What do you think?
Rate this book
Kamaszkor körül
MILYEN IS a kamasz? Hazudik? Lusta? Szemtelen? Szerelmes? Magányos? Vagy éppen: kibírhatatlan? Mit kezdjen magával és a felnőttek mit kezdjenek vele? És MIÉRT OLYAN, amilyen? Meddig marad ez így? Miben más, mint a többiek? Miért és miben TÖBB netán a kamasz, mint a nála kisebbek vagy nagyobbak? És miért és miben kevesebb? Efféle kérdésekre keres választ ez a könyvecske, melyet jó felerészben kamaszok írtak...
171 pages, Hardcover
Published January 1, 2017
About the author
Tamás Vekerdy
29 books17 followersVekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten Vekerdy Géza[2] ügyvéd és Friedrich Anna[3] gyermekeként. Apai nagyszülei Vekerdy József bankhivatalnok és Adler Jozefa. Anyai nagyszülei Friedrich Jakab kereskedő és Klein Ilona.
Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.
1958-tól 1960-ig házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja. 2019. október 9-én 84 éves korában hunyt el.
Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.
1958-tól 1960-ig házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja. 2019. október 9-én 84 éves korában hunyt el.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
March 7, 2021
Teljes szívből ajánlom mindenkinek, aki épp serdülőt nevel, vagy aki serdülőkkel dolgozik, szeretne dolgozni a jövőben.
November 15, 2018
Még élénken bennem él a saját kamaszkorom, milyenek a "rossz fej" felnőttek, és igyekszem kerülni ezt a szerepet. Persze, itt nem pusztán "jó fejségről" van szó, hanem azt gondolom, jól el lehet rontani ebben a korban - legalábbis egy időre - a korábbi jó kapcsolatot, ha a szülő nincs rendesen észnél. Most, hogy egy szem gyermekem átlépte a bűvös 13-as életkort, nem árt, ha felkészülök arra, milyen is a - most eléggé hálátlan szerepnek tűnő - másik oldalon állni. Szóval vannak kihívások ebben a korszakban, amit Vekerdy találóan "szeretetpróbáló idő"-nek jellemez.
A könyv nem a legfrissebb. 1981-ben az MTV részére készítettek egy kamaszokról szóló beszélgetős műsort, amiben a szerző is részt vett. Tizenéveseket kértek föl, hogy játsszanak el az életükből vett jeleneteket a hazugság, a szemtelenség, a lustaság és a szerelem témakörében. A könyv ezeket a jeleneteket idézi fel, és kapunk hozzájuk alapos elemzést Vekerdy tollából. Az időtényezőn gyakorlatilag átugorhatunk, hiszen a problémák gyökere hasonló, a környezet változott azóta (habár a digitális világ beszippantó hatásáról nehéz megfeledkezni).
Vekerdy a kamaszok szemszögéből próbál magyarázatot adni, hogy vajon miért vetemednek hazugságra, mikor alapvetően ez egy nagyon is őszinte korszak. Arról van szó, hogy a kamasz épp a saját világát építi, alakítgatja, ezért van az, hogy elfordul a szülőktől, lepasszolja őket, és ha ellenállásba ütközik, hazugsággal védelmezi.
Szót ejt arról, mennyire fontos kamaszkorban a semmittevő ábrándozás, a belső képkészítés, ami során újrajátssza az átélt jeleneteket, elképzel helyzeteket, hogyan is lett volna jó viselkedni abban a szituációban. Ez a történések átgondolásában és pszichikai feldolgozásában segít. A módszert felnőtteknek is melegen ajánlja.
És még egy fontos dolog: a kamaszt már nem lehet nevelni, jobb nem is próbálkozni vele. Idézet a könyvből:
"... a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet és kell nevelni. (Kamaszkorú gyerekeinkkel szemben mi, felnőttek, azt hiszem, már csak úgy viselkedhetünk, mint a jó tréner. A jó tréner, aki elengedi a sportolót, hogy most már egyedül ugorjon, egyedül lengjen, de azért még ott áll mögötte, mellette, és mielőtt lezuhanna, mielőtt karját törné, bokáját ficamítaná, el tudja kapni egy mozdulattal.)"
Hosszan lehetne még írni a könyvről. Jó pár kérdésre magam is megnyugtató választ kaptam, és megerősített abban a nézetemben, hogy gyakorlatilag nekünk, felnőtteknek kell türelmesebbnek és elfogadóbbnak lennünk, és okosan terelgetni őt a saját kis útján. Aztán majd csak eltelik ez a pár év, remélhetőleg anélkül, hogy az összes hajszálunk kihullana.
A könyv nem a legfrissebb. 1981-ben az MTV részére készítettek egy kamaszokról szóló beszélgetős műsort, amiben a szerző is részt vett. Tizenéveseket kértek föl, hogy játsszanak el az életükből vett jeleneteket a hazugság, a szemtelenség, a lustaság és a szerelem témakörében. A könyv ezeket a jeleneteket idézi fel, és kapunk hozzájuk alapos elemzést Vekerdy tollából. Az időtényezőn gyakorlatilag átugorhatunk, hiszen a problémák gyökere hasonló, a környezet változott azóta (habár a digitális világ beszippantó hatásáról nehéz megfeledkezni).
Vekerdy a kamaszok szemszögéből próbál magyarázatot adni, hogy vajon miért vetemednek hazugságra, mikor alapvetően ez egy nagyon is őszinte korszak. Arról van szó, hogy a kamasz épp a saját világát építi, alakítgatja, ezért van az, hogy elfordul a szülőktől, lepasszolja őket, és ha ellenállásba ütközik, hazugsággal védelmezi.
Szót ejt arról, mennyire fontos kamaszkorban a semmittevő ábrándozás, a belső képkészítés, ami során újrajátssza az átélt jeleneteket, elképzel helyzeteket, hogyan is lett volna jó viselkedni abban a szituációban. Ez a történések átgondolásában és pszichikai feldolgozásában segít. A módszert felnőtteknek is melegen ajánlja.
És még egy fontos dolog: a kamaszt már nem lehet nevelni, jobb nem is próbálkozni vele. Idézet a könyvből:
"... a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet és kell nevelni. (Kamaszkorú gyerekeinkkel szemben mi, felnőttek, azt hiszem, már csak úgy viselkedhetünk, mint a jó tréner. A jó tréner, aki elengedi a sportolót, hogy most már egyedül ugorjon, egyedül lengjen, de azért még ott áll mögötte, mellette, és mielőtt lezuhanna, mielőtt karját törné, bokáját ficamítaná, el tudja kapni egy mozdulattal.)"
Hosszan lehetne még írni a könyvről. Jó pár kérdésre magam is megnyugtató választ kaptam, és megerősített abban a nézetemben, hogy gyakorlatilag nekünk, felnőtteknek kell türelmesebbnek és elfogadóbbnak lennünk, és okosan terelgetni őt a saját kis útján. Aztán majd csak eltelik ez a pár év, remélhetőleg anélkül, hogy az összes hajszálunk kihullana.
December 23, 2023
Reminded me of what my teenage self was (not) like and it's interesting to see how the most profound things in the world have not changed that much at all. Though I couldn't agree with everything I think it's because everyone has their own path and experience. Very honest read, perfect for me who has two and a half teenagers at home.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews