásba, csak Zozó alszik előző éjszaka óta a terasz asztalára dőlve. Ám amikor megpróbálják felébreszteni, megdöbbenve szembesülnek vele, hogy a férfi halott. Egykori szerelme, az azóta ügyésszé lett Gota gyanakodni kezd...
Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra című könyve - a gyerekeknek és kamaszoknak szóló meséi, novellái és regényei után - napjaink Magyarországán játszódó, Agatha Christie nyomdokait követő, lebilincselően izgalmas krimi.
Mészöly Ágnes az ifjúsági irodalomból a krimi felségvizeire vitorláz, hogy kinyírjon pár felnőttet.
Tizennégy barát felmegy a hegyre. De vajon hányan jönnek le a saját lábukon? A szokásos „vityilló a világ végén” alaphelyzet, és Mészöly első bravúrja, hogy egy ilyen kis országban sikerül találnia egy olyan házikót valahol az erdő mélyén, ahová hihetően elzárhatja egy hétvégére szereplőit, hogy egyék meg egymást. És meg is eszik – jó, nem szó szerint, nem belezős horror ez, ott jó, ha egy zilált túlélő levergődik valahogy a végén a faluba. De abban azért biztosak lehetünk, hogy a végére itt sem maradnak ám tizennégyen, de nem ám. Merthogy az egykori gimnáziumi osztály, aki évi rendes emléktúrájára készül az októberi ítéletidőben, csúnya titkokkal a hátizsákban érkezik, oly csúnyákkal, hogy az igazi kérdés nem is az, ki a gyilkos, hanem hogy ez a sok harag, fájdalom és múltból átmentett bűn kit terít le először. Meg másodszor… meg… Csak miután ezt a kérdést megválaszoltuk, kezdheti el Ágota ügyésznő a nyomozati munkát, amelynek során – ez csak természetes – nem bízhat senkiben. Tán még saját magában sem.
Mészöly jól csavargatja a szálakat, megteremtve azt a klausztrofób közeget, amiben mindenki gyanús, a barátságok (vagy pontosabban: megszokásból barátságnak nevezett egymást-elviselések) mögött pedig évtizedes sérelmek fortyognak. Ennek érzékeltetésére egy (krimiben talán szokatlan) szerkesztési elvet alkalmaz: tizennégy fejezetben a tizennégy szereplő szemszögéből görgeti előre a cselekményt. Hogy mennyire sikerül hitelesen megszólalnia ennyire különböző jellemek nevében, abba nyilván bele lehet kötni, és számon lehet kérni némi elmélyülést is – ha szépirodalom lenne, talán meg is tenném, de mivel itt a célt (a bűntény kaleidoszkópszerű interpretálását) pazarul szolgálja, nem kötekednék inkább. Már csak azért sem, mert rájöttem, ki a gyilkos, és ezt hajlamos vagyok jó pontnak beszámítani. Egyrészt hiúságból (nyilván), másrészt meg azért, mert azt látom, a krimiírók, akik a végén mindenképpen meg akarják lepni az olvasót a megoldással, hajlamosak ezért a meglepetésért még a logikát is kifacsarni, megtapodni és végül a drámai gépezet elé kötni, mint holmi megkínzott barmot. Ez pedig felettébb tud irritálni.
Nahát. Szóval hogy jó volt. Egy jó magyar krimi, mégpedig XXI. századi közegben – nem sok ilyet látni. Még szerencse, hogy nincs több, mert akkor rájuk kattannék, és ki olvasna akkor kortárs magyar szépirodalmat? Na ugye.
Elzárt vadászház a Zemplénben, egy összeszokott társaság, akik minden évben találkoznak pár napra, és szűnni nem akaró eső... Máris megvan az alaphelyzet, és a para-faktor is. A Vladimir Viszockij Emléktúrának nevezett osztálytalálkozót a Munkácsy gimi egykori diákjai már 28. éve tartják meg, nagyjából azonos a társaság is, csak kevéssé fogyatkoztak meg (eddig).
A vadászházat, ami teljesen fullextrás, Doki találta, egyetlen hibája talán, hogy wifi, na az nincs. Nem is volna nagy baj, hogy az eső olyan könyörtelenül veri az ablakokat, és nincs térerő, hiszen van Activity meg pálinka is, el kell osztani a szobákat, kijárkálni cigizni a teraszra, eljátszani, hogy talán idén más nyer a szokásos "Fogadáson". Egész addig nem baj az sem, hogy a csúszós, saras felhajtó teljesen járhatatlan, és nem lehet autóval kijutni a völgyből, amíg Zozót holtan nem találják reggel a teraszon... Úgy néz ki, mint aki alszik, még egy pokróc is rá van terítve...
A fejezetek fel vannak osztva a 14 szereplő között, minden fejezetet másik karakter narrál. Talán szokatlan ez a sok nézőpont, de szerintem szuper ötlet volt, még izgalmasabbá tette az elbeszélést. Csak az elején éreztem úgy, hogy nagyon egyformák a "hangok", az első pár fejezetben nem jött át annyira az adott narrátor személyisége (vagy csak még nem ismertem itt őket annyira?), de később árnyaltabbak, érezni a különbségeket, az egyéniségeket a mondóka mögött. Vica fejezete volt a legborzasztóbb, mesterkéltségből persze jeles. Amit nem gondoltam volna, hogy Ricse része lett az abszolút kedvencem.
Készítettem egy kis ábrát magamnak a szereplők közti viszonyokról az elején, jó kis agytorna ugyanis hirtelen mindenkit elhelyezni a palettán, és átlátni, korábban, és most milyen kapcsolatban vannak egymással. Van egyébként egy lista a könyv elején, pár mondatnyi információval mindenkiről. Lapozgattam oda, de csak az első néhány fejezet közben, utána hamar belerázódtam a nevekbe és becenevekbe és már csak élvezni akartam a könyvet, a folyamatábrát sem vezettem tovább, csak próbáltam figyelni a jelekre, elejtett célzásokra, befejezetlen mondatokra, elhagyott tárgyakra... Nem tudtam kitalálni ki a gyilkos, kicsit elragadtattam magam az elméletemmel, és talán nem gondolkodtam elég logikusan, pedig sok minden mutatott az irányába. Fordulatos, jó stílusú, hangulatos történet a mostoha időjárással, a szaporodó hullákkal, a sok gyanúsítottal, a múlt apróbb-nagyobb titkaival.
A vége nekem különösen tetszett, még egy pici csavar, még egy O-ra tátott száj. Mészöly Ágnes merész, és jó krimit ír, jöhet a másik könyve is, a Megrajzolt gyilkosságok, ahol viszontláthatjuk az egyik szereplőt Rókabércről is. :)
Hát ez igazán remek volt! A végjáték némileg drámaira sikerült, de bezárult a kör. Teljesen elégedetten tettem le, nem maradt hiányérzetem, még elégedett is lehetek, hogy a három gyanúsítottam között volt a tettes.
Contemporary Hungarian murder mystery. I'm giving up on this one; the multiple POVs did not quite work for me, I just felt the voices weren't that distinctive. I also had misgivings about how the book treated any minority-related topic. I stopped reading at the reveal that the gay character was , which is definitely An Authorial Choice... :/ Just like starting the POVs with the neo-Nazi guy.
Maybe the book engages with these issues in more depth later on, but the writing itself did not hold me strongly enough so that I'd read on to find out. ____ Source of the book: My mom sent it to me from Hungary on my request
Muszáj volt azonnal beszereznem, mikor megláttam: magyar krimi, ráadásul egy remek tollú hölgy jóvoltából, szuper borítóval és címmel. A klasszikus felállás a világtól elzárt helyen, mostoha időjárási viszonyok mellett az egyívású, de markánsan különböző életű és motivációjú szereplőkkel már előrevetítette, hogy nagyon fogom szeretni. Imádtam a váltott szemszöget is: minden fejezetet más szereplő „mesél el”, igazi stílusbravúr a sok különféle elbeszélési mód. Okos, jól építkező, fordulatos, izgalmas és még humora is van! Krimiként önmagában is tökéletes, de a hazai környezet külön pikantériát és mélységet ad a történetnek. Letehetetlen volt, csak ajánlani tudom a krimikedvelőknek.
Abszolút véletlen, hogy egyáltalán felfigyeltem erre a könyvre. Történetesen az egyik családtagunk évek óta Rókabércre jár nyaralni. Egy pillanatra még az is felmerült bennem, hogy megveszem nekik karácsonyra, de aztán visszafogtam magam. Miért stresszeljem őket, hadd szeressék továbbra is Rókabércet. Mert nekem attól teljesen elvette a kedvemet, hogy valahol a világ egy eldugott szegletében töltsek el akár csak egy hétvégét is… Viszont nagyon tetszett benne a kortárs magyar társadalomrajz vonal is, nemcsak a krimi rész.
Sokat vártam tőle, és sajnos nekem egyáltalán nem tetszett. Az első fejezet végén untam a rengeteg infót, meg hogy nem történik semmi, a második végén még jobban, és akkor már azt sem szerettem, hogy ugyanolyan hangon szól mind a két fejezet (és utána kb. mindegyik). Sok volt benne a felesleges szöveg, volt ismétlés is – pedig gyorsolvasással folytattam innen. Mondjuk ez az E/1. jelen időre eléggé jellemző, de MÁ-től azért nem ezt vártam :( Csalódott vagyok, no more of her unless I read into it carefully, mondjuk eleve az E/1. jelen a pet peeve-em, innen már eleve feljönni kell… A társadalmi metszet remekül eltalált, a csapatösszeállítás csillagos ötös, a rejtély hiteles, jól kifundált, okos, gratulációt érdemel.
Értem én, hogy a szerző nem szimpatikus karaktereket akart összezárni, hogy egyenként legyilkoltassa őket. De az első fejezet egy klisé neonáci karakter szemszögéből indít, aki egyre lelkesebben cigányoz. Majd a második fejezetben egy meleg karakter magyarázza, hogyan fedezte fel magában a pedofil hajlamot. És mikor ezt az egyik tanítványán élőben is alkalmazta akkor hogyan tanácsolták el igazságtalanul az iskolából ahol máskülönben nagyon szeretett dolgozni. Egy 2018-ban, a Fidesz Magyarországán írt és publikált könyvbe szerintem nem kellene ilyeneket tenni. Akkor sem ha egy agyatlan krimiről van szó.
Minden elemében tetszett a könyv: a sztori, a karakterek, az alapötlet és az alapkoncepció (sokadik osztálytalálkozó, fejezetenként eltérő beszélő), a bűnügyi szál, az, hogy a mostani korra reflektál, de nem bántóan, nem ítélkezve - egyszerűen minden működik benne. Alig bírtam letenni.
bedőltem a rengeteg pozitív értékelésnek :( így megint rantelhettem egy jót olvasás közben. Lábjegyzeteim:
1. nem hittem el, hogy a szereplők késői 40-es (1-2 kivétellel) ÉRTELMISÉGIEK… úgy viselkedtek, mintha kiscsoportos napközisek lennének - értem én, hogy kb. utálják egymást, de akkor eleve minek akarnak összejárni évente, minek tartják a kapcsolatot egymással?
2. nem igaz, hogy szinte mindenki meg akarja vagy akarta valamikor du… ölelgetni a főszereplő csajszit
3. Az első áldozat halála bőven elkerülhető lett volna, ha az az x fő ember, akik körülötte járkáltak, - és akik elvileg a BARÁTAI - egyszerűen csak bevitték volna a szobájába a teraszról, hogy ELEVE NE FAGYJON HALÁLRA A ZUHOGÓ ESŐBEN ÉS A HIDEG ÉJSZAKÁBAN
4.POV *meghalt x fő ember akiket 30x éve ismersz és évente összefutsz vele néhány nap elvonulósdira, egy időben fontos volt neked* társaság 90%-a : ja ok
5. olyan témákat is feszegetett a könyv, amik elég súlyosak (pdf, szélsőjobboldaliság, homoszexualitás elfogadása stb.), de nem igazán értettem, hogy minek nyúlkálunk bele ezekbe a társadalmi/erkölcsi/politikai érintettségű darázsfészkekbe, ha nem igazán kezdünk velük semmit?
6. Miért mozdítják el a halála után jobbára már csak egy db “holttest”-ként hivatkozott áldozatot és a crime scene-t, ha felmerül az idegenkezűség gyanúja? I mean, értem, hogy laikusok, de az egyikőjük mégiscsak egy ügyész…
7. Ott van 13 felnőtt ember és egyikőjüknek sem jut eszébe, hogy amúgy simán kettéválhatna a mélytengerig tisztelt társaság, az egyik maradna a házban, a másik csipetcsapat meg gyalog elmenne a közeli falucskába? Vagy legalábbis addig a pontig, ameddig térerőt találnak és hívhatják a rendőrséget? Oké, értem, ez egy tipikus klausztrofób whodunnit, itt már csak én szőrszálhasogatok. ;)
8. Egy vészhelyzet alkalmával az orvos karakter megkér egy másik fényes tekintetűt, hogy pls hozd már ide a “BORDÓVAJSZÍNŰ 45 LITERES XY MÁRKÁJÚ TÁSKÁMAT!” Szerencsére nem nekem kell tudni, hogy milyen az a bordóvajszín, és hogy miért nem lehetett egyszerűen csak vörös vagy kék vagy akár még türkiz is az a táska, hanem a megkért félnek, de majd én is kérek valamit tőle egyszer: mutasson már rá egy ilyen színű táskára a decathlonban pls.
9. Csak hogy jót is hagyjak a végére, a különböző nézőpontok szerintem tök jól működtek, egy-két mondatot ki is screeneltem, mert nagyon szellemes volt. De végig az járt a fejemben, hogy ha esetleg kevésbé lett volna nyakatekert a sztori, kevésbé lettek volna antipatikusak a szereplők és kevesbé lett volna sok az infó, jobban élveztem volna. :( kár érte
This entire review has been hidden because of spoilers.
This book was so good! It was a total random pick from the library shelf, and absolutely surprised me! I am so happy, I love to find really good hungarian books. When it said that it is like Agatha Christie, I was skeptical, because you know they say to every crime book that it is like Agatha Christie - but it really showed some similarities. It is a close circle mistery, which I usually really like, and it did not disappoint. I have read it in literally one sitting, because I wanted to know what happens, and because it is so well built up and tense, the characterwork is really good and real and lets be honest - this is a true hungarian book. Is it a positive or a negative? Let's everybody decide. Who can read it in hungarian of course.. because unfortunately it is not translated. Sorry!
Olvastatja magát a történet, velem is, aki amúgy nincs oda az E/1-ért, és itt ráadásul 14 is van belőle - néha kicsit erőltetettnek éreztem a szándékot a megkülönböztetésre. Viszont remekül megteremtette a szerző az atmoszférát, a rejtélyen kívül ez volt talán a legnagyobb erőssége a könyvnek (amihez remekül eltalálták a borítót). (Csak zárójeles megjegyzés, de sajnáltam, hogy ez szerintem a történet szempontjából nem volt teljesen indokolt, csak kicsit megkeserítette a szám ízét.) És kitaláltam, ki a gyilkos. :-)
jó kis krimi, 12 különböző szereplő nézőpontjából, de pont a sok szereplő miatt páruk sablonos lett. Ami különösen kiakasztott, hogy az egyetlen meleg szereplőnek , most komolyan miért volt erre szükség? Ott majdnem le is tettem a könyvet.