What do you think?
Rate this book
Látásmódok
A világ attól szép, hogy mindnyájan minden részletét másképp látjuk. Másként egy gyerek, egy felnőtt, egy orvos vagy egy mérnök. Mind a nagy Egész egy apró Részét emeljük ki, de valami közös: mindnyájan azt keressük, hogyan lehetünk boldogok.
Az sem mindegy, hogy szellemünk miként ítéli meg a környezetét. Hisz mást lát a Szív, a Szem, a Lélek és az Agy. Egyenként mind kicsit önfejűek, saját igazukat mindennél előbbre veszik, azonban, ha az embernek sikerül őket összehangolni, akkor egymás hibáit kiegészítve eljuttatnak minket a helyes útra.
Ezt a helyes utat keresik úgy szintén a kötetben szereplő versek.
Az sem mindegy, hogy szellemünk miként ítéli meg a környezetét. Hisz mást lát a Szív, a Szem, a Lélek és az Agy. Egyenként mind kicsit önfejűek, saját igazukat mindennél előbbre veszik, azonban, ha az embernek sikerül őket összehangolni, akkor egymás hibáit kiegészítve eljuttatnak minket a helyes útra.
Ezt a helyes utat keresik úgy szintén a kötetben szereplő versek.
142 pages, Paperback
Published April 24, 2018
1 person is currently reading
2 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
October 21, 2019
Utazókönyvként jutott el hozzám a kötet, a lehetőséget pedig itt meg is köszönném Szilinek. :)
Ez most ilyen fapados értékelés lesz, mert valahogy sosem ment a verseskötetek értékelése. Szóval…eddig még nem olvastam kortárs költőktől kötetben verset, csak a klasszikusakat. Azt akarom ezzel kinyögni, hogy a modern szavaktól sem esett szét számomra egy-egy vers, sőt még tetszett is. Szili nagyon szépen ír, nagyon örülök, hogy olvashattam a verseit. Van már kedvenc idézetem is. Kicsit komor, de hát én magam is ilyen vagyok:
"Komor valóság:
Nélkülem a világ épp
Olyan, mint: velem."
Ez most ilyen fapados értékelés lesz, mert valahogy sosem ment a verseskötetek értékelése. Szóval…eddig még nem olvastam kortárs költőktől kötetben verset, csak a klasszikusakat. Azt akarom ezzel kinyögni, hogy a modern szavaktól sem esett szét számomra egy-egy vers, sőt még tetszett is. Szili nagyon szépen ír, nagyon örülök, hogy olvashattam a verseit. Van már kedvenc idézetem is. Kicsit komor, de hát én magam is ilyen vagyok:
"Komor valóság:
Nélkülem a világ épp
Olyan, mint: velem."
August 31, 2019
Először is, köszönöm @MrClee, hogy lehetővé tetted a kötet olvasását.
Most, hogy a kötelező kör letudva, jöhet a lényeg:
Nem vagyok nagy versolvasó. Nem, ez így nem igaz! Szeretem a jó verseket, ott is ragadok előttük, de ritkán olvasok versesköteteket. Azonban, ha már lehetőség volt rá, akkor olvasni akartam a Látásmódokat.
Úton-útfélen belefutottam Smolnicki Szilárd egy-egy idézett versébe, vagy épp karcokba és ez eléggé felkeltette a figyelmem a kötet iránt.
Nem vagyok irodalmár, nem vagyok irodalmi kritikus én csak azt tudom, hogy mi az, ami tetszik nekem és mi az, ami nem.
Szeretem Petőfit, szeretem Radnótit, Láng Évát, Fodor Ákost és Nádasdy Ádámot. Azt kell mondanom, hogy szeretem Smolnicki Szilárdot is.
Bevallom az elején kicsit megijedtem, mert a szerelmes versek nem igazán az én világom. Mégis, volt azért egy-kettő, ami megragadott, ami fölött elmerengtem. Aztán persze jöttek az egyéb versek és egyre nagyobb örömmel olvastam a kötetet.
Mindegyik részben találtam kedvemre valót: hol egész verset, hol csak pár sort, hol egy gondolatot. Viszont az „Amit az agy lát” részben olvasott verseket illeti: nagyon nagy hatással voltak rám. Nem egyet többször is elolvastam és elgondolkodtam, hogy sikerülhetett valakinek pár versben, rímbe szedve (vagy nem), ilyen éleslátóan megírni a mai kor rákfenéjének legnagyobb okait, a politikai helyzet siralmas mivoltát?
Még egyszer köszönöm, hogy olvashattam, mert valóban Látásmódokat kaptam és bizony az én látásmódom is elbillent egy picit: talán nem árt meg, ha több mai verset olvasok. :)
Most, hogy a kötelező kör letudva, jöhet a lényeg:
Nem vagyok nagy versolvasó. Nem, ez így nem igaz! Szeretem a jó verseket, ott is ragadok előttük, de ritkán olvasok versesköteteket. Azonban, ha már lehetőség volt rá, akkor olvasni akartam a Látásmódokat.
Úton-útfélen belefutottam Smolnicki Szilárd egy-egy idézett versébe, vagy épp karcokba és ez eléggé felkeltette a figyelmem a kötet iránt.
Nem vagyok irodalmár, nem vagyok irodalmi kritikus én csak azt tudom, hogy mi az, ami tetszik nekem és mi az, ami nem.
Szeretem Petőfit, szeretem Radnótit, Láng Évát, Fodor Ákost és Nádasdy Ádámot. Azt kell mondanom, hogy szeretem Smolnicki Szilárdot is.
Bevallom az elején kicsit megijedtem, mert a szerelmes versek nem igazán az én világom. Mégis, volt azért egy-kettő, ami megragadott, ami fölött elmerengtem. Aztán persze jöttek az egyéb versek és egyre nagyobb örömmel olvastam a kötetet.
Mindegyik részben találtam kedvemre valót: hol egész verset, hol csak pár sort, hol egy gondolatot. Viszont az „Amit az agy lát” részben olvasott verseket illeti: nagyon nagy hatással voltak rám. Nem egyet többször is elolvastam és elgondolkodtam, hogy sikerülhetett valakinek pár versben, rímbe szedve (vagy nem), ilyen éleslátóan megírni a mai kor rákfenéjének legnagyobb okait, a politikai helyzet siralmas mivoltát?
Még egyszer köszönöm, hogy olvashattam, mert valóban Látásmódokat kaptam és bizony az én látásmódom is elbillent egy picit: talán nem árt meg, ha több mai verset olvasok. :)
June 22, 2019
Nem értek a versekhez. Sosem ment a verselemzésés, nehéz is volt felfognom 2000 akárhányban 16 évesen 100 évvel ezelőtti más időkben más korú költő irományait. És itt jön a de!
De:
Laikusként is meg tudom különböztetni egy mostanában írt szar verset egy jótól. Laikusként is tudom élvezni ami tetszik. És a Látásmódok versei tetszettek. Elsősorban nem éreztem az izzadságszagot. Nem éreztem, hogy eröltetve lettek volna a szavak vagy a versszakok a ritmushoz, stílushoz. Gördülékenyen követték egymást a verszakok, sosem éreztem benne törést egy versszak váltásánál, mint jópár wannabe költőnél.
Legjobban azok a versek tetszettek, amiben olyan hasonlattal adta át az olvasóknak a mondanivalókat, ami képileg megjelent a fejemben. (Hú ezt nagyon szarul bírtam megfogalmazni sorry) Ezeket a verseket a szókimondó egyenesebb és nyiltabban leírtak választották szét, amitől izgalmasabb, pörgősebb volt az olvasási élményem.
Legjobban az agy része tetszett, annál éreztem, hogy úgy tényleg beérik a rímhányás.
Nem ajánlom egyszerre elolvasni az egész kötetet. Inkább lassan (én pl cipeltem magammal és kávézókban, vonaton is olvastam), mert sok versnek erős mondanivalója van: vannak benne a klasszikus barátság, magány, vágyódás a szerelemre, de ezen kivül a kormány, a tömegkultúra, az emberi hibák is rostára kerülnek, meg persze a fiatal író kérdései saját sorsáról, helyzetéről. Az utóbbiaknál nagyon együtt tudtam érzeni, szerintem sokan átesünk ezeken a kérdéseken miközben felnövünk. Nagyon várom a tovább verseket, versesköteteket, hogy hova fejlődhet még.
Legjobban tetszett versek: Hogyan tovább?, Menthetetlen, Akit válaszra sem méltatnak, A jövő előzetese, A gyárak csődjéről, A fák éneke, Tábori káosz, Kiborít, Közelstávol, Homokóra
De:
Laikusként is meg tudom különböztetni egy mostanában írt szar verset egy jótól. Laikusként is tudom élvezni ami tetszik. És a Látásmódok versei tetszettek. Elsősorban nem éreztem az izzadságszagot. Nem éreztem, hogy eröltetve lettek volna a szavak vagy a versszakok a ritmushoz, stílushoz. Gördülékenyen követték egymást a verszakok, sosem éreztem benne törést egy versszak váltásánál, mint jópár wannabe költőnél.
Legjobban azok a versek tetszettek, amiben olyan hasonlattal adta át az olvasóknak a mondanivalókat, ami képileg megjelent a fejemben. (Hú ezt nagyon szarul bírtam megfogalmazni sorry) Ezeket a verseket a szókimondó egyenesebb és nyiltabban leírtak választották szét, amitől izgalmasabb, pörgősebb volt az olvasási élményem.
Legjobban az agy része tetszett, annál éreztem, hogy úgy tényleg beérik a rímhányás.
Nem ajánlom egyszerre elolvasni az egész kötetet. Inkább lassan (én pl cipeltem magammal és kávézókban, vonaton is olvastam), mert sok versnek erős mondanivalója van: vannak benne a klasszikus barátság, magány, vágyódás a szerelemre, de ezen kivül a kormány, a tömegkultúra, az emberi hibák is rostára kerülnek, meg persze a fiatal író kérdései saját sorsáról, helyzetéről. Az utóbbiaknál nagyon együtt tudtam érzeni, szerintem sokan átesünk ezeken a kérdéseken miközben felnövünk. Nagyon várom a tovább verseket, versesköteteket, hogy hova fejlődhet még.
Legjobban tetszett versek: Hogyan tovább?, Menthetetlen, Akit válaszra sem méltatnak, A jövő előzetese, A gyárak csődjéről, A fák éneke, Tábori káosz, Kiborít, Közelstávol, Homokóra
August 30, 2019
Ez a MI költészetünk, nem a formabontó faszság:
klasszikus formában adagolva, a rímek ritmusában elveszve megtalálsz benne Mindent.
klasszikus formában adagolva, a rímek ritmusában elveszve megtalálsz benne Mindent.
September 24, 2019
Húha! Nehéz bármit is írnom így nem sokkal a könyv befejezése után, mert még mindig erősen a hatása alatt vagyok. Pár előttem szólóhoz hasonlóan én sem vagyok épp egy verseket olvasó ember, de az biztos, hogy lemaradtam volna számos, remekül rímbe szedett, mellbevágó társadalomkritikáról és fantasztikus gondolatokról életről, érzésekről.
Sajnálom, hogy csak utazókönyvként van nálam a kötet, mert voltak olyan versek, amelyek fölött még szívesen elmélkednék és ezért külön köszönet, kedves Szilárd! Remélem, hogy lesznek még versek, amiket olvashatok tőled, mert azt kell mondanom, hogy nagyon tetszik a Látásmódod.
Sajnálom, hogy csak utazókönyvként van nálam a kötet, mert voltak olyan versek, amelyek fölött még szívesen elmélkednék és ezért külön köszönet, kedves Szilárd! Remélem, hogy lesznek még versek, amiket olvashatok tőled, mert azt kell mondanom, hogy nagyon tetszik a Látásmódod.
Displaying 1 - 5 of 5 reviews