Dream a little dream of me.
Chastity, vagyis Chas, egy átlagos lány, akit a régi barátai terrorizálnak. Így kezdődik az egész, önvédelemből. Majd a feje tetejére áll a világ és valóság elhomályosul, míg az álmok életre kelnek és veled együtt harcolnak a sötétség ellen.
Az elején kapunk egy részletet a múltból, hogy hogyan is kezdődött Chas története. Harccal, előítélettel, tiltott szerelemmel, álommal és rémálommal, majd meneküléssel a valóságba, de már csak ketten a háromból.
Elég sok megpróbáltatáson kell keresztülmennie Chas-nek, az őrület kapujában áll, de még sem lépi át a határt és ez egy beszélő macskának és egy virtuális személyek köszönhető, aki valós is meg nem is. Igazi szerelem, aminek nem lenne szabad léteznie, mégis van és valóságosabb, mint bármi más. Gyönyörű és térdremegtető.
A történet nem a szerelmi szálra összpontosul, hanem a jóra és a rosszra. Mi határozza meg a kettőt? Mitől lesz valaki jó és mitől lesz valaki rossz? És miért félünk annyira az egyiktől, közben meg úgy vágyakozunk a másikra? Így születünk vagy a döntéseink változtatnak minket az egyikké vagy a másikká? Már a születésünktől bennünk van mind a kettő, de képesek vagyunk e mi magunk eldönteti, hogy melyikké válunk vagy a genetika már a fogantatásunk pillanatában eldöntötte ezt? De az egyik nem létezhet a másik nélkül, szóval tényleg van itt választási lehetőség vagy csak annak a látszata létezik?
Chastity-nek is el kell döntenie, hogy a fényt vagy a sötétséget választja. Bár nem hisz benne, hogy van választása. Szent meggyőződése, hogy ő sötét, mert annak született, de a világosság is benne van, hisz az egyik szülője sötét volt a másik meg világos. Leigh is megmondta neki, hogy van választási lehetősége, ő még sem akarja elhinni. Talán a hit a válasz mindenre. Ha hisz önmagában, hogy ő jó, akkor az is lesz, de ha elhiszi, hogy sötétnek rendeltetett, akkor sötét lesz. Volt egy pár belső monológja, amitől a falra másztam. Nem lett a kedvenc főhősnőm, de ez csak az első rész volt, és még van ideje fejlődnie. Csak egy kicsit jobban kell hinni önmagában és azokban, akikben bízik. Ahogy Shades is mondta: Nothing is born dark, Chas. It’s made.
Kissé káosz az egész, de a káoszból csak jó dolgok születnek, szóval e miatt nem aggódom. Jó lenne, ha Chas végre elkezdené követni a tanácsokat, amiket kap és nem csak meghallani őket, majd szépen el is felejti őket. Lyukas az agya, komolyan…
Álmodok egy világot magamnak.