What do you think?
Rate this book
Metsä
Leonid Leonov on Mihail Šolohovin ja Konstantin Fedinin ohella tunnetuin neuvostovenäläinen kertojamestari. Hänen laaja pääteoksensa ’Metsä’ ilmestyi alkukielellä vuonna 9154, ja siitä kirjailija vuonna 1957 sai ensimmäisen Leninin palkinnon, joka Neuvostoliitossa annetaan vain poikkeuksellisen korkeatasoisista teoksista.
Suomalaisilla lukijoille ’Metsä’ on erityisen läheinen sen vuoksi, että siinä johtavana ajatuksena on metsän arvojen puolustaminen Itse pohjoisella metsäalueella syntyneenä Leonov tuntee aiheensa hyvin, ja johtoajatus on romaanissa saanut tulkintansa syvällisen ihmiskuvauksen ja jännittävästi johdatellun juonen muodossa.
romaanin päähenkilönä on metsätieteen professori Ivan Vihrov, jonka päämäärät metsien lisäkasvun suojelemiseksi ja hakkuiden rajoittamiseksi ovat samat kuin suomalaisten metsäntutkijoiden. Halki elämänsä hän joutuu näiden periaatteiden puolesta taistelemaan entistä opiskelutoveriaan, uupumatonta arvostelijaansa ja vanhentuneita käsityksiä edustavaa professori Gratšianskia vastaan.
Tapahtumat alkavat toisen maailmansodan puhjetessa ja päättyvät sen viimeisinä päivinä. Sodanaikainen Moskova, saksalaisten puolittain saartama ja ankarasti pommittama pääkaupunki, on kertomuksen keskuksena, ja tästä mielenkiintoisesta taustasta tekijä antaa monipuolisen, mieliinpainuvan kuvan. Vihrovin ja Gratšianskin rinnalla kohoavat romaanin keskeisiksi henkilöiksi Vihrovin tytär Polja, joka lähtee vapaaehtoisena rintamalle ja joutuu saksalaisten vangiksi, sekä vaimo Helena, joka miehestään erotettuna löytää oman elämäntehtävänsä.
Leonid Leonov on tunnettu psykologisoivan erittelyn ja suppean muodon taitaja. Myös tässä uudessa, laajassa teoksessa hänen proosansa etenee valikoiduin kuvin ja kohtauksin, mutta muodostaa samalla parhaassa mielessä eepillisen ja mahtavan kokonaisuuden.
Suomalaisilla lukijoille ’Metsä’ on erityisen läheinen sen vuoksi, että siinä johtavana ajatuksena on metsän arvojen puolustaminen Itse pohjoisella metsäalueella syntyneenä Leonov tuntee aiheensa hyvin, ja johtoajatus on romaanissa saanut tulkintansa syvällisen ihmiskuvauksen ja jännittävästi johdatellun juonen muodossa.
romaanin päähenkilönä on metsätieteen professori Ivan Vihrov, jonka päämäärät metsien lisäkasvun suojelemiseksi ja hakkuiden rajoittamiseksi ovat samat kuin suomalaisten metsäntutkijoiden. Halki elämänsä hän joutuu näiden periaatteiden puolesta taistelemaan entistä opiskelutoveriaan, uupumatonta arvostelijaansa ja vanhentuneita käsityksiä edustavaa professori Gratšianskia vastaan.
Tapahtumat alkavat toisen maailmansodan puhjetessa ja päättyvät sen viimeisinä päivinä. Sodanaikainen Moskova, saksalaisten puolittain saartama ja ankarasti pommittama pääkaupunki, on kertomuksen keskuksena, ja tästä mielenkiintoisesta taustasta tekijä antaa monipuolisen, mieliinpainuvan kuvan. Vihrovin ja Gratšianskin rinnalla kohoavat romaanin keskeisiksi henkilöiksi Vihrovin tytär Polja, joka lähtee vapaaehtoisena rintamalle ja joutuu saksalaisten vangiksi, sekä vaimo Helena, joka miehestään erotettuna löytää oman elämäntehtävänsä.
Leonid Leonov on tunnettu psykologisoivan erittelyn ja suppean muodon taitaja. Myös tässä uudessa, laajassa teoksessa hänen proosansa etenee valikoiduin kuvin ja kohtauksin, mutta muodostaa samalla parhaassa mielessä eepillisen ja mahtavan kokonaisuuden.
683 pages, Hardcover
First published January 1, 1956
7 people are currently reading
194 people want to read
About the author
Leonid Leonov
62 books14 followers Леонид Леонов
Leonid Maximovich Leonov (Russian: Леонид Максимович Леонов; 31 May 1899 — 8 August 1994) was a Soviet novelist and playwright. He has been dubbed the 20th-century Dostoyevsky for the deep psychological torment of his prose.
Leonid was born in Moscow in 1899. His father, Maxim Leonov, was a self-educated peasant poet who was at one time the chairman of the Surikov Literary and Musical circle (Surikov was also of peasant origin). Maxim Leonov later joined the Sreda literary group of Moscow, which counted Maxim Gorky, Leonid Andreyev, and Ivan Bunin among its members.
Leonid's earliest memory was of 1905, when Grand Duke Sergei Alexandrovich of Russia was assassinated by the terrorist Kalyayev. In the same year Leonid's father was arrested for two pamphlets that he had published. Leonid was taken twice by his grandmother to visit his father in prison. After serving 20 months, Maxim Leonov was exiled to Arkhangelsk. Leonid visited him there several times, and his impressions and observations were later reflected in many of his works, especially Sot.
He attended the Moscow Third gymnasium from 1910 to 1918. His first poems, reviews, and news reports were published in 1915 in the journal Severnoe Utro. He had intended to study medicine at Moscow State University, but his plans were disrupted by the outbreak of the Russian Civil War.
Leonid Maximovich Leonov (Russian: Леонид Максимович Леонов; 31 May 1899 — 8 August 1994) was a Soviet novelist and playwright. He has been dubbed the 20th-century Dostoyevsky for the deep psychological torment of his prose.
Leonid was born in Moscow in 1899. His father, Maxim Leonov, was a self-educated peasant poet who was at one time the chairman of the Surikov Literary and Musical circle (Surikov was also of peasant origin). Maxim Leonov later joined the Sreda literary group of Moscow, which counted Maxim Gorky, Leonid Andreyev, and Ivan Bunin among its members.
Leonid's earliest memory was of 1905, when Grand Duke Sergei Alexandrovich of Russia was assassinated by the terrorist Kalyayev. In the same year Leonid's father was arrested for two pamphlets that he had published. Leonid was taken twice by his grandmother to visit his father in prison. After serving 20 months, Maxim Leonov was exiled to Arkhangelsk. Leonid visited him there several times, and his impressions and observations were later reflected in many of his works, especially Sot.
He attended the Moscow Third gymnasium from 1910 to 1918. His first poems, reviews, and news reports were published in 1915 in the journal Severnoe Utro. He had intended to study medicine at Moscow State University, but his plans were disrupted by the outbreak of the Russian Civil War.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
February 6, 2019
Пару раз слышал возгласы о том, что это самый слабый роман Леонова, что характеры плоские и повествование вязнет во многостраничных научных выкладках. Ничего подобного! Не верьте Д.Быкову, таким как он невыгоден этот роман, он их слишком раздражает. Прочитал только половину и пребываю в восторге! Удивительное полотно, а язык какой! Леонова нужно переоткрыть и включить в школьную программу.
October 18, 2019
Ez egy olyan szocreál könyv, ahol az édes, ehető belet egy csaknem emészthetetlen (és rohadt vastag) héj takarja. Ez az édes bél egy nagyon értékes, meglepően modern elmélet a fenntartható fejlődésről: hogy az orosz erdő nyakló nélküli pusztítása a haladás nevében nagyon komoly ökológiai katasztrófákhoz vezet. Ezt a gondolatot hirdeti Vihrov professzor, és kap is miatta a pofájába rendesen, különösen riválisától, Gracianszkij professzortól, akinek elvei már csak azért sem lehetnek helytállóak, mert (a szocreál regény nemes hagyományait követve) már a szeme sem áll jól. Akinek pedig a szeme sem áll jól, annak bizonyára osztályidegen a származása, és akinek osztályidegen a származása, arról úgyis kiderül, hogy tévtanokat hirdet. Direkt. Gonoszságból. Leonov annyira fontosnak tartja Vihrov elméletét, hogy a hetedik fejezet 2. alfejezetét egy az egyben egy laza ötven oldalas tanulmánnyal helyettesíti, ami egyfelől bájos lelkesedésre utal, másfelől pedig okosabb lett volna ezt a tanulmányt húsz oldalasra megvágni, és egy erdészeti szaklapban elhelyezni – alighanem mindenki jobban járt volna. Sajnos az író inkább kikerekítette ezt a tanulmányt 900 oldalasra: írt hozzá egy kis családi drámát, egy kis második világháborút, és egy kis munkásmozgalmi tevékenységet a forradalom előttről, hogy súlya legyen. Csak sajnos ezekről a hozzátoldásokról üvölt, hogy Leonov nem tud mit kezdeni velük: egyrészt összehord egy csomó zöldséget velük kapcsolatban (persze ezek „hivatalos” zöldségek), másfelől az egészet valami hazug érzelmességbe göngyöli – és még a mű dramaturgiáját is agyonvágja azzal, hogy a szereplői lépten-nyomon harminc-hatvan oldalas visszaemlékezésekbe bonyolódnak. Ráadásul ezek a betoldások meglehetősen ad hoc módon követik egymást, kifejezetten gyengítve saját hatásukat.
A regény úgy kezdődik, hogy Vihrov rég nem látott lánya, Polja megérkezik Moszkvába. Nos, ebben a Moszkvában olyan nagy emberbarátság uralkodik, hogy szegény apátlan lányt négyen kísérik haza a trolitól, mert sok a cókmókja, mindezt puszta jószolgálatiságból, hisz a szocialista embertípus az ilyen. Aztán mindenféle szirupban tocsogunk egészen az ötvenedik oldalig, amikor is megjelennek a szovjet égen a náci terrorbombázók – akiknek egyébiránt még sosem örültem ennyire, mert már kezdtem émelyegni. Na, innentől ide-oda ugrálunk mindenféle cselekményszál és retrospektív visszatekintés, partizánakció és ideológiai vita között, egészen a végéig, amikor az igazság győzedelmeskedik a nácikon éppúgy, mint az erdő pusztítóin. Leonov kétes dicsősége, hogy Polja személyében sikerül megteremtenie a világirodalom egyik legostobább nőfiguráját. Valószínűleg célja a lelkes, naiv kommunista ábrázolása, aki egyelőre tiszta lap, de övé a jövő – ám a végeredmény egy olyan hölgy, aki azért ad igazat apja riválisának az erdőgazdasági vitában, mert képtelen felfogni Vihrov könyveit, és a mauzóleumba jár gyónni Lenin bebalzsamozott testéhez – és még be is hallucinálja, hogy a bölcs tetem "kislányom"-nak szólítja. (Ezen kifeküdtem amúgy. Mondjuk már azt sem értem, hogy milyen ateista az, aki az egyik halhatatlan szellemet egy másikkal helyettesíti.)
Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem dobtam sutba ezt a könyvet már az elején. Nos, mert a maga módján érdekes. Persze nem ajánlom, hogy valaki ebből tájékozódjon a szovjet valóság felől – ez majdnem akkora marhaság lenne, mint a Ripostból következtetni gazdaságunk versenyképességére. Ugyanakkor nagyon tanulságos, milyen az önképe a sztálini rendszernek, és melyek azok az emberi tulajdonságok, amiket propagálni kíván. És külön élvezet észrevenni, hogyan telepednek rá a szocreál irodalmiság kötelező motívumai egy prózára (és lepik el végül), ami – feltételezzük a legjobbakat – valahol mélyen egy szuverén írót takar. Ebben már csak azért is bízom, mert néha Leonov akkora sületlenségeket ír, hogy az már-már gúnyos kikacsintásnak tűnik. Amikor Gracianszkij elvi síkon akarja tönkretenni Vihrov professzort, kantiánusnak, misztikusnak meg satöbbinek bélyegezve, azt akár a koncepciós perek paródiájaként is értelmezhetjük. (Akár…) Vagy amikor szereplőink (még a jó kommunisták is) összecsinálják magukat, ha egy akármilyen egyenruhás a felmenőik felől érdeklődik, az tudatosan vagy tudatlanul, de sokat elárul a korszak (okkal) paranoid hangulatáról. Szóval lehet, hogy Leonov tök bátor író. Mert ha nem, akkor ez egy szar könyv.
A regény úgy kezdődik, hogy Vihrov rég nem látott lánya, Polja megérkezik Moszkvába. Nos, ebben a Moszkvában olyan nagy emberbarátság uralkodik, hogy szegény apátlan lányt négyen kísérik haza a trolitól, mert sok a cókmókja, mindezt puszta jószolgálatiságból, hisz a szocialista embertípus az ilyen. Aztán mindenféle szirupban tocsogunk egészen az ötvenedik oldalig, amikor is megjelennek a szovjet égen a náci terrorbombázók – akiknek egyébiránt még sosem örültem ennyire, mert már kezdtem émelyegni. Na, innentől ide-oda ugrálunk mindenféle cselekményszál és retrospektív visszatekintés, partizánakció és ideológiai vita között, egészen a végéig, amikor az igazság győzedelmeskedik a nácikon éppúgy, mint az erdő pusztítóin. Leonov kétes dicsősége, hogy Polja személyében sikerül megteremtenie a világirodalom egyik legostobább nőfiguráját. Valószínűleg célja a lelkes, naiv kommunista ábrázolása, aki egyelőre tiszta lap, de övé a jövő – ám a végeredmény egy olyan hölgy, aki azért ad igazat apja riválisának az erdőgazdasági vitában, mert képtelen felfogni Vihrov könyveit, és a mauzóleumba jár gyónni Lenin bebalzsamozott testéhez – és még be is hallucinálja, hogy a bölcs tetem "kislányom"-nak szólítja. (Ezen kifeküdtem amúgy. Mondjuk már azt sem értem, hogy milyen ateista az, aki az egyik halhatatlan szellemet egy másikkal helyettesíti.)
Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem dobtam sutba ezt a könyvet már az elején. Nos, mert a maga módján érdekes. Persze nem ajánlom, hogy valaki ebből tájékozódjon a szovjet valóság felől – ez majdnem akkora marhaság lenne, mint a Ripostból következtetni gazdaságunk versenyképességére. Ugyanakkor nagyon tanulságos, milyen az önképe a sztálini rendszernek, és melyek azok az emberi tulajdonságok, amiket propagálni kíván. És külön élvezet észrevenni, hogyan telepednek rá a szocreál irodalmiság kötelező motívumai egy prózára (és lepik el végül), ami – feltételezzük a legjobbakat – valahol mélyen egy szuverén írót takar. Ebben már csak azért is bízom, mert néha Leonov akkora sületlenségeket ír, hogy az már-már gúnyos kikacsintásnak tűnik. Amikor Gracianszkij elvi síkon akarja tönkretenni Vihrov professzort, kantiánusnak, misztikusnak meg satöbbinek bélyegezve, azt akár a koncepciós perek paródiájaként is értelmezhetjük. (Akár…) Vagy amikor szereplőink (még a jó kommunisták is) összecsinálják magukat, ha egy akármilyen egyenruhás a felmenőik felől érdeklődik, az tudatosan vagy tudatlanul, de sokat elárul a korszak (okkal) paranoid hangulatáról. Szóval lehet, hogy Leonov tök bátor író. Mert ha nem, akkor ez egy szar könyv.
May 4, 2024
Местами, особенно по началу персонажи кажутся не настоящими, а повествование затянутым, но если вы доберётесь до последней трети книги, то будете вознаграждены. Под конец складывается полное понимание душ и переживаний героев, то понимание, которое не передаётся прямым текстом, а складывается на страницах литературного текста.
March 14, 2022
Fundamental, new russian classic. Read it in Russian, without translation. You will know a little about russian people (forest) and what it mean for world.
November 3, 2025
Прави примјер класичног руског романа са пренаглашеном и веома занимљивом дескрипцијом
Displaying 1 - 5 of 5 reviews