Nem is tudom már az idejét, hogy mikor olvastam ilyen bűbájos történetet mangában, ami ennyire tetszett, ráadásul egy olyan történetet, amelyet sok társával ellentétben szerintem gyerekek is olvashatnak. De könyvszerető emberek feltétlenül!
Főhősünk egy könyvmániás könyvmoly, aki végre elvégezte a könyvtárosi szakot, és állást kapott álmai munkahelyén, egy könyvtárban. Lehet, hogy tíz évvel később már nem fűtené a lelkesedés, de nincs mód arra, hogy ez kiderüljön, mert egy Japánban oly szokásos földrengés során szerencsétlenül jár, és fejére omlik egy könyvespolc. Halála után pedig egy fantasyvilágban tér magához, egy ötéves kislánynak, Myne-nak a testében. Első pillantásra ez egy szokásos isekai történetnek tűnik, mégis nagyon szívesen pörgettem tovább a történetet.
Miért szerettem meg ezt a mangát?
Nos, először is a főhőse miatt. Myne életének egyetlen célja, hogy könyvek vegyék körül, ám az a helyzet, hogy ez egy középkori világban egyáltalán nem általános, sőt. Hetek telnek el, míg végre lát egy könyvet, ám azok irdatlanul drágák, csak a nemesek engedhetik meg maguknak, és hát ő nem egy nemesi családban látta meg a napvilágot. Aztán beérné egy papírral, hogy leírja az édesanyja meséit, de a papír is félelmetesen drága tárgy. Úgyhogy Myne eldönti, hogy csak azért is megvalósítja az álmát, könyvesboltot fog csinálni, de előbb ehhez papírt kell készítenie valahogy, és megtanulni a helyi írásjelekkel olvasni.
A második ok, ami miatt megkedveltem ezt a mangát, hogy minden bűbájossága ellenére kendőzetlenül mutatja be azt, hogy egy feltételezett középkori időszakban az élet nem fenékig tejfel. A családja szegény, Myne-nak pedig meg kell tanulnia, hogy nem pazarolhat semmit, például a hamut sem, amire szüksége lett volna a papír előállításához. És nem világíthatnak a sötét téli estéken sem, mert a gyertya nincs ingyen. És persze a gyerekeknek hasznossá kell tenniük magukat, amennyire csak lehetséges. Ilyen apróságokon keresztül érzékelteti a manga azt, hogy érdemes átgondolni a „régen minden jobb volt” szólamokat.
Szerettem azért is, mert jól operál a humoros tartalommal. Szegény Myne nem sok mindenhez ért, ráadásul rosszul lesz mindig, valahányszor egy állatot vágnak le a közelében. (Jut eszembe: ez az első manga, amiben disznóvágásról olvashattam!). Igaz, közben olyan apróságokat megvalósít, hogy a korábbi életében a katalógusokból megtanult kosarat fonni, vagy gyümölcsolajból kézműves sampont gyártani, és ez a tudása jól kamatozik az új életében. Olyannyira, hogy írni-olvasni tudása, valamint számolni tudása révén lépésről lépésre közelebb jut a céljához, miközben a történelem írásos emlékeket fennhagyón népeinek módszereit próbálja végig a könyvgyártáshoz. Így próbálkozik az egyiptomiak papiruszával, a közel-keleti agyagtáblával vagy a japán papírral is.
És persze ott van az élet árnyoldala is: Myne beteg. Ez azt jelenti, hogy eleinte nem tud lemenni a több emeletes bérlakásuk földszintjére, mert nem bírja, és később is mindig el kell kísérnie valakinek, mert egy visszatérő lázas betegség gyötri. Erről egy idő után kiderül, hogy akár végezhet is vele. Ez a fenyegetés pedig végigkíséri őt a történet során. A fizikai gyengesége miatt végül egy másik gyerek, Lutz segít neki, aki rájön, hogy valami nem stimmel Mynével. És egy idő után le is leplezi.
Ennek ellenére Myne megszállott könyvszeretete, valamint korábbi életének olvasmányai segítségével fokozatosan egyre előrébb jut a céljai elérésében. Közben pedig szép lassan megismerjük a világot is, a történet kifejezetten intelligensen építkezve mutatja be a középkorias társadalmat, illetve annak különböző szereplőit. Később már találkozunk mágiával is, egyre többel, ahogy az események haladnak előre, de azért ez inkább emlékeztet egy low fantasyre.
Persze nem tökéletes a történet, a csillaglevonás részben annak szól, hogy azért a szokásos középkoros klisék közül sikerült elkövetni párat. (Itt is az ablak alá ürítik az éjjeliedényeket, ennek ellenére a történetben az utcák meglepően tiszták). Másfelől lehet, hogy egyeseknek a történet egy kicsit bárgyúnak hathat, de számomra pont a körülmények ellenére is megszállottan könyvmániás főhősnő jelentette azt a különlegességet, ami miatt szívesen olvastam a történetet.