Három magyar házaspár egy svájci luxusvillában reked. A természet fenyegető árnyékában, a válogatott gasztronómia finomságok mellett terítékre kerül a múltjuk és a jelenük, miközben konfliktusaikban felsejlik napjaink emberének drámája az erkölcsi és szellemi kapaszkodóit vesztett világban. Nem csak az emberek esnek csapdába, hanem kelepcébe kerül a szerelem és a szexualitás, a barátság és a gyanakvás, a bírvágy és a hatalom, s talán még a párbeszéd esélye is... Kepes András új regénye a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása.
"Minden megváltozik, minden másról szól már ma is, mint amiről a politikusok papolnak és amitől az emberek szoronganak, vélte Ézsiás Benedek. Szétfeszítette a tudat, hogy már soha senkit nem tud meggyőzni semmiről, mert megtagadták őt a szavak. Persze, gondolta, lehet, akkor se tudná megértetni magát, ha megmaradt volna a beszéde, hiszen hány ékesszóló, okos ember figyelmezteti az emberiséget, hogy mi vár rá, ahogy a próféták is hiába üvöltözték a jövendölésüket és az átkaikat. Az emberek saját előítéleteik rabjai, és a cellájukba nem szűrődik be más gondolat, csupán saját véleményük visszhangjának örvendeznek."
Hungarian journalist, documentary filmmaker and author, has been one of the most prominent and popular TV personalities in Hungary for more than 30 years. A number of his books of nonfiction and fiction have been number one national bestsellers. He is University Professor and Dean of the Communication and Art Faculty of the Budapest College of Communication and Business.
Számomra nagy csalódás ez a könyv :( A Tövispuszta az egyik kedvencem, de a folytatás messze alulmúlja. Az érdeklődés középpontjában álló témák - pénz, hatalom, korrupció, morál, értékrend, környezet - izgalmas olvasmányt ígérnek. De döcögő, erőltetett mondatokkal telik a regény első harmada. A karakterek elnagyoltak, sok a klisé. Mimi és Benedek története a háttérben lappang, de nincs kifejtve, ezzel a befejezés is veszít erejéből. Olyan érzésem van, mintha egy félbemaradt vázlatot olvasnék. A pornó nem kell, hervasztó!
Money, power, sex - all of them rule the world. Perfect mirror about how our society work. Mr. Kepes gives different perspectives and new angles with a little hope.
Elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam róla a kommenteket, így már nem tudok pártatlanul állást foglalni… Az biztos, hogy konzervatív olvasó vagyok, akinek nagyon hiányoznak a párbeszéd-jelölések. Persze, ki lehet következtetni, na de a vizuális élmény, no meg a magyar helyesírás és egyebek. Ráadásul nem szeretem a trágárságot, nem érzem indokoltnak. Gyenge utalások vannak ugyan a szereplők jellemére, de valahogy mégis bántó. A befejezés tetszett a leginkább – végre valami, amin igazán gondolkodni lehet. A hosszú bevezetés, előkészítés után éppen hogy csak elkezdődne az a történet, amelyre mindig is kíváncsi voltam. Sok a közhely, a bulvár, ami valahogy kilóg a történetből. Kidolgozatlan, vázlatos és ezért kelt hiányérzetet. Azzal a Matterhornnal is lehetett volna valami komolyabba kezdeni, nem csak állandóan emlegetni, hogy ködös vagy éppen napos.
Ez sajnos nagyon rossz. A szájbarágós sztori, a felskiccelt karakterek, a többnyire finomkodó, időnként hirtelen trágár stílus. És a címet még csak most vettem észre.
Nem bánom, hogy kezembe vettem ezt a könyvet. Pár este alatt elolvasható, modern nyelvezetü, kicsit elgondolkodtató.
A cselekmény minimális, inkább a szereplök beszélgetésein van a hangsúly. Ezeken keresztül bontakoznak ki a különbözö élettörténetek és ismerjük meg az értékrendjeiket. (Megjegyzés: mindezt úgy, hogy az író nem használ párbeszéd-jelöléseket).
Vannak benne hasznos gondolatok amiken elmorfondíroztam kicsit: erkölcsröl, társadalomról, párkapcsolatról, hatalomról...
Ami leginkább megmarad majd talán az az, hogy Kepes az ex-pornós politikusfeleséget és a stroke-tól beszédkészségét többnyire elvesztett lakájt állította be legpozitívabb karakterekként.
Az azonban rejtély marad, hogy kik az istenek és kik az emberek: a hatalmasok és gazdagok az istenek és az esendő, de erősebb morállal rendelkező szereplők az emberek? Vagy fordítva?
A tortenet nagyon jol olvashato, akar egy bekuckozott este alatt a vegere lehet erni. A karakterek erdekesek, szinte kirajzolodnak a kepzeletben a tortenet olvasasa kozben. Picit sztereotip a megjelenitesuk, lehetett volna tovabb arnyalni oket. Enyhe hianyerzetem volt a karakterek egymashoz valo viszonyanak es annak retegeinek megjelenitesen. A konyv befejezese szamomra furcsa volt, mintha igeny lett volna egy fordulatra, de picit elkapkodott lett. Osszessegeben jo volt olvasni, sok erdekes gondolat, kerdes vetodik fel a konyvben, amikkel kapcsolatban az ervek a karaktereken keresztul csapnak osze.
Kamaradráma jellegű kisregény, sok szövegen belüli utalással a korábbi, Tövispuszta című regényre. A karakterek sajnos sztereotipikusak és elnagyoltak, különösen a szexualitással foglalkozó részek tűnnek olcsó betétnek, de a (különösen a regény elején túlírt) táj- és ételleírások is olyanok, mintha "gazdagokat cosplayelnének", de van pár ötletes megoldás is (leíró párbeszédek). A visszaemlékezések szintén sablonosak, néhol anakronisztikusak ("dzsedik"). A lezárás nagyon hirtelen jön és értelmetlen, 3 csillagról számomra ez húzta vissza végül a könyvet. Egyszeri olvasásra nem rossz, és meghozta a kedvet a Tövispusztára, de jobbat vártam.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Az ember néha üssön el a tömegtől: én ezt a könyvet 5/5re értékelem. Adott egy kis színpadi szereposztás díszlet csere nélkül: 6 ember 1 házban, körülöttük hó. Kicsit az őslakó című filmet jutotta eszembe, de itt a sztori meghittsége teljesen hiányzott annak ellenére, hogy házaspárokról van szó. Látszólag összefüggéstelen visszaemlékezések, szállak és gondolatok de valahogy az egész mégis annyira jól össze van rakva. Néhány érdekes mozzanat amire érdemes odafigyelni: Kinek a gondolatait olvassuk? Kinek a gondolatait nem olvassuk? Miért nem lépnek egymás irányába a férfiak vagy a nők, mi tartja őket vissza? Miért vannak ott az állatok a könyvben? Miért az a címe, hogy IstenEK és emberek?
Nagyon tetszett. Szerethetőek a karakterek. A mai közéletben bulvárban szereplőkkel feltűnő egybeesések izgalmassá maivá tették a történetet. de nem csak a karakterek, hanem a témák amik körül a beszélgetések gondolatok zajlanak is frissek aktuálisak. Nagyon gyorsan könyen olvasható. jó könyv. Amiért mégis csak 4 pont az a hirtelen lezárás nélküli befejezés, és az az erős kétely hogy lesz ennek folytatása?? Pedig ha lenne ez azonnal 5 pontot kapna. :)
Az utolsó jelenet mentette meg. Nélküle inkább toposzokból épített okoskodás, de semmiképp sem irodalom. KA egy igen művelt, gondolkodó értelmiségi, és legalább ő írja a neve alatt kiadott könyveket. Kíváncsiságból olvasható, egy rövidke délután alatt átfutható. Ha ezzel a szerző pénzt is keres, tulajdonképpen: elismerésem.
Kedd este elolvastam a könyvet, szerdán pedig részt vehettem Kepes András márciusi könyvbemutatóján. És ez így ebben a formában fantasztikus élmény volt. A könyvet az első oldaltól kezdve élveztem, tetszettek benne a Tövispusztai visszanyúlások, a mély lélektani gondolatok és a nagyon élvezhető sztorivonal. A könyv utolsó oldalát azzal a reménnyel fejeztem be, hogy bárcsak Kepes úr tovább írja! Remélem egy remek kis trilógia első része ez, és mélyebben megismerhetjük Ézsaiás Benedeket, aki számomra a legérdekesebb figura volt, valamint a kutatót és a nők történetét. Az utóbbiakat ugyanis felületesen sikerült megismerni, és mind mind érdekes karakternek bizonyulnak.
Nagyon régen olvastam Kepestől könyvet, így csak más magyar kortársakhoz tudnám hasonlítani. A két 'újgazdag' pár karaktere már többször visszaköszönt Frei könyveiben, hasonlóan jól jellemezve a mai 'poligarchákat'. Kifejezetten tetszett, hogy a párbeszédek nem voltak kiemelve a szövegben, tetszett a végén a fordulat is. Elolvasom a könyvben többször emlegetett Tövispusztát is!
Nekem ez kicsit eh élmény volt, vagy inkább mint az okos lány esete. Volt is érdekes sztori de úgy nem is volt. Volt is hangulat de el is tűnt a vázlatos írásban. Volt is karakter fejlődés de úgy még sem volt akkora hogy túlságosan feltűnjön. A legérdekesebb Mimi és Benedek viszonya a történetben, de maga a történet sem érdekes annyira, így 3.6 nem jó de nem is tragikus
Az első 3 oldal idegesítő, néha követhetetlen gondolatcikázásai után (aminek egyébként írd és mondd: négyszer futottam neki, és ötödik esélyt már aligha kapott volna), a regény egészen élvezhető történet lett végül hatalomról, pénzről, erkölcsről, no és a mögötte megbújó törött vagy törékeny emberről. Semmi extra, de az legalább jól megírva.
Egyszer olvasható, jellegtelen ponyva. A nők megjelenítése a könyvben minden sztereotípiának megfelel, de úgyhiszem a valóságnak nem. A borítója nagyon megkapó!
Valamiért nagyon működnek nálam Kepes könyvei. Nem egy Tövispuszta, de egy izgalmasan egyszerű törtenetbe bújtatott, okos gondolatokkal átszőtt regény lett ez is.
Kellemes volt olvasni. Nem éreztem, hogy lenne erős mondanivalója, de a férfiak karakterábrázolása lekötött. Biztos többet is ki lehetett volna hozni belőle, de kisregényként nekem működött.
Végig borzasztóan untam. Az utolsó fejezet azonban felkeltette az érdeklődésemet, s mire azt éreztem, igen, végre beindult, olvasnám tovább, vége lett a könyvnek. Sajnálom.