Budapesti skizo

by Attila Hazai

A regény főszereplője, az Amerikából hazatelepült Feri, aki drogokkal próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni, beleszeret Krisztinába. Ő pedig segíteni szeretne a fiúnak. Feri a speed hatása alatt fejből mondja el készülő regényének történetét, érzékeltetve nem csupán neki, hanem nekünk, olvasóknak is, hogy milyen az igazi alak- és elbeszélésteremtő írói nyelv. A cím és a könyv vállalása egyaránt Bret Easton Ellis hírhedt regényét (Amerikai psycho) idézi meg. A Budapesti skizo ironikus tükörjáték a korabeli underground Budapestjének valóságával és a valóság ábrázolhatóságával; emellett olvasható a szerző rejtőzködő-vallomásos ars poeticájaként is.

320 pages, Paperback

First published January 1, 1997

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

„- Egyébként – mondta Feri – sokszor van, hogy hosszasan gondolkodom dolgokon, meg néha konkrét történetek jutnak eszembe, mondjuk egy film, regény meg ilyen dolgok. Kitalálom őket, és aztán nincs kedvem leírni. Nem akarok órákat azért üldögélni, hogy leírjam azt, ami már úgyis megvan a fejemben. Mi a fenének vacakoljak rajta órákat, ne bulizhassak, ne utazzak azért, hogy mások is el tudják olvasni, amit már úgyis kitaláltam. Ezt leszámítva talán lehetnék író – töprengett Feri.”

Az olvasó, aki egy Trainspotting-szerű száguldó drogregényre számít, alighanem úgy véli, Hazainak is inkább csak fejben kellett volna megírnia ezt a könyvet. Ennek az olvasónak (bizonyos aspektusból) igaza van, mert a könyv, ha úgy vesszük: unalmas. Ugyanakkor ennek az olvasónak nincs igaza, ha azt mondja, ez a könyv zavaros. Mert nem az, épp ellenkezőleg: nagyon következetesen, átgondoltan megy arra, amerre menni akar, és ami alkalmasint tök más hely, mint ahová az olvasó szíve szerint haladna.

Hazai hőse Feri, aki speeddel és hasissal színesíti mindennapjait. Néha kiesik neki ez-az, majdnem szívrohamot kap szex közben, de azért (feltéve, ha van benne elég speed meg hasis) boldog. Istentelenül és igazán boldog. Van egy remek barátnője, akivel cseverészhet erről-arról, vannak ismerősei, akik meglátogatják, és persze van miből speedet meg hasist vennie. A regény tulajdonképpen nem más, mint Feri néhány napjának hű krónikája, azon beszélgetések dokumentációja, amelyeket Feri és környezete folytat, plusz belelátunk Feri fejébe is, ahol aztán zajlik az élet, pláne, ha pörög benne a szer. No most Feri meggyőződése, hogy az a pörgés a fejben valami végtelenül spirituális és kreatív dolog, igazi agyalapi orgazmus, Hazai pedig megkísérli pontosan rekonstruálni ezt. A végeredmény pedig egy tényleg – mondjuk így, leegyszerűsítően – unalmas szöveg. De tudatosan az. Mert ami egy drogossal történik, az csak felületesen nézve érdekes, valójában nem több, mint egy olyan macska, ami a saját farkát kergeti a végtelenségig és még tovább. Ezt a macskát nézni pedig rövid ideig szórakoztató, de egy teljes regényidőn át – khm, nem különösebben. Akadnak ugyan meglepő húzások - az aprólékos pornográf leírások, a vendégszövegek, no és persze a végére applikált "regény a regényben" -, de a feltűnő mégis az egész koncepció monotonitása.

Mokány kis szöveg. Magyar prózában sosem látott elképzelések szülték, amelyeket Hazainak van bátorsága elvinni a falig. Minden látszólag testidegen eleme egyfelé mutat, egyetlen célnak van alávetve, ami nem más, mint Feri agyának körberajzolása. Nem tetszik majd mindenkinek, az hót ziher. De nagyon hálás vagyok azért, hogy megszületett.