What do you think?
Rate this book
Eastern
A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.
Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?
Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.
- GenresFantasy
400 pages, Paperback
Published January 1, 2018
1 person is currently reading
24 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 12 of 12 reviews
December 11, 2018
3,5*
Tényleg nagyon könnyed, és a neten szinte egységesen rajonganak érte, nekem azért vannak kifogásaim. Például, hogy oké, nő fegyverrel, nagyon vagány, meg menő, meg egyébként is, a gender-barátság fontos... de tényleg az kell egy húszéves kiscsajnak, hogy a flaska harcra készen a zsebében legyen? (főleg, hogy az írója nagyon is tisztában van az olvasói életkorával. egyébként is problémás a tinik alkoholizálása, nem kell erre még rá is erősíteni. szerintem, de biztosan csak maradi vagyok.) Yuko egyébként is maga a megtestesült anomália. 20 éves korára országos hírnévre tett szert, mint 'vörös démon', aki hullahegyeket hagy maga után, és mivel az őrjáratok folyton őt keresték, feltételezem, nem sikerült elkapni, mert ügyes volt, fürge és eszes. Ezzel szemben a lány, akihez Vajk csapódott, egy hisztis csitri, aki mintha tinikorban lenne, sosem azt csinálja, amit kellene vagy amit a józan ész diktál, és szinte láttam magam előtt, hogy szíve szerint minden kis vigéckedő mondata után nyelvet öltene, meg egyébként is, hagyják őt békén, mert ő ölni akar, és neki senki ne mondja meg, mit tegyen - csapkodja visongva a padlót. Vagy a földet. Mikor hol kell épp lefogni, hogy ne nyírassa ki magukat. Ezt a viselkedést jó esetben Vajk váltotta ki belőle, különben elképzelésem sincs, hogyan tett szert a hírnevére, és hogy maradhatott életben egyedül a pusztában, anélkül, hogy elfogták volna.
Vajk viszont egy nagyon szimpatikus fazon volt. Kiegyensúlyozott, céltudatos, okos, és tudja a dolgát, nem hetvenkedik, és főleg nem csinál ostobaságokat, és nagyon türelmesen és kedvesen viseli Yukot meg a folyamatos szájalását.
Nem mondanám YA-nak, még ha ide a legegyszerűbb is beparaméterezni. A szereplők húsz felett vannak, elég rendesen hullanak is, elméletben is meg testrészileg is, úgyhogy semmi nem indokolja. Hacsak az nem, hogy az író a 13-16 éves korosztályt célozta meg, mert egészen biztos, hogy ők élvezni fogják: laza könyv, nem veszi magát komolyan, mégis izgalmas és pörgős végig.
Tényleg nagyon könnyed, és a neten szinte egységesen rajonganak érte, nekem azért vannak kifogásaim. Például, hogy oké, nő fegyverrel, nagyon vagány, meg menő, meg egyébként is, a gender-barátság fontos... de tényleg az kell egy húszéves kiscsajnak, hogy a flaska harcra készen a zsebében legyen? (főleg, hogy az írója nagyon is tisztában van az olvasói életkorával. egyébként is problémás a tinik alkoholizálása, nem kell erre még rá is erősíteni. szerintem, de biztosan csak maradi vagyok.) Yuko egyébként is maga a megtestesült anomália. 20 éves korára országos hírnévre tett szert, mint 'vörös démon', aki hullahegyeket hagy maga után, és mivel az őrjáratok folyton őt keresték, feltételezem, nem sikerült elkapni, mert ügyes volt, fürge és eszes. Ezzel szemben a lány, akihez Vajk csapódott, egy hisztis csitri, aki mintha tinikorban lenne, sosem azt csinálja, amit kellene vagy amit a józan ész diktál, és szinte láttam magam előtt, hogy szíve szerint minden kis vigéckedő mondata után nyelvet öltene, meg egyébként is, hagyják őt békén, mert ő ölni akar, és neki senki ne mondja meg, mit tegyen - csapkodja visongva a padlót. Vagy a földet. Mikor hol kell épp lefogni, hogy ne nyírassa ki magukat. Ezt a viselkedést jó esetben Vajk váltotta ki belőle, különben elképzelésem sincs, hogyan tett szert a hírnevére, és hogy maradhatott életben egyedül a pusztában, anélkül, hogy elfogták volna.
Vajk viszont egy nagyon szimpatikus fazon volt. Kiegyensúlyozott, céltudatos, okos, és tudja a dolgát, nem hetvenkedik, és főleg nem csinál ostobaságokat, és nagyon türelmesen és kedvesen viseli Yukot meg a folyamatos szájalását.
Nem mondanám YA-nak, még ha ide a legegyszerűbb is beparaméterezni. A szereplők húsz felett vannak, elég rendesen hullanak is, elméletben is meg testrészileg is, úgyhogy semmi nem indokolja. Hacsak az nem, hogy az író a 13-16 éves korosztályt célozta meg, mert egészen biztos, hogy ők élvezni fogják: laza könyv, nem veszi magát komolyan, mégis izgalmas és pörgős végig.
December 21, 2018
Kedvelem a japán kultúrát, és szívesen nézek aimét vagy olvasok mangát, ha van rá lehetőségem (meg időm, ugyebár). Úgyhogy kíváncsi voltam, ebben az esetben hogy fognak itt összekeveredni a műfajok.
Az biztos, hogy a rajzokat imádtam (nyugodtan lehet több is :D). Nekem alapvetően tetszett a történet. In medias res kezdést kapunk, és a későbbiek folyamán is csak lassan-lassan csöpögnek az információk a világról és a főszereplőkről is. Yoku-t pillantjuk meg először, és csak később csatlakozik mellé Vajk. Nem mondom, két különbözőbb embert nehezen letett volna összetenni, de egy idő után összecsiszolódnak annyira, hogy már hihető a közöttük lévő kapcsolati dinamika.
Yuko az, aki mindre rögtön és leginkább érzelemvezérelve reagál, ennek köszönhetően az esetek igen nagy százalékában keveri magát és Vajkot is bajba. Remélem, ezen, és a titkolózáson képes lesz felül emelkedni a folytatásban.
Vajk higgadtabb, megfontoltabb, de kicsit gyorsan lesz életunt kalandorból hős védelmező :D.
A múltba való visszaemlékezések tetszettek, az egyetlen amit talán hiányoltam, az az, hogy magáról a világról a legvégére is keveset tudunk meg, pedig több minden is komoly kérdést vetett fel bennem, amikre remélem hamarosan válaszokat is kapok.
Az biztos, hogy a rajzokat imádtam (nyugodtan lehet több is :D). Nekem alapvetően tetszett a történet. In medias res kezdést kapunk, és a későbbiek folyamán is csak lassan-lassan csöpögnek az információk a világról és a főszereplőkről is. Yoku-t pillantjuk meg először, és csak később csatlakozik mellé Vajk. Nem mondom, két különbözőbb embert nehezen letett volna összetenni, de egy idő után összecsiszolódnak annyira, hogy már hihető a közöttük lévő kapcsolati dinamika.
Yuko az, aki mindre rögtön és leginkább érzelemvezérelve reagál, ennek köszönhetően az esetek igen nagy százalékában keveri magát és Vajkot is bajba. Remélem, ezen, és a titkolózáson képes lesz felül emelkedni a folytatásban.
Vajk higgadtabb, megfontoltabb, de kicsit gyorsan lesz életunt kalandorból hős védelmező :D.
A múltba való visszaemlékezések tetszettek, az egyetlen amit talán hiányoltam, az az, hogy magáról a világról a legvégére is keveset tudunk meg, pedig több minden is komoly kérdést vetett fel bennem, amikre remélem hamarosan válaszokat is kapok.
January 15, 2019
Nagyon vártam, hogy a végére érjek és nem jó értelemben. Ennyire körülményesen megfogalmazott könyvet nem tudom olvastam-e már. A vége persze izgalmas volt, hogy várd a következő kötetet, de nem hiszem, hogy elolvasom...
January 19, 2019
Nekem nagyon tetszett a történet Eleve szeretem a vadnyugatos storykat Maga az ötlet is kreatív, hogy a nyugat hoz egy kis keletiesség is párosul, gondolok itt maga a főszereplő Yuko nevére, az egyik fegyverére a Katanára, illetve magára a regény címére is Már nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!
December 7, 2020
Ezt az értékelést már nagyon sokszor végig kellett gondolnom, hogyan lehet a lehető legszebben kifejezni a véleményemet. Nos…
Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de azt még én is tudom, hogy ha mindent, amit csak találok, összedobálok egy lábosba, az nem feltétlenül lesz ehető.
A helyzet ugyanez ezzel a könyvvel is. Ha valaki a címkéket elolvassa, már látja, hogy ebben van minden. De szó szerint MINDEN. Ez nem gond, jó, ha egy könyv változatos. De ha a sok téma, ötlet, műfaj stb., csak be van dobálva, látszólag mindenféle összefüggés nélkül, na akkor az egészből egy nagy, érthetetlen katyvasz lesz.
A fő probléma ott kezdődött, hogy egyik szereplő sem érdekelt. Az első két fejezet még ugye az ismerkedés fázisa volt (mármint ismerkedés a könyvvel), és a lendületem odáig tartott. Utána egyik karakter sem érdekelt. Ha megfojtják egymást egy kanál vízben, az sem érdekelt volna. Alig vártam, hogy végre a végére érjek, és letehessem a könyvet, ami sajnálatos, mert azt hittem, hogy egy érdekes kis western történetet kapok, ráadásul recenziós példány is volt. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog tetszeni.
Yuko karaktere „badass”-nek van beharangozva. Elvileg 20 éves, és hullahegyeket hagy maga után. Rettegett bandita. Ehhez képest amint megjelenik Vajk, onnantól teljesen életképtelen, és folyamatosan megmentésre szorul. Vajk pedig állandó jelleggel játssza a hős megmentőt, és mindig meg kell mentenie a szegény, védtelen, törékeny hajadont. (De elvileg az említett törékeny leányzó hírhedt bandita…) És akkor a szerelmi szálról ne is beszéljünk. Azzal annyi problémám volt. Instant történik, igazából nem is értem miért, és ha a korkülönbség nem is lenne nagy, a karakterek érettségben nagyon távol vannak egymástól az idő nagy részében.
Azt sem tudtam, hogyan képzeljem el ezt a világot, amiben vagyunk. Mert ugye western, de igazából posztapokaliptikus, mert valami nagy háború után sivatagosodott el minden, de közben vannak modern eszközök (mint digitális fényképezőgép, géppisztoly, mindenféle autó, gigantikus gyíkrobot stb.), de amúgy western filmbe való pisztoly is van, meg kardok, meg páncélos lovas katonák, meg kommunista diktatúra, meg még nagyon sok minden más is. Ja, valami vírus is van benne egyszer-kétszer említve. (És akkor a műfaj is: western, romantikus, ifjúsági, sci-fi, fantasy, posztapokaliptikus, utópia, akció.) Ennyi minden egymás mellett nem működött. És ez a sok-sok minden pedig teljesen random jelenik meg (legalábbis az olvasó számára random, mert nem sok helyen van magyarázva, hogy miért néz ki úgy a világ felépítése, ahogy).
A manga-western egybegyúrva reklám kicsit félrevezetett engem. Azt gondoltam, hogy nem csak egy-egy manga stílusú illusztráció lesz benne a sok szöveg mellett, hanem mondjuk egy-egy jelenetet mangaként tesznek bele, mint a legvégén az a kis prológus. Ha egy-két hosszúra nyújtott csatajelenetet ilyennel helyettesítenek, máris lehet egy csillaggal jobbat adok a könyvnek.
Ami még nagyon szúrta a szemem, az a nyelvezet. Hol ifjúsági a megfogalmazás, hol nagyon választékos, szépirodalmias, hol ilyen westernesebb. És ez teljesen random váltakozik, kibillentve az olvasót folyamatosan. Ugye sokat káromkodnak a könyvben, mert ez ilyen könyv. De még a káromkodás is annyira össze-vissza megy. Valamikor úgy rendesen káromkodunk, valamikor pedig elkezdi a húsz éves, hogy „kurafi!”.
És még muszáj szót ejtenem a szinonimákról. A szinonimák fontosak, mert nem jó, ha folyamatosan szóismétlés van. Na de átestünk a ló túloldalára. Persze, jó ha választékosan fogalmazunk, de a szinonimáknál megtanuljuk magyar órán, hogy nem feltétlenül azonos a súlyuk. Például, a fut és a rohan szinonima, de azért nem jelentik teljesen ugyanazt. Na most, az egyik kedvencem ebben a könyvben az volt, amikor a leíró szövegben először Vajkra úgy hivatkozik a könyv, mint „férfi”, de hogy a következő mondatban, annak érdekében, hogy elkerüljük a szóismétlést, „pimasz hím”-ként emlegetjük. És ez nem egyszer fordult elő.
Ezeken kívül még van sok apróság a történetben, ami zavart, és szemforgatást okozott, de a fent említettek voltak a legfőbb problémáim. Főleg ezek miatt nem tetszett a könyv.
Az illusztrációk és a borító, a könyv kivitelezése egyébként szép és igényes, és viszonylag könnyen lehetett olvasni, még annak ellenére is, hogy nem tetszett. De a történet nagyon mást adott, mint vártam, a karakterek nagyon mások voltak, mint vártam, és így az egész kisiklott nálam.
Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de azt még én is tudom, hogy ha mindent, amit csak találok, összedobálok egy lábosba, az nem feltétlenül lesz ehető.
A helyzet ugyanez ezzel a könyvvel is. Ha valaki a címkéket elolvassa, már látja, hogy ebben van minden. De szó szerint MINDEN. Ez nem gond, jó, ha egy könyv változatos. De ha a sok téma, ötlet, műfaj stb., csak be van dobálva, látszólag mindenféle összefüggés nélkül, na akkor az egészből egy nagy, érthetetlen katyvasz lesz.
A fő probléma ott kezdődött, hogy egyik szereplő sem érdekelt. Az első két fejezet még ugye az ismerkedés fázisa volt (mármint ismerkedés a könyvvel), és a lendületem odáig tartott. Utána egyik karakter sem érdekelt. Ha megfojtják egymást egy kanál vízben, az sem érdekelt volna. Alig vártam, hogy végre a végére érjek, és letehessem a könyvet, ami sajnálatos, mert azt hittem, hogy egy érdekes kis western történetet kapok, ráadásul recenziós példány is volt. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog tetszeni.
Yuko karaktere „badass”-nek van beharangozva. Elvileg 20 éves, és hullahegyeket hagy maga után. Rettegett bandita. Ehhez képest amint megjelenik Vajk, onnantól teljesen életképtelen, és folyamatosan megmentésre szorul. Vajk pedig állandó jelleggel játssza a hős megmentőt, és mindig meg kell mentenie a szegény, védtelen, törékeny hajadont. (De elvileg az említett törékeny leányzó hírhedt bandita…) És akkor a szerelmi szálról ne is beszéljünk. Azzal annyi problémám volt. Instant történik, igazából nem is értem miért, és ha a korkülönbség nem is lenne nagy, a karakterek érettségben nagyon távol vannak egymástól az idő nagy részében.
Azt sem tudtam, hogyan képzeljem el ezt a világot, amiben vagyunk. Mert ugye western, de igazából posztapokaliptikus, mert valami nagy háború után sivatagosodott el minden, de közben vannak modern eszközök (mint digitális fényképezőgép, géppisztoly, mindenféle autó, gigantikus gyíkrobot stb.), de amúgy western filmbe való pisztoly is van, meg kardok, meg páncélos lovas katonák, meg kommunista diktatúra, meg még nagyon sok minden más is. Ja, valami vírus is van benne egyszer-kétszer említve. (És akkor a műfaj is: western, romantikus, ifjúsági, sci-fi, fantasy, posztapokaliptikus, utópia, akció.) Ennyi minden egymás mellett nem működött. És ez a sok-sok minden pedig teljesen random jelenik meg (legalábbis az olvasó számára random, mert nem sok helyen van magyarázva, hogy miért néz ki úgy a világ felépítése, ahogy).
A manga-western egybegyúrva reklám kicsit félrevezetett engem. Azt gondoltam, hogy nem csak egy-egy manga stílusú illusztráció lesz benne a sok szöveg mellett, hanem mondjuk egy-egy jelenetet mangaként tesznek bele, mint a legvégén az a kis prológus. Ha egy-két hosszúra nyújtott csatajelenetet ilyennel helyettesítenek, máris lehet egy csillaggal jobbat adok a könyvnek.
Ami még nagyon szúrta a szemem, az a nyelvezet. Hol ifjúsági a megfogalmazás, hol nagyon választékos, szépirodalmias, hol ilyen westernesebb. És ez teljesen random váltakozik, kibillentve az olvasót folyamatosan. Ugye sokat káromkodnak a könyvben, mert ez ilyen könyv. De még a káromkodás is annyira össze-vissza megy. Valamikor úgy rendesen káromkodunk, valamikor pedig elkezdi a húsz éves, hogy „kurafi!”.
És még muszáj szót ejtenem a szinonimákról. A szinonimák fontosak, mert nem jó, ha folyamatosan szóismétlés van. Na de átestünk a ló túloldalára. Persze, jó ha választékosan fogalmazunk, de a szinonimáknál megtanuljuk magyar órán, hogy nem feltétlenül azonos a súlyuk. Például, a fut és a rohan szinonima, de azért nem jelentik teljesen ugyanazt. Na most, az egyik kedvencem ebben a könyvben az volt, amikor a leíró szövegben először Vajkra úgy hivatkozik a könyv, mint „férfi”, de hogy a következő mondatban, annak érdekében, hogy elkerüljük a szóismétlést, „pimasz hím”-ként emlegetjük. És ez nem egyszer fordult elő.
Ezeken kívül még van sok apróság a történetben, ami zavart, és szemforgatást okozott, de a fent említettek voltak a legfőbb problémáim. Főleg ezek miatt nem tetszett a könyv.
Az illusztrációk és a borító, a könyv kivitelezése egyébként szép és igényes, és viszonylag könnyen lehetett olvasni, még annak ellenére is, hogy nem tetszett. De a történet nagyon mást adott, mint vártam, a karakterek nagyon mások voltak, mint vártam, és így az egész kisiklott nálam.
January 30, 2019
Nagyon tetszett ez a könyv!
Elsősorban azert tetszett ez a regény, mert nagyon jól kiformált karakterek vannak a könyvben, és nincs túl sok szóismétlés sem.
Yuko nem egy szokványos lány, aki általában a regényekben szokott szerepelni, hiszen nem egy mimózalelkű virágszál aki otthon ülve, teát kortyolgatva várja a lovagját, hanem egy kitagadott harcos akit csupán a bosszú éltet.Viszont szerintem hogy nem a megszokott szerepben olvashatunk egy lányról, csak meg különlegesebbé és vonzóbbá teszi az egész könyvet.
A fordulatok még érdekesebbé varazsolták az amúgy is érdekfeszítő olvasmányt.
Nagyon jó érzés volt ahogy Martin Kay belecsempészte hazánk pár jellegzetes vonását, hogy Vajk Pest-Budáról érkezett és, hogy Yuko a tavaszi szél vizet áraszt-ot énekelte.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Yuko volt, aki pimaszságával próbálja leplezni az érzelmeit. Másodikként azonban Saorit említeném meg aki ritkán szerepel a könyvben, mégis ő áll a háttérben.
Nagyon izgalmas a könyv cselekménye, és különleges ahogyan az író bele rakott egy kis szerelmi szálat, amely átszövi a történet teljes egészét.
Ez volt az első regényem, amit ebből a műfajból olvastam és meg kell hogy mondjam teljesen elvarázsolt, letehetetlen olvasmány, mindenkinek ajánlom!!
A képek is elbűvőlőek, teljesen kiegészítik a művet.
Már izgatottan várom a második részt és nagyon kíváncsi vagyok hogy Vajk miként fog dönteni!😉
Elsősorban azert tetszett ez a regény, mert nagyon jól kiformált karakterek vannak a könyvben, és nincs túl sok szóismétlés sem.
Yuko nem egy szokványos lány, aki általában a regényekben szokott szerepelni, hiszen nem egy mimózalelkű virágszál aki otthon ülve, teát kortyolgatva várja a lovagját, hanem egy kitagadott harcos akit csupán a bosszú éltet.Viszont szerintem hogy nem a megszokott szerepben olvashatunk egy lányról, csak meg különlegesebbé és vonzóbbá teszi az egész könyvet.
A fordulatok még érdekesebbé varazsolták az amúgy is érdekfeszítő olvasmányt.
Nagyon jó érzés volt ahogy Martin Kay belecsempészte hazánk pár jellegzetes vonását, hogy Vajk Pest-Budáról érkezett és, hogy Yuko a tavaszi szél vizet áraszt-ot énekelte.
A kedvenc szereplőm egyértelműen Yuko volt, aki pimaszságával próbálja leplezni az érzelmeit. Másodikként azonban Saorit említeném meg aki ritkán szerepel a könyvben, mégis ő áll a háttérben.
Nagyon izgalmas a könyv cselekménye, és különleges ahogyan az író bele rakott egy kis szerelmi szálat, amely átszövi a történet teljes egészét.
Ez volt az első regényem, amit ebből a műfajból olvastam és meg kell hogy mondjam teljesen elvarázsolt, letehetetlen olvasmány, mindenkinek ajánlom!!
A képek is elbűvőlőek, teljesen kiegészítik a művet.
Már izgatottan várom a második részt és nagyon kíváncsi vagyok hogy Vajk miként fog dönteni!😉
February 2, 2019
Középiskolás korom óta kedvelem a japán kultúrát, ennek jelei kisebb-nagyobb fellángolással jelennek meg. Ami örök, az az anime nézés. :D. Mangát csak néhányat volt szerencsém eddig olvasni, de a történelem és a kultúra épp annyira meg fogott. Így aztán nem volt meglepő, hogy lecsaptam a lehetőségre ami adódott, hogy olvashassam ezt a könyvet.
Elég "in medias res" kezdést kapunk az első oldalon, ahol is találkozunk Yuko-val. Az ő alakja bevallom eléggé ambivalens volt számomra. Néhol abszolút megértettem, máskor megmosolyogtatott, de volt olyan is, amikor a fejemet fogtam (vagy épp az övét kocogtattam volna valami keményebb tárgyhoz). Persze ebben a korban mindenki hajlamos érzelmeitől vezérelve rosszul dönteni, de érzésem szerint ő ebből már-már sportot űzött. Ettől függetlenül is minden alkalommal azért szurkoltam, hogy "csak még ezt az egyet ússza meg".
Néhány oldallal később bekapcsolódik a páros második tagja is, Vajk. Ő Yuko teljes ellentéte. Megfontolt, higgadt, mindent gondosan felmér mielőtt cselekszik. Kár, hogy a terveket időnként a hősnő felborítja.
Kettejük kapcsolata, a személyiségükből és múltjukból fakadó ellentétek miatt elég döcögősen indul. Szerettem a civódásaikat olvasni, tényleg nem hazudtolták meg magukat, és sokszor bizony kellett is oldani valamivel a hangulatot. Viszont kicsit gyorsnak találtam azt, ahogy Vajk, aki az elején életunt kalandor, milyen hamar hősies védelmezővé avanzsál. (Na nem mintha nem állt volna jól ez is neki, de akkor is kicsit gyors volt a tempó.)
Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy amolyan vissza-visszapillantásokkal csepegteti nekünk az író információkat, mind a háborúról, mind a szereplőink múltjának titkairól. Mert azok azért akadnak rendesen. Érzésem szerint főleg Yuko-nál, kíváncsi is vagyok rá, mikor meri elmondani a dolgokat, és hogy Vajk hogyan reagál minderre. (De ez egyelőre a jövő zenéje.) Az sem zavart, hogy az új szereplők nagy része csak némi villanásnyi képet mutat magából (és abból, hogy még lesz dolgunk velük), mert ezzel csak jobban felkeltette az érdeklődésemet, bár hiába haladtam gyorsabban az olvasással, a kérdéseim nagy r��szére úgy érzem csak a folytatásban kapok választ.
Akcióban nincs hiány, elég pörgős a cselekmény, én sehol nem éreztem olvasás közben azt, hogy unatkoznék, vagy hogy el lenne húzva egy-két rész. A harcok meglepően naturalistán vannak leírva, szóval én tényleg láttam magam előtt a dolgokat, de engem személy szerint nem zavar a vér/harc ha nem öncélúan van bele erőszakolva a történetbe. Úgyhogy aki kevéssé bírja a vért, egy kicsit edződjön, de szerintem megéri megpróbálni elolvasni, főleg ha amúgy kedveli valaki a vadnyugati hangulatot. Amit meglepően jól megidéz, annak ellenére mi minden felvonul a történetben.
Amit viszont kicsit hiányoltam, az a világ leírása, ahol hőseink bolyonganak. Persze itt is kapunk némi utalást erre-arra, meg egy-két leírást, de szívesen olvastam volna még többet róla. (Mondjuk ne legyek telhetetlen, nem igaz?)
A rajzokat pedig imádtam, mindet, egytől-egyig. Jöhet még több :D.
Maradéktalanul elszórakoztatott, és magába szippantott a történet. Yuko-nál érzem azt, hogy a teljes barátságunkhoz neki még kicsit érnie kell, de Vajk meggyőzött :D.
Elég "in medias res" kezdést kapunk az első oldalon, ahol is találkozunk Yuko-val. Az ő alakja bevallom eléggé ambivalens volt számomra. Néhol abszolút megértettem, máskor megmosolyogtatott, de volt olyan is, amikor a fejemet fogtam (vagy épp az övét kocogtattam volna valami keményebb tárgyhoz). Persze ebben a korban mindenki hajlamos érzelmeitől vezérelve rosszul dönteni, de érzésem szerint ő ebből már-már sportot űzött. Ettől függetlenül is minden alkalommal azért szurkoltam, hogy "csak még ezt az egyet ússza meg".
Néhány oldallal később bekapcsolódik a páros második tagja is, Vajk. Ő Yuko teljes ellentéte. Megfontolt, higgadt, mindent gondosan felmér mielőtt cselekszik. Kár, hogy a terveket időnként a hősnő felborítja.
Kettejük kapcsolata, a személyiségükből és múltjukból fakadó ellentétek miatt elég döcögősen indul. Szerettem a civódásaikat olvasni, tényleg nem hazudtolták meg magukat, és sokszor bizony kellett is oldani valamivel a hangulatot. Viszont kicsit gyorsnak találtam azt, ahogy Vajk, aki az elején életunt kalandor, milyen hamar hősies védelmezővé avanzsál. (Na nem mintha nem állt volna jól ez is neki, de akkor is kicsit gyors volt a tempó.)
Nagyon tetszett a történet felépítése, hogy amolyan vissza-visszapillantásokkal csepegteti nekünk az író információkat, mind a háborúról, mind a szereplőink múltjának titkairól. Mert azok azért akadnak rendesen. Érzésem szerint főleg Yuko-nál, kíváncsi is vagyok rá, mikor meri elmondani a dolgokat, és hogy Vajk hogyan reagál minderre. (De ez egyelőre a jövő zenéje.) Az sem zavart, hogy az új szereplők nagy része csak némi villanásnyi képet mutat magából (és abból, hogy még lesz dolgunk velük), mert ezzel csak jobban felkeltette az érdeklődésemet, bár hiába haladtam gyorsabban az olvasással, a kérdéseim nagy r��szére úgy érzem csak a folytatásban kapok választ.
Akcióban nincs hiány, elég pörgős a cselekmény, én sehol nem éreztem olvasás közben azt, hogy unatkoznék, vagy hogy el lenne húzva egy-két rész. A harcok meglepően naturalistán vannak leírva, szóval én tényleg láttam magam előtt a dolgokat, de engem személy szerint nem zavar a vér/harc ha nem öncélúan van bele erőszakolva a történetbe. Úgyhogy aki kevéssé bírja a vért, egy kicsit edződjön, de szerintem megéri megpróbálni elolvasni, főleg ha amúgy kedveli valaki a vadnyugati hangulatot. Amit meglepően jól megidéz, annak ellenére mi minden felvonul a történetben.
Amit viszont kicsit hiányoltam, az a világ leírása, ahol hőseink bolyonganak. Persze itt is kapunk némi utalást erre-arra, meg egy-két leírást, de szívesen olvastam volna még többet róla. (Mondjuk ne legyek telhetetlen, nem igaz?)
A rajzokat pedig imádtam, mindet, egytől-egyig. Jöhet még több :D.
Maradéktalanul elszórakoztatott, és magába szippantott a történet. Yuko-nál érzem azt, hogy a teljes barátságunkhoz neki még kicsit érnie kell, de Vajk meggyőzött :D.
Read
February 16, 2019Azt kell mondanom a könyvről, amit itt már számos kritikában olvashattok. Egyszerűen lenyűgöző! Kiadása napján vettem meg a könyvet első kézből, de már aznap bele ástam magam a sorokba. Az illusztrációk lélekzet elállítóak, a karakterek részletesen le vannak írva és meg vannak fogalmazva, mint külső és belső szempontjából. Ezáltal tökéletesen el lehet képzelni azokat a karaktereket is, akik nem kerültek megrajzolásra. Akció dús, tehát fiúknak, srácok, férfiaknak szerintem pont ideális olvasmány, viszont a szerelmi vonal engem több mint meghatott. Nincs belőle feleslegesen sok, mégis érezni a jelenlétét. A humoros jelenetek is kivételesek. SPOILER. Több mint megmosolyogtató volt az a jelenet, amikor Yuko Vajknak a „Cementbánya" jelzőt adta.
Nekem már az alap Westernd stílus és borító is felkeltette az érdeklődésemet, mikor megláttam a legelső hírdetést. Viszont akkor még nem tudtam, hogy ilyen mély nyomot fog kelteni bennem. Teljesen megbabonázta a képzeletem a különböző helyek elképzelése, a karakterek személyiségfejlődése és változása. (Ez például Yukonál a legszembetűnőbb.) Lassan bontakozik ki a cselekmény, a részletek is fontosak, hiszen valahol vissza van utalva rá, vagy majd később, a folytatásban is nagy jelentősége lehet.
Az első könyv vége…nagyon cseles. Pont a lehető legérdekesebb helyen van lezárva, ezáltal egy vezér hangyát is elindít az ember fejében…„Mégis miként, milyen körülmények között fognak kiderülni a titkok?" Nem találtam számomra szembetűnő hibát 😁 Főleg tartalmilag nem. Arra viszont emlékszem hogy volt egy olyan mondat, aminek nyelvtanilag nem igazán tetszett a felolvasása. De így fejből nem tudnám meg mondani melyik az. Ezek mellett pozitívumnak számít a számtalan, kevésbé ismert kifejezés számomra, amely arra ösztönzött hogy fejlesszem a szókincsemet. (Ilyen például a könyv elején a ,,strázsál". )
Mai fiatalként és lányként örülök, hogy nem szalasztottam el a lehetőséget, hogy megvegyem. Bár ez manapság egyre ritkábbnak tűnik, hogy olvasnak a fiatalok, amiről az író már próbált is gondoskodni, minél odafigyelőbben. Mantin, mint kortárs író, szerintem olyan laradandót alkotott/alkot, amit a jövőben is szívesen olvasnak majd, és amit én is bátran ajánlok. Esetleges jövőbeni munkáit is figyelemmel fogom kísérni.
Nekem már az alap Westernd stílus és borító is felkeltette az érdeklődésemet, mikor megláttam a legelső hírdetést. Viszont akkor még nem tudtam, hogy ilyen mély nyomot fog kelteni bennem. Teljesen megbabonázta a képzeletem a különböző helyek elképzelése, a karakterek személyiségfejlődése és változása. (Ez például Yukonál a legszembetűnőbb.) Lassan bontakozik ki a cselekmény, a részletek is fontosak, hiszen valahol vissza van utalva rá, vagy majd később, a folytatásban is nagy jelentősége lehet.
Az első könyv vége…nagyon cseles. Pont a lehető legérdekesebb helyen van lezárva, ezáltal egy vezér hangyát is elindít az ember fejében…„Mégis miként, milyen körülmények között fognak kiderülni a titkok?" Nem találtam számomra szembetűnő hibát 😁 Főleg tartalmilag nem. Arra viszont emlékszem hogy volt egy olyan mondat, aminek nyelvtanilag nem igazán tetszett a felolvasása. De így fejből nem tudnám meg mondani melyik az. Ezek mellett pozitívumnak számít a számtalan, kevésbé ismert kifejezés számomra, amely arra ösztönzött hogy fejlesszem a szókincsemet. (Ilyen például a könyv elején a ,,strázsál". )
Mai fiatalként és lányként örülök, hogy nem szalasztottam el a lehetőséget, hogy megvegyem. Bár ez manapság egyre ritkábbnak tűnik, hogy olvasnak a fiatalok, amiről az író már próbált is gondoskodni, minél odafigyelőbben. Mantin, mint kortárs író, szerintem olyan laradandót alkotott/alkot, amit a jövőben is szívesen olvasnak majd, és amit én is bátran ajánlok. Esetleges jövőbeni munkáit is figyelemmel fogom kísérni.
This entire review has been hidden because of spoilers.
August 17, 2019
Több időbe tellett, mint gondoltam, de végére értem Martin Kay sorozatának első kötetének. A borító és a belső illusztrációk nagyon minőségiek és figyelemfelhívóak, engem is ez vonzott be. Értékelem az író lelkesedését a japán kultúra iránt és hogy ezt megpróbálja behozni a magyar irodalomba is. Azonban ha valaki már régebb óta benne van a japán mangák és light novelek világában, akkor erősen láthatja a sok trope-ot, ami át lett emelve és nem mindig működik jól, időnként pedig kínos jelenetekhez vezet. Abban jól tartja magát a japán light novelekhez, hogy könnyű és rövid olvasmány. Ha valaki épp azért ül le olvasni, mint egy filmnéző egy akciófilm elé, akkor egyszeri olvasmánynak tökéletes. Rengeteg harcjelenet, cheesy szövegek és kis romantika. Ennél viszont nem lett több egyszerse, amivel alapvetően nincs gond. Ajánlani viszont elsősorban a tizenéves korosztálynak tudom ajánlani vagy az olyan olvasóknak, akiknek nem volt még sok tapasztalata a stílussal. A magam részéről még szeretnék esélyt adni az írónak, már csak a kezdeményezése miatt is, szóval valószínűleg elolvasom valamikor, ha lesz folytatás.
February 2, 2019
A regény, amiről egyszerre jut eszembe a Cowboy Bebop és Charlotte Bronte....
https://konyvapolcrol.blog.hu/2018/12...
https://konyvapolcrol.blog.hu/2018/12...
November 30, 2020
Örültem, hogy végre a végére értem. Már nagyon vártam.Csak azért nem hagytam félbe a könyv olvasását, mert abban bíztam, valami értelmes is történik végre benne. Hát nem történt, bár a legvégére tartogatott egy csavart, de már nagyon nem érdekelt.
Nem tudta fenntartani az érdeklődésemet, és kb. azt ott vesztettem el, amikor 20? 30? oldalon keresztül zajlott egy akciójelenet valahol a könyv elején. Marhára untam.
Aztán szanaszét szaladtak a szálak, és bár sorozat, elvileg, nem is nagyon lehetett őket összeszedni, ugyanakor egy sorozattól elvárnám, hogy értsem is, mi a túró van (ez nem a Trónok harca, ugye).
És...ez a könyv is pályadíjat nyert. Nem tudom...akkor az én ízlésem nagyon más, mint azoké, akik a díjak odaítélésről döntenek.
Azt sem tudtam eldönteni, mi ez a könyv? Western? Kaland? Akció?
Lehet, videójátéknak elmenne, olvasnivalónak - nálam - nem.
Az illusztrációk jók, hozzák a könyv hangulatát, de az olvasási élményemen ezek nem segítettek. Mert olvasási élményt ez a könyv nekem nem adott.
Nem tudta fenntartani az érdeklődésemet, és kb. azt ott vesztettem el, amikor 20? 30? oldalon keresztül zajlott egy akciójelenet valahol a könyv elején. Marhára untam.
Aztán szanaszét szaladtak a szálak, és bár sorozat, elvileg, nem is nagyon lehetett őket összeszedni, ugyanakor egy sorozattól elvárnám, hogy értsem is, mi a túró van (ez nem a Trónok harca, ugye).
És...ez a könyv is pályadíjat nyert. Nem tudom...akkor az én ízlésem nagyon más, mint azoké, akik a díjak odaítélésről döntenek.
Azt sem tudtam eldönteni, mi ez a könyv? Western? Kaland? Akció?
Lehet, videójátéknak elmenne, olvasnivalónak - nálam - nem.
Az illusztrációk jók, hozzák a könyv hangulatát, de az olvasási élményemen ezek nem segítettek. Mert olvasási élményt ez a könyv nekem nem adott.
Displaying 1 - 12 of 12 reviews