Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.
"Költő vagyok és slammer. Verseket 2004 óta publikálok, két kötetem jelent meg – 2010-ben a Dalok a magasföldszintről, 2013-ban a Polaroidok.
Sok évvel ezelőtt otthagytam egy majdnem elvégzett, Pázmányos esztétika-kommunikáció szakot, de ha minden jól megy, 2014 tavaszán végzek a Károlin, japánon. Dolgoztam számtalan alkalommal újságíróként, több alkalommal szerkesztőként és újabban rendszeresen fordítóként: angolból fordítok krimit és szépirodalmat egyaránt (és fontolva haladva japánból, csakis verseket és szinte kizárólag magamnak). Egyébként 1984-ben születtem, Kalocsán. A Pápai Református Kollégiumban érettségiztem. Kamasz korom óta írok.
Not just for the record, mert egyébként tényleg hálás vagyok értük: 2004-ben a Mozgó Világ nívódíjasa voltam líra kategóriában (Ijjas Tamással megosztva). Első könyvemmel elnyertem a Makói Medáliák, “első kötetesek” díját. A 2011-es évben Móricz Zsigmond Alkotói Ösztöndíjban részesültem.
A magyaroszági slam poetryvel 2011-ben kerültem kapcsolatba. Jelenleg is a Slam Poetry Budapest “egyesület” aktív tagja és rendezvényeinek rendszeres résztvevője vagyok. Az I. Országos Bajnokságon 2. helyezett lettem, a II. Országos Bajnokság közönségdíjasa voltam. Tagja vagyok a József Attila Körnek. Budapesten élek. Szabadidőmben nagyrészt dolgozom.
A tőlem egyébként meglehetősen távol eső Borges írta egy versében: Vagyok, aki túlélte azt a gyávát és ostobát, ki voltam. Ez rám nyilván jövő időben lehet csak igaz: leszek, aki túléli azt a gyávát és ostobát, aki vagyok. Asszem ennyi."
Az a jó Simon költészetében, hogy amikor betalál az mindig 11/10, de amikor nem, akkor is teljesen átélhető az érzés/ vibe (uh). Egy másik élethelyzetben vagy hangulatban olvasva pont ezek, a most kevésbé súlyosnak tűnő versek ütnének nagyobbat. szerencsére a maradék két kötete már itt hallgat a polcon, különben rohannom kellene megkaparintani őket.
Szóval, ami arra nem volt jó, hogy téged életben tartson, arra sem jó, hogy minket megöljön. Ezt most praktikus okokból nem állítjuk párhuzamba az ún. szeretettel.
Ez a kötet most nem ragadott meg annyira, mint az előző kettő. Tetszett a felosztás, igazából az atmoszféra is, amit teremtett, de egy kicsit ismerős volt, megszokott. Leginkább a Tej, de több vers is megtestesíti ezt: http://kateordie.tumblr.com/post/1504... és ezért nem tudtam annyira élvezni a kötetet. Szerencsére nem csak ilyen jellegű versek voltak, az Alászáll, az Ámor elindul például nagyon tetszettek; az Arról, hogy mi jó meg pláne, azt meg is könnyeztem. Összességében tetszik, hogy Simon mert mást írni, mint eddig, biztos, hogy fogom még olvasgatni.
Simon Mártonnak ebben a kötetében megjelenik az általános elidegenedés és elembertelenedés mindenkit nyomasztó terhe, az egyedi párkapcsolati problémák színe és fonákja, a fogyasztói társadalom működésének groteszk jelenetei.
A kötet egyik fő témáját a már említett termelő-fogyasztó mókuskerékben defektesen megvalósuló emberi kapcsolatok teljes problematikája jelenti, kiemelten a párkapcsolati nehézségeket. A lírai én nehezen terjesztette ki a párkapcsolati síkról az alapvetőbb emberi viszonyulások problémái felé a jelentéstartományt. Ilyen értelmezési tereket jelent az édesanya elvesztése felett érzett fájdalom (Pad), majd megjelennek a működésképtelen kapcsolatok kapcsán megfogalmazott lamentációk; ugyanaz pepitában… A mindennapok küzdelmeinek a visszhangja minden abszurd, groteszk kép, amelyet az alkotó ebben a kötetben prezentál. Példa a részletes kifejtésre kerülő párkapcsolati dilemmáira: 691 betű, egy leuraló kapcsolat anatómiája néhány emlékezetes rémség felemlegetésével: nagyon rokonnak érzem a saját tapasztalataimmal, a szerző még önmagával is igen jó érzelmi kommunikációt folytat. Küzdelmes úton érünk el az élet lényegének a felszíni feltárásáig, ilyen a saját frusztrációit feloldó Szél című darabja. Utóbbi a vigasztaló, sokszor a tanköltemények szóhasználatát idéző műveire jó példa, ezek többsége nálam kereken öt csillagot ért.
A kötet jobb verseinél jó az ütem is, valamint az abszurd elemek frappáns és szórakoztató módon rajzolják fel az emocionális összképet. A kötetben felbukkanó lírai ént a Simonnal egykorú, küzdő értelmiséginek látom, mert a versekben kialakított összkép nehezen hagy más választási lehetőséget.
Jelen mű versei mind-mind a kiégés, és a fogyasztói társadalom csapdahelyzetének az örvényében forognak. A rosszabb versei dadognak, döcögnek, ezeknél a verseinél az enigmatikusság eltúlzása érhető tetten. A legrosszabb talán a Láz című; mintha tényleg lázasan írta volna, a verszeneiséggel és egy szórakoztató versképpel sem örvendeztet meg minket. Lényeglátó költő, így sajnálom, hogy a döcögősebb darabjait is beletették, hogy felszaporítsák az oldalszámot. Lehetett volna öt csillagos is.
Kicsit magamat fogom ismételni, mert hasonlóan éreztem magam, mint az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni c. Simon-kötettel kapcsolatban. A költő első két kötete különösen közel állt a szívemhez, amiért szerintem nagyon pontosan tematizálta a kései húszas, korai harmincas éveiben járó budapesti-nagyvárosi emberek élet-élményeit. Ezek a versek személyesebbek... vagyis talán nem is ez a jó szó, hanem egyedülállóbb személyes élményekre és érzésekre, benyomásokra fókuszálnak - ezekhez meg nem mindig tudtam kapcsolódni. A Terms & Conditions c. költemény viszont nagyon szíven ütött.
"...három órát mosogattam aznap, hátha cserébe nem halsz meg." 3,5 ⭐ As a próza olvasó, mindig nehezemre esik, amikor más formátumot próbálok ki. Az egész "a sivatag olyan terület amelynek a vízháztartása állandóan veszteséges" részt imádtam, de ezen kívül is volt sok oldal/részlet ami nagyon megfogott. Ettől függetlenül több is volt, amin könnyen továbblapoztam, mert nekem semmitmondó volt, úgyhogy még mindig prózás maradok.
Nagyon szélsőséges érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban: voltak versek, amik nagyon megszerettem, vissza - visszatértem rájuk. Még s könyv befejezése előtt is. Viszont voltak, amiket nagyon nem tudtam hova tenni, ami kicsit túl sokáig lett csűrve-csavarva. Ettől függetlenül főleg az a 6-7 vers miatt csak ajánlani tudom.
"A gödör, a frissen ásott gödör reggel óta kiabál, Azt kiabálja, nem akarja, hogy egy halottat rakjanak belé, aztán betemessék. Nyugalmat akar. Esőt. Az eget akarja nézni, Nem akar halottat. A sírásó Laci a lapátra támaszkodva áll a tanácstalan családtagok mellett. Basszátok meg, gyerekek, találjatok ki valamit, mer' ez így nem fog működni. Kettőre jön a városi tévé."
Nem egy könnyű nyári olvasmány, kifejezetten komor, súlyos témák és sok vers másodjára is nehezen megfogható. Cserébe izgalmas szövegek, abszolút megéri a rá fordított időt.
4.5 I just loved this poetry book - I do not read that much poetry, and even less contemporary poetry, but somehow this little collection gave me things.. I am really glad I grabbed it.
I loved the poems and stuff in this book. Though my mother did not like them and said that they were to depressing but oh well. The poems are very interesting and they are modern.
Hiába vannak részek, amiket sokadjára olvasva már kihagyok, az egyik kedvenc kötetem SM-től, mert, amiket szerettem benne, amikhez mindig rohanok, azok tényleg mélyre nyúlnak bennem.
Kedvencek: Eső, Önarckép kilátással, Tea, Így telt, Error 404, 691 betű a múlt vasárnapról, Ezüst, Hallgatási gyakorlatok, A rókák esküvője