Zarah és családjának története ott folytatódik, ahol az első kötetben abbamaradt: Carla, az asszony nemrég megtalált unokája épp egy titkos küldetésre indul Dél-Amerikába a hódolójával, Yaakovval, hogy felkutassák a másik elveszett unokát, és kiderítsék, hogyan keveredhetett egy országhatárokon átívelő, szövevényes bűntény kellős közepébe. Az ikerlányok találkozása azonban távolról sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezték, ez pedig olyan események lavináját indítja be, mely alapjaiban változtatja meg a család összes tagjának életét - s arra is rákényszeríti őket, hogy mindent felülvizsgáljanak, amit magukról, egymásról, bűnről és bűnhődésről, szeretetről és gyűlöletről korábban gondoltak.
Náray Tamás regényének folytatása épp olyan mozgalmas és szerteágazó, mint Zarah családja: hol szerelmi történet, hol izgalmas thriller, hol a II. világháború kimondatlan titkainak nyomába eredő történelmi regény. Leginkább azonban egy fordulatos családtörténetbe csomagolt elmélkedés arról, mennyire kiszámíthatatlan és törékeny kincs az emberi élet.
A szerző célt ért, mert aggodalmaim ellenére is elkezdtem folytatni a trilogiát. Az aggódásom okai a második kötetre letisztultak, illetve egyetlen okra szűkült: életszerűtlenek a párbeszédek. Az emberek nem így beszélnek, mint Náray történetében olvashatjuk, ez az apró irritáció dagad egy permanens "nehezen befogadható érzéssé" a könyvet lapozva, ami ezer okba és magyarázatba igyekszik kapaszkodni. Túlcicomázott ruha és díszlezleírások? Nem, ez írói eszköz, amit sokan ennél is jobban megcsavarnak... Ugrálás térben és időben? Nem lehet gond annak aki egyszer végignézte a ponyvaregényt.. A szerelem ködébe veszett értelmes emberek hülyeségei? Nem gond, ez is a valóság része... Lehetne sorolni, de minden esetben oda lyukadok ki, hogy a párbeszédek elrugaszkodnak a valóságtól. Ha ezt azonban stílusként kezelem, ami vagy bejön, vagy nem, már kevésbé ront a kötet értékén, mert nagyon aprólékos, sok szálon futnak benne az események, amelyek végül összekapcsolódnak. Szóval megvan a vatázsa, ami miatt bele lehet oldódni a storyba.
Remek könyv az első kötethez hasonlóan. Rengeteg szálon kötődik természetesen az első részhez. Izgalmas, fordulatos történet továbbra is. Nagyon tetszik, hogy az író sokszor váratlan szomorú eseményekkel tarkítja a történetet, és az is, hogy többször tekint vissza a múltba, amivel kezdi a családi történet hiányzó részeit is kirakni. Néhány történet megakadt szerintem ebben a könyvben, valószínűleg a következő kötetben lesz róla szó. Összességében én már itt le tudtam volna zárni a sztorit, de ennek ellenére kíváncsian várom a folytatást.
Nagyon szerettem ezt is. Nekem szülés óta ez az első olyan olvasmány-élmény, ami tényleg magával ragad és az éjszakai felkelésekből származó fáradtság ellenére is tudom olvasni és mindig sztoriban vagyok, úgymond. Részemről, nem ragaszkodnék ennyi-ennyi akcióhoz, nekem maradhatna a sok családi párbeszéd, amik normális szinteken (és nem Paulo Coelho szerűen magvasak) bölcselkedők. Ez csak az én szobjektív tetszik-nemtetszikelésem, pedig amúgy összeségében, letehetetlen. Annyira boldog vagyok, hogy visszaadjam az olvasás-szeretetem. Hálával tartozom érte Náray úrnak, akit nagyra becsülök, hogy kijelenti, hogy nem író. Nem is úgy olvasom, hogy az, hanem inkább, úgy, mint egy ismerős-barát, aki mindent el akar mondani nekem részletesen és én éjjel, reggel, napközben, lopott félóráimban kaphatok, néha az izgalmas életekből, amiket ismertet velem.