Minden utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek? Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."
Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni. Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.
A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja.
Nem voltam teljesen biztos, mit is várhatok ettől a könyvtől, de őszintén szólva meglepően sokszor elgondolkodtatott, még a saját életemet illetően is. Érdekes volt bepillantani ebbe a világba, az üzleti szféra és annak a tempója elég távol áll alapvetően tőlem, ezt még megspékeljük az elmúlt évek alatt felhalmozott ismeretével Kínáról és egyéb más országról, egy elég érdekes, ám annál izgalmasabb olvasnivalót kapunk. Legalábbis én egy pillanatig nem unatkoztam, amíg az oldalakat faltam.
"Mások rendjével összehasonlítva a sajátunk mindig észszerűbbnek, nyilvánvalóbbnak tűnik. Győzködhetünk másokat, de meggyőzni csak azokat fogjuk, akik már amúgy is egyetértenek velünk."