" Nem azért látlak mindenkiben, mert hiányzol, hanem mert ugyanolyan vagy, mint az összes többi."
DD költészete azért nálam nagyon rendben van. 16+osan valószínű rajongója lettem volna. 30+osan egyszerűen szórakoztattak a szóképei. Jó volt olvasni.
"„Irigylem azt, akinek ezek a versek szólnak” – írta nemrég egy ismeretlen lány, de nem válaszoltam neki. Végül is már nem beszélünk. Ha ezt irigyli, hát tessék."
Örülök, hogy nem akart Darwin Motel II. lenni. Máshogy fogtak meg a versek, nem rögtön volt hűha élmény, de tovább elkísért. Vissza fogok még térni a kötethez.
Különös öröm volt nagymamámnak olvasni belőle, aki értékelte a nem megszokott szóképeket és stílust.
Mindig is szerettem a melankólikus de keserűen vicces dolgokat, kifejezetten tetszett tehát ez a kötet. . .
2. olvasáskor is jó volt, sőt merem állítani, hogy talán még jobban is tetszett, mint elsőre. Kicsit jobban eltudtam merülni a mögöttes tartalmakban, mint ezelőtt.
"tudunk egymásról, mint a szubatomi részecskék, kettőnkből csak egy van, probállak megfogalmazni, de olyan tapasztalat vagy, amiről nehéz szavakkal beszélni, mert egymás jelenlétében a közös molekuláris nyelvnek nincs olyan egysége, hogy szó."