Luka

by Antun Šoljan

Genres: Fiction, Modern

208 pages

First published January 1, 1974

About the author

Antun Šoljan rođen je 1. prosinca 1932. u Beogradu, a umro je 9. srpnja 1993. u Zagrebu. Gimnaziju je završio u Zagrebu, gdje je studirao njemački i engleski jezik i književnost. Plodan pjesnik, prozaik, esejist, dramatičar i prevoditelj, uređivao je časopise “Krugovi”, “Međutim”, “Književnik”, bio je predsjednik Hrvatskog centra PEN-a (1971. – 1973.), urednik u nekoliko nakladničkih kuća, autor niza važnih antologija svjetske i hrvatske književnosti. Svojim kulturnim angažmanom, javnom riječju, književnim i prevodilačkim djelovanjem bez sumnje je bio jedna od središnjih osobnosti hrvatske kulture druge polovice dvadesetoga stoljeća.

Objavio je zbirke poezije Na rubu svijeta, Matica hrvatska, Zagreb 1956.; Izvan fokusa, Lykos, Zagreb 1957.; Gratlic za čas kratiti, Bagdala, Kruševac, 1965.; Gazela i druge pjesme, Matica hrvatska, Zagreb 1970.; Izabrane pjesme 1950.-1975., Matica srpska, Novi Sad 1976.; Čitanje Ovidijevih Metamorfoza / Rustichello, Biblioteka SC-a Sveučilišta u Zagrebu, Zagreb 1976.; Bacač kamena, Nakladni zavod Matice hrvatske, Zagreb 1985. i Prigovori, Durieux, Zagreb 1993.; knjige priča Specijalni izaslanici, Naklada Društva književnika Hrvatske, Zagreb 1957.; Deset kratkih priča za moju generaciju, Matica srpska, Novi Sad 1966.; Obiteljska večera i druge priče, Naprijed, Zagreb 1975.; Hrvatski Joyce i druge igre, Grafički zavod Hrvatske, Zagreb 1989.; romane Izdajice, Zora, Zagreb 1961.; Kratki izlet, Prosveta, Beograd 1965.; Luka, Znanje, Zagreb 1974.; Drugi ljudi na Mjesecu, Znanje, Zagreb 1978.; knjige eseja Trogodišnja kronika poezije hrvatske i srpske 1960.-1962., Naprijed, Zagreb 1965.; Zanovijetanje iz zamke (Deset godina podlistaka), Znanje, Zagreb 1972.; Sloboda čitanja, Grafički zavod Hrvatske, Zagreb 1991.; Prošlo nesvršeno vrijeme, Hrvatska sveučilišna naklada, Zagreb 1992.; knjige drama: Lice, Biblioteka HNK, Zagreb 1965.; Devet drama, Matica hrvatska, Zagreb 1970.; Mjesto uz prijestol, dvije drame Grafički zavod Hrvatske, Zagreb 1991.; knjigu za djecu Ovo i druga mora, Školska knjiga, Zagreb 1975. U Grafičkom zavodu Hrvatske početkom devedesetih počela su mu izlaziti Sabrana djela, ali edicija nikada nije dovršena. Od izbora iz djela izašla su mu Izabrana djela Antuna Šoljana I, II, Nakladni zavod Matice hrvatske, Zagreb 1987. u ediciji Pet stoljeća hrvatske književnosti i Molitva na šetalištu, Mozaik knjiga, Zagreb, 1995.

Reviews

[Ⰰⱃⰿⰰⱀⰴ Ⱆⰾⰴⰵⱃⰻⰽⱁ Ⱅⰵⱄⰾⰰ · Rating 4 out of 5]

Egzistencijalistički biser naše književnosti.
Sraz modernizma i malog mista, rastrganost glavnog lika između svog murvićanskog porijekla i poslovnog projekta.
Propast projekta izgradnje luke metaforički predočava pad svih ideala modernizma i sljepilo vjere u Napredak.
Britko i živopisno napisano.
Kraj mi je posebno drag.

[Amber]

Luka, or The Port

[Kate · Rating 4 out of 5]

Потрясающая книга, даже потрясающе безысходная книга! Гибрид "Замка" Кафки и "Чумы" сами знаете кого. Плюс вот эта вот восточная абсурдность, которая у Кафки развилась во что-то своё, обособленное, а тут она является самой обычной славянской реальностью: действие не ведёт к ожидаемому эффекту, но кто-то уже там договорился, и действие ведёт к тому, к чему надо.
Всё крутится вокруг строящейся гавани, которая является центром гравитации, как в "Замке", но и полноценной чумой самой по себе. Не хочется спойлерить, но немного придётся: в маленький городок Мурвицу приходит "сверху" (причём, что символично, географически тоже именно сверху, автор неоднократно упоминает, что "голова" дела, столица Загреб, находятся высоко в горах) разнарядка строить гавань, через которую будет осуществляться погрузка нефти, найденная где-то чуть повыше. Инженер со странной фамилией Деспот и с необычайно Югославским именем Слободан, уроженец здешних мест, становится главным по строительству этой самой гавани. Деспот поначалу видит, как он обустроит родную деревеньку, поможет ей выбраться в будущее, сохраняя своё достойное прошлое. Но очень скоро инженер узнаёт, что дела так не делаются, что его жена Магда обо всём договорилась, а Мурвице нет места в будущем.
В целом, я бы сказала, книга о том, что прошлое не в вещах, а в памяти людей, но только очень редкие люди обладают памятью. В основном люди, даже самые благопристойные, очень скоро отвлекаются на новую блестящую мишуру и забывают, откуда они пришли. Но автор очень переживает за корни, без корней прошлого не будет никакого будущего.
Не представляю, что там происходило в Хорватии и в каком именно историческом контексте писал автор; да что же у них там такое зверское происходило? Видимо, что-то менее масштабное, чем русская революция 1917 года, но автору происходящее кажется весьма похожей катастрофой.
Книга самым жутким образом подпускает холодка прямо в душу. Великая вещь.

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Az első öt oldal után szinte biztos voltam abban, hogy kedvem telik majd benne: sűrű, gazdag ízekkel teli nyitány ez, amiben vetünk egy pillantást Murvicára, a rusztikus tengerparti falura, ahová a párt gigantikus kikötőt tervez, amely kikötő mint sanda árnyék, vagy még inkább mint mitikus szörnyeteg, felfalni készül a kisközség lelkét. Eposzi küzdelem várható tehát a vidéki nyugalom és az indusztriális modernség, e két absztrakció között, egy ökológiai horrortörténet, egy komplett szívszakasztás, lélegzetelakasztás, miegymás – erre számítottam. Csak aztán megjelentek a könyvben az emberek. És az valahogy már nem.

Főszereplőnk Despot mérnök, aki Murvicában született ugyan, de már nem ápol kapcsolatot a faluval – erre most odairányítják, hogy felügyelje a munkálatokat. A szocialista lelkesedés egy darabig lobog benne („Építsünk valami hatalmasat vasbetonból! Hogy a napot is eltakarja!”), de aztán szembesül azzal, hogy a haladásnak bizony árnyoldalai is vannak, ugyanis megjelenik 1.) Graso elvtárs, aki – akárcsak Virág nevű magyar kollégája – egyszer kérni fog valamit 2.) Despot felesége, Magda, akinek a becsvágya erősebb, mint a Halálcsillag sugárnyalábja 3.) a zágrábi illetőségű Vikica, aki tüzes és megbízhatatlan, ilyen értelemben pedig egy zárlatos vasalóra emlékeztet. Ők pedig alaposan befűtenek ám a mérnök úrnak.

A baj az, hogy ezt a könyvet én annyira didaktikusnak éreztem, annyira egyértelműen el van különítve benne egymástól a jó/szép (a falu, meg a romlatlan természet) meg a rossz/csúf (az építkezés), hogy igazából semmilyen kérdést nem vet fel. A szereplők szájában kopognak a mondatok, hiteltelenül csengenek, mert túl fehérek vagy feketék, és mivel egyáltalán nem kérdés, hogy a mérnök úrnak milyen döntést kell meghoznia (és hogy ez a döntés karrierje és házassága szempontjából nem sok jót ígér), így ilyen téren sem leltem benne izgalmat. A Vikicával folytatott szerelmi viszonyt pedig kifejezetten erőltetettnek éreztem, nem kis részben azért, mert a hölgy a ’70-es évek zágrábi szlengjében beszél, amelynek magyarítása teljesen amortizálódott így a XXI. századra – csikorog a fül, ha hallja. A végén azért megint fellángol valami, ott kapunk egy igazán (ki ne mondd, hogy mágikus realizmus! ki ne mondd, hogy mágikus realizmus) márquezi sistergést, de ez csak egy picit menti az összképet. Bátor könyv, azt elismerem (a jugoszláv kommunista párt felelősségét firtatni a falurombolásban, ’79-ben… az szép…), de azért az eleje meg a vége között lévő része (szaknyelven: a könyv közepe), no, az számomra valahogy haloványka lett.

[Auf_Naxos · Rating 4 out of 5]

Немного советская, но по-прежнему актуальная история равнодушного и масштабного поглощения механической машиной государства, способной забрать все, в первую очередь - память. Массивный маховик, сметающий все на своем пути, способный раздавить любого, кто осмелится на протест. Шолян убедительно (и довольно иронично) показывает, что человек без коллективной памяти и корней в самом общем смысле -- в лучшем случае ящерица, а то и вовсе большая волосатая обезьяна, выброшенная на берег и обреченная на бессвязное бормотание.

[Chris Nebelung · Rating 3 out of 5]

Got the book in Croatian. If someone needed it to fulfill the 1001 book list, they would send it only for the price of shipping.

[secret_place_of_books · Rating 5 out of 5]

,,Prošlost je sve što čovjek ima.”

Izvrstan roman poznatog hrvatskog književnika i prevoditelja. U romanu je vidljiv za Šoljana karakterističan motiv putovanja i bijeg u prirodu kao traženje utjehe. I ovo djelo slijedi odrednice proze u trapericama. Glavni lik je društveno neprilagođen, premda se godinama nastojao asimilirati u društvenu sredinu, ipak u tome nije uspio.

Kao što sam naziv kaže, roman tematizira izgradnju luke na Braču, preciznije rečeno u mjestu Murvici. Spomenuta izgradnja luke uvelike utječe na život stanovništva u tom malom mjestu:

,,Možda je, kažem, u početku bio san; ne samo zakonit nego i zanosan razlog, da se tu gradi Luka. Ali brzo, strašno brzo, san se pretvorio u podmukli postupak ostvarenja, i od njegove jasne geometrije nije ostalo ništa osim zapletenih trivijalnosti: san je zaboravljen, i ostala je jedino mehanička, proždrljiva Gradnja, sama sebi dovoljna, sama sebi svrhom”.

Zajedno s promjenom mjesta, mijenjaju se i likovi te njihovi međusobni odnosi. Posebno mi je bio zanimljiv glavni junak romana Slobodan Domazet i prikaz njegovog psihološkoga sazrijevanje. Kroz njegov život uviđamo društvenu licemjernost i lažna obećanja. Djelo problematizira razliku u odnosima među ljudima na visokim dužnostima i maloga čovjeka. Čine li ljudi pogrešku i naivno pristaju na tuđa obećanja? Tko je pravi krivac kad nešto krene nizbrdo?

Čitajući djelo poželjet će te mnoge pasoše izdvojiti za citate. Izvrstan roman! Preporuke.

,,Ljubavnici kao gubavci. Zbog svoje bolesti izolirani su od drugih ljudi, uzajamno se, grozničavo liječe, stalno se iznova zarazavajuci jedno od drugog. Tako bolest zajednički raste. U bolesnom bunilu jedno su drugom spasonosna fatamorgana, a kad vrućica popusti, optužuju se međusobno što toj obmani ne odgovaraju. Kao i svi ljudi što previše ovise jedno o drugom, međusobno se pomažu i muče, vole i mrze.”