What do you think?
Rate this book
Cicikrisztus
Lehetnek-e fontos gondolatai egy nagydarab biztonsági őrnek a modern művészetről? Naná, hogy lehetnek. A „CiciKrisztus” hőse bebizonyítja, hogy talán még érzékenyebb műértő is lehet, mint egy híres művész. Nick Hornby leghíresebb elbeszélése a népszerű regényekkel egyenértékű remekmű: sokak kedvence, itt-ott egyetemeken is tanítják – akár mint kiváló novellát, akár mint gondolatébresztő bevezetést a mai képzőművészet megértéséhez.
Akárcsak a „CiciKrisztus”, a kötet többi elbeszélése is meghökkentő alapötletre épül, hogy aztán Hornby a rá jellemző romantikus humorral bontsa ki a történetet.
Megváltoztathatja-e az ember életét egy megszállott Arsenal-szurkoló?
Mit tehet egy szülő, ha valami igazán – igazán? – szégyenletes dolog derül ki a fiáról?
Mi lehet fontosabb annál, ha egy kamasz fiú életében először szexelhet?
Egyszóval: szex, foci, satöbbi.
Akárcsak a „CiciKrisztus”, a kötet többi elbeszélése is meghökkentő alapötletre épül, hogy aztán Hornby a rá jellemző romantikus humorral bontsa ki a történetet.
Megváltoztathatja-e az ember életét egy megszállott Arsenal-szurkoló?
Mit tehet egy szülő, ha valami igazán – igazán? – szégyenletes dolog derül ki a fiáról?
Mi lehet fontosabb annál, ha egy kamasz fiú életében először szexelhet?
Egyszóval: szex, foci, satöbbi.
157 pages, Paperback
First published January 1, 2000
4 people are currently reading
284 people want to read
About the author
Nick Hornby
137 books10.2k followersNicholas Peter John Hornby is an English writer and lyricist. He is best known for his memoir Fever Pitch (1992) and novels High Fidelity and About a Boy, all of which were adapted into feature films. Hornby's work frequently touches upon music, sport, and the aimless and obsessive natures of his protagonists. His books have sold more than 5 million copies worldwide as of 2018. In a 2004 poll for the BBC, Hornby was named the 29th most influential person in British culture. He has received two Academy Award for Best Adapted Screenplay nominations for An Education (2009), and Brooklyn (2015).
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 20 of 20 reviews
July 17, 2023
4.5 stars
Delightful short story about a nightclub bouncer who takes a gig guarding a controversial work of art: a 3x2 meter depiction of Jesus on the cross made entirely from tiny photos of womens' breasts/nipples cut from old porn magazines.
What makes it interesting is not seeing the reactions of the viewing public -those are predictable - but how our art-uneducated bouncer continuously changes his mind about the piece he's forced into close contact with all day.
To pack 3 or 4 paradigm shifts into a single story shows just how good Hornby is at portraying the character and mindset of a certain type of Englishman. As always, his portrayals are realistic, and at times quite funny.
Originally appeared in the collection Speaking with the Angel which Hornby edited.
Delightful short story about a nightclub bouncer who takes a gig guarding a controversial work of art: a 3x2 meter depiction of Jesus on the cross made entirely from tiny photos of womens' breasts/nipples cut from old porn magazines.
What makes it interesting is not seeing the reactions of the viewing public -those are predictable - but how our art-uneducated bouncer continuously changes his mind about the piece he's forced into close contact with all day.
To pack 3 or 4 paradigm shifts into a single story shows just how good Hornby is at portraying the character and mindset of a certain type of Englishman. As always, his portrayals are realistic, and at times quite funny.
Originally appeared in the collection Speaking with the Angel which Hornby edited.
June 11, 2022
Ein Ex-Soldat, gerade den Job als Türsteher in einem Club aufgeben wegen der Arbeitszeiten, wird Museumswärter für eine Sonderausstellung. Das kontroverse Bild in seinem zu bewachenden Raum stellt den gekreuzigten Jesus dar. Wunderschön, von weitem. Wenn man näher hingeht, sieht man aber, dass es eine Collage aus unzähligen Frauenbrüste aus Pornoheften ist. Er ist schockiert, doch dann lernt er die junge Künstlerin kennen und plötzlich verschiebt sich die Sichtweise. Klasse, wie Hornby die Gesellschaftsschichten und ihre Klischees hier entlarvt. Wer versteht nun was Kunst ist? Die Künstlerin oder der Underdog. Herrlich. Sowohl als Kurzgeschichte, aber vor allem als Ein-Mann-Theaterstück.
December 23, 2013
دوبار خوندمش،خیلی دوسش داشتم ،فایل پی دی اف ترجمه فارسیش برای دانلود هست
January 22, 2023
A kellemesen olvasmányos Hornby-stíl végig, de persze ahogy az minden novelláskötetnél lenni szokott, vannak erősebb, meg gyengébb darabjai.
Legjobban az első, címadó novella tetszett, és az utolsó - Különben Pandemónium -, amiben egy videomagnó is fontos szerepet játszik. Jó volt a kifutása a Kis országnak is.
A maradék kettőnek a vége nem igazán sikerült maradandóra, vagy ütősre, de végig jó volt olvasni őket.
Nem függnek össze a sztorik, nincs visszakacsintás, vagy visszatérő szereplő sem.
Plusz még két apróság, mert szerintem külön blogposzt nem fog készülni róla:
- gecmarek, ez milyen szó? Még sosem hallottam, persze a kontextusból lehet érteni.
- A farm, ahol élünk sorozat címét jó lett volna nem variálni mindenféle "a prérin a kis házban" jellegű magyarázatokra, azért elég ismert sorozatról van szó.
Itt találtam amúgy egy jó írást a kötetről, magam helyett most őt ajánlom: https://blogger42.com/cicikrisztus/
Legjobban az első, címadó novella tetszett, és az utolsó - Különben Pandemónium -, amiben egy videomagnó is fontos szerepet játszik. Jó volt a kifutása a Kis országnak is.
A maradék kettőnek a vége nem igazán sikerült maradandóra, vagy ütősre, de végig jó volt olvasni őket.
Nem függnek össze a sztorik, nincs visszakacsintás, vagy visszatérő szereplő sem.
Plusz még két apróság, mert szerintem külön blogposzt nem fog készülni róla:
- gecmarek, ez milyen szó? Még sosem hallottam, persze a kontextusból lehet érteni.
- A farm, ahol élünk sorozat címét jó lett volna nem variálni mindenféle "a prérin a kis házban" jellegű magyarázatokra, azért elég ismert sorozatról van szó.
Itt találtam amúgy egy jó írást a kötetről, magam helyett most őt ajánlom: https://blogger42.com/cicikrisztus/
April 6, 2016
Actually, I was a bit disappointed. I mean, I like works of Nick Hornby, because I like his writing in general and so I couldn't complain about the language and so on, but after reading the first parts of it, I probably had expected a better ending. A great conclusion. Something meaningful.
We got the story from our teacher and after we read the first part of it, our teacher wanted us to guess, what intention the artist had. And many students had really creative ideas, so that I apparently expected the real ending to be as brilliant as the other suggestions were.
But maybe we cannot blame the author but the character for this rather lame idea behind her picture, because this character wasn't supposed to be so likeable that everyone would sympathise with her.
At least I liked the main character and enjoyed his jokes.
We got the story from our teacher and after we read the first part of it, our teacher wanted us to guess, what intention the artist had. And many students had really creative ideas, so that I apparently expected the real ending to be as brilliant as the other suggestions were.
But maybe we cannot blame the author but the character for this rather lame idea behind her picture, because this character wasn't supposed to be so likeable that everyone would sympathise with her.
At least I liked the main character and enjoyed his jokes.
June 30, 2014
این کتاب باعث میشه آدم فکر کنه.
February 12, 2018
جالب بود، مثه شخصیت اصلی داستان آدم به فکر فرو میرفت
ممنون از خانم الینا آذری بابت ترجمه ی خیلی خوبشون
ممنون از خانم الینا آذری بابت ترجمه ی خیلی خوبشون
April 6, 2023
Életem első Nick Hornby olvasása, amit egy kolléganőm ajánlott… valójában csak küldött egy fotót a saját éjjeliszekrényéről, hogy mennyi könyve vár olvasásra… és akkor szúrtam ki ezt a címet. Mi az a CiciKrisztus? Komolyan az a címe vagy velem van a probléma?
Majd mondta, hogy nem, tényleg az a címe és nem mellesleg oda van Nick Hornby-ért… én meg úgy voltam vele, hogy megismerkedem vele, már csak a fura cím miatt is. Legalábbis megpróbálkozom.
Alapvetően egyfajta ambivalens érzéseim vannak a novellás kötetekkel kapcsolatban. Én jobban szeretem a hosszabb írásokat; a novellák némelyike pedig kiakaszt csupán azzal, hogy olykor nem fejti ki bővebben a dolgokat, olyan mintha csak érezeteket keltene. (Szeretek 100%-osan biztos lenni abban, hogy az esetleges asszociációm helyesek-e – talán ha nem szivattak volna szét az ilyenekkel, akkor nem lenne ilyen téren kevesebb bizalmam magamban. De ez nem ide tartozik.
Összességében tetszett a kötet. Voltak benne szórakoztató novellák, amik némelyike nem mellesleg picit elgondolkodtató is volt. Viszont idegesítettek, az elgépelések és helyesírási hibák… pedig nem is vagyok ász helyesíró – így ha én észreveszem…
Mindenképpen szeretnék tőle elolvasni egy másik novelláskötetet is, illetve hosszabb írása is érdekelne. Kíváncsi vagyok valahol arra, hogy a novellákat író Hornby tetszik-e jobban, vagy a regényeket író Hornby. Tudom, mind a kettő Ő, de na…
Azt nem mondanám, hogy a csillagozás 100%-ban jogos; szerintem mindenképpen kellene valami más Hornby kötet ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapom. A jelenlegi csillagozás jelentése: tetszett annyira, hogy ne ítéljem el negatívan az írót, de olyan hatalmas érzéseket meg gondolatokat nem érzem, hogy kiváltott volna a novelláival, s azt sem tudom – jelenleg – hogy szeretném-e egyszer esetleg újra olvasni. A novellák témája és alakulása viszont kellőképpen meg tudott lepni.
! ! ! Spoiler gyanú a továbbiakban ! ! !
CiciKrisztus
Nagyon tetszett, ugyanakkor a nyelvezet kiakasztó volt számomra… valahogy a Zabhegyező Holdenjének beszédét és stílusát idézte meg fel, ami néhány ponton idegesített.
Maga a novella pedig… érdekes elgondolás; már önmagában az, hogy az emberekben hogyan alakul ki egyfajta elfogult elköteleződés a munkájával kapcsolatban; gondolok itt arra, hogy a képet Dave a magáénak érzi és mondja magában.
Aztán ott van a művész valós szándéka – ami be is következik –, és amiről Dave csak később szerez tudomást és valahol nem is érinti annyira kellemesen. (Ha azt hiszed, hogy fontos a munkád… inkább csak egy plusz provokatív elem vagy.)
Amúgy maga az elképzelés a Jézus ábrázolásról, számomra érdekes és tetszik. Már csak azért is, mert a bizonyos korban ez a testrész képes táplálni az emberpalántákat; anno egyszer Jézust is. (LOL)
Provokatív és érdekes. A kép. És nem mellesleg érthető, hogy miért is CiciKrisztus.
Hit
Érdekes történet és a furcsasága miatt tetszik…
Egy „boldog” házasság… bizonytalan felek a gyerekvállalásban, akik olykor rágörcsölnek a témára, ami természetesen és jogosan nem használ.
Brian megjelenése viszont kimondottan szórakoztató elem volt. (Na erre nem számítottam.)
Ami viszont nem tetszett, hogy egy ponton a pár közötti konfliktus van képben, majd jön a focicsapat sikertelensége, majd sikere… és hopp… plusz és viszonylag – nem annyira, de – váratlan infót kapunk párocskánkról. Na ez nem tetszett.
Brian karakterének felbukkanása előre mozdulást hoz, ezt értem, de ezzel az írással kapcsolatban nagyon ambivalens érzéseim vannak.
„Amikor a régi haldoklik, és az új nem tud megszületni, mindenféle morbid tünetek jelentkeznek.”
Disznó és Hárpia
Érdekes, de még nem teljesen tudom hova tenni. Napok óta rágódom ezen. Nem tartom etikusnak – sőt, bizonyos szinteken már kimondottan gusztustalannak-, de megértem a Elaine-t, mert valamilyen formában szeretné kiadni a dühét. Abban pedig Charlie-nak van igaza, hogy ha valaki ilyen elkötelezett az írás terén, akkor az azt is jelenti, hogy az minden eszköze is.
A Hárpiával való találkozás pedig a mentsvár; a két nyilvánosan megalázott fél egymásnál és egymásban leli meg a nyugalmat. És nem mellesleg ott a felfedezés is, hogy Elaine-nek nem is mindig Charlie-val van a problémája… Ő csak egy eszköz, amit felhasznál.
Aki nem volt annyira szimpatikus, az Charlie anyja, aki bár állítása szerint a fia mellett van, mégis úgy van vele, hogy „hallom majd máshonnan úgyis”. Egyáltalán nem kezelte jól a dolgokat.
A lezárása tetszik, akárcsak az, hogy Charlie elég reálisan látja a dolgokat és be is ismeri a hibáit, de a legjobban a következő idézet írja le a dolgokat.
„A családi történetek már csak ilyenek – az elcseszett dolgokról szóló szórakoztató anekdoták. Vegyük el belőlük a szeretetet és a nevetést, meséljük el őket úgy, mintha rosszindulatból és önzésből történtek volna, és akkor ott vagyunk, ahol a part szakad.”
Nem sztár
Hát ezen a történeten nagyon jót szórakoztam; kimondottan fénypontja volt számomra a kötetnek. Egyáltalán nem számítottam egy ilyen helyzetre és konfliktusra, és arra sem, hogy a lezárás ennyire pozitív mentalitást prezentál majd.
Még Dave, az apa is valamennyire pozitív a maga… helyzetének a féltésével…?
Az itt megjelenő szülői minta pont szöges ellentétének tűnik, a Disznó és Hárpiában, Charlie anyjához képest.
Ez egy kimondottan szórakoztató novella volt, még akkor is, ha tudom, hogy a „szenvedő alanynak”, Marknak nem lehetett mindig kellemes és könnyű. Az okot, ami pedig oda vezette, hogy azt tegye, amit, megint csak… elfogadom és megértem. Ki miben tehetséges…
Kis ország
Az elején meglepett maga az elgondolás is… hogy létezik-e ilyen pici ország… eléggé az irreális skatulyába kezdtem pakolni a történetet. Életszerűtlen. Lehet itt rugaszkodik el Hornby a valóságtól? Ez az érzés pár oldallal később csak fokozódott, amikor arról olvashatunk, hogy a gyereket egy sporttevékenységre kényszerítik… na ebből mi fog kikerekedni?
Összességében tetszett, főleg a végére jutva, no nem azért, mert annak örvendtem, hogy vége… hanem mert a vége tetszett a legjobban. Hogy a gyerek és a csapat – így talán a szülők is – felfedezték, hogy miben is jó a gyerekük, ill. Stefan is hasznos tagjává válhatott ennek a furcsán működő kis országnak.
Különben pandemónium
Ebben az évben már olvastam egy novelláskötetet, amire ez a novella emlékeztetett; Stephen King – Rémálmok bazára – Ur c. novellája.
A Zabhegyezős utalás… érthető volt és a srác elbeszélési stílusa is arra hasonlított.
Ez a novella így számomra egy érdekes keveréke a már említett két történetnek. Meglepett, mert a kötetben olvasható korábbi novellák mindegyike kicsit életszerűbb helyzeteket ír le, mutat be… ez pedig… kicsit belenyúl a lehetetlenbe. De kellemesen tette és érdekesen. Persze a kezdésből nem számítottam arra a tartalomra, amit kaptam, de tetszett… megelégszem és elfogadom.
Majd mondta, hogy nem, tényleg az a címe és nem mellesleg oda van Nick Hornby-ért… én meg úgy voltam vele, hogy megismerkedem vele, már csak a fura cím miatt is. Legalábbis megpróbálkozom.
Alapvetően egyfajta ambivalens érzéseim vannak a novellás kötetekkel kapcsolatban. Én jobban szeretem a hosszabb írásokat; a novellák némelyike pedig kiakaszt csupán azzal, hogy olykor nem fejti ki bővebben a dolgokat, olyan mintha csak érezeteket keltene. (Szeretek 100%-osan biztos lenni abban, hogy az esetleges asszociációm helyesek-e – talán ha nem szivattak volna szét az ilyenekkel, akkor nem lenne ilyen téren kevesebb bizalmam magamban. De ez nem ide tartozik.
Összességében tetszett a kötet. Voltak benne szórakoztató novellák, amik némelyike nem mellesleg picit elgondolkodtató is volt. Viszont idegesítettek, az elgépelések és helyesírási hibák… pedig nem is vagyok ász helyesíró – így ha én észreveszem…
Mindenképpen szeretnék tőle elolvasni egy másik novelláskötetet is, illetve hosszabb írása is érdekelne. Kíváncsi vagyok valahol arra, hogy a novellákat író Hornby tetszik-e jobban, vagy a regényeket író Hornby. Tudom, mind a kettő Ő, de na…
Azt nem mondanám, hogy a csillagozás 100%-ban jogos; szerintem mindenképpen kellene valami más Hornby kötet ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapom. A jelenlegi csillagozás jelentése: tetszett annyira, hogy ne ítéljem el negatívan az írót, de olyan hatalmas érzéseket meg gondolatokat nem érzem, hogy kiváltott volna a novelláival, s azt sem tudom – jelenleg – hogy szeretném-e egyszer esetleg újra olvasni. A novellák témája és alakulása viszont kellőképpen meg tudott lepni.
! ! ! Spoiler gyanú a továbbiakban ! ! !
CiciKrisztus
Nagyon tetszett, ugyanakkor a nyelvezet kiakasztó volt számomra… valahogy a Zabhegyező Holdenjének beszédét és stílusát idézte meg fel, ami néhány ponton idegesített.
Maga a novella pedig… érdekes elgondolás; már önmagában az, hogy az emberekben hogyan alakul ki egyfajta elfogult elköteleződés a munkájával kapcsolatban; gondolok itt arra, hogy a képet Dave a magáénak érzi és mondja magában.
Aztán ott van a művész valós szándéka – ami be is következik –, és amiről Dave csak később szerez tudomást és valahol nem is érinti annyira kellemesen. (Ha azt hiszed, hogy fontos a munkád… inkább csak egy plusz provokatív elem vagy.)
Amúgy maga az elképzelés a Jézus ábrázolásról, számomra érdekes és tetszik. Már csak azért is, mert a bizonyos korban ez a testrész képes táplálni az emberpalántákat; anno egyszer Jézust is. (LOL)
Provokatív és érdekes. A kép. És nem mellesleg érthető, hogy miért is CiciKrisztus.
Hit
Érdekes történet és a furcsasága miatt tetszik…
Egy „boldog” házasság… bizonytalan felek a gyerekvállalásban, akik olykor rágörcsölnek a témára, ami természetesen és jogosan nem használ.
Brian megjelenése viszont kimondottan szórakoztató elem volt. (Na erre nem számítottam.)
Ami viszont nem tetszett, hogy egy ponton a pár közötti konfliktus van képben, majd jön a focicsapat sikertelensége, majd sikere… és hopp… plusz és viszonylag – nem annyira, de – váratlan infót kapunk párocskánkról. Na ez nem tetszett.
Brian karakterének felbukkanása előre mozdulást hoz, ezt értem, de ezzel az írással kapcsolatban nagyon ambivalens érzéseim vannak.
„Amikor a régi haldoklik, és az új nem tud megszületni, mindenféle morbid tünetek jelentkeznek.”
Disznó és Hárpia
Érdekes, de még nem teljesen tudom hova tenni. Napok óta rágódom ezen. Nem tartom etikusnak – sőt, bizonyos szinteken már kimondottan gusztustalannak-, de megértem a Elaine-t, mert valamilyen formában szeretné kiadni a dühét. Abban pedig Charlie-nak van igaza, hogy ha valaki ilyen elkötelezett az írás terén, akkor az azt is jelenti, hogy az minden eszköze is.
A Hárpiával való találkozás pedig a mentsvár; a két nyilvánosan megalázott fél egymásnál és egymásban leli meg a nyugalmat. És nem mellesleg ott a felfedezés is, hogy Elaine-nek nem is mindig Charlie-val van a problémája… Ő csak egy eszköz, amit felhasznál.
Aki nem volt annyira szimpatikus, az Charlie anyja, aki bár állítása szerint a fia mellett van, mégis úgy van vele, hogy „hallom majd máshonnan úgyis”. Egyáltalán nem kezelte jól a dolgokat.
A lezárása tetszik, akárcsak az, hogy Charlie elég reálisan látja a dolgokat és be is ismeri a hibáit, de a legjobban a következő idézet írja le a dolgokat.
„A családi történetek már csak ilyenek – az elcseszett dolgokról szóló szórakoztató anekdoták. Vegyük el belőlük a szeretetet és a nevetést, meséljük el őket úgy, mintha rosszindulatból és önzésből történtek volna, és akkor ott vagyunk, ahol a part szakad.”
Nem sztár
Hát ezen a történeten nagyon jót szórakoztam; kimondottan fénypontja volt számomra a kötetnek. Egyáltalán nem számítottam egy ilyen helyzetre és konfliktusra, és arra sem, hogy a lezárás ennyire pozitív mentalitást prezentál majd.
Még Dave, az apa is valamennyire pozitív a maga… helyzetének a féltésével…?
Az itt megjelenő szülői minta pont szöges ellentétének tűnik, a Disznó és Hárpiában, Charlie anyjához képest.
Ez egy kimondottan szórakoztató novella volt, még akkor is, ha tudom, hogy a „szenvedő alanynak”, Marknak nem lehetett mindig kellemes és könnyű. Az okot, ami pedig oda vezette, hogy azt tegye, amit, megint csak… elfogadom és megértem. Ki miben tehetséges…
Kis ország
Az elején meglepett maga az elgondolás is… hogy létezik-e ilyen pici ország… eléggé az irreális skatulyába kezdtem pakolni a történetet. Életszerűtlen. Lehet itt rugaszkodik el Hornby a valóságtól? Ez az érzés pár oldallal később csak fokozódott, amikor arról olvashatunk, hogy a gyereket egy sporttevékenységre kényszerítik… na ebből mi fog kikerekedni?
Összességében tetszett, főleg a végére jutva, no nem azért, mert annak örvendtem, hogy vége… hanem mert a vége tetszett a legjobban. Hogy a gyerek és a csapat – így talán a szülők is – felfedezték, hogy miben is jó a gyerekük, ill. Stefan is hasznos tagjává válhatott ennek a furcsán működő kis országnak.
Különben pandemónium
Ebben az évben már olvastam egy novelláskötetet, amire ez a novella emlékeztetett; Stephen King – Rémálmok bazára – Ur c. novellája.
A Zabhegyezős utalás… érthető volt és a srác elbeszélési stílusa is arra hasonlított.
Ez a novella így számomra egy érdekes keveréke a már említett két történetnek. Meglepett, mert a kötetben olvasható korábbi novellák mindegyike kicsit életszerűbb helyzeteket ír le, mutat be… ez pedig… kicsit belenyúl a lehetetlenbe. De kellemesen tette és érdekesen. Persze a kezdésből nem számítottam arra a tartalomra, amit kaptam, de tetszett… megelégszem és elfogadom.
July 30, 2014
One of the coolest short stories I've ever read. Pure genius.
November 15, 2020
Cool novels especially the first one (Nipple Jesus) I've never ever laughed that much on a novel like this one. My wife wasn't impressed to be waken up in the middle of night because of my luagh but I do NOT care, haha....
January 26, 2024
How can a twelve page story say so little
May 9, 2025
Fresh. Modern. Witty. Funny. Relatable. Highly enjoyable.
March 5, 2014
Er ist ein ehemaliger Rausschmeißer und mittlerweile Museumswächter. Und er spricht zu mir in "NippleJesus" als Ich-Erzähler. In seiner einfachen, leicht nachzuvollziehenden und für seine Rolle passenden Sprache erklärt er mir Kunst und Kultur wie er sie sieht.
Nick Hornby schafft es auf den rund 100 Seiten zum einen die konservative "upper class" ebenso auf die Schippe zu nehmen wie aber auch die proletarische Gleichgültigkeit und kommt zum Schluss, das eben beide Ebenen nur durch Vorverurteilung die eigene Wertevorstellung bestätigen können.
Allerdings, aber dies scheint mir „Hornby“-typisch, sind die Gedanken und angerissenen Themen sehr weit gestreut was einen in bedauern versinken lässt, das die Geschichte nicht weitergesponnen wurde. Alles in allem eine mehr als nur „nette“ Kurzgeschichte - 3,5*
Nick Hornby schafft es auf den rund 100 Seiten zum einen die konservative "upper class" ebenso auf die Schippe zu nehmen wie aber auch die proletarische Gleichgültigkeit und kommt zum Schluss, das eben beide Ebenen nur durch Vorverurteilung die eigene Wertevorstellung bestätigen können.
Allerdings, aber dies scheint mir „Hornby“-typisch, sind die Gedanken und angerissenen Themen sehr weit gestreut was einen in bedauern versinken lässt, das die Geschichte nicht weitergesponnen wurde. Alles in allem eine mehr als nur „nette“ Kurzgeschichte - 3,5*
December 17, 2016
کوتاه و خوب بود. همیشه اونطور که فکر میکنی نیست. گاهی همین فکری که شده اعتقادت بازی چند نفر دیگهس. گاهی بازی خود اونا، بازی یه چند نفر دیگه و .. یه حلقهی بازی. توی متن میگه "مسیح جایی هست که تو پیداش کنی". نه اینکه از روی تعصب چیزی که رو به روت هست رو انتخاب کنی.
از متن:
-بعضی چیزارو اگر از دور نگاه کنی زیباست. اگر از زاویهی دیگه یعنی نزدیکتر نگاهشون کنی زشتن
- چیز هوشمندانه درمورد این عکس اینه که باید بهش نزدیک بشی تا بهت توهین بشه. چون از اون سر اتاق چیزی جز مسیح نمیبینی.
- .تو اصلا لازم نیست زحمت بکشی بفهمی عقیدهت چیه. فقط کافیه یه نگاه بندازی ببینی بقیه چه فکری میکنن. و اگه اون مدلی رو که اونا فکر میکنن رو دوست نداری پس برعکسشون فکر کن
- هنر یعنی کنش و گرفتن واکنش از مردم
از متن:
-بعضی چیزارو اگر از دور نگاه کنی زیباست. اگر از زاویهی دیگه یعنی نزدیکتر نگاهشون کنی زشتن
- چیز هوشمندانه درمورد این عکس اینه که باید بهش نزدیک بشی تا بهت توهین بشه. چون از اون سر اتاق چیزی جز مسیح نمیبینی.
- .تو اصلا لازم نیست زحمت بکشی بفهمی عقیدهت چیه. فقط کافیه یه نگاه بندازی ببینی بقیه چه فکری میکنن. و اگه اون مدلی رو که اونا فکر میکنن رو دوست نداری پس برعکسشون فکر کن
- هنر یعنی کنش و گرفتن واکنش از مردم
January 19, 2013
Not a novel, I know, but my students just read this in Brit Lit and they LOVED it. Great short story about class and art and stereotpyes and self-perceptions--and wickedly funny, too. (And my students got a kick out of hearing me say the title ;-)
Read
October 2, 2007Great short story froom Nick Hornby.
March 26, 2014
Read it for school and I did not like it. Wished it would've been better.
July 5, 2014
4 1/2
April 10, 2016
نمیدونم ...
April 21, 2010
Very funny.
Displaying 1 - 20 of 20 reviews