What do you think?
Rate this book
Vera
Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.
Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.
336 pages, Hardcover
First published January 1, 2019
51 people are currently reading
658 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 70 reviews
September 19, 2019
Általában bele sem gondolunk, mennyire nehéz egy írónak úgy írni meg egy főszereplőt, hogy az ne tudja, amit az író tud, ami az írónak evidens. Hogy tudása az élet számos területén kevesebb legyen, úgy egészében pedig más kontextusban legyen érvényes, más állócsillagok körül keringjen. Itt van Vera (a gyerek), aki 11 éves, és élete sarokpontjait a családi titkok, első szerelmek és iskolai kiközösítések jelentik. És itt van Krisztián (az író), aki 43 éves, élete sarokpontjai pedig teljesen mások – sok egyéb mellett például hitelesen szeretne írni Veráról, aki, mint említettem volt, 11 éves, és élete gócpontjait stb, stb. Két teljesen elütő szint, kibékíthetetlennek tűnő különbségekkel – de Grecsó megoldja.
Engem leginkább az ragadott meg, hogy mennyire működni tudnak a regény konfliktusai. Holott ezek – végtére is: „csak” – gyerekkonfliktusok, és némelyiket közülük amúgy is úgy kell kisilabizálni a félmondatok és véletlen elejtett felnőtt-megjegyzések mocsarából. Nem tocsogunk a vérben, váladékban, mégis: egy percig se gondoltam, hogy ezeknek a félelmeknek és fájdalmaknak ne lenne súlya. Aggódtam a szereplőkért, aztán megnyugodtam, megszerettem és megutáltam őket, attól függően, hogyan bántak Verával – mert Grecsó el tudta hitetni velem, volt ereje elhitetni velem, hogy igenis, mindez Verának élet-halál kérdés. Hogy a mindenség Vera körül forog.
Nagy bók, ami csak elsőre hangzik rosszul: mintha nem Grecsó írta volna. Értve ezalatt, hogy mintha nem is író írta volna. Mintha egyszerűen csak a szereplő lett volna, meg én. A zavaró harmadik, az író nélkül.
Engem leginkább az ragadott meg, hogy mennyire működni tudnak a regény konfliktusai. Holott ezek – végtére is: „csak” – gyerekkonfliktusok, és némelyiket közülük amúgy is úgy kell kisilabizálni a félmondatok és véletlen elejtett felnőtt-megjegyzések mocsarából. Nem tocsogunk a vérben, váladékban, mégis: egy percig se gondoltam, hogy ezeknek a félelmeknek és fájdalmaknak ne lenne súlya. Aggódtam a szereplőkért, aztán megnyugodtam, megszerettem és megutáltam őket, attól függően, hogyan bántak Verával – mert Grecsó el tudta hitetni velem, volt ereje elhitetni velem, hogy igenis, mindez Verának élet-halál kérdés. Hogy a mindenség Vera körül forog.
Nagy bók, ami csak elsőre hangzik rosszul: mintha nem Grecsó írta volna. Értve ezalatt, hogy mintha nem is író írta volna. Mintha egyszerűen csak a szereplő lett volna, meg én. A zavaró harmadik, az író nélkül.
December 16, 2019
Néha, egy-egy túlságosan hosszúnak tűnő estén el-elgondolkodok bizonyos dolgokon. Mondjuk azon, hogy túl gyorsan telik az idő, és hogy ne már, soha többé nem leszek tizenéves, jövőre betöltöm a huszonkettőt is, és soha többé nem leszek se húsz, se huszonegy. Persze nálam idősebbek csak legyintenek, hogy ugyan már, huszonkettő? Hogy repül az idő, és lassan, de inkább gyorsan eltelnek a húszas éveim is, és akkor már ott a harminc, ami már majdnem negyven, és egyetlen, féltett életem el is érte a nagyjából felét. Pedig jól tudom, hogy ez butaság. Egyrészt, a negyven éves kort életem felének csupán a különböző társadalmi normák miatt nevezem, semmi nem biztosítja, hogy egyáltalán megélem a negyven évet, vagy, hogy nem lesz a negyven az életem végét, esetleg kétharmadát jelentő mérföldkő.
Na szóval, ilyeneken szoktam gondolkodni azokon a túlságosan hosszúnak tűnő estéken, meg azon, hogy ha ennyire gyorsan telik az idő, hogy ennyire hamar elérem a huszonkettőt, a harmincat, meg a negyvenet, nem-e lenne jó inkább visszarepülni pár évet, és kiélvezni újból a gyermekkor idilli világát? Hát, nem tudom.
Mint azt Grecsó tökéletesen bemutatta, gyerekkorunknak ugyanúgy megvoltak a világméretű problémái, sérelmei, melyeket nem szívesen élnénk át. Merthogy a problémák súlya teljesen relatív, mind személyre, mind életkorra való tekintettel. Mai fejjel talán könnyebben tudnám megoldani múltbéli problémáim, de mindezt csak személyiségfejlődésemnek köszönhetem, ha újból át kéne élnem, valószínűleg ugyanolyan fájdalmasak lennének, ugyanúgy kínoznának, mint kínoztak akkor.
De elbír-e egy ember több fájdalmat, mint amennyit egy teljes életére kioszt neki a sors?
Nem hinném.
Na szóval, ilyeneken szoktam gondolkodni azokon a túlságosan hosszúnak tűnő estéken, meg azon, hogy ha ennyire gyorsan telik az idő, hogy ennyire hamar elérem a huszonkettőt, a harmincat, meg a negyvenet, nem-e lenne jó inkább visszarepülni pár évet, és kiélvezni újból a gyermekkor idilli világát? Hát, nem tudom.
Mint azt Grecsó tökéletesen bemutatta, gyerekkorunknak ugyanúgy megvoltak a világméretű problémái, sérelmei, melyeket nem szívesen élnénk át. Merthogy a problémák súlya teljesen relatív, mind személyre, mind életkorra való tekintettel. Mai fejjel talán könnyebben tudnám megoldani múltbéli problémáim, de mindezt csak személyiségfejlődésemnek köszönhetem, ha újból át kéne élnem, valószínűleg ugyanolyan fájdalmasak lennének, ugyanúgy kínoznának, mint kínoztak akkor.
De elbír-e egy ember több fájdalmat, mint amennyit egy teljes életére kioszt neki a sors?
Nem hinném.
December 22, 2019
Grecsó Krisztiánt, mint közéleti szereplőt sokkal hamarabb megszerettem, mint az írót.
Ezt a könyvet, akkor sem lehetett volna számomra tökéletesebbre tervezni (ami a külcsint illeti), ha én találhattam volna ki. Ez a fehér-zöld forma nagyon bejövős, a borítója pedig valami elbűvölő.
A történet első sorai közben a Made in Hungária szám járt a fejemben. Ahogy haladtam előre, eltűnt a hang, elmaradt a kép és csak hallgattam Verát.
Van ennek a történetnek számtalan erőssége és talán ugyanannyi gyengesége is. De igazából nem is érdekelt és nem is zavart.
(és innentől bátrabban fogok próbálkozni GK többi történetével is, mivel eleddig valami hihetetlenül nem működtünk együtt…)
Köszönöm az élményt!
Ezt a könyvet, akkor sem lehetett volna számomra tökéletesebbre tervezni (ami a külcsint illeti), ha én találhattam volna ki. Ez a fehér-zöld forma nagyon bejövős, a borítója pedig valami elbűvölő.
A történet első sorai közben a Made in Hungária szám járt a fejemben. Ahogy haladtam előre, eltűnt a hang, elmaradt a kép és csak hallgattam Verát.
Van ennek a történetnek számtalan erőssége és talán ugyanannyi gyengesége is. De igazából nem is érdekelt és nem is zavart.
(és innentől bátrabban fogok próbálkozni GK többi történetével is, mivel eleddig valami hihetetlenül nem működtünk együtt…)
Köszönöm az élményt!
September 2, 2019
Nagyon vártam, nagyon szerettem. Gyakorlatilag le sem tudtam tenni. Vera története, szerelme és családja azonnal beszippantott, nem engedett. Csak Szabó Magdánál találkoztam eddig ennyire hiteles lányszereplővel, de a többi karakter is tökéletesen megformált. Nekem benne volt Nemecsek is az igazságkereséssel, a tettek felvállalásával, a lázas rohangálással. Barátság, szerelem, szeretet, felnőtté válás, titkok és elhallgatások – mindez a nyolcvanas években. Az igényes külső igazi gyöngyszemet rejt.
August 24, 2020
Azt hiszem, Grecsótól ez eddig a legjobb dolog, amit olvastam, úgyhogy már csak emiatt is nagyon klassz. Viszont bármilyen mércével szép szerelmes- és fejlődésregény a Vera: szerintem bár eléggé konkrétan Szeged és '80as évek, ezt a világ minden nyelvén meg lehet érteni - gyanítom ez az univerzalitás is olyan tudatos, mint a könyv egésze.
Nagy kaland gyerekből felnőtté, kislányból hát izé nagylánnyá váló szereplőt megírni, főleg hogy az író ugye nem lány és nem is 11 éves. A könyv viszont nem úgy jó, hogy "ehhez képest", hanem csak úgy és slussz. Mármint nem a legcsavarosabb cselekmény ez a világon, és ettől lehet igazán izgulni, hogy mennyire maradunk meg a szokványos és az elviselhető mezsgyéin innen - néha ugyan úgy tűnt, a cselekmény sarkalatos pontjain Vera túl gyakran beszél a saját tudatalattija "helyett": vagyis reflektál rá hogy nem is ezt akarta mondani, de kimond vagy bekérdez valami döntő fontosságút. Hm. Azért a mágikus realizmus vonatra nem ugrik fel, szerencsére. És olyan jó olvasni egy történetet, ami nekimegy a legsúlyosabb társadalmi és családi traumáknak, és képes tartani ezt a gyerek-perspektívát és azért sem kezd bele nagy magyarázó monológokba, ez egészen csodálatos. Persze Vera nem érdeklődik a történelmi traumák iránt, egyrészt mert a szülei és a többi felnőtt sem volt olyan szemfüles, hogy indoktrinálta volna, meg jobb dolga is akad ebben a regényben, amiben benne él.
Működik a cselekmény, működik a narráció, van a családnak és környezetének mindenféle háttere ami pont annyit jelenik meg hogy releváns maradjon, de ne vonja el a nehezen megtartható figyelmem. Vera egyszerű kislányból egyszerre sokfelé bonyolódni indul, és vele lehet örülni és szenvedni, de legnagyobb meglepetésemre: még csodálkozni is, vagyis engem meggyőzött hogy valami ilyesmi is történt velem közben.
Nagy kaland gyerekből felnőtté, kislányból hát izé nagylánnyá váló szereplőt megírni, főleg hogy az író ugye nem lány és nem is 11 éves. A könyv viszont nem úgy jó, hogy "ehhez képest", hanem csak úgy és slussz. Mármint nem a legcsavarosabb cselekmény ez a világon, és ettől lehet igazán izgulni, hogy mennyire maradunk meg a szokványos és az elviselhető mezsgyéin innen - néha ugyan úgy tűnt, a cselekmény sarkalatos pontjain Vera túl gyakran beszél a saját tudatalattija "helyett": vagyis reflektál rá hogy nem is ezt akarta mondani, de kimond vagy bekérdez valami döntő fontosságút. Hm. Azért a mágikus realizmus vonatra nem ugrik fel, szerencsére. És olyan jó olvasni egy történetet, ami nekimegy a legsúlyosabb társadalmi és családi traumáknak, és képes tartani ezt a gyerek-perspektívát és azért sem kezd bele nagy magyarázó monológokba, ez egészen csodálatos. Persze Vera nem érdeklődik a történelmi traumák iránt, egyrészt mert a szülei és a többi felnőtt sem volt olyan szemfüles, hogy indoktrinálta volna, meg jobb dolga is akad ebben a regényben, amiben benne él.
Működik a cselekmény, működik a narráció, van a családnak és környezetének mindenféle háttere ami pont annyit jelenik meg hogy releváns maradjon, de ne vonja el a nehezen megtartható figyelmem. Vera egyszerű kislányból egyszerre sokfelé bonyolódni indul, és vele lehet örülni és szenvedni, de legnagyobb meglepetésemre: még csodálkozni is, vagyis engem meggyőzött hogy valami ilyesmi is történt velem közben.
October 11, 2019
Aki tud mesét szőni, az tud mesét szőni... Közben elgondolkodtam, hogy vajon lehet-e tényleg tíz, tizenegy éves a főhős, de aztán rájöttem, hogyha olyan lenne, mint a többi gyerek, akkor biztosan nem szólhatna róla egy teljes regény.
April 4, 2019
Valahogy végig az volt az érzésem, hogy nem igazán tud megszólítani ez a könyv. Gyorsan elolvastam, mert jól fel van építve és meg van írva, de óhatatlanul is más, kisgyerekszemmel íródó könyvekhez hasonlítottam magamban, és azokhoz nem ért fel (pl. Háy, Dragomán, Borbély Szilárd).
Közben csomószor elgondolkoztam, miért nem tetszik jobban. Lehet, hogy a központi probléma kevésbé érintett meg. Lehet, hogy én kevésbé élem/éltem meg ilyen koromban élénken az érzelmeimet, ezért kevésbé tudtam együttérezni a főhőssel.
Mert ebben a könyvben az érzelmeknek óriási szerepe van, és ezek a hatalmas érzelmek nagyon érzékletes, képszerű leírásokat kapnak. Csak úgy hemzsegnek a hasonlatok és egyéb írói eszközök, amik alapvetően engem sosem szoktak zavarni, itt viszont mégis túlzásnak, soknak éreztem.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem olvasnám újra, mint ahogy más, hasonló gyereknézőpontú regényeket örömmel, többször is.
Közben csomószor elgondolkoztam, miért nem tetszik jobban. Lehet, hogy a központi probléma kevésbé érintett meg. Lehet, hogy én kevésbé élem/éltem meg ilyen koromban élénken az érzelmeimet, ezért kevésbé tudtam együttérezni a főhőssel.
Mert ebben a könyvben az érzelmeknek óriási szerepe van, és ezek a hatalmas érzelmek nagyon érzékletes, képszerű leírásokat kapnak. Csak úgy hemzsegnek a hasonlatok és egyéb írói eszközök, amik alapvetően engem sosem szoktak zavarni, itt viszont mégis túlzásnak, soknak éreztem.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem olvasnám újra, mint ahogy más, hasonló gyereknézőpontú regényeket örömmel, többször is.
May 24, 2020
Az a képzet, mely szerint a "gyermek egy kis felnőtt", a nevelés azon alaptéziseinek egyike volt, mely egészen a felvilágosodás koráig makacsul tartotta magát. Ezt az alapvetően helytelen megállapítást talán csak abban az értelemben lehetne elfogadni, hogy "kis testükben mélységében és összetettségében a felnőttekétől szemernyit sem elmaradó lélek lakozik". Aki pedig sikerrel őrzi meg eme "gyermeki" lélek magvát, s hordozza magában egész életén keresztül, az érti pontosan, mitől érzi önmagához ennyire közelinek Grecsó Krisztián Vera c. regényét. Felesleges megragadni annak boncolgatásánál, történelmileg mennyire hű a nyolcvanas évek vidéki nagyvárosának korrajza, nincs ráció abban, hogy patikamérlegre tegyük az egyes karakterek sablonos vagy nem sablonos voltát - számomra a Vera valami egészen másról szólt. Egy hosszú, egyetlen mély levegővétellel felvállalt merülés ez egy konfliktusokkal, traumákkal teli, boldog és boldogtalan, önző és önzetlen, őszinte és végtelenül hamis pillanatokkal tűzdelt emlékfolyamba, mely a maga szakadozottságában, keveredő részeivel, túlexponált csúcs- és mélypontjaival olyasformán bomlik ki az olvasó előtt, mint ahogy maga a narratív emberi emlékezet is működik. Élmény volt...
November 28, 2023
"A szivacskosztümre Jakub bácsi öntötte rá a vermutot."
Tökéletes kezdőmondat, tökéletlen folytatással.
Grecsó Krisztiánba 2020-ban habarodtam bele, a járvány előtti utolsó, barátnős színházi élményen. Zseniálisnak tartottam a Megyek utánadból készült darabot, és utána a Harminc év napsütést - ami egy tárcanovella gyűjtemény -, is elolvastam a szerzőtől, nagyon magával ragadó volt. Ott azt mondtam, én Grecsótól mindent el szeretnék olvasni, annyira jó! Az első kopp még szintén abban az évben, a gyerekverses köteténél jött (Belefér egy pici szívbe), ami nem tetszett. Most jutottam el a Veráig. És sajnálatos módon, ezzel a könyvvel úgy érzem, teljességgel ki is szerettem Grecsóból. Ez az egész valami borzalom volt. És talán még egy fokkal rosszabb volt amiatt is, hogy mennyien felmagasztalták, mert hát Szeged! és szabómagdás!, és ettől még nagyobb volt a csalódottságom.
Öröm az ürömben: nem gyűjtöttem össze nagy elánnal a Grecsó-életművet, amikor kezdetben fellelkesültem, csak ezt az egy kötetet vettem meg.
A Vera egy 10 éves kislány története a '80-as évekből. Vera körül hirtelen minden megváltozik, másként látja, másként érzékeli a körülötte levő világot. Egyszercsak megromlik a viszonya legjobb barátnőjével, Sárival, egyre furcsábbnak találja a felnőttek viselkedését, és ráadásul megjelenik a képben Józef is (Juzefnek ejtendő), a lengyel srác, akibe menthetetlenül belehabarodik, annak rendje és módja szerint. Ehhez még jön egy adag családi titok, és kész is van a felnőtté válós sztori váza, ami működőképes is lehetne...
De több sebből vérzik.
Először is Szeged. Semmi, de semmi Szeged-hangulat nem jött át. Imádom Szegedet, gyönyörű, hangulatos város. Ez a történet azonban akárhol játszódhatott volna, simán Budapesten is. A '80-as évek miliőjét jól hozza, azt meg kell hagyni, egy Jimmy-szerű sorozatban, ha készülne belőle, dicsérnénk a kellékest, meg a korhangulatot megidéző apróságokat. Varjúdombi mesék, Sokol rádió, mindenféle szocreál díszlet. Még a bútorok érdes kárpittal keveredő bútorfényező szagát is érezni véltem a kezdőjelenetben. Mégis kicsit sok volt, mert erőszakoltan akart retró lenni, ami ellenérzést vált ki egy idő után. (Zajácz D. Zoltán ebben sokkal jobb volt a Véres Balatonban.)
Vera, és a maga 10-11 éve... Vannak ezek a koravén elbeszélő gyerekek, akiknek valamiért mindent és bármit a szájukba adnak, és persze, a papír elbírja, csak mind tudjuk közben, hogy nem így jár az agya egy 10 éves kislánynak, és ettől elég hiteltelenné (és sokszor idegesítővé is) válik a narráció. Nem is értem, tulajdonképpen Grecsó miért nem írta, teszem azt, 13-14 évesre a karaktert, akit sokkal jobban el lehet képzelni a világ dolgain való töprenkedés közben, vagy éppen szerelmesnek is - mert ez a szerelmi história Józeffel, ebben a formában, nem volt hihető ebben az életkorban. Úgy mászkálnak, randizgatnak, járkálnak kézenfogva, mintha ez nem az az életkor lenne, amikor ez még vérciki. Sőt a családdal együtt ebédelget, uzsonnát csomagolnak neki, sütit sütnek együtt?... Egyszerűen semelyik része nem volt értelmezhető ennek a "kapcsolatnak" ebben az életkorban. Az pláne egy óriási és borzalmasan ízetlen öngól, hogy Vera apja és anyja kedélyesen tréfálkoznak a szerelmükön, ide-odaszúrva egy-egy incselkedő megjegyzést, és hogy Vera apja felveti azt hogy ugye ti nem, ugye?... Jézus, hát 10 éves ez a kislány! Fogtam a fejem. Főleg akkor, amikor olvastam, hogy többek véleménye szerint Grecsó milyen prímán belebújt a kislány bőrébe - na nem. Nem, nem és nem. Grecsó mintha életében nem látott volna még egyetlen kislányt sem, se 10, se 14 évest, sőt kb. egyetlen nőt se, és borzasztóan melléfogott a képekkel, gondolatisággal, érzésvilággal is, több helyen.
Verának pl. minden, de minden érzése a hasából ered. Onnan indul ki minden, mindig szorítja valami a hasát, sőt neki a düh és indulat is a hasát macerálja, nem a mellkasát feszíti szét, vagy a torkát szorítja össze... És egy ponton bevillant, hogy ez valami olyasmi lehet, hogy mivel a férfiak annyira nem értik a női mivoltot, mindent a mitikusnak vélt "hasi" történésekhez kötnek. Nekünk minden bizonnyal valami munkál a hasunkban állandó jelleggel, és ezeket az érzeteket regisztráljuk magunkban naphosszat (nem). Bosszantó volt az az érzés, amit keltett, hogy mennyire önelégülten mászott bele ebbe a kislány-szerepbe, és mennyire, de mennyire halvány lila dunsztja sincs arról, amiről írni akart. Először csak egy kis tintapacának érződött ez a dolog a történet szövetén, de aztán a tinta szétszivárgott az egész könyvön, és nem tudtam szabadulni az érzéstől: ez egyre rosszabb...
Szörnyű volt, egyszerűen bántóan rossz, ahogy ráadásul mindent olyan apróra leírt Vera érzéseiről, és arról, ahogy átvonulnak az egyes érzelmek a kislányon. Ezt miért nem tudja máshogy átadni, másként érzékeltetni, árnyaltan megírni, kevésbé direkt módon, az események révén bemutatni?
Még sokkal bővebben itt: https://pupillaolvas.blogspot.com/202...
Tökéletes kezdőmondat, tökéletlen folytatással.
Grecsó Krisztiánba 2020-ban habarodtam bele, a járvány előtti utolsó, barátnős színházi élményen. Zseniálisnak tartottam a Megyek utánadból készült darabot, és utána a Harminc év napsütést - ami egy tárcanovella gyűjtemény -, is elolvastam a szerzőtől, nagyon magával ragadó volt. Ott azt mondtam, én Grecsótól mindent el szeretnék olvasni, annyira jó! Az első kopp még szintén abban az évben, a gyerekverses köteténél jött (Belefér egy pici szívbe), ami nem tetszett. Most jutottam el a Veráig. És sajnálatos módon, ezzel a könyvvel úgy érzem, teljességgel ki is szerettem Grecsóból. Ez az egész valami borzalom volt. És talán még egy fokkal rosszabb volt amiatt is, hogy mennyien felmagasztalták, mert hát Szeged! és szabómagdás!, és ettől még nagyobb volt a csalódottságom.
Öröm az ürömben: nem gyűjtöttem össze nagy elánnal a Grecsó-életművet, amikor kezdetben fellelkesültem, csak ezt az egy kötetet vettem meg.
A Vera egy 10 éves kislány története a '80-as évekből. Vera körül hirtelen minden megváltozik, másként látja, másként érzékeli a körülötte levő világot. Egyszercsak megromlik a viszonya legjobb barátnőjével, Sárival, egyre furcsábbnak találja a felnőttek viselkedését, és ráadásul megjelenik a képben Józef is (Juzefnek ejtendő), a lengyel srác, akibe menthetetlenül belehabarodik, annak rendje és módja szerint. Ehhez még jön egy adag családi titok, és kész is van a felnőtté válós sztori váza, ami működőképes is lehetne...
De több sebből vérzik.
Először is Szeged. Semmi, de semmi Szeged-hangulat nem jött át. Imádom Szegedet, gyönyörű, hangulatos város. Ez a történet azonban akárhol játszódhatott volna, simán Budapesten is. A '80-as évek miliőjét jól hozza, azt meg kell hagyni, egy Jimmy-szerű sorozatban, ha készülne belőle, dicsérnénk a kellékest, meg a korhangulatot megidéző apróságokat. Varjúdombi mesék, Sokol rádió, mindenféle szocreál díszlet. Még a bútorok érdes kárpittal keveredő bútorfényező szagát is érezni véltem a kezdőjelenetben. Mégis kicsit sok volt, mert erőszakoltan akart retró lenni, ami ellenérzést vált ki egy idő után. (Zajácz D. Zoltán ebben sokkal jobb volt a Véres Balatonban.)
Vera, és a maga 10-11 éve... Vannak ezek a koravén elbeszélő gyerekek, akiknek valamiért mindent és bármit a szájukba adnak, és persze, a papír elbírja, csak mind tudjuk közben, hogy nem így jár az agya egy 10 éves kislánynak, és ettől elég hiteltelenné (és sokszor idegesítővé is) válik a narráció. Nem is értem, tulajdonképpen Grecsó miért nem írta, teszem azt, 13-14 évesre a karaktert, akit sokkal jobban el lehet képzelni a világ dolgain való töprenkedés közben, vagy éppen szerelmesnek is - mert ez a szerelmi história Józeffel, ebben a formában, nem volt hihető ebben az életkorban. Úgy mászkálnak, randizgatnak, járkálnak kézenfogva, mintha ez nem az az életkor lenne, amikor ez még vérciki. Sőt a családdal együtt ebédelget, uzsonnát csomagolnak neki, sütit sütnek együtt?... Egyszerűen semelyik része nem volt értelmezhető ennek a "kapcsolatnak" ebben az életkorban. Az pláne egy óriási és borzalmasan ízetlen öngól, hogy Vera apja és anyja kedélyesen tréfálkoznak a szerelmükön, ide-odaszúrva egy-egy incselkedő megjegyzést, és hogy Vera apja felveti azt hogy ugye ti nem, ugye?... Jézus, hát 10 éves ez a kislány! Fogtam a fejem. Főleg akkor, amikor olvastam, hogy többek véleménye szerint Grecsó milyen prímán belebújt a kislány bőrébe - na nem. Nem, nem és nem. Grecsó mintha életében nem látott volna még egyetlen kislányt sem, se 10, se 14 évest, sőt kb. egyetlen nőt se, és borzasztóan melléfogott a képekkel, gondolatisággal, érzésvilággal is, több helyen.
Verának pl. minden, de minden érzése a hasából ered. Onnan indul ki minden, mindig szorítja valami a hasát, sőt neki a düh és indulat is a hasát macerálja, nem a mellkasát feszíti szét, vagy a torkát szorítja össze... És egy ponton bevillant, hogy ez valami olyasmi lehet, hogy mivel a férfiak annyira nem értik a női mivoltot, mindent a mitikusnak vélt "hasi" történésekhez kötnek. Nekünk minden bizonnyal valami munkál a hasunkban állandó jelleggel, és ezeket az érzeteket regisztráljuk magunkban naphosszat (nem). Bosszantó volt az az érzés, amit keltett, hogy mennyire önelégülten mászott bele ebbe a kislány-szerepbe, és mennyire, de mennyire halvány lila dunsztja sincs arról, amiről írni akart. Először csak egy kis tintapacának érződött ez a dolog a történet szövetén, de aztán a tinta szétszivárgott az egész könyvön, és nem tudtam szabadulni az érzéstől: ez egyre rosszabb...
Szörnyű volt, egyszerűen bántóan rossz, ahogy ráadásul mindent olyan apróra leírt Vera érzéseiről, és arról, ahogy átvonulnak az egyes érzelmek a kislányon. Ezt miért nem tudja máshogy átadni, másként érzékeltetni, árnyaltan megírni, kevésbé direkt módon, az események révén bemutatni?
Még sokkal bővebben itt: https://pupillaolvas.blogspot.com/202...
December 15, 2020
Egészen hihetetlen számomra, hogy egy középkorú férfi ennyire hitelesen tud írni egy tízéves kislány szemszögéből. Én voltam tízéves kislány. Elég sok dologban hasonlítottam Verára. De sosem tudnám így leírni. Egyszerűen tökéletes.
September 27, 2019
Olvastam már Grecsótól ezt-azt, de sosem érintett meg igazán. Ezt a könyvet viszont élveztem, ami azért is fura, mert korábban nem tudtak lekötni a lányregények, ez pedig erősen azokra hajaz.
A történet középpontjában a tizenegy éves Vera áll: életének az az időszaka, amikor elkezd kilépni a gondtalan gyerekkorból. Megrendül a szülőkbe vetett, korábban természetesnek vett hit és bizalom, bizonytalanná válik a helye a világban (nemcsak a családban, hanem az első szerelem miatt a baráti kapcsolataiban is); megéli első személyes válsághelyzetét, elkezdi látni azokat a dolgokat, amik eddig rejtve maradtak előtte – a felnőttvilág problémáit. Jól lehet vele azonosulni, engem is komolyan dühített a folyamatos titkolózás és ködösítés, Vera miatt is, meg azért is, mert nosztalgikusan visszahozta azokat a személyes élményeket, amikor hozzám is hasonlóan viszonyultak gyerekkoromban.
Grecsó szerintem remekül belehelyezkedik a kislány pozíciójába. Hitelesnek éreztem a hangját, valódinak a problémáit, reálisnak a nézőpontját – ez pedig nem kis teljesítmény. Ez a precízen felvett szerep teszi annyira szerethetővé a könyvet, a történet és a korrajz önmagában kevés volna hozzá (ráadásul vannak megkérdőjelezhető pontok a történetben). Könnyen emészthető szöveg, nem eszi be magát hosszan a gondolataimba, de kedves és nem súlytalan, érdemes elolvasni.
A történet középpontjában a tizenegy éves Vera áll: életének az az időszaka, amikor elkezd kilépni a gondtalan gyerekkorból. Megrendül a szülőkbe vetett, korábban természetesnek vett hit és bizalom, bizonytalanná válik a helye a világban (nemcsak a családban, hanem az első szerelem miatt a baráti kapcsolataiban is); megéli első személyes válsághelyzetét, elkezdi látni azokat a dolgokat, amik eddig rejtve maradtak előtte – a felnőttvilág problémáit. Jól lehet vele azonosulni, engem is komolyan dühített a folyamatos titkolózás és ködösítés, Vera miatt is, meg azért is, mert nosztalgikusan visszahozta azokat a személyes élményeket, amikor hozzám is hasonlóan viszonyultak gyerekkoromban.
Grecsó szerintem remekül belehelyezkedik a kislány pozíciójába. Hitelesnek éreztem a hangját, valódinak a problémáit, reálisnak a nézőpontját – ez pedig nem kis teljesítmény. Ez a precízen felvett szerep teszi annyira szerethetővé a könyvet, a történet és a korrajz önmagában kevés volna hozzá (ráadásul vannak megkérdőjelezhető pontok a történetben). Könnyen emészthető szöveg, nem eszi be magát hosszan a gondolataimba, de kedves és nem súlytalan, érdemes elolvasni.
September 4, 2019
gondolkodom… nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Még nem tudom hová tenni az írói életműben. Sok dolog tetszett: a téma, karakterek, de a vége..? Hm?
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/0...
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/0...
May 12, 2019
Attól, hogy a nyolcvanas évek pár embelmatikus tárgya leltárba lett véve, még nem utazunk időt. Sem Vera lányságát (ezen belül: kislányságát), sem Jozef (felesleges, ám mégsem kidolgozott) lengyelségét, sem a történetet fiktív valóságát nem hittem el. Leginkább csak mesterkélt erőlködés (és nagy akarás), ahogy a szálak összetartanak, a holocaust-szál feltűnése meg fájóan felesleges és öncélú (értem én, nyilván).
June 17, 2019
Egyszerűen, de gördülékenyen és élvezetesen megírt regény ez, aminek csak részben kiábrándító a vége . Másik részben inkább olyan érzéseket kelt, mint amilyeneket szereplők némelyike is érezhetett.
Nyilván nagyon örültem, hogy van a nevemmel egy regény és talán ezért is tudtam magaménak érezni sokat belőle, de szerintem bárki számára olvasható és átélhető lehet.
Ez is nagyon boldog szülinapi ajándék volt:)
Nyilván nagyon örültem, hogy van a nevemmel egy regény és talán ezért is tudtam magaménak érezni sokat belőle, de szerintem bárki számára olvasható és átélhető lehet.
Ez is nagyon boldog szülinapi ajándék volt:)
May 17, 2020
Nehezen hiszem el, hogy tenyleg elolvastam ezt a konyvet. Stilusaban pont olyan volt, mint amilyennek kepzeltem - a tortenete viszont tobb csavart szolgalt, mint gondoltam volna. Eleg rovid ahhoz, hogy erdemes legyen egy kis stilus-kicsapongaskent bevallalni (gondolom ti se szoktatok sok kortars magyart olvasni, foleg nem kadar-korszakos nosztalgikus lanyos tiniregenyt), emiatt orulok, hogy elolvastam.
Az, hogy nem banom, hogy elolvastam es nem volt nagyon rossz kb. 3 csillagra eleg.
Az, hogy nem banom, hogy elolvastam es nem volt nagyon rossz kb. 3 csillagra eleg.
July 27, 2020
Legszivesebben egy csillagot sem adnek ra, annyira szenvedtem tole, a vegen mar kinlodtam es keptelen voltam/vagyok megerteni, hogy felnott emberek mit szeretnek ebben a tortenetben.
January 4, 2021
Az első elolvasott könyvem az írótól, igazi érzelmi-és időutazás. Elevenen éltem át azt a kort, amikor még nem is éltem, és elevenen éltem meg a gyermeki és anyai szeretetet is olvasás közben. Mintha én is ott ültem volna a családdal a házban, vagy együtt jártam volna Verával suliba. Ha leül az ember egy könyvvel a kezében, úgy gondolom, ezt az olvasási élményt keresi.
April 28, 2025
Three stars, because I actually enjoyed most of it, although I think mostly because of the play version I saw last week.
The idea is interesting, but the writing and character development are pretty shallow with minor plotholes. This is a book that you read and nothing really happens. Just a moderately told story that doesn’t affect you to the least.
Also, although I’m from Szeged and it was fun to know most of the places it was set in, the directions might not be too understandable for someone who is not living in the city.
The idea is interesting, but the writing and character development are pretty shallow with minor plotholes. This is a book that you read and nothing really happens. Just a moderately told story that doesn’t affect you to the least.
Also, although I’m from Szeged and it was fun to know most of the places it was set in, the directions might not be too understandable for someone who is not living in the city.
May 18, 2020
Nehéz témákról ilyen finoman és simogatóan írni egy kislány szemszögéből, megjeleníteni egy kislány problémáit, a kislányból nagylánnyá válás milyenségét miközben te egy felnőtt férfi vagy és ezeket nem élhetted át... Az valami.
Maga a szomorú-izgulás kifejezés megérne egy csillagot, bár ne lenne olyan ismerős számomra.
Maga a szomorú-izgulás kifejezés megérne egy csillagot, bár ne lenne olyan ismerős számomra.
February 28, 2020
A könyv végéig úgy éreztem, legalább egya kövér 9-est fog kapni tőlem. Az utolsó 100 oldalnál azonban elkezdett kicsit untatni a történet, a stílus, Vera kezdett unalmassá és túlzottan butácskává válni. Ezért 1 csillaggal kvevesebb, de ettől függetlenül is azt gondolom, hogy Szabó Magda óta nem tudta senki így elénk tárni egy 10-12 éves iskolás leány belső vívódásait, lelki világát.
June 2, 2024
Úgy gondolom, hogy nehéz feladat egy középkorú férfinak egy negyedikes kislány lelkivilágát, zavarodottságát, a kamaszodással járó kusza gondolatait szavakba önteni úgy, hogy egy érdekes regény legyen a végeredmény. Grecsó Krisztiánnak sikerült.
November 5, 2020
Érdekes, hogy Grecsó Krisztián nem egy tizenegy éves kislány, és hogy sosem volt az, mert olyan tűpontos(nak tűnő) érzelmi, lelki, belsőben történő leírásokkal dolgozik, ami egészen csodálatos. A mondatszerkesztés elsőre kicsit meglepő, de ezt megszokva remekül szimbolizálja a tinédzser kor kusza, sok helyen kinyíló világát is. Aki szeretné megérteni egy fiatal tini gondolatait, szívesen olvasna szerelemről, változásról, felcseperedésről, és mindezt képi elemekkel és jellemzésekkel gazdagon tarkítva tenné, az ebben a kötetben nem fog csalódni.
October 9, 2019
Alig másfél éve fejeztem be a Harminc év napsütés-t, és mint ma reggel rájöttem, Vera úgy tűnik ott jelent meg előszőr. Feledékeny vagyok.
Hallottam olyant is, miszerint ezt a könyvet minden nőnek olvasnia kell. Kérdem azokat a hölgyeket akik olvasták, mondják el nekem is - Jó, jó, de miért?
Egy darabig azzal voltam elfoglalva, hogy vajon mennyire hiteles egy középkorú férfi leírása egy kislány érzéseiről, belső világáról. Aztán, hogy ekkora nagy szerelem mennyire hiteles 4-5-ikes gyerekekben. Az már meg sem fordult a fejemben, mint másnál láttam felmerülni, hogy mennyire hitelesen adja vissza a kort.
Valahol az utolsó harmadánál hagytam a szöszbe az összes kételyt s hagytam magam sodorni a történettel, mindegy hány évesek, mindegy, "autentikus"-e, mindegy, korhű-e és akkor egész jó volt. Grecsó továbbra is szépen ír. Roppantul olvastatja magát, mint ahogy egy jó, könnyed bor itatja magát.
Csak a történet kicsit zagyva. Kicsit túlságosan sok családdráma egy bogban ami végül valahogy nem is akkora dráma. Minden csendben elcsitul. És ugye ott az első két harmad ami hát nincs annyira ott.
Szóval, jónak, jó. De nem annyira :) Hármas feles, de majd lesznek elegen akik feljebb pontozzák ...
Hallottam olyant is, miszerint ezt a könyvet minden nőnek olvasnia kell. Kérdem azokat a hölgyeket akik olvasták, mondják el nekem is - Jó, jó, de miért?
Egy darabig azzal voltam elfoglalva, hogy vajon mennyire hiteles egy középkorú férfi leírása egy kislány érzéseiről, belső világáról. Aztán, hogy ekkora nagy szerelem mennyire hiteles 4-5-ikes gyerekekben. Az már meg sem fordult a fejemben, mint másnál láttam felmerülni, hogy mennyire hitelesen adja vissza a kort.
Valahol az utolsó harmadánál hagytam a szöszbe az összes kételyt s hagytam magam sodorni a történettel, mindegy hány évesek, mindegy, "autentikus"-e, mindegy, korhű-e és akkor egész jó volt. Grecsó továbbra is szépen ír. Roppantul olvastatja magát, mint ahogy egy jó, könnyed bor itatja magát.
Csak a történet kicsit zagyva. Kicsit túlságosan sok családdráma egy bogban ami végül valahogy nem is akkora dráma. Minden csendben elcsitul. És ugye ott az első két harmad ami hát nincs annyira ott.
Szóval, jónak, jó. De nem annyira :) Hármas feles, de majd lesznek elegen akik feljebb pontozzák ...
January 5, 2023
Ami nem kérdéses, hogy a szerző nem nekem írta ezt a könyvet. A stílussal alapvetően nem lett volna bajom, a gondolatfolyam-jelleg és az információ beszűkítése szerintem jól adta vissza a gyermeki létet, viszont a címadó szereplővel komoly problémáim voltak. Azt még megértem, hogy Vera nem értette felnőttek világát, viszont az, hogy láthatóan a kortársai is értették, mi zajlik körülötte, egyedül ő volt sötétségben, nem gyermeki naivitást kölcsönzött neki, hanem irritáló ostobaságot.
Tervezek még olvasni Grecsótól, de ez biztosan nem volt jó kezdet.
Tervezek még olvasni Grecsótól, de ez biztosan nem volt jó kezdet.
August 9, 2019
Nagyon érdekes olvasmány. Tetszett. Kötelezőnek kellene lennie minden kiskamasz kislány anyukája illetve az örökbefogadó szülők számára is. Nagyon mélyreható és tanulságos lélektani leírás a tíz évesek gondolatairól. Valószínűleg azért tetszett nekem ennyire, mert abszolút érintett vagyok éppen tíz éves a lányom így a regény megítélése, bátran állítom, roppant szubjektív részemről. Gondolkodásra késztetett. Egy jó regénynek épp ez volna a feladata.
July 15, 2020
Nagy csalódás volt. Nagyon hiteltelen, ahogy a kiskamasz lelki világát ábrázolja. A történet nagyon érdekelt, ezért olvastam végig a regényt. De egyre szomorúbb lettem, hogy egy ilyen jó ötlet (a történet mag) ennyire rosszul lett megvalósítva. :(
August 24, 2020
Grecsó is one of my favourite contemporaneous Hungarian writers. We were born in the same year, we grew up in the same political and economic environment, although in different towns, so I understand his language and know his world. In my opinion, Vera is his best novel so far. It's the story of growing up, the first love, and the unspoken truths, secrets and lies.
Vera is a 10-year old girl in Szeged, a southeastern Hungarian town, in 1980. From a previous Grecsó novel, Jelmezbál, we already know that Vera is an adopted child. However, where this book starts, she does not know it yet. The entire novel is about the process of revealing this truth and not the truth itself. The events unfold seemingly randomly, but every tiny detail is a piece of the puzzle that converges to a moment of catharsis.
Vera is a typical good girl in a loving family with an ordinary life. Then a new, Polish boy comes to the school, Józef. He is the bad boy who spends most of his time in the director's office because of his conflicts, fights, and wildness. Despite these differences they attract each other and have a relationship that Vera is unable to describe with her vocabulary. This is not surprising, of course, she is only 10 years old, and love is still an alien feeling to her. She is able to calm Józef down, but at the same time she becomes kind of a "bad" girl. This is how the two extremes find a harmonious middle path when they are together. Due to her relationship with Józef, Vera breaks up with her best friend, Sári, as she becomes jealous and decides to ruin Vera's life. The two girls start a war against each other, and the former good girl Vera also shows her teeth. We, the readers, know that she is not an evil girl, but she just doesn't understand what's going on around her and she seems to be the victim of the circumstances.
It turns out that everyone knows that Vera was adopted, even Sári, except herself. She tries to find an answer to the things happening to her, tries to complete the puzzle, but she is surrounded by lies. Everyone lies and looks away instead of saying the truth, but no one does. Not even her parents do have the courage to tell her the truth, they just start telling a story they never finish. There are so many hidden and buried secrets around her, and she doesn't understand the world because no one dares to speak. Józef, the bad boy, must be the one who tells the truth to her face, and she wonders why someone who loves her can be so hard with her. She doesn't know yet that love and lies cannot live together, and the fires of Purgatory have the origin of love.
Her parents think that the best thing they can do not to hurt Vera is saying nothing and keeping the secret. They don't understand that their silence hurts much more than telling the truth, and the shield they erected to protect her rather divides them. And when the truth is revealed, what remains is pain and even more fear. Seemingly innocent and benevolent lies can cause big traumas in someone's life, perhaps only decades later.
The characters are very well created, Grecsó shows masterfully the typical families of that era in Hungary. Everybody hides something, nobody tells really the truth, and the people live behind their shields. Their lives suck in many ways, but they don't assume the responsibility due to fear and social norms. They show an ideal ordinary life to the world, but they suffer from the inner tension.
I like Grecsó's narrative. He writes the whole story from Vera's point of view, but in third person, so we can hear Vera's inner monologue, but at the same time we can see her from outside. Grecsó wonderfully writes the story as if he was a 10-year old girl. The language is simple, and the story unfolds from the sequence of ordinary events. We know what's going on, but it's great to read how Grecsó presents the storyline from Vera's point of view.
A must-read from Grecsó, it would be great to see translations of this novel (and the others of his) in other languages, the world deserves these great books.
Vera is a 10-year old girl in Szeged, a southeastern Hungarian town, in 1980. From a previous Grecsó novel, Jelmezbál, we already know that Vera is an adopted child. However, where this book starts, she does not know it yet. The entire novel is about the process of revealing this truth and not the truth itself. The events unfold seemingly randomly, but every tiny detail is a piece of the puzzle that converges to a moment of catharsis.
Vera is a typical good girl in a loving family with an ordinary life. Then a new, Polish boy comes to the school, Józef. He is the bad boy who spends most of his time in the director's office because of his conflicts, fights, and wildness. Despite these differences they attract each other and have a relationship that Vera is unable to describe with her vocabulary. This is not surprising, of course, she is only 10 years old, and love is still an alien feeling to her. She is able to calm Józef down, but at the same time she becomes kind of a "bad" girl. This is how the two extremes find a harmonious middle path when they are together. Due to her relationship with Józef, Vera breaks up with her best friend, Sári, as she becomes jealous and decides to ruin Vera's life. The two girls start a war against each other, and the former good girl Vera also shows her teeth. We, the readers, know that she is not an evil girl, but she just doesn't understand what's going on around her and she seems to be the victim of the circumstances.
It turns out that everyone knows that Vera was adopted, even Sári, except herself. She tries to find an answer to the things happening to her, tries to complete the puzzle, but she is surrounded by lies. Everyone lies and looks away instead of saying the truth, but no one does. Not even her parents do have the courage to tell her the truth, they just start telling a story they never finish. There are so many hidden and buried secrets around her, and she doesn't understand the world because no one dares to speak. Józef, the bad boy, must be the one who tells the truth to her face, and she wonders why someone who loves her can be so hard with her. She doesn't know yet that love and lies cannot live together, and the fires of Purgatory have the origin of love.
Her parents think that the best thing they can do not to hurt Vera is saying nothing and keeping the secret. They don't understand that their silence hurts much more than telling the truth, and the shield they erected to protect her rather divides them. And when the truth is revealed, what remains is pain and even more fear. Seemingly innocent and benevolent lies can cause big traumas in someone's life, perhaps only decades later.
The characters are very well created, Grecsó shows masterfully the typical families of that era in Hungary. Everybody hides something, nobody tells really the truth, and the people live behind their shields. Their lives suck in many ways, but they don't assume the responsibility due to fear and social norms. They show an ideal ordinary life to the world, but they suffer from the inner tension.
I like Grecsó's narrative. He writes the whole story from Vera's point of view, but in third person, so we can hear Vera's inner monologue, but at the same time we can see her from outside. Grecsó wonderfully writes the story as if he was a 10-year old girl. The language is simple, and the story unfolds from the sequence of ordinary events. We know what's going on, but it's great to read how Grecsó presents the storyline from Vera's point of view.
A must-read from Grecsó, it would be great to see translations of this novel (and the others of his) in other languages, the world deserves these great books.
March 31, 2022
4.5*
Ez volt az elsô könyv amit Grecsó Krisztiántól olvastam, nem tudtam mire számítsak, de le a kalappal.
Meglepôen hitelesre sikerült Vera karaktere, nem is értem, hiszen az író soha nem volt kislány, és mégis rengeteg érzelmi leírásnál, jellemzésnél magamra ismertem, hogy jé, tényleg ez olyan érzés volt, és én is így, vagy hasonlóan éltem meg a dolgokat.
A cselekmény itt nagyjából nem létezô, vagyis elég lassú, olyan se eleje se vége, csak úgy belecsöppenünk, de nem is azért fantasztikus ez a regény.
A karakterek a lényegek, a titkok, a dráma, család, szerelem. Az a rengeteg kis részlet, az érzések kielemzései amit az író olyan szépen beleszôtt a történetbe, amitôl a fôszereplônk és az egész történet hiteles, olyan mintha egy igazi kislány igazi történetét hallanánk.
Az író azt is szuperül megoldotta, hogy ahogy mi olvasók Vera szemszögébôl látjuk a dolgokat, amíg ô a sötétben marad mi is, tehát vele együtt derül fény a titkokra, együtt tudunk meg mindent, olyan mintha mi élnénk át, és így izgalmasabb is a sztori. Vera nem tökéletes, és pont ezért fantasztikus ez a regény és mindig elgondolkodtat, hogy mit tennék a helyében.
Tökéletesen rávilágít a gyermekkor tiszta, ártatlan gondolkodásmódjára, és ahogy ebbôl a könyv elôrehalad, rájövünk, hogy a világban eddig is voltak rossz felnôttek és történtek rossz dolgok, csak eddig nem vettük észre, nem értettük.
Az író számomra tökéletesen megragadta ezeket az érzéseket, a “szomorú-izgulást”, és ahogy rájövünk, a világ és az emberek nem tökéletesek, mindenki cipel valami sötét terhet, titkokat.
A szerelmi szál is nagyon hihetôen volt leírva, visszarepített az idôben amikor én voltam kis tinédzser, nagyon hasonlít arra amiket én akkor éreztem.
Két bajom volt csak a regénnyel.
A mondatszerkesztés, ami nekem nagyon fura volt, hogy akár fél oldalt is leírt az író “egy levegôvétellel”, tehát olyan hosszú mondatokból állt a könyv, hogy ritkán tett pontot a mondatok végére hanem csak vesszôt használt jóformán. Elég frusztráló volt ilyen stílust olvasni, de gondolom ezzel is akarta szemléltetni a kislányos gondolatmeneteket az író.
A másik pedig az összecsapott vége a könyvnek.
Nagyon hirtelen ért véget, nem tudjuk mi lett Józeffel, nem is biztos, hogy 100%-osan értem a végét és nekem hiányérzetem maradt így a végén. Olyan érzés mintha nem derülne ki minden a végén.
Ennek ellenére jár a 4.5 csillag, mert nagyon élveztem a könyvet, nagyon hihetô volt, és alig tudtam letenni.
Várom már, hogy egy újabb Grecsó regényt olvassak.
Ez volt az elsô könyv amit Grecsó Krisztiántól olvastam, nem tudtam mire számítsak, de le a kalappal.
Meglepôen hitelesre sikerült Vera karaktere, nem is értem, hiszen az író soha nem volt kislány, és mégis rengeteg érzelmi leírásnál, jellemzésnél magamra ismertem, hogy jé, tényleg ez olyan érzés volt, és én is így, vagy hasonlóan éltem meg a dolgokat.
A cselekmény itt nagyjából nem létezô, vagyis elég lassú, olyan se eleje se vége, csak úgy belecsöppenünk, de nem is azért fantasztikus ez a regény.
A karakterek a lényegek, a titkok, a dráma, család, szerelem. Az a rengeteg kis részlet, az érzések kielemzései amit az író olyan szépen beleszôtt a történetbe, amitôl a fôszereplônk és az egész történet hiteles, olyan mintha egy igazi kislány igazi történetét hallanánk.
Az író azt is szuperül megoldotta, hogy ahogy mi olvasók Vera szemszögébôl látjuk a dolgokat, amíg ô a sötétben marad mi is, tehát vele együtt derül fény a titkokra, együtt tudunk meg mindent, olyan mintha mi élnénk át, és így izgalmasabb is a sztori. Vera nem tökéletes, és pont ezért fantasztikus ez a regény és mindig elgondolkodtat, hogy mit tennék a helyében.
Tökéletesen rávilágít a gyermekkor tiszta, ártatlan gondolkodásmódjára, és ahogy ebbôl a könyv elôrehalad, rájövünk, hogy a világban eddig is voltak rossz felnôttek és történtek rossz dolgok, csak eddig nem vettük észre, nem értettük.
Az író számomra tökéletesen megragadta ezeket az érzéseket, a “szomorú-izgulást”, és ahogy rájövünk, a világ és az emberek nem tökéletesek, mindenki cipel valami sötét terhet, titkokat.
A szerelmi szál is nagyon hihetôen volt leírva, visszarepített az idôben amikor én voltam kis tinédzser, nagyon hasonlít arra amiket én akkor éreztem.
Két bajom volt csak a regénnyel.
A mondatszerkesztés, ami nekem nagyon fura volt, hogy akár fél oldalt is leírt az író “egy levegôvétellel”, tehát olyan hosszú mondatokból állt a könyv, hogy ritkán tett pontot a mondatok végére hanem csak vesszôt használt jóformán. Elég frusztráló volt ilyen stílust olvasni, de gondolom ezzel is akarta szemléltetni a kislányos gondolatmeneteket az író.
A másik pedig az összecsapott vége a könyvnek.
Nagyon hirtelen ért véget, nem tudjuk mi lett Józeffel, nem is biztos, hogy 100%-osan értem a végét és nekem hiányérzetem maradt így a végén. Olyan érzés mintha nem derülne ki minden a végén.
Ennek ellenére jár a 4.5 csillag, mert nagyon élveztem a könyvet, nagyon hihetô volt, és alig tudtam letenni.
Várom már, hogy egy újabb Grecsó regényt olvassak.
February 11, 2022
végtelenül különleges olvasói élményem volt Grecsó Krisztián ezen könyvével, hiszen Verához hasonlóan én is szegedi vagyok, a Juhász Gyulába jártam, ráadásul pont az Alföldi utca környékén laktam 10 évesen. igaz, velem mindez nem a '80-as években történt, sőt kevesebb mint 10 évvel ezelőtt, de a könyv így is fel tudta idézni bennem a gyerekkoromat.
a Vera egy gyönyörűen megírt fejlődés regény, melyet szerintem az iskolákban gyerekek kezébe is adhatnának.
nagyon megfogott a különleges időkezelése (helyenként retrospektív, máskor csak ugrál az időben), tetszett, hogy megmutatta, hogy az érzések mulandók, és nem csak a gyerekek, de a felnőttek is összeveszhetnek piti kis dolgokon, amit később meg kell tanulniuk elengedni. Vera mint szereplő, nagyon összetett, egyszer-egyszer szinte tényleg felnőttként gondolkodik és viselkedik, máskor mégis olyan, mint egy gonosz kis ördög (aki például mások copfját vágja le). az író mégis képes velünk megkedveltetni ezt a néha tényleg akár (meggondolatlanság miatt) rosszindulatú kislányt. érdekesnek találom, hogy bizonyos elemeket nagyon apró részletekig kifejtett Grecsó, de más, fontosabb információkból csak részleteket tudunk meg.
a könyv végére egy tucat kérdése marad az olvasónak. visszajön még Józef? miért nem érdekli az igazság Verát? kik Vera szülei? mi történt Vera apukája és a nevelő szülei között? mi történt Sári néni és Jakub között?
de a legfontosabb számomra talán az volt; miért mondta el az igazat Józef? hogy megbántva Verát könnyebb legyen a búcsú? vagy mert úgy érezte ha ő nem, senki nem mondja el az igazat Verának? lehet azért nem fejti ki ezt a történet, mert vannak olyan dolgok, amiket csak megteszünk úgy, hogy mi sem tudjuk okát?
nekem személy szerint a történet vége nem tetszett, számomra sokkal méltóbb befejezése lett volna egy kicsit később játszódó fejezet, melyben képet kaphattunk volna az idősebb változatáról a szereplőknek.
ezen kívűl, mint ahogyan azt eddig is írtam, nagyon tetszett a regény, biztos nem ez lesz az utolsó Grecsó mű, amit elolvastam.
a Vera egy gyönyörűen megírt fejlődés regény, melyet szerintem az iskolákban gyerekek kezébe is adhatnának.
nagyon megfogott a különleges időkezelése (helyenként retrospektív, máskor csak ugrál az időben), tetszett, hogy megmutatta, hogy az érzések mulandók, és nem csak a gyerekek, de a felnőttek is összeveszhetnek piti kis dolgokon, amit később meg kell tanulniuk elengedni. Vera mint szereplő, nagyon összetett, egyszer-egyszer szinte tényleg felnőttként gondolkodik és viselkedik, máskor mégis olyan, mint egy gonosz kis ördög (aki például mások copfját vágja le). az író mégis képes velünk megkedveltetni ezt a néha tényleg akár (meggondolatlanság miatt) rosszindulatú kislányt. érdekesnek találom, hogy bizonyos elemeket nagyon apró részletekig kifejtett Grecsó, de más, fontosabb információkból csak részleteket tudunk meg.
a könyv végére egy tucat kérdése marad az olvasónak. visszajön még Józef? miért nem érdekli az igazság Verát? kik Vera szülei? mi történt Vera apukája és a nevelő szülei között? mi történt Sári néni és Jakub között?
de a legfontosabb számomra talán az volt; miért mondta el az igazat Józef? hogy megbántva Verát könnyebb legyen a búcsú? vagy mert úgy érezte ha ő nem, senki nem mondja el az igazat Verának? lehet azért nem fejti ki ezt a történet, mert vannak olyan dolgok, amiket csak megteszünk úgy, hogy mi sem tudjuk okát?
nekem személy szerint a történet vége nem tetszett, számomra sokkal méltóbb befejezése lett volna egy kicsit később játszódó fejezet, melyben képet kaphattunk volna az idősebb változatáról a szereplőknek.
ezen kívűl, mint ahogyan azt eddig is írtam, nagyon tetszett a regény, biztos nem ez lesz az utolsó Grecsó mű, amit elolvastam.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Displaying 1 - 30 of 70 reviews