Rewolucje znane są z tego, że pożerają własne dzieci. Kanibalizm ten miał miejsce, m.in. ponad 200 lat temu. Matka wszystkich rewolucji, tj. Francuzka - wzięła i pożarła 200 tys. Wandejczyków. Mężczyzn, kobiet, dzieci. Ich jedyną winą było to, że nie akceptowali jedynej słusznej recepty na szczęście i ośmielili się dać temu wyraz. Na stronach "Rozważań o wojnie domowej" Jasienica, jak sam tytuł wskazuje, rozważa dlaczego w imię wolności, równości i braterstwa dopuszczono się ludobójstwa. Przemyślenia te bardzo łatwo przenieść na dzisiejsze czasy i pozostawiają z gorzką refleksją co do wszelakich ruchów dążących do wyrównania słusznych krzywd. Granica miedzy sprawiedliwością, a zemstą jest bowiem bardzo cienka, a gdy się ją przekroczy krew leje się obficie i nie ma to już nic wspólnego z prawością.
Történelmi esszé a francia forradalom rút emlékű eseményéről, a vendée-i felkelésről, amely során a tartomány katolikus és royalista parasztjai úgy vélték, komolyan veszik a Direktórium szabadságról vallott nézeteit, és eme szabadságukkal élve katolikusok és royalisták kívánnak maradni. Az eredmény pedig egy olyan iszonytató polgárháborús mészárlás lett, amiben az egyik francia a vallás és a király, a másik meg az Ész nevében vágta el a másik torkát. A jó tollú lengyel szerző, miközben sűrűn felidézi a vidéken tett utazásait, ezt a témát járja körül, felskiccelve a korszakot, amiben a haza a nép jelentős részének csak annyi földet jelentett, amennyit a tekintete a templomtoronyból be tudott fogni – de azért az életét is odadobta.
Amikor azt mondtam, történelmi esszé, csúsztattam kicsit. Mea culpa. Jasienica ugyanis saját bevallása szerint „irodalmi vázlatot” ír, ami – mondjuk – szerintem nem egészen pontos, mindenesetre lehetővé teszi a szerzőnek, hogy mondanivalója kissé szabadabban áradjon. Írónk ugyanis bár színleg a franciák cselekedeteit vizsgálja, valójában egészen egyértelműen kibeszél a szövegből: aligha akadt a korszak szocialista Lengyelhonában olyan elmeroggyant cenzor, aki ne látta volna át, hogy itt bizony kommunista világmegváltókról és pöcöknyi, de annál halálosabb diktátorokról elmélkedünk. (Az meg evidens, hogy Jasienica megállapításai – akár tisztában van vele, akár sem – a kevésbé kommunista pöckökre is alkalmazhatóak.) Igaz ugyan, hogy a kötet bizonyos állításai a lendület és a felfokozott személyesség miatt veszítenek tényszerűségükből*, de azért Jasienica mondatai akkor, ott érthetően okoztak oly sok lengyelnek szellemi-érzelmi orgazmust. És ma olvasva is maximálisan megjárja.
* Amikor például azt állítja, a forradalmi túlkapások nélkül Franciaország uralta volna a tengereket Britannia helyett, az épp olyan kétséges állítás, mint amennyire értelmetlen. Hisz a történelemben nincsen „ha” – az ilyen megállapítások azt a hatást keltik, mintha a történelem eseményei önmagukban állnának, holott folyamatok végkifutásai. Na, ilyen amúgy, amikor egy történészt a szíve tovább visz, mint ameddig tanácsos volna elmenni.
The terrible law of October 22 (June 10, 1789) abolished investigative proceedings, deprived the accused of the assistance of a defense attorney, relieved the tribunal of the obligation to hear witnesses, and ordered them to either acquit or sentence the accused to death.
The indictment referred to the father, the sentence fell on the son. Before anyone knew it, it was over.
The book is only 115 pages long on an e-reader, and I thought it would be about the Polabanian uprising before Germanization, but it turned out to be speculation about the French Revolution.
Książka o powstaniu rojalistycznym w departamencie Wandea w latach 1793-1796. Pięknie opisana historia, ale autor nie pozostał bezkrytyczny wobec powstańców. Najlepsza książka historyczna jaką czytałem.