What do you think?
Rate this book
Odraza
Németh Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénsiége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.
Hardcover
First published January 1, 1947
9 people are currently reading
372 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 13 of 13 reviews
September 27, 2020
Az Iszony minden kétséget kizárólag egy olyan regény, amely a lehető legvalósabb képet adja a házasságról, mármint a rossz házasságról. Vagy inkább az összes házasságról, ami létezik. Ebben persze túlzás is van, hiszen bizonyára vannak teljesen normális mederben folyó házasságok is, de az átlag magyar ember tudatában valószínűleg nem olyanok vannak. Sokkal inkább egy ilyen, Nelli és Sanyi között kötött házasság az, amivel az emberek tudnak rezonálni. Mert minden házasságban kell lennie nézeteltérésnek, irigységnek, esetleg undornak (utóbbi lehetőleg évente egyszer-kétszer).
Ez a regény számomra a belenyugvásról szól, Nelli mindent elfogad, eltűr vagy elnéz, ha meg merne szólalni, ha érdekelné egy picit is a sorsa, akkor nem történik velem semmi, vénlány marad, vagy olyan férfihez kerül, aki jellemében hozzá illik. Ehelyett belenyugszik a sorsának fordulataiba és kiköt egy borzalmas házasságban, ami tragédiák sorát vonja maga után.
Könnyen el lehetne ítélni Nellit, az író mindent megad ahhoz, hogy ellenszenvessé váljon a fiatal háziasszony, számomra mégis a legtöbb gondolata, megnyilvánulása természetesnek és helyesnek tűnt. Ehhez persze kellettek azok a megfogalmazások és rávezetések, amelyek Szabó Magda könyveiből voltak ismerősek, az Ő írásaiban vannak még ilyen mélységek, amelyhez le tudott jutni Németh László ebben a regényében. Nehéz dolog az emberi természet.
Ez a regény számomra a belenyugvásról szól, Nelli mindent elfogad, eltűr vagy elnéz, ha meg merne szólalni, ha érdekelné egy picit is a sorsa, akkor nem történik velem semmi, vénlány marad, vagy olyan férfihez kerül, aki jellemében hozzá illik. Ehelyett belenyugszik a sorsának fordulataiba és kiköt egy borzalmas házasságban, ami tragédiák sorát vonja maga után.
Könnyen el lehetne ítélni Nellit, az író mindent megad ahhoz, hogy ellenszenvessé váljon a fiatal háziasszony, számomra mégis a legtöbb gondolata, megnyilvánulása természetesnek és helyesnek tűnt. Ehhez persze kellettek azok a megfogalmazások és rávezetések, amelyek Szabó Magda könyveiből voltak ismerősek, az Ő írásaiban vannak még ilyen mélységek, amelyhez le tudott jutni Németh László ebben a regényében. Nehéz dolog az emberi természet.
July 5, 2020
Az utolsó 200 oldalt lehúztam allnighterben, mert nem bírtam lerakni.
December 15, 2021
Nyers és nyomasztó könyv ez, mégis, mintha csupa emberség szivárgott volna keresztül az oldalakon, a különböző szenvedéseken és az embertelen tetteken is. Nem akart mesterkélt lenni a regény, ez a naturalista őszinteség pedig elég volt arra, hogy megvegyen engem kilóra.
January 28, 2014
book of my life
September 17, 2019
Tragédia-e, ha egy nő nem akar dugni?
Olyan elképzelhetetlen, hogy vannak, akik nem hogy nem vágynak a szexre, hanem egyenesen valami hűvös távolságtartással figyelik ezt a biológiailag belénk rakott reprodukciós funkciót, amit a beépített jutalmazási rendszer miatt sokan egyenesen az élet értelmének tekintenek?
Hihetetlen, hogy akadnak, akik nem vágynak csókokra, ölelésekre, nyelvekre a különböző testtájaikon, arra meg végképp nem, hogy beléjük dugdossanak valamit?
Léteznek nők, akik csak élni szeretnék az életüket. Végezni mindennapi dolgaikat, dolgozni a saját ritmusukban anélkül, hogy mások rendelkeznének a testükről, hogy a saját élvezetükre használják vagy valamiféle gyerekcsináló berendezésnek tekintenék.
Vannak ilyen nők. Köztünk élnek.
Ma aszexuálisoknak hívjuk őket.
A paraszti világban fapinának.
Kárász Nelli is ilyen.
Hogy lehet kapcsolatban élni egy ilyen nővel? Mindenekelőtt szeretettel. Türelemmel, és megértéssel. Elfogadva, hogy akár hónapokig, esetleg évekig nincs testi érintkezés. Hacsak benne nem támad fel az igény rá.
Vagy pedig úgy, mint Takaró Sanyi. Aki amúgy nem rossz ember, vagy legalábbis jobb, mint a falusi átlag, jópofa meg minden… csak azt hiszi magáról, hogy nagybetűs Férfi, igazi kan, akinek igényei vannak, és ha nem kapja meg az esti hancúrt, behisztizik. Vagy agresszív lesz, és kiköveteli, esetleg elveszi, ami jár.
Nos… az ilyesminek csúnya vége lesz.
Remek könyv.
Olyan elképzelhetetlen, hogy vannak, akik nem hogy nem vágynak a szexre, hanem egyenesen valami hűvös távolságtartással figyelik ezt a biológiailag belénk rakott reprodukciós funkciót, amit a beépített jutalmazási rendszer miatt sokan egyenesen az élet értelmének tekintenek?
Hihetetlen, hogy akadnak, akik nem vágynak csókokra, ölelésekre, nyelvekre a különböző testtájaikon, arra meg végképp nem, hogy beléjük dugdossanak valamit?
Léteznek nők, akik csak élni szeretnék az életüket. Végezni mindennapi dolgaikat, dolgozni a saját ritmusukban anélkül, hogy mások rendelkeznének a testükről, hogy a saját élvezetükre használják vagy valamiféle gyerekcsináló berendezésnek tekintenék.
Vannak ilyen nők. Köztünk élnek.
Ma aszexuálisoknak hívjuk őket.
A paraszti világban fapinának.
Kárász Nelli is ilyen.
Hogy lehet kapcsolatban élni egy ilyen nővel? Mindenekelőtt szeretettel. Türelemmel, és megértéssel. Elfogadva, hogy akár hónapokig, esetleg évekig nincs testi érintkezés. Hacsak benne nem támad fel az igény rá.
Vagy pedig úgy, mint Takaró Sanyi. Aki amúgy nem rossz ember, vagy legalábbis jobb, mint a falusi átlag, jópofa meg minden… csak azt hiszi magáról, hogy nagybetűs Férfi, igazi kan, akinek igényei vannak, és ha nem kapja meg az esti hancúrt, behisztizik. Vagy agresszív lesz, és kiköveteli, esetleg elveszi, ami jár.
Nos… az ilyesminek csúnya vége lesz.
Remek könyv.
May 3, 2025
Psychological realism. A lonely soul and unhappy marriage.
July 3, 2024
„Gdyby brzmienie głosu i wyraz twarzy naprawdę modły odzwierciedlać stan duszy, to owa pokojówka, ostatnia kobieta, której się jeszcze mogłam uchwycić, wyczytałaby z moich rysów błagalny krzyk, portier nie wyszedłby z taką znudzoną miną, a Sanyi wzdrygnąłby się z przerażenia zamiast rozglądać się po dawno oczekiwanym miejscu spełnienia swych pragnień jak po sympatycznej restauracji. Nic takiego się jednak nie stało. Człowiek nosi na twarzy własną przeszłość, przyzwyczajenie i wewnętrzną dyscyplinę. Z tego co się we mnie rozgrywało, ci ludzie spostrzegli najwyżej niezręczny ruch albo spłoszone spojrzenie i albo nie zwrócili na to uwagi.”
Jak opisać arcydzieło? Słowa bledną i truchleją, gdy próbuję się ich uchwycić, by ukazać Wam złożoność, język i piękno kolejnej próbki literatury węgierskiej.
Pierwszym zaskoczeniem był fakt, że Nemeth urodził się w 1901 jako wnuk zamożnych chłopów i przede wszystkim uważał siebie za lekarza, a nie pisarza. Czytając każdą stronę „Odrazy” trudno wyobrazić sobie, że Nemeth był kimkolwiek innym niż pisarzem. Drugi zaskakujący mnie fakt dotyczył tego, że zazwyczaj, gdy czytam dzieła powstałe w I połowie XX wieku pisane przez mężczyzn, to rzadko widzę głęboki, psychologiczny portret kobiety, a tutaj Nemeth wszedł w psychikę kobiety i ukazał jej tak liczne aspekty oraz skomplikowane emocje, że aż trudno uwierzyć w trakcie lektury, że nie napisała jej kobieta.
Choć główną tematyką powieści Nemetha są problemy wsi węgierskiej, to „Odraza” plasuje się w jego twórczości jako jego najbardziej znana powieść psychologiczna. Główna bohaterka to córka zubożałych ziemian, która z powodu śmierci jednego z członków rodziny musi poprzez zamążpójście uratować swój dobytek. Autor przenosi nas w piekło niedopasowania, ukazuje od najgłębszej podszewki pogardę, jaką można żywić wobec mężczyzny, którego się nie kocha, ale toleruje ze względu na dobro ogółu. Odważnie ukazuje też matkę, której trudno pokochać nawet własne dziecko. Być może będą fragmenty, które wywołają w czytelniku antypatię wobec głównej bohaterki, ale to tym bardziej dowodzi talentu literackiego autora, który z ogromnym rozmachem opisuje psychologiczne zmagania bohaterki z rzeczywistością, do której ją przymuszono.
„Odraza” to dojrzała językowo powieść, która nieustannie skrywa katastrofę. To opowieść o tym, że każdy z nas ma prawo do życia na własnych warunkach i do własnej przestrzeni, to silny głos o samostanowieniu i granicach, jakie powinna stawiać kobieta, kiedy nie chce być dotykana, rozpieszczana i manipulowana emocjonalnie przez pozornie wiernego męża. „Odraza” to też powieść o tym, jak system i sytuacja finansowa potrafią uwięzić w klatce. Obcowanie z tą książką to niebywałe przeżycie, pełne emocji, westchnień, która wybrzmiewają niczym hymn o sile kobiet.
Chyba nie dziwi fakt, że zamówiłam już wszystkie inne książki autora? :) Razem z „Odrazą” powinno się czytać też „Grzech” i „Litość”, które już czekają w kolejce. Literatura węgierska jest ostatnio najbliższa memu sercu i trudno ją przebić. Co jeszcze mi polecicie z tej strony literackiego uniwersum?
Jak opisać arcydzieło? Słowa bledną i truchleją, gdy próbuję się ich uchwycić, by ukazać Wam złożoność, język i piękno kolejnej próbki literatury węgierskiej.
Pierwszym zaskoczeniem był fakt, że Nemeth urodził się w 1901 jako wnuk zamożnych chłopów i przede wszystkim uważał siebie za lekarza, a nie pisarza. Czytając każdą stronę „Odrazy” trudno wyobrazić sobie, że Nemeth był kimkolwiek innym niż pisarzem. Drugi zaskakujący mnie fakt dotyczył tego, że zazwyczaj, gdy czytam dzieła powstałe w I połowie XX wieku pisane przez mężczyzn, to rzadko widzę głęboki, psychologiczny portret kobiety, a tutaj Nemeth wszedł w psychikę kobiety i ukazał jej tak liczne aspekty oraz skomplikowane emocje, że aż trudno uwierzyć w trakcie lektury, że nie napisała jej kobieta.
Choć główną tematyką powieści Nemetha są problemy wsi węgierskiej, to „Odraza” plasuje się w jego twórczości jako jego najbardziej znana powieść psychologiczna. Główna bohaterka to córka zubożałych ziemian, która z powodu śmierci jednego z członków rodziny musi poprzez zamążpójście uratować swój dobytek. Autor przenosi nas w piekło niedopasowania, ukazuje od najgłębszej podszewki pogardę, jaką można żywić wobec mężczyzny, którego się nie kocha, ale toleruje ze względu na dobro ogółu. Odważnie ukazuje też matkę, której trudno pokochać nawet własne dziecko. Być może będą fragmenty, które wywołają w czytelniku antypatię wobec głównej bohaterki, ale to tym bardziej dowodzi talentu literackiego autora, który z ogromnym rozmachem opisuje psychologiczne zmagania bohaterki z rzeczywistością, do której ją przymuszono.
„Odraza” to dojrzała językowo powieść, która nieustannie skrywa katastrofę. To opowieść o tym, że każdy z nas ma prawo do życia na własnych warunkach i do własnej przestrzeni, to silny głos o samostanowieniu i granicach, jakie powinna stawiać kobieta, kiedy nie chce być dotykana, rozpieszczana i manipulowana emocjonalnie przez pozornie wiernego męża. „Odraza” to też powieść o tym, jak system i sytuacja finansowa potrafią uwięzić w klatce. Obcowanie z tą książką to niebywałe przeżycie, pełne emocji, westchnień, która wybrzmiewają niczym hymn o sile kobiet.
Chyba nie dziwi fakt, że zamówiłam już wszystkie inne książki autora? :) Razem z „Odrazą” powinno się czytać też „Grzech” i „Litość”, które już czekają w kolejce. Literatura węgierska jest ostatnio najbliższa memu sercu i trudno ją przebić. Co jeszcze mi polecicie z tej strony literackiego uniwersum?
October 11, 2025
kétségkívül a leggyönyörűbb írás, amit valaha láttam, olvastam, tapasztaltam.
mikor már saját tested nem uralod, mi marad neked? mikor a pap megtiltja az imádkozást számodra mi marad neked? mikor ú.n. urad materialista, miben lelsz boldogságot, ha a lelked nincs megértve?
gyakran éreztem a szavakkal leírt, csontba hatoló gyűlöletet, beletörődést, az arcomletépem-érzést, az undorító, hónaljszagú erőszakot minden porcikámaban.
mintha belém ivódott volna Nelli saját maga önön lénye, s benne lakó univerzuma, egyszerűen megfoghatatlan gyönyörűséget leltem abban, hogy olvasatom idején minden képkockájában benne fekszem és nézem őt, a nőt, aki belekényszerült determinált létébe és mégis - megmaradt önmagának. hihetetlennek találtam, ahogyan az író minden poros-dohos kisszobát is a lélek áradatával töltött meg, s a halál hátborzongatóan nyugodtan kopogtatott be a lapok óvatos előrehaladtával.
nem tudok haragudni Nellire, akármennyire is gyakran tett olyat, s mondott, amit nem kellett volna. a gyász folytonosan, ciklikusan fordul meg az évszakok közt, főszereplőnk pedig teherről teherre próbálja elbírni az egyre jobban a hátára gyülemlő súlyt, viszont az párszor kicsöpög a tartókájából, szétterül rajta, nem tud ura lenni azoknak.
oh Nelli, a nő, aki te vagy, a legmélyebben érzett könyvben bújsz el, s közel sem tudom leírni azt, amit megéltem, mikor olvastam a regényt.
A legmélyebb pontokon könnyeimmel bugyolálva habartam magam a gondolatmélységekbe, melyek nem hagytak menekülni. én is ugyanebbe az örvénybe fordultam volna bele, ha a társadalom elítéli a szexualitásom, s ugyanígy, lélekölő életem lett volna, ha ebbe fordulok bele.
ha azt mondanátok, hogy soha ne olvassak többet, nem igazán zavarna, hiszen életem egyik legjelentősebb művét forgattam kezeimben a napokban, s büszkén mennék bele az ajánlatba.
mikor már saját tested nem uralod, mi marad neked? mikor a pap megtiltja az imádkozást számodra mi marad neked? mikor ú.n. urad materialista, miben lelsz boldogságot, ha a lelked nincs megértve?
gyakran éreztem a szavakkal leírt, csontba hatoló gyűlöletet, beletörődést, az arcomletépem-érzést, az undorító, hónaljszagú erőszakot minden porcikámaban.
mintha belém ivódott volna Nelli saját maga önön lénye, s benne lakó univerzuma, egyszerűen megfoghatatlan gyönyörűséget leltem abban, hogy olvasatom idején minden képkockájában benne fekszem és nézem őt, a nőt, aki belekényszerült determinált létébe és mégis - megmaradt önmagának. hihetetlennek találtam, ahogyan az író minden poros-dohos kisszobát is a lélek áradatával töltött meg, s a halál hátborzongatóan nyugodtan kopogtatott be a lapok óvatos előrehaladtával.
nem tudok haragudni Nellire, akármennyire is gyakran tett olyat, s mondott, amit nem kellett volna. a gyász folytonosan, ciklikusan fordul meg az évszakok közt, főszereplőnk pedig teherről teherre próbálja elbírni az egyre jobban a hátára gyülemlő súlyt, viszont az párszor kicsöpög a tartókájából, szétterül rajta, nem tud ura lenni azoknak.
oh Nelli, a nő, aki te vagy, a legmélyebben érzett könyvben bújsz el, s közel sem tudom leírni azt, amit megéltem, mikor olvastam a regényt.
A legmélyebb pontokon könnyeimmel bugyolálva habartam magam a gondolatmélységekbe, melyek nem hagytak menekülni. én is ugyanebbe az örvénybe fordultam volna bele, ha a társadalom elítéli a szexualitásom, s ugyanígy, lélekölő életem lett volna, ha ebbe fordulok bele.
ha azt mondanátok, hogy soha ne olvassak többet, nem igazán zavarna, hiszen életem egyik legjelentősebb művét forgattam kezeimben a napokban, s büszkén mennék bele az ajánlatba.
May 30, 2025
A devastating portrayal of a marriage. Almost painful to read at times.
December 10, 2023
There are books that leave you speechless after finishing them. This is definately the one. It's great. Just
Read
November 26, 2025Az Iszony Kárász Nelli vallomása: egy fiatal nőé, aki belesodródik egy házasságba, majd lassan felismeri, hogy nem a férjét, hanem magát a házasság intézményét nem bírja elviselni. Nelli undora, bezártságérzete és menekülési vágya nem külső körülményekből fakad — belülről fojtja a saját testét, szerepét és a rá kényszerített női sorsot.
A regény lényegében egy belső monológ: Németh László sebészi pontossággal mutatja be, hogyan alakul át a vágy félelemmé, a kötelesség teherként ránehezedő iszonnyá. A férj, Takaró Sándor, nem gonosz, nem bántalmazó — épp ettől tragikusabb a helyzet: a sors összeillőnek gondolt két embert, akik valójában nem férnek meg egymás világában.
Az Iszony ereje a pszichológiai mélységben rejlik. Minden mondat a lélek mozgását követi: a szégyen, a tiltakozás, az önvád és az önvédelem lassú, belső hullámzását. A nyelv feszes, személyes, és egyszerre könyörtelenül őszinte.
Ez a regény nem a házasság válságáról szól, hanem arról, amikor egy ember nemet mond a saját szerepére — és ennek ára az elszigetelődés. Az Iszony mély, sötét, takarékos, de elementáris mű: olyan pszichológiai vallomás, amely még sokáig zúg az olvasó fejében.
A regény lényegében egy belső monológ: Németh László sebészi pontossággal mutatja be, hogyan alakul át a vágy félelemmé, a kötelesség teherként ránehezedő iszonnyá. A férj, Takaró Sándor, nem gonosz, nem bántalmazó — épp ettől tragikusabb a helyzet: a sors összeillőnek gondolt két embert, akik valójában nem férnek meg egymás világában.
Az Iszony ereje a pszichológiai mélységben rejlik. Minden mondat a lélek mozgását követi: a szégyen, a tiltakozás, az önvád és az önvédelem lassú, belső hullámzását. A nyelv feszes, személyes, és egyszerre könyörtelenül őszinte.
Ez a regény nem a házasság válságáról szól, hanem arról, amikor egy ember nemet mond a saját szerepére — és ennek ára az elszigetelődés. Az Iszony mély, sötét, takarékos, de elementáris mű: olyan pszichológiai vallomás, amely még sokáig zúg az olvasó fejében.
August 31, 2024
Igazán nyers és őszinte ábrázolása egy katasztrofális, kényszerű házasságnak.
Még most, hónapokkal később is érzem azt a mély frusztrációt, ami akkor ért, mikor Nelli szépen lassan, tehetetlenül magára zárta a csapdát.
Németh László elképesztő precizitással és finomsággal festi le a folyamatot, ahogy a kényszer paradox módon a kényszeredett viselkedéséből származva és a "kényszerítő" finom, de mégis súlyos, jól időzített, jóságnak és odaadásnak álcázott "támogatasával" kirajzolódik és mindent átformál.
A néma tűrés előbb elnyúlik, aztán itt-ott megbomlik, majd beérik a gyűlölet gyümölcse és végül az utolsó szálat is elszakítja.
Mindez egy olyan belső imperativus eredménye ez, amitől az ember a legjobbakat remélheti az életében, és mégis a legrosszabbat nyeri.
Még most, hónapokkal később is érzem azt a mély frusztrációt, ami akkor ért, mikor Nelli szépen lassan, tehetetlenül magára zárta a csapdát.
Németh László elképesztő precizitással és finomsággal festi le a folyamatot, ahogy a kényszer paradox módon a kényszeredett viselkedéséből származva és a "kényszerítő" finom, de mégis súlyos, jól időzített, jóságnak és odaadásnak álcázott "támogatasával" kirajzolódik és mindent átformál.
A néma tűrés előbb elnyúlik, aztán itt-ott megbomlik, majd beérik a gyűlölet gyümölcse és végül az utolsó szálat is elszakítja.
Mindez egy olyan belső imperativus eredménye ez, amitől az ember a legjobbakat remélheti az életében, és mégis a legrosszabbat nyeri.
July 12, 2015
4 1/2 stars
Displaying 1 - 13 of 13 reviews