Az élet olyan ördögi ügyességgel van berendezve,hogy aki nem tud gyűlölni,az képtelen őszintén szeretni.Már pusztán ez az embert gyökerestől eltorzító kényszer,hogy szeretni kizárólag csak gyűlölet által lehet ,egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket. Oroszországban,abban az országban,ahol a "lélekmentés"általános módszere a feltétlen szenvedés ,és egyetlen emberrel sem találkoztam ,egyetlen olyat sem ismerek ,aki annyira mély és annyira erős gyűlöletet,utálatot és megvetést érzett volna az emberek szerencsétlensége,bánata,szenvedése iránt mint Lenin...
Az én szememben Leninnek épp az jelenti a kivételes nagyságát,hogy engesztelhetetlenül,óhatatlanul gyűlölte az emberek bajait,lángolóan hitte ,hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja,hanem olyan nyavalya,amelyet az emberek kötelesek és képesek eltávolítani magukból." „Minden ami rendkívüli ,megzavarja az embereket abban,hogy úgy éljenek ahogy ők akarják. Az emberek egyáltalán nem a társadalmi szokások gyökeres megváltoztatását ,hanem csak azok kibővítését kívánják,ha ugyan kívánják.A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez:"Ne zavarjatok minket abban ,hogy a megszokott módon éljünk.” Lenin volt az ,aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben,mint még előtte senki más sem tudta megtenni. – Maksim Gorkij
Ο Λάζλο Γκιούρκο αφηγείται το χρονικό της Μεγάλης Ρωσικής Επανάστασης με αποκορύφωμα τα κοσμοϊστορικά γεγονότα του κόκκινου Οκτώβρη. Με γλαφυρό λογοτεχνικό ύφος παρουσιάζει τα βασικά σημεία της πάλης του δυναμικά ανερχόμενου κόμματος των μπολσεβίκων και του εύρωστου επαναστατικού κινήματος στη Ρωσία του 1917. Στηρίζεται σε πρωτότυπες πηγές καθώς και σε αρκετές αναμνήσεις πρωταγωνιστών της εποχής για ν' αναπαραστήσει το κλίμα και τη γενικότερη ατμόσφαιρα των γεγονότων, όπως αναφέρει ο Μαγυάρος συγγραφέας. Αν και φαινομενικά η γραφή του βιβλίου και η ιστορικότητά του ταιριάζει ως εκλαΐκευση ιδιαίτερα για τις νεότερες ηλικίες, στην πραγματικότητα αναδεικνύει μέσα από τα ιστορικά γεγονότα πολύ σημαντικά ζητήματα της επαναστατικής θεωρίας και δράσης: Τη διαλεκτική σχέση κόμματος και εργατικών-λαϊκών μαζών, τον ρόλο της ηγετικής προσωπικότητας στο επαναστατικό κίνημα και τέλος τη διαλεκτική σχέση επιστημονικής γνώσης και πείρας από τον ταξικό αγώνα.