Havbrevene

by Siri Ranva Hjelm Jacobsen

I Havbrevene skriver de to søstre Atlanterhavet og Middelhavet til hinanden om universet, livet på landjorden, klimaforandringerne og verdenshavenes store plan. Teksten er en alternativ skabelsesberetning, en utopi set fra havenes perspektiv, skrevet i et stærkt poetisk sprog af den anmelderroste forfatter Siri Ranva Hjelm Jacobsen og illustreret med originale grafiske tryk af billedkunstneren Dorte Naomi.

Genres: Poetry, Fiction, Climate Change Fiction, Denmark, Danish, Philosophy, Contemporary

64 pages, Hardcover

First published December 21, 2018

About the author

Siri Ranva Hjelm Jacobsen er forfatter og litteraturkritiker på Weekendavisen. Hun debuterede i sommeren 2016 med romanen Ø, der er udkommet på bl.a. fransk, italiensk og hollandsk. Hun har siden udgivet Havbrevene.

Reviews

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Azért valaki elárulhatná, mi a vérgőzös mákos patkóért kellett odaírni a kötet elejére, hogy ez a fiktív levélváltás az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között zajlik. Értitek, ez egy olyan csöpp könyv, hogy a Nyugatiban felszálltam a vonatra, és Zugló után már végeztem is vele. Ha nem lett volna ott az elején, ki beszél kihez, legalább az Állatkertig elvagyok a rejtéllyel. Enélkül viszont maradt a nagy habos semmi. Ja, bocs, nem habos semmi, hanem pár lírai-ökológiai közhely, valamint egy baromi átlátszó metafora Ikaroszról, aki egyértelműen az emberiséget (a "csúszómászókat") szimbolizálja. Mindez egy másfél oldalas versben talán még ült is volna, vagy egy pár szavas tetoválásban a bikinivonal fölött, de így görcsös igyekezettel széthúzva szellős 64 oldalra, hát ez csak kiemeli az egész szédítő ürességét. Értem, hogy van egy ilyen trend, népszerűek mostanában az irodalomként is értelmezhető zen-szerű, könnyen emészthető miújságok, de hát senki ne mondja nekem, hogy ez mély. A Mariana-árok, na, az mély. De az meg nem az Atlanti-óceánban van. Pláne nem a Földközi-tengerben.

[Ρένα Λούνα · Rating 5 out of 5]

Η Αλληλογραφία δύο θαλασσών είναι δύο γυναικείες φωνές — δύο αδερφές-θάλασσες (Ατλαντικός και Μεσόγειος) — που μιλούν με τρόπο παρηγορητικό, στοχαστικό και ανελέητο. Βέβαια, οι αδερφές που έχουν βαθιά οικειότητα δεν εξηγούν τη σχέση τους, αλλά μπορεί να την αφηγηθούν με ησυχία, σαγήνη και μνήμη.

Η Jacobsen σχεδιάζει ένα οικολογικό παραμύθι, μια φιλοσοφική αλληγορία και φυσικά, ποίηση σε πρόζα. Η γλώσσα της είναι απλή και ξεγυμνωτική, όπου κανείς υποθέτει πως ο ήρεμος τρόπος της παραπέμπει σε αναπνευστικό ρυθμό, όμοιο με κύμα. Η σκέψη πως οι θάλασσες δεν θα απασχολούνταν μαζί μας είναι σοφή, γι’ αυτό κι εμείς είμαστε τα «ζωύφια» με τα σώματά μας να κουβαλάνε το νερό των προγόνων μας. Όμως, το βιβλίο παραμένει ανθρώπινη εφεύρεση κι έτσι εντός του ανακαλείται η μνήμη του κόσμου μέσα από ιστορικές αναφορές: ναυάγια, αρχαίοι μύθοι, μετανάστευση, αποικιοκρατία, ταξίδια, πνιγμοί, καθηγητής Ράιντον και Ίκαρος, φώκιες και πλαστικά μπουκάλια — όλα περνούν όπως κι εμείς έχουμε σημάδια πάνω μας, τραυματισμοί, τατουάζ, κοκκινίλες από μικροσκοπικά σπασμένα αγγεία· αναφορές που δίνουν διάσταση αιωνιότητας, όπως ακριβώς ο άνθρωπος φαντάστηκε τη θάλασσα: ατελείωτη, ευτυχισμένη κι επικίνδυνη, όλος ο φόβος κι ο θαυμασμός μαζί. Πια, οι ωκεανοί είναι γεμάτοι από περίεργα πλάσματα, μάλλον με πλαστικά πτερύγια.

Οι δύο θάλασσες μιλούν όχι μόνο για το παρελθόν αλλά και για το παρόν, για την παρακμή, για το πλαστικό που πλέει στα σπλάχνα τους. Το οικολογικό στοιχείο είναι έντονο, αλλά χωρίς διδακτισμό. Απλά και πένθιμα, μιλούν για το σώμα τους που αλλάζει, που τραυματίζεται — σαν γυναίκες που φτιάχνουν καφέ και καπνίζουν στην κουζίνα, αξιολογώντας τον κίνδυνο, φτιάχνοντας ένα πλάνο προστασίας.

Λοιπόν, δεν είναι μεγάλο βιβλίο — αλλά δεν του λείπει τίποτα:

«Αγαπητή αδερφή,
Σύντομα θα φυτρώσουν πάλι μεγάλα δάση μέσα μας, πυκνά και μαύρα από τροφή. Αυτό να σκεφτείς.
Σκέψου ότι θα είμαστε ο μοναδικός ήχος στον κόσμο.»

[Come Musica · Rating 3 out of 5]

Due care amiche (e sorelle) iniziano questo strano carteggio: Atlantica e Mediterranea.

La prima ha centottanta milioni di anni, anziana e burbera, ma non sprovvista di una certa tenerezza, ama l'universo, niente può sorprendere queste acque.

La seconda ha cinque milioni di anni, sorella minore di Atlantica, adora scintillare, ama Icaro e adora vedere i grandi banchi di animali quando si spostano nella corrente.

Tanti i temi abbozzati e non sviluppati: dal tema climatico a quello dell'immigrazione.



Nella Giornata nazionale del mare 2021, questa lettura offre comunque degli spunti di riflessione:

Valorizzare il mare come risorsa culturale, scientifica, ricreativa ed economica. Con questo obiettivo l'11 aprile si celebra la giornata nazionale del Mare istituita con il decreto legislativo 229/2017. “La Giornata Nazionale del Mare è un’occasione importante per sensibilizzare soprattutto i più giovani sull’importanza del rispetto e della conoscenza del mare, risorsa di grande valore per il mondo e per l’Italia in particolare”, spiega Francesca Santoro, specialista di programma della Commissione Oceanografica Intergovernativa dell’Unesco (Ioc-Unesco) che coordina le attività del Decennio delle Scienze del Mare per lo Sviluppo Sostenibile (2021-2030), proclamato dalle Nazioni Unite per valorizzare il ruolo delle scienze del mare nella promozione dello sviluppo sostenibile e nella implementazione dell’agenda 2030 delle Nazioni Unite e dei suoi 17 obiettivi di sviluppo sostenibile.



"Mio fratello è caduto in acqua. La corrente l'ha portato via, ha detto mia madre. Spargiamo fiori sull'acqua. Prima di posarli, bacio gli occhi dei fiori."

La nota stonata di questo libro è nel fatto che i temi siano stati solo abbozzati.
Alcuni capoversi sono molto lirici (è il motivo per cui Siri Ranva Hjelm Jacobsen a me piace molto):

"Forse, se avessimo dato loro un po' più di desiderio e un po' meno volontà? Che ne pensi?

M.

Sapevamo solo quello che sapevamo.

A."

[Regitze Bastue · Rating 5 out of 5]

Nok kalder de os kryb, men disse naturkræfter fortjener også al magt. Skabt af den stjernetåge, der var tilovers fra solens dannelse og derved gør dem langt mere berettiget til at indgå i universets kosmos. Pokker tage dig blåøkokritik…

[Bert · Rating 4 out of 5]

****(*)

Wat zitten ze daar te plotten samen, de grote oceaan en de jonge zee?

De Atlantische Oceaan en de Middellandse Zee schrijven elkaar brieven. Ze lijken een plan te hebben, maar het loopt niet allemaal zoals ze hadden gewild. En zijn ze het nou oneens over wat er Icarus is overkomen?


https://woordjes.wordpress.com/2021/0...

[MartaMP · Rating 4 out of 5]

Libro praticamente unico nel suo genere.
Lascia spunti di riflessione per nulla banali, originali.

[D. Dorka · Rating 4 out of 5]

Nagyon tetszik a cím. Ez szimplán hangzási dolog, de akkor is. És amilyen kis könnyed, annyira súlyos a beltartalom. Nehéz műfajba sorolni, nincsenek egyértelmű határai. Nekem ökolíraként ajánlották, és bár technikailag nem versek, ez áll talán a legközelebb az igazsághoz. Egyébként meg levélnovella. De mindegy is.

Nálam egy jó ötlet/gondolatkísérlet el tudja vinni a hátán a nem tökéletes megvalósítást (főleg kisebb terjedelemnél). Itt is ez történt. És bár egyet tudok érteni azokkal, akik szerint többet is ki lehetett volna hozni ebből a témából, azért az is elég figyelemreméltó, ami a papírra került.

Az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger levelezése egy zseniális alapkoncepció. Bár nem istenek, de amilyen öregek, igazából annak is elmennek. És hát egy alternatív teremtéstörténetet is kapunk. Meglepő lenne, ha nem a skandináv irodalom termelte volna ki magából a víz úrságát. Egy kis perspektívaváltás sose rossz.

Kicsit filozofálgatunk, reflektálunk jelenlegi helyzetre és madártávlatból is. Ütköznek a méretek, a távolságok, a bevonódás mértéke, az emlékek fontossága. A civilizáció mint olyan kicsinysége. Minél többet forgatom a gondolatokat magamban, annál több réteget látok meg benne.

Az illusztrációk pedig nagyon kedvemrevalók. Némelyik olyan „Rorschach-tesztes”, de remekül játszik a szimmetriával és annak hiányával. Elég sokáig el lehet nézegetni őket.

Muszáj pár szót ejtenem magáról a kiadványról is. Egyszerű de nagyszerű grafikájú, dombornyomott borító (akárcsak a kiadó többi könyvénél, de nekem ez volt az első.) Nagyon kellemes a betűméret, sortáv és margó. Örülök, hogy az íróról, illusztrátorról és a fordítóról is van pár sor a kötet végén. Az meg nagyon érdekel, mi lehet a háttérsztori amögöttt, hogy a szerző első szépirodalmi kötete „állítólag megjelent magyarul” is. Tényleg nem találom nyomát annak a kötetnek.

Második telitalálat a Mikrokiadók könyvvásáráról.

[Helena Hall · Rating 5 out of 5]

Overdådig poesi. En enorm brutalitet og sørgmodighed pulserer gennem det ellers så legende og smukke billedsprog.

[Maria Johansen · Rating 5 out of 5]

Med et originalt perspektiv og dragende poesi i et tryllebindende sprog får Siri Ranva Hjelm Jacobsen problematiseret tidens mest aktuelle dilemmaer og efterlader sin læser eftertænksom og lettere sørgmodig.

I en brevveksling mellem to tætforbundne søstre lærte jeg, hvor lille jeg og resten af menneskeheden egentlig er. Atlanterhavet er den ene søster og med sine 180 millioner år, er hun storesøsteren, der deler ud af sine bitre erfaringer, som har efterladt hende med en kynisk tilgang til verden. I kontrast til hende står lillesøsteren, Middelhavet, som med sine kun 5 millioner år stadig kan begejstres af verden og har håb og drømme for fremtiden. Det er dog ikke håb og begejstring, der fylder den yngre søster for tiden. Mange kryb dør nemlig i hendes favn – mange flere end før. Krybene er de to søstres betegnelse for mennesker, og derfor fyldet sagnet om Ikaros meget for Middelhavet, som tydeligt husker, den gang hun greb ham.

Fortællingen er så original og speciel, og brevene efterlod mig tænksom og sørgmodig – trist over hvordan vi ødelægger jorden, havene og hinanden. Udover at være et poetisk kunststykke er det også en skarp kritik af menneskehedens behandling af planeten og af hinanden. Der skal ikke den store analytiker til at opdage forfatterens problematisering af klimakrise og flygtningestrømme. Den slags problematikker har selvfølgelig været omdrejningspunkt i flere litterære værker, men aldrig har verdens problemer været formidlet så smukt.

Jeg udpensler her: https://bookmeupscotty.blogspot.com/2...

Merged review:

Med et originalt perspektiv og dragende poesi i et tryllebindende sprog får Siri Ranva Hjelm Jacobsen problematiseret tidens mest aktuelle dilemmaer og efterlader sin læser eftertænksom og lettere sørgmodig.

I en brevveksling mellem to tætforbundne søstre lærte jeg, hvor lille jeg og resten af menneskeheden egentlig er. Atlanterhavet er den ene søster og med sine 180 millioner år, er hun storesøsteren, der deler ud af sine bitre erfaringer, som har efterladt hende med en kynisk tilgang til verden. I kontrast til hende står lillesøsteren, Middelhavet, som med sine kun 5 millioner år stadig kan begejstres af verden og har håb og drømme for fremtiden. Det er dog ikke håb og begejstring, der fylder den yngre søster for tiden. Mange kryb dør nemlig i hendes favn – mange flere end før. Krybene er de to søstres betegnelse for mennesker, og derfor fyldet sagnet om Ikaros meget for Middelhavet, som tydeligt husker, den gang hun greb ham.

Fortællingen er så original og speciel, og brevene efterlod mig tænksom og sørgmodig – trist over hvordan vi ødelægger jorden, havene og hinanden. Udover at være et poetisk kunststykke er det også en skarp kritik af menneskehedens behandling af planeten og af hinanden. Der skal ikke den store analytiker til at opdage forfatterens problematisering af klimakrise og flygtningestrømme. Den slags problematikker har selvfølgelig været omdrejningspunkt i flere litterære værker, men aldrig har verdens problemer været formidlet så smukt.

Jeg udpensler her: https://bookmeupscotty.blogspot.com/2...

[Adriana Consalvo · Rating 4 out of 5]

Lettere tra due mari - Jacobsen -
"Pensa alle coste come a un costume, con cui tutte noi ci siamo travestite. Non sarai sola, te lo prometto. Saremo una sfera a specchio, un occhio, una madre."
"Il ricordo di Icaro mi rende molto triste e confusa. Era rame bruciato, un cuore, lo portavo sul labbro. Divenni ali, o divenni cera, una parte di me si sciolse in lui."
Due piccole parti di questo breve libro, di questa " corrispondenza" tra due mari separati dalla terra, da isole risalite in superficie, terre che separano le antiche acque, sorelle distinte ormai, che un tempo vivevano insieme, adesso estese e lontane, nostalgiche di purezza e libertà. La scrittrice le personalizza dando loro voce per esprimere il loro desiderio di tornare ad essere unite, senza la presenza di cambiamenti che derivino dalle azioni degli uomini e ritrovare le libertà e l'essere incontaminate. Il dialogo avviene tra Atlantica e Mediterranea, la prima più vecchia e saggia, la seconda più giovane e sembra essere ancora entusiasta. Entrambe contenitori di cose abbandonate dagli uomini in balia delle acque. Acque nostalgiche che, parlando, ricordano il tempo in cui inglobavano ogni vita e ogni vita si generava da esse. Rimpianti e desiderio di tornare ad essere un tutt'uno incontaminato. Acque che diventano complici di un progetto..
Per chi ama le letture brevi, significative e incisive..
⭐️⭐️⭐️⭐️/5

[Ilaria Massariol · Rating 5 out of 5]

Mi sento morire dentro. Non avrei mai pensato di leggere un romanzo epistolare così piccoli e di avere il cuore frantumato.

La storia di due sorelle, due mari che una volta erano una cosa sola, si scambiano lettere di speranza e di dolore per gli anni che passano e ciò che ne sarà di loro.

L'oceano che prende voce e ci riporta il racconto di ciò che il cambiamento climatico sta facendo sulla Terra, la nascita e il declino dell'umanità, il cambiamento inevitabile.

Trovo questo romanzo dolce e straziante, mi tremavano le mani. Se si ha la giusta sensibilità per leggerlo, ne resterete sorpresi.

[Samantha Scherps (Samantha's Boekenhoekje) · Rating 5 out of 5]

Zeebrieven is een prachtig klein boekje, een pareltje om te koesteren.

Aanvankelijk is het wennen. Je leest natuurlijk niet elke dag brieven die oceanen naar elkaar schrijven. Maar al snel verdrink je in de poëtische en beeldende taal, de dubbele bodems en de prachtige prenten van Dorte Naomi. Alle elementen in het boek werken samen om de lezer te laten nadenken, om maatschappelijke problemen aan te kaarten.

Toen ik aan pagina 62 was geraakt, wilde ik eigenlijk meteen weer naar pagina 1. Zeebrieven kan je opnieuw en opnieuw lezen, en je zal steeds nieuwe dingen ontdekken.

[Caroline Stadsbjerg · Rating 4 out of 5]

Så stor ømhed mellem de to søsterhave, Atlanterhavet og Middelhavet, i en både storslået og underspillet nyfortolkning af skabelsen.

[Laura · Rating 5 out of 5]

Briefwisseling tussen de Atlantische oceaan en Middellandse zee? Hell yes?

[Erna Juhl · Rating 4 out of 5]

Der er noget særligt, når mytologi og poesi går op i en højere enhed. Det gør den her.

[Katrine Funding · Rating 3 out of 5]

Interessant eksperiment at lade Atlanterhavet og Middelhavet være pennevenner, men der var ikke meget gods i denne lille sag.

[Clara Isabel · Rating 3 out of 5]

Jeg var meget betaget af den søsterlige ømhed mellem de to have. Jeg følte mig inviteret ind i noget intimt og indforstået.

Trods at det er en fortælling fra naturens perspektiv er den beklageligt meget fokuseret på mennesket.

Jeg ville ønske den havde været noget andet, noget mere… nu var den bare fin underholdning i en halv times tid.

[sfogliarsi · Rating 3 out of 5]

Un libro brevissimo, quanto potente che fa riflettere. Sono sincera mi aspettavo tutt’altro, non dico che mi abbia deluso ma comunque le mie aspettative erano molto alte. E’ un libro che fa riflettere perché cerca di spiegare, utilizzando uno stile sublime e poetico, le problematiche legate all’ambiente, in questo caso al mare. Mare che va protetto e tutelato e non lasciato all’abbandono perché è casa di tantissimi animali. Non dimentichiamocene mai, noi uomini spesso lo dimentichiamo e facendo ciò si arriva al disastro.

[Mariann]

Nem tudom, hogy mi volt ez, de annak jó creepy. Talán nem jókor vettem kézbe, én most nagyon földhözragadt időszakomat élem, nem tudok ilyen líraian elvonatkoztatni.

[Pavlov813 · Rating 1 out of 5]

Questo libro è una grande possibilità sprecata. L'idea di partenza è bellissima: gli oceani sono sorelle che si scrivono lettere, nel tentativo di ricreare l'antica unita perduta da quando sono emerse le terre. Purtroppo, i contenuti e lo svolgimento dell'idea di partenza sono solo abbozzati. Non si parla di animali intossicati, di iceberg morenti e di specie che si estinguono, solo qualche minuscolo riferimento al cambiamento climatico. Con quanto stiamo violentando i nostri mari con le plastiche e con gli scarichi, con la pesca selvaggia e con la caccia a squali e balene, ce ne sarebbero di cose da dire. Il dramma dei barconi che naufragano viene giustamente citato in un pagina tristissima e lirica, ma poi abbandonato per parlare di Dedalo e Icaro, perdendo completamente la presa sul lettore. Per me, un'occasione sprecata.

[Madeleine Dunderlin · Rating 5 out of 5]

Fungerar ypperligt för att stilla klimatångest: denna korta brevväxling mellan Atlanten och Medelhavet ger ett annat perspektiv på jordens tillstånd och klimatutveckling. Att läsa om hur haven ska fröjdas då de äntligen återförenas och då kusterna inte längre skiljer dem åt är en vacker tanke och det är skönt att släppa det antropocena som annars ständigt är mittpunkten i vår klimatdiskussion. Fysiskt är boken väldigt vacker och Dorte Naomis konstverk tillför verkligen en dimension till Hjelm Jacobsens text. "En liten saltvattenpärla" står det på baksidan av boken, och det håller jag absolut med om. Jag hoppas den översätts till svenska så att den når ut till den stora publik den förtjänar. Definitivt läsvärd.

[Nelliamoci · Rating 4 out of 5]

Atlantica e Mediterranea si scrivono delle lettere.
Si parla di un cambiamento, di una crudeltà intrinseca alle “creature” che la sorella minore, Atlantica, tenta di perdonare.
Il carteggio creato da Siri Ranva Hjelm Jacobsen è potente, le illustrazioni di Dorte Naomi ancora di più.
È impossibile non perdersi nella natura leggendo questa poesia.

[Cilie (Bobos Bøger) · Rating 2 out of 5]

Finurlig lille brev-roman... eller er det mon en brev-novelle?

Jeg er ret begejstret for ideen om at middelhavet og Atlanterhavet skriver til hinanden. Men det fungerede ikke rigtig for mig, da det kom til stykket. Der 'tales' til dels internt mellem de to søstre og det kan tage læsere et øjeblik at afkode hvad det egentlig handler om. Jeg afsluttede bogen med en følelse af at jeg var gået glip af noget essentielt. Tror bogen er bedst hvis man tager sig tid til at læse den igennem flere gange.

[Phine Hazelbag · Rating 3 out of 5]

2023: 33/70* // 3/5 ⭐️ \\ This book is a poetic letter exchange between two sisters: the Atlantic ocean and the Mediterranean sea. Loved this interesting take on discussing climate change, as we read about how they eventually will transform our world into a mirroring ball🌊

[Margherita Bigoni · Rating 3 out of 5]

Altissime aspettative per questo piccolo libro... non sono rimasta delusa del tutto, ma mi ero fatta un'idea diversa.
È sicuramente un libro interessante, si legge in 10 minuti.
Mi è piaciuto, sì, ma non mi ha fatta impazzire.

[Christina Ruskjær · Rating 1 out of 5]

Den har da et smukt. Desværre forstod jeg ikke noget af bogen og kom til at kede mig 😴😴😴

[Gabriel Thrane · Rating 4 out of 5]

Noget af det mildeste og voldsommeste og fineste jeg har læst i lang tid

[Giulia Capozza · Rating 4 out of 5]

Lettere tra un'anima sola divisa in più mari. Un meraviglioso romanzo epistolare sul vero motore del mondo: l'acqua.

[Laura Valeur · Rating 5 out of 5]

Om naturens koloenorme kraft til forskel fra os småkryb og vores dumme lille vilje til eje og længsel efter at sove i ske 🦀🦞

[Alessia · Rating 4 out of 5]

Lettura assolutamente deliziosa; breve giusto il tempo di un viaggio in metro o, per chi come me legge a colazione, di una tazza di tè. Ho trovato alcune parole delle lettere di Mediterranea davvero toccanti, sensibili. Anche il tema dei migranti è stato toccato davvero con delicatezza.
È una lettura dolce - anche semplice, certo - ma che consiglierei a molti.
Credo che l'intento fosse - almeno in parte - rovesciare il punto di vista del rapporto natura/creature, che in questo caso è diventato mare/terra. Per certi versi, Jacobsen c'è riuscita.