Pedig olyan szépen éltek

by Éva Szentesi

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy "Mari, fiam". Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

Genres: Hungarian Literature, Contemporary, Audiobook

Hardcover

Published January 1, 2018

Reviews

[Timeja · Rating 3 out of 5]

Nem rossz könyv, fontos témák kerülnek elő benne, mégis van némi hiányérzetem. Először is jó pont volt Nyíregy, a kitartott feleségek megjelenítése, a "magas élet" árnyoldala, a politikai és közéleti kikacsintások (kaszinós Doni és EU-s pályázatok), meg a transzgenerációs szál a szeretethiány tükrében... Viszont a holdkórosként mászkálás, a tűpontosság, meg egyéb ismétlések egyenként állították fel a szőrt a hátamon. Néhol túlzottan és feleslegesen trágár volt (nem szókimondó!). Zavart, hogy megint az autószerelő tölti be az alkoholista szerepét, és zavart a Bukowski-hoz hasonlítgatás is. (Egyszer borítóval lefelé tettem le a könyvet, és beleütköztem Cserna-Szabó András ajánlásába, ahol Bukowskihoz hasonlítja a könyvet, ami utána végig ott kattogott a fejemben. Azért álljon már meg a menet, attól, hogy reményvesztett, meg szomorú, meg kilátástalan, még nem lesz rögtön Bukowski, ez nem elég ahhoz, hogy párhuzamot vonjunk.)
Nem volt rossz olvasmányélmény, de lehet, hogy mindent kimondott helyettünk. Lehet, hogy máshogy kellett volna adagolni.

[krlany · Rating 3 out of 5]

Nekem ez egy kicsit sok volt. Nem a szókimondása, hanem a felszínessége, sablonokban gondolkozása. Persze, van, ami üt benne, a magyar valóság, a felkapaszkodott újgazdagok világa, akik épp most fértek a zsírosbödönhöz, és azt hiszik, hogy övék a világ, pedig csak pénz és érdek együttállása van, ki tudja meddig. A legszomorúbb pedig a látszatlétezés, a szeretetlenség beégése.
A feldobott témák piszok nagy labdák, csak kár, hogy nem sikerült őket jól vagy jobban eltalálni.

[Kovaxka · Rating 3 out of 5]

Fontos és húsbavágó téma, olvasmányos stílus, lóugrásban haladó cselekmény. A szeretetlenséget és ennek továbbgyűrűzését sokkal jobban megírta Tóth Olga a Csupasz nyulakban. Elpocsékolt lehetőség, rövidre fogott, felszínes, ítélkezős írás. Sajnálom. Pedig olyan erős könyv lehetett volna.

[Vitéz Kata · Rating 4 out of 5]

fel lettem csigázva hogy milyen überkirály de sajnos kicsit egyoldalú és unalmas volt, ellenben azzal, hogy közben mégis élvezetes volt olvasni. szóval mondhatni jó móka, meg a vége felé izgis, de a koncepciótól én többet vártam volna
na puszi

[Réka Diószegi · Rating 3 out of 5]

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban.
Nagyon sokan dicsérték már nekem Szentesi könyveit, így nagy izgalommal és talán kicsit túl nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a művének.
Az erőszakos apa képe, az anya, aki nem képes szeretetre, a gyerek, aki menekül. A gyerek, aki megfogadja, hogy sosem tudna olyan lenni, mint a saját anyja. A gyerek, aki olyanná, sőt, talán még rosszabbá is válik (ezt mindenki döntse el maga) mint a saját anyja. A párkapcsolaton belüli erőszak, a családon beüli erőszak, a ferde értékrendek… ezek mind-mind fontos és komoly témák, amelyeket (szerintem) Szentesi kifejezetten jól megragadott és kidolgozott.
A könyv végén azonban valahogy hiányérzetem volt. Persze, ezeknek a karaktereknek egész életükben hiányérzetük volt minden téren, így nem olyan meglepő.
Szentesi írói stílusa nekem nagyon tetszett, egyszerűen nem bírtam letenni, beszippantott a történet, annak ellenére is, hogy egyébként nem igazán voltak „megszokott állomások” a cselekményben, vagyis legalább is csak nagyon halványan. Ha kicsit kevesebb lett volna az obszcén szavak/jelenetek száma, biztosan négy csillagot kapott volna!

[Dorottya · Rating 5 out of 5]

(nem hivatalos hangoskönyv, Borbély Alexandra felolvasásában hallgattam meg)

4.5 csillag.

Ez szerintem egy nagyon érzékeny vizsgálata annak, hogy egy szeretettelen gyerekkor milyen hatással lehet valakinek a felnőttkorára, történesítve. Látjuk, ahogy egy lelkes, álmokkal rendelkező, élénk, okos kislány hogy hoz rosszabbnál rosszabb döntéseket azért, hogy kapjon egy kis szeretetet és megbecsülést kb. akárkitől, de főleg az anyjától, akit gyerekként feltétel nélkül szeret, de aki láthatóan nem úgy törődik vele, ahogy kellene... a barátaitól "elmaródik", elzüllődik csak azért, hogy a kollégiumi társaságba beilleszkedjen, elég furcsa és szomorú körülmények között veszíti el a szüzességét, belemenekül egy szeretettelen kapcsolatba, aztán onnan is továbbáll... és mindig azt hiszi, ez már végre az igazi, aztán rá kell jönnie, hogy ez megint nem olyan élet, mint amire a lelke mélyén vágyik csak attól, hogy más, mint az előző. Közben pedig egészen plasztikusan és finoman be van mutatva a budapesti burzsuj felső tízezer és a vidéki beképzelt "értelmiség" világa is. Elég megrázó, közben szerintem nem hatásvadász írás.

Amivel gondjaim voltak:
- volt pár mellékszereplő a könyvben, akiket nagyon-nagyon nyilvánvalóan ismert magyar közszereplőkről mintáztak... olyan utalások voltak benne, amiből kb. a hülye nem jött csak rá, hogy kiket figuráznak éppen ki... na, ez engem mindig zavar könyvekben... vagy nevezzük nevén a gyereket, vagy utaljunk a jelenségre finomabban
- a "felső tízezres" részben a narráció egy részének az volt a funkciója, hogy lássuk azt, hogy a vidékről feljött "egyszerűbb" lányka hogy szokik bele a burzsuj budapesti világba, és milyen fura neki pár dolog. Szerintem az a rész kicsit túl lett tolva néha... néha a főszereplőnk szerintem már-már hiteltelenül rácsodálkozott dolgokra, meg nagyon műveletlennek tűnt, miközben pár mondattal később olyan szavakat használt, úgy fogalmazott, egyes első személyű narrációnál, hogy nem tudtam elhinni, hogy ilyen választékosan beszélő, ilyen terminusokat ismerő ember olyan dolgokon akadt le előtte... mert ez nem egy "visszatekintő", hanem egy, a történet jelen idejében játszódó, vagy azt szimuláló narráció volt (pl. a gyerekkori részeknél gyerekesen fogalmazott)

[Repulopipi · Rating 2 out of 5]

Hát ez a könyv egy kicsit sok volt. Mármint időben, látható nem egy Hemingway, hisz 2 nap alatt elolvastam úgy, hogy még csak meg sem erőltettem magam. De tartalmalig már annyira nyomasztó. Az első fele a főszereplő gyerekkora, amiben teljesen szeretetmentes légkörú családból próbál érzelmileg talpraállni, a második fele a naiv, buta fiatalkor, amikor huszon-egy-két évesen összeházasodik és gyereket szül, természetesen érzelemmentesen, majd pár évvel később a lelépése, a budai elithez csatlakozása. Ebben a részben az író próbál belevinni ismert alakokat - nem is túl rejtegetve - és csak átlag celebeket és szegény életüket. Eddigre már nagyon nyomulós és erőltetett lett a könyv. Szentesi, minden borzalmat próbál beleírni, kvázi próbálja eladni ezt a könyvet, de inkább mintha a 3-4 legjobb barátjának írta volna, mintha az őket érintő és érdeklő témákról "kellene" írnia. Ennek ellenére, irodalmilag egy semmi. Mármint a csúnya beszéden, a celeb, a politika kibeszélésén kívül volt valami mondandója? Nagyon érezhető a Péterfy Novák Éva vonal is a könyvben, le sem tagadhatnák, hogy spanok. Plusz néhol úgy tűnt, az adott régmúlt évben, mintha nem is használták volna azokat a szófordulatokat..
Azt hiszem kicsit túl sokat is írtam erről a gyengécske könyvről - kivételesen számítógép előtt írom, csak ez lett az oka :D MIndenestre 3500Ft nem ér, inkább várjátok meg, még besorolják az 1000 forintos eladhatatlanok közé.

[kistit_könyvei · Rating 3 out of 5]

Jó könyv, ügyesen vàltogatja a stílusokat. Kemèny tèma, jól megírva, kendőzetlen, ès szókimondó, visz magàval. Viszont úgy èreztem nincs befejezèse, nincs lezàràs, ami önmagàban nem gond, de nem tudom mièrt ott èrt vèget ahol ès ez kicsit zavar.

[Vera · Rating 3 out of 5]

Kezdődhetett volna az utolsó fejezettel és akkor hitelesen lett volna szép. így erőltetettnek éreztem picit, csak felemlegette a témákat, de sokat nem kezdett vele. A szándékot értékelem, az olvashatóság és a könyv page-turner volta miatt 3 csillag, de ennyi.

[Sebők Nóra · Rating 5 out of 5]

At the age of 12 i read this book and developed consciousness.

[Balázs Bacskai · Rating 4 out of 5]

Úgy érzem, hogy a könyv annyival jobb lehetett volna. Imádom a címét és a tartalmát is, de valahogy írás közben félrecsúszott a dolog. Túl sablonos és sztereotíp volt a könyv és picit úgy tűnt, mintha az írónő csinált volna egy "mély dolgok, amik megrázzák az olvasót", meg egy "mitől megy tönkre lelkileg egy nő" listát és írt volna egy történetet hozzá. Nagyon sok részt szerettem benne és nagyon olvasmányos a könyv, tele van rövid mondatokkal, amitől még gyorsabbnak érződik a történet, de valahogy még sem nyűgözött le úgy, ahogy azt vártam.

[Diana · Rating 4 out of 5]

0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5 5 csillag

Értékelésem

>!

4*

Borzalmas volt a szereplőkből áradó üresség, lelki sivárság, szeretet hiány. Lehangoló. Volt aki azt írta a könyvről: „mai, magyar valóság.” Lehet, de az éremnek 2 oldala van. Ezen kívül megtalálható az ellenkezője is. Olyan családok, ahol megvan az egymás iránti szeretet, tisztelet, odafigyelés. Ez is a mai magyar valóság. Számomra szörnyű volt ezt olvasni. Mellbe vágott.

[Birán Barbara · Rating 2 out of 5]

Nagyon szerettem volna valami szépet írni, miután végeztem vele, de egyszerűen nem megy. Untatott, és a szókimondósága számomra sok volt, folyamatosan kizökkentett. Egyáltalán nem vitt magával a könyv, és nem hiszem, hogy a jövőben bármikor eszembe fog jutni. Felszínes, szókimondó, és számomra unalmas. Valahol olvastam előbb egy kritikát, hogy mintha Szentesi végigment volna egy listán, mitől lesz boldogtalan egy nő, valahogy én is ezt érzem, sőt, inkább végigfutott. Sajnálom, de nem tetszett.

[Sandor Fia Sandor · Rating 3 out of 5]

Pedig olyan szépen indult.

A keret remek, az eleje ütős. Néha külön félre is kellett tennem, annyira megérintett néhány mondat. Azonban ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább a sablonosság lett úrrá az egyébként olvasmányos stíluson. Kihagyott lehetőségnek érzem. Több volt ebben. Járhatna a 3.5. De nincs 3.5. :)

Ajánlom azoknak, akik a szeretetlenségből fakadó sodródás lehetséges következményeiről szívesen olvasnak egy kis magyar valóságot.

[Nora Jonas · Rating 5 out of 5]

A mai magyar valóság☹️

[Vera Gergely · Rating 4 out of 5]

3,5 igazából, túl szájbarágos, sokszor sablonos. de egy este alatt elolvashatod

[Elizabet Lőrincz · Rating 5 out of 5]

Az elején nem volt könnyű olvasni. Nem volt könnyű, mert voltak benne olyan momentumok, amelyeket mintha az én gyermekkoromból emelt volna ki Szentesi. Valószínűleg sokan vagyunk így vele. Mindenesetre fájt kívülről látni. Aztán mikor már magamra vettem, hirtelen jött a valóság (gyerek).
Számomra ez most motiváló, mert bár ez a könyv mindenkié, mégsem szeretnék olyan lenni mint Mari.
A másik amiért odavoltam a könyv olvasása során az az újgazdagok ábrázolása. Apum barátai révén megfordultam ilyen körökben és tényleg ez történik. Dériné, Karolina, Füred, és talán Kiosk. Amit ír a Michael Korssal, az is valós.
Férfiaknak nem ajánlom, de ezt minden nőnek el kell olvasnia. Fantasztikus. Kedvenc lett.

[Peter Vass · Rating 4 out of 5]

Egyszerű, de jó könyv. Hova vezet annak az életútja, akinek az édesanyját a Józsi döngöli éppen, miközben ő kislányként el van bújva az ágy alatt és be is pisil. Szerintem nem kell semmihez hasonlítgatni. A téma ütős, a történet nagyon valóságos, vége nincs, de jó volt olvasni.

[Timea · Rating 5 out of 5]

"Szentesisen" nyers és őszinte, tűpontosan mai, fájóan ismerős karakterek.

[Dorka · Rating 5 out of 5]

Egy nap alatt olvastam el - zseniális!

[Annamária Gergely · Rating 4 out of 5]

2021/14. Szentesi Éva - Pedig olyan szépen éltek

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Kicsit nyomasztó volt közvetlenül az Apád előtt ne vetkőzz után ezzel folytatni..és kicsit egybe is forrt nálam a kettő. Nők, akiknek kislányként nem sok jutott a szeretetből, de ha jutott, abban sem volt köszönet. Előbbiben Eszter testileg-lelkikeg nyomorodik, a mostaniban egy kislánynak annyi bűne, hogy lány, akivel nem igazán törődnek. Apa részeges, üti-veri anyát, akihez néha más bácsik jönnek, és akkor a kislány szem-és fültanúja annak, ahogy nyikorog anya alatt a rugós matrac..

"Mari, fiam" szeretetlen szegénységben él, minden vágya, hogy szép legyen, mint anya, mikor pörgős szoknyát vesz fel, kifesti magát és kopog a cipője sarka. És hogy jöjjön egyszer A fiú, aki majd nem olyan lesz mint apa. De előbb csak a csapos Laci jön a billiárdasztal tetején, amikor már telik a kollégiumban szép ruhára, sminkre, kopogós cipőre..

Aztán jön a fiú, aki nem apa, Máté a bézs színű házzal, szép családdal, aki még csúnyán se beszél soha, de mégse jó ő sem, mert túl szürke, túl steril. Pedig olyan szépen..élhettek volna. "Mari, fiam" nagykanállal kapja és falja a luxust, ami az ölébe hullik a titkos nyíregyházi hotelszoba után. Jöhet a (látszat) boldogság. De meddig lehet az elég? Elég lehet-e? És milyenné tud tenni a légüres boldogság?

Szentesi Éva sem magánemberként, sem íróként nem kerülgeti a forró kását. Csak míg Péterfy-Novák Éva próbálja egy kicsit finomabban találni azt, amit nem lehet finoman, Szentesi nyersen, és szókimondóan, mindent kőkeményen nevén nevezve ír, de hozzá nem is passzolna más stílus, amit egyébként sok vélemény kritizálja őt. Szerintem meg pont ettől jó, hogy ki meri mondani a frankót. Hogy egyformán ír a kocsiban lezavart légyottról, meg arról, ahogy a politikai elit szilikonfeleségei (fiktív figurák, nem a jelenre értve!) húzezressel szívják a kokót a WC-ben, a férjek meg Balira viszik második nászútra a feleséget, miután valahogy összerakták a magánklinikán az utolsó félholtra verés után...

Minden kirakat, kifelé megy a szelfi az iPhone-nal, balatoni vitorlások, koktélpartik, milliós táskák, üzlet az Andrássy úton, közben Mari, fiam csak arra eszmél, hogy a férfi, aki ezt megadja, egyre idegenebb a számára, a boldogság, az izgalom, ami a nyíregyházi hotelszobában még olyan jó volt, már sehol sincs, ő is csak a kirakatban van. És amikor körbenéz, végül ő is levonja az egyszavas konklúziót: megérte?

Hasonló kérdések dolgoztak bennem, mint az előző könyvnél, hogy hova vezet a lelki nyomorodás, hova vezet a szeretetlenség. Vajon törvényszerű, hogy az olyan lányok mint az előző könyvben Eszter, és most Mari olyan felnőttek legyenek, amilyenek lettek? Szentesi Éva könyvéből csak az a keserű szájíz marad a végén, hogy nincs más út. Hogy túlságosan kifejlett ösztön már a túlélésre játszani, műboldogságokba kapaszkodni, ha érezni mersz, halott vagy. Így csak sodródsz az árral, amíg nem lesz majd valahogy. De örökké nem lehet valahogy...

[Della · Rating 5 out of 5]

Lélekmarcangoló, mégis gyönyörűen megírt mestermű

Alig vártam, hogy végre kezembe vegyem ezt a könyvet, mivel már nagyon régóta nem olvastam semmit magyar szerzőtől. Az utolsó magyarországi utam során vettem meg, és amint hazaértem, azonnal nekiestem — ez egyértelműen az első 6 csillagos olvasmányom 2025-ben!

Bevallom, eleinte kicsit féltem elkezdeni, mert néhány téma túlságosan közel állt a saját életemhez, de annyira örülök, hogy végül belevágtam. A történet nyers, szívszorító, és néha fájdalmasan felkavaró volt, de képtelen voltam letenni. Mari élete érzelmi hullámvasút volt, és az a küzdelem, amit anyja hangja ellen folytatott, aki egész gyermekkorában azt sulykolta belé, hogy értéktelen. Még amikor sikerült is jobb életet teremtenie magának, állandóan kételkedett abban, hogy megérdemli-e, mert anyja szavai soha nem hagyták nyugodni, és felnőttként is tragikus módon manifesztálódtak az életében.

Ami a legjobban megérintett, az Mari kétségbeesett próbálkozása, hogy rendezze a kapcsolatát az anyjával, még akkor is, ha ez reménytelennek tűnt. De miért is? Az anyja soha nem tett semmit azért, hogy ápolja ezt a köteléket, és soha nem a gyerek dolga helyrehozni azt, amit a szülő meg sem próbált felépíteni. Mari élete tele volt váratlan fordulatokkal majd olyan döntésekkel, amelyeket inkább a túlélés, mint a szeretet vezérelt — és lenyűgözött az ereje, hogy mindezek ellenére is kitartott.

És ne felejtsük el Mari humorát! Azok a gondolatai, amik még a legnehezebb pillanatokban is felbukkantak, megnevettettek. Ez a csipkelődő, őszinte belső hang annyira életszerűvé tette az útját — hát kinek nincsenek ilyen random, kínosan random gondolatai szex, ugye?

Amikor az utolsó oldalt elolvastam, percekig csak ültem, nem hiszem, hogy valaha is ennyire megérintett volna egy könyv. Libabőrös lettem tőle, és őszintén? Bármikor újraolvasnám. Nagyon, nagyon ajánlom!

[Bernadette Varga · Rating 3 out of 5]

Érdekes olvasmány, nekem sikerült eléggé ráhangolódni s pár óra alatt végig is olvasni az egészet - de mégsem tudok úgy gondolni rá, mint amit ajánlanék.

A nyelvezete nagyon trágár - átjönnek persze ezáltal a karakterek, meg így eléri hogy az olvasó se szabadulhasson abból a világból amiből a szereplők sem tudnak - nekem viszont sok volt: trágár, közönséges, durva - a régi naturalista regényekre emlékeztetett, amiket középiskolában olvastam.

A történet során a főszereplő folyamatosan hoz olyan döntéseket, szinte pszichológiai tankönyvszerűen, amiket a gyerekkora meghatároz. Ez számomra kicsit bosszantó volt, nem volt meg az életszerű komplexitása (általában bizonyos dolgokban követjük a hozott mintáinkat, másokban viszont nem - ritka a tankönyvi példa).

A regény vége egy picit váratlan - az anya reflektáló képessége és a külső átalakulása nem igazán illik bele az addig alkotott képbe. A monológból a lányához fűzött reakciói jobban érthetőek, bár ahogy az egész regény során, itt sincs különösebb karakter fejlődés, vagy átalakulás. Minden marad, amilyen, s amilyen volt - ami persze önmagában egy érdekes üzenet.

Összben sztem érdekes az elképzelés, tetszik a regény felépítése, de egy kicsit kidolgozatlannak éreztem, a trágársága pedig kimondottan zavart.

[Panna · Rating 4 out of 5]

Pedig tényleg olyan szépen éltek...

Kezdjük ott, hogy az első dolog amit tettem miután befejeztem ezt a könyvet az volt, hogy megöleltem anyámat.

Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy egy könyvet elolvastam és ültem utána néma csöndben és feldolgoztam, hogy mégis mit olvastam. Na ez egy ilyen könyv volt.

Nagyon meglepő módokon vágott haza, leginkább azért mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy olyasmiről olvassak ami ismerős helyeken történt. Kifejezetten oda voltam a kelet magyar szókincs megjelenéséért amihez ugye nem vagyok hozzászokva.

Mari, fiam. Te nő, fhu bakker. Veled még számolunk, számolunk ám de nagyon.

A narratíváért egyébként oda voltam, meg az írás stílusért is. Nagyon frissnek éreztem.

Két fő problémám van a könyvvel magával. Úgy a közepe felé egy kicsit belassult és elunalmasodott. Ez az egyik, ami sok mindenkinek lehet zavaros. A másik, ami személyes, pedig, hogy túl sokat jelent meg benne a szex az én kényelemérzetemnek.

Összegezve, meglepően megindító és reflektatív egy könyvhöz amit a borítója miatt vettem meg.

[Anna · Rating 3 out of 5]

Nem is tudom, hány csillagot adják e könyvnek. Úgy felszínesen nagyon jó volt. Tök gyorsan olvastam el, érdekelt, stb. És mondjuk sok mindent jól csinált az írónő: ahogy felnőtt a főhős, Mari, úgy változott meg az írás stílusa, és így egészen elhihető volt az, hogy múlik az idő. A téma maga egészen tipikus volt — legalább öt ehhez nagyon hasonló könyvet olvastam az idén, bár ez talán többet mond rólam, mint a könyvről. Igazából a vége nem jött be, 4 csillagot akartam adni, de az utolsó fejezet totál elrontotta az egészet. Nem kell az olvasót megetetni a könyv lényegével, és mondjuk egész végig újra meg újra ki lett betűzve az, amit ha egy kicsikét is oda figyel az ember, azonnal le lehet vonni a történtekből, de a vége volt a legszörnyűbb, utálom az ilyen mű-filós szövegeket.

Szóval, rövidre foglalva: egyszerű, és nem rossz olvasmány. Tudom ajánlani, mert ha fáradt az ember, és nem akar túl sokat gondolkodni, akkor tökéletes.

[Viktória Éva · Rating 3 out of 5]

Elolvastam Szentesi Éva három könyvét. Mindegyiknek nagy reménnyel álltam neki, mert érdekesnek, új megközelítésűnek tűntek. Végül mindegyik nagy csalódás volt, mert azt éreztem, hogy szeretett volna fontos témákat tárgyalni, mindemellett kritikus lenni és szókimondó, de az ehhez szükséges munkát csak felületesen végezte el. Aki nem ismeri a nyíregyházi vagy a budai életet és a kontrasztot ezek között, valójában nem is ismerte meg. Nincsenek összetett karakterek a könyvben, a főszereplő az író karakterén alapszik feltehetően, a többi könyv alapján. Ha az anyának a gyerekhez fűződő viszonya fontos központi téma, akkor sokkal többet kellett volna foglalkozni ezzel. Párhuzamot lehetett volna építeni a nagymama, az anya és a gyerek kapcsolatai között. Ez a véleményem szerint egy elszalasztott lehetőség volt.

[Bence Varjú · Rating 4 out of 5]

188 oldalnyi egzisztenciális horror.
A szerző élete más-más szakaszaiban mutatja be a főhőst és a környezetében átélt problémákat. Nagy hangsúlyt a gyerekkori szeretet hiánya, annak későbbi keresése. Bár a könyv fikció, hűen ábrázol bizonyos korokat és társadalmi rétegeket.
A könyv lezárása meglepően nyitott a korábbi fejezetekhez képest.
Nem egy vidáman hangvételű könyv, de jól megírt, az biztos.

[Gabi Szabo · Rating 5 out of 5]

Nekem nagyon tetszett a konyv, nem lehet mellette velemeny nelkul elmenni es letenni sem tudtam. Tobb ponton is kapcsolodtam a fohoshoz, es abszolut lattam magam elott a videki magyarorszagi eletet, amiben en is felnottem. Szamomra meglepo volt a tortenet, egyaltalan nem kiszamithato, vagy szajbaragos. Szuperul felepitett tortenet szal, jellemfejlodes es lezaras. De Szentesi konyveit vagy szereti az ember vagy nem, epp azert mert karakteresek. En mindenkepp ajanlom!

[Maria Pfaff · Rating 4 out of 5]

Olvasmanyos, magaval sodro, odavagos, fajdalmas konyv. A vilag nem tetszett amit bemutat, de nagyon igaz sajnos.

"Egy pillanatra elhittem hogy bizonyos dolgokkal majd be lehet tapasztani azokat a lyukakat, amelyek a boldogsagom falain tatonganak. De hazzal, kocsival, kutyaval, kerttel, nagy kaddal meg illatos agynemuvel nem lehet befoltozni egy eletet. Lehetetlen."

[Eszter · Rating 5 out of 5]

Budapesten a repulon kezdtem el - mikor elvileg az utaskiserokre kellett volna figyelni - es epp akkor fejeztem be, mikor Londonban leszalltunk. Ennyire jo volt csak. Kiszaradt a szemem, szinte nem pislogtam, csak faltam az oldalakat.
Mondjuk nem ert teljesen meglepeteskent, az elozo konyvet (Kardos Margit disszidal) teljesen ugyanigy felszallaskor kezdtem es leszallaskor fejeztem be.