Vak majom

by Boldizsár Fehér

Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni. A történetet egy huszonéves fiú meséli el, aki nem olyan rég még Magyarország leggazdagabb embere volt. Most azonban nincstelenül fut a rendőrség elől. Épp abban a hotelben keres menedéket, ahol a furcsa emberkísérlet zajlik. A Vak majom, Fehér Boldizsár első regénye, letehetetlen olvasmány. Humoros kalandregény a felelősségvállalásról és az ember helyéről a világban.

Genres: Fiction, Contemporary

196 pages, Paperback

First published January 1, 2018

Reviews

[Kovaxka · Rating 4 out of 5]

A főszereplő a jóra való restség tökéletes megtestesülése. Legalábbis nem akar felnőni és felelősséget vállalni a tetteiért, csak sodródik az eseményekkel: valódi mai figura. Kerek a történet, a karakterek jól eltaláltak. A csapongó elbeszélő, a humor és az irónia engem nagyon szórakoztatott a feléig, aztán kicsit már fáradtam (ahogy Vonnegutnál is). Elsőnek remek, biztos fogok még olvasni a szerzőtől.

[fióka · Rating 3 out of 5]

Csingiling.
Ezzel igazából már mindent elmondtam, ám mivel olvastam a regényt és olyan magyarázatokkal kellett szembesülnöm, hogy azt hittem, meghalok, én is magyarázok egy leheletnyit* azoknak, akik nem ismerik Vonnegutot. Akik igen, azok kapjanak agybajt, mint én Mata Haritól és a hasonlóktól.
A csingiling tekinthető egy nagyon szűkszavú Vonnegut-parafrázisnak is, kár, hogy intertextualitás. Vonneguti hatás alatt megírt Vonnegut-stílusú, könnyed zsánerirodalom a felnőtté válásról. Ennyi. Mélységek és magasságok nincsenek benne, ez csak annak függvényében hiány, hogy a szerző akart-e mélységet és magasságot. Ha nem, akkor jóvan. Nem rossz olvasmány, de én őszintén nem arra voltam kíváncsi, hogy a szerző mennyire lenne képes egy KV-fanfiction-t megírni (valószínűleg egészen jól), hanem arra, hogy mit mondana, ha Fehér Boldizsárként, Fehér Boldizsár hangján megírná a saját könyvét. Én kíváncsian várom.

*Kurt Vonnegut (1922-2007) amerikai regényíró és esszéista. Humanizmusa, társadalomkritikája és sajátos világú-hangulatú írásai a 20. század legnagyobbjai közé emelték. Több könyvét saját maga illusztrálta. Az ötös számú vágóhíd a legismertebb könyve. Pacifista. And so it goes.

[Mariann · Rating 4 out of 5]

Az első száz oldal vicces, fiatalos stílusú volt; míg a második száz túl sok klisével dolgozott, hálivúdi lett. Ettől függetlenül príma kis bemutatkozó lett.

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Ha ezt a könyvet kiadják a Vonnegut-életműsorozatban, akkor 1.) minden magyarnak megmelegszik a szíve, hogy a mester írt egy regényt, amiben hazánkfiai is szerepelnek 2.) és egyik magyar se mondaná, hogy csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a mesterről, mert ez egy fércmű. Nem állítom persze, hogy Fehér a legjobb vonnegutiádák egyikét írta meg – de hogy a legjobb Vonnegut-regény ez, amit magyar szerző valaha írt, az egészen biztos. Adott egy elbeszélő, akivel mindenféle történik: milliárdos lesz, majd körözött bűnöző, házas, majd házatlan, pszichológiai kísérlet alanyává válik, anyja megszökik egy görög jachttulajdonossal, apja kedvesen megbolondul, és fagylaltoskocsi-sofőrnek áll – igazából nem is érdemes részletezni. Mert a lényeg a hang, ahogy az egész megszólal: az a fanyar humor, a humanizmus, a kreatív csapongás, az időnként extrém történetfüzérekre széteső szöveg, ami azonban vitán felül tart valamiféle mondanivaló felé… szóval tisztára Vonnegut. De annyira Vonnegut, hogy én nem is tudok mást mondani, csak ezt ismételgetni: Vonnegut, Vonnegut, vonnegutvonnegut. Ami persze veszedelmes ítélet egy könyvről, mert a túlzott hasonlóság, ha szeretett szerzőnkkel is vonjuk, mindig egyszerre mutat rá egy könyv értékeire és korlátaira – de hát annyi baj legyen. Én alapvetően élveztem. Végtelenül meg vagyok lepve, hogy magyar író ilyet is tud írni, így is meg tud szólalni. Ez nekem új.

[Gabi · Rating 3 out of 5]

Remekül indult a könyv, aztán egy kissé kifogyott a lendületből, bár végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Első könyvnek kifejezetten jó, nagyon ígéretes a szerző.

[lilo · Rating 1 out of 5]

remélem boldizsárt egyszer szájon csókolja a boldogság

[tamásróbert · Rating 2 out of 5]

Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet mert nemrég megkapta a Margó Irodalmi Díjat. Vagy az történt, hogy én nem vagyok elég művelt, befogadó képességű vagy pedig ez nem lett egy jó könyv. Sem a könyv stílusa, sem pedig a történet nem volt igényemre. Sokszor pedig azt éreztem, hogy az író olyan tudást akar bele magyarázni a könyvbe aminek semmi köze ahhoz ( pl. Mitológiai szálak). Persze lehet csak egy stílust követett, ami számomra ismeretlen, de ettől még tudtam volna szeretni, ha a történet kicsit komolyabb lett volna...főleg a vége!

[Gergely · Rating 4 out of 5]

Igazán értékelem, h a Magvető ilyen nyilvánvalóan nem szépirodalomkodó dolgokat is kiad.

[Andras Cser · Rating 1 out of 5]

Borzasztóan gyenge történet...

[Maria Pfaff · Rating 4 out of 5]

Elso konyves szerzo, en a vegetol tobbet vartam.

"Ime: aki nem lat, nem hall, nem beszel, az ne csodalkozzon, ha egyszer egy szep napon arra ebred, hogy plafonig er a szar."

[Bélabá · Rating 4 out of 5]

https://moly.hu/ertekelesek/3487408

[nelli · Rating 5 out of 5]

lehengerlő és cseppet sem unalmas (!!!), elgondolkodtató
az író kifejezésmódja és a főszereplő belső monológjai pedig egyszerűen csodálatos

[Lili Trencsenyi · Rating 4 out of 5]

Jó könyv volt, a metafora kifejezetten tetszett, viszont kissé kimondatlan maradt számomra maga a történet, befejezetlenül ért véget, ami lehet egy koncepció, de nekem személy szerint jobban tetszett volna, hogy kézzelfoghatóbb befejezéssel.
Valamint nekem kissé túl nagy volt a hype körülötte, amihez pedig nem ért fel.

[Beka · Rating 5 out of 5]

Tudtam kapcsolódni Lilivel egy feljebbi spirituális szinten. Azt hiszem velem van a baj.