Maffiózók mackónadrágban: A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig

by András Dezső

"Arra viszont Markó sem számított, hogy az egykor tengerészgyalogosként is szolgáló nyomozó a földön haldokolva, utolsó erejét összeszedve is képes tökéletesen célozni. Háromszor lőtt, az egyik lövedék Markó fején ment át. A magyar gengszter hatalmas, izmos teste zsákként dőlt el az étterem ajtaja előtt."

Dezső András a történeti levéltárban porosodó, egykoron szigorúan titkos rendőrségi és állambiztonsági dossziék, periratok, korabeli újságcikkek százain rágta át magát, öreg zsiványokkal, volt rendőrökkel ült le beszélni. A tények, nem a mítoszok érdekelték. Könyvében a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának és fejlődésének történetét meséli el, eddig soha nem publikált, csak kevesek által ismert epizódokat is feltárva.

A sztorit olvasva a hetvenes évek hírhedt kasszafúróitól a Los Angeles-i magyar maffia támogatását élvező budapesti betörőeliten át megismerkedhetünk az alvilág kultikus, sokszor tragikus sorsú figuráival is. Ki volt a hetvenes évek legendás gengsztere, a Los Angelesben agyonlőtt Markó Béla? Mivel kezdte karrierjét Vizó, a diszkópápa? Honnan indult az 1996-ban meggyilkolt dúsgazdag vállalkozó, Prisztás József? Miből szerezte első millióit a luxus Bentleyében agyonlőtt Seres Zoltán? Kik azok a túlélők, akik évtizedeken át meghatározói szereplői voltak ennek a körnek?

A szerző nemcsak a szervezett alvilág kalandos krónikáját írta le példátlan részletességgel, hanem megrajzolta azt a folyamatosan változó társadalmi és gazdasági környezetet is, amely az elmúlt negyven évben nemcsak a bűnözők és ügyeskedők, de mindannyiunk életére hatással volt.

Dezső András az Index újságírója. 42 éves, nős, két gyermeke van. Kétszer nyerte el a legjobb oknyomozó újságíróknak járó Göbölyös Soma-díjat, ezen kívül az Európai Sajtódíjra is jelölték. Rendszeresen publikál az alvilágot, titkosszolgálatokat érintő témákban. Több tényfeltáró írását a nemzetközi sajtóban is szemlézték.

Genres: Nonfiction, Hungarian Literature, Politics

415 pages, Paperback

Published January 1, 2019

Reviews

[Evione · Rating 4 out of 5]

Mivel én semmit nem tudtam eddig a magyar alvilágról, kifejezetten érdekesnek találtam ezt a könyvet és nekem sok új dolgot tudott mondani. Nyilván az elmúlt évek eseményeiről hallottam valamennyit (gondolok itt a Fenyő-gyilkosságos mizériára, amivel nemrég újra elkezdtek foglalkozni), viszont a ki-kicsoda előttem teljesen homály volt. Arra meg korábban nem igazán vettem a fáradságot, hogy jobban utánaolvassak, így meg aztán tényleg nagyon kapóra jött nekem ez a könyv.
A Maffiózók mackónadrágban egy átfogó képet ad a magyar alvilágról, és még jól is van megírva, gyakorlatilag faltam a lapokat. Viszont sajnos van néhány hiányossága, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.
Először is a források. Oké, a könyv végén van egy nagyon rövid felsorolás, hogy milyen hivatalos iratokból dolgozott, de én úgy érzékeltem, hogy ez nem az összes. Akkor meg azokat miért nem lehetett kiírni? És miért nem lehetett kiírni azoknak a könyveknek rendesen a címét és a szerzőjét, amelyekre a szövegben hivatkozik? Vagy miért nincs rendesen kiírva, hogy melyik újság melyik számából veszi az információt, amire hivatkozik? Ezek kicsit rontották az élményt számomra.
Másrészt néhol azt éreztem, hogy sok minden nincs rendesen kibontva. Például nagyon szívesen olvastam volna még a rendőrségi korrupcióról azon túlmenően, hogy itt-ott megemlíti. Jó elhiszem veszélyes terep ez, de hát ő akart a maffiáról írni… Feltűnt az is, hogy néhány politikus neve elég óvatosan van emlegetve és sok esetben, mint valami turistajel, csak el vannak helyezve a szövegben, jelezve, hogy hát igen, arrafelé is van bőven látnivaló, de mi most nem arra megyünk, viszont, ha te szeretnél, akkor menj csak, az irányt megadtam. Ez mondjuk nem feltétlen baj.
Azt viszont nem értettem, hogy a könyvben „Menyétnek” nevezett P. Tamás miért nem szerepel teljes névvel? Teljesen nyíltan írnak róla és a viselt dolgairól a médiában. Többek között a szerző is nem egy cikket írt az Indexre Portikról. Ezért nem is igazán értem, hogy itt miért nincs nevén nevezve. Kellett is egy kis idő mire rájöttem, hogy kiről van szó.

[Tamás Szajkó · Rating 4 out of 5]

Nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem egy könyv, hanem kb. 80 egymáshoz nagyon lazán kapcsolódó, közepes utánajárással megírt cikk a magyar szervezett bűnözésért. Az utánajárás persze a valóságban nem közepes szintű volt, az ugyanis világosan látszódik, hogy a szerző rendesen nekiment a témának, de a végén végül jogi?, logikai?, valamilyen okból nem merte igazán összekötni a történeteket, és önálló következtetéseket levonni. A viszonylag összefüggéstelen, de cserébe hatásos bűnözős-bulváros cikkek viszont nagyon szórakoztatóak (a téma szomorúságában sem a szerző, sem az olvasó nem gondol bele igazán).

[Máté · Rating 3 out of 5]

Izgalmas és fordulatos könyv, csak egyetlen, tényleg komolyabb gond vele, hogy egyszerűen megjegyezhetetlen a sok név ebben a formában. (Ötös skálán nem is tudom megfelelően osztályozni, 10-es skálán egy erős 7-es, gyenge 8-as lenne a fenti miatt.)

Mindenképpen ajánlom a G7 podcastet, amiben Dezsővel beszélgetnek a könyvről: https://g7.hu/podcast/20190511/dezso-...

[Bence Gaspar · Rating 4 out of 5]

Érdekes történeteket dolgoz fel, de annyira sok benne a szereplő, hogy egy idő után úgy éreztem, mintha egy lexikont olvasgatnék. (Amúgy vicces, hogy az alvilágban ezek szerint tényleg ilyen sztereotipikusan idióta gúnyneveket aggatnak egymásra az emberek.) A stílusa olvasmányos, de elég sok fordulat ismétlődik visszatérően, ami egy kicsit fárasztó a vége felé, bár ennyi különálló történetnél ez talán nem is csoda. Igazából azt kaptam a könyvtől, amit vártam, de ezek szerint engem nem hoz lázba annyira az alvilág története, mint a szerzőt.

[Lakos György · Rating 4 out of 5]

Jó volt, megnéznék egy antológia sorozatot belőle ilyen Crown szinten évente öregedő/cserélődő szereplőgárdával.

[Istvan Kis · Rating 4 out of 5]

Tartalmas, részletes munka. Helyenként csapong ugyan, de abszolút élvezhető, izgalmas, huszadik századi sunyiságok, maffia-harcok, itt-ott napjainkból is ismert emberek kötik össze a szálakat a saját bőrünkön érzett magyar jelennel. Dezső András elvégezte a saját magának adott házi feladatot, és milyen jól!

[Lacii · Rating 3 out of 5]

Alapból érdekes témáról született a könyv, viszont azt tudni kell, hogy ez nem egy nagy történet, hanem millió kis, egymással lazán kapcsolódó, sokszereplős oldalacska. Pont ezért is nagyon gyorsan el lehet veszni benne, ez számomra rengeteget rontott az élményen. A Győzelmi kényszer hihetetlen alapossága után számomra ez elég bulváros és inkoherens volt.
3,5 csillag

[Poisonborz · Rating 2 out of 5]

Egy könyv, aminek szinte kizárólag az egyedi, és ilyen mélységben ritkán kutatott témaválasztásból erednek az erényei. Átfogó leírást és összefüggő elemzést nyilván nem várhattam el, de legalább egy pár emberi, közeli sztorit reméltem, ha már állítólagosan ennyi szereplő nyílt meg a szerzőnek.

Ehelyett adatok, nevek, évszámok és bűnügyek záporozó sora fogadott, szinte minden érzékletesség nélkül. Itt-ott felbukkan egy vicces anekdota, de amúgy pedáns középiskolás nyelvezettel, szóismétlésekkel és néhol a gondolat közepén félbehagyott szálakkal találkozik az olvasó, szerintem sokszor minimális szerkesztéssel egyszerűen be lettek gépelve a jegyzetfecnik. Egyetlen egy téma sincs elejétől a végéig körüljárva, a nyolcvanas évek rámolásai, az olajozás, csempészet egy rövid szótárias bevezető után (mi a gebinezés, olajozás) adathalmazba és ki zsarolt/dolgozott/ölt kit-kivel listába megy át. Abszolút kitűnik melyik részhez milyen forrás volt felhasználva: ami jegyzőkönyv alapján, az teljesen száraz és érdektelen, ilyen fordulatokkal: "Göblyös felnézett Kutyapempőre, mentorának, apjának tekintette." semmi több, öt mondattal később: "Addigra Göblyös és Kutyapempő viszonya megromlott, nyilvánvalóvá vált, végeznie kell vele". Ami szóbeszéd: ott egy szorinak legalább hat verziója van felsorolva mindenféle körítés nélkül. "Kutyapempő az alvilág királya volt, mindenki a zsebében, bár sokak szerint Kutyapempő csak egy vagánykodó senki volt, aki a saját legendáját keltette" WOW KÖSZI, ötcsillagos oknyomozás!

Jó hogy megszülethetett ez a könyv, de ez a téma többet érdemel. 2-3 részletesen, emberien megírt történet talán többet mesélne el, mint ez a száraz áttekintés.

[Krisztián Csányi · Rating 5 out of 5]

Jó volt megtudni a könyvből, hogy az az alvilág ami akkor virágzott a ‘90 években, amikor én még kicsi voltam, az honnan indult, és hol ért véget a 2010 évek végén, meg hogy kik mozgatták igazán a szálakat a háttérből, meg mely arcok hitték magukat a magyar Sebhelyesarcúnak, és mennyire más volt az a Budapest akkor, ahol és amiben ma élünk. Bár való igaz, már a 1990 közepén, gyerekként is hallottam a különféle megrázó híreket a tv-ből, hogy megölték azt, felrobbantották amazt, az egyik utcában, ki milyen lokált és hol nyitott stb. De ugye hírek mindig csak a felszínről tettek emlitést, pontos összefüggéseket, vagy háttérinformációkat sosem osztottak meg a nagy nyilvánosággal. Ahogyan Vizó nevéről is akkor hallottam elöször, amikor 2008-ban elkezdtem bulizni a pesti éjszakában. De hogy mekkora alvilági figura is volt a fővàrosban, a múltjának köszönhetően, azzal csak a könyvben szembesültem. Ahogy Fenyő János meggyilkolása mögötti sztori is itt vált világossá a számomra. Azt pedig különösen érdekes volt olvasni, hogy Vizo miként hajtotta a Hajógyáris szórakozóhelyeken a dealerek malmára a vizet, amit még magam is megtapasztaltam a mosdóban, amikor ott buliztam 2010 tavaszán, az egyik klubban. Úgyhogy valóban érdekes volt látni, hogyan fonódtak össze a szervezett bűnözés és az éjszakai élet bizonyos szegmensei. Ahogyan pedig sokan előttem is irták mint értékelés, a fejezetek tényleg nem függnek össze történetileg, és karaktert tekintve, de ettől függetlenül lehet látni a mögöttes szálakat, mi miért, és hogyan történt úgy ahogy. Az pedig óriási kár a meglátásom szerint, hogy idehaza nem alakult ki teljesen azaz alvilág, ami Olaszországban, Nápolyban is van. Hiába voltak rá kisérletek, és próbálkozások, a korábbi nagy játékosok részéről, sajnos mindet elvakitotta a hatalom és a pénz, a jövedelmezöbb kapcsolatok és biznisz helyett. Pedig mennyi jó film, és sorozat készülhetne ha idehaza is létezne egy Camorrához, Cosa Nostrához, Sacra Corona Unitàhoz hasonló magyar szervezet, és akkor talán jóval kevesebb lenne, a külföldi ügyeskedők pénzmosodája, mint amilyenek török-arab gyros és kinai éttermek, albán pékségek, meg a szintén közelkeleti fodrászatok. Úgyhogy ez mindenképpen egy olyan könyv, amely izgalmas korlenyomatot ad egy világról, amely ma már csak emlékfoszlányokban él az emberekben, és nekem mint a stílusért, és a tematikáért rajongó személynek, nagyon tetszett.

[Dániel Szabó · Rating 4 out of 5]

A legszomorúbb és legelképesztőbb az egész könyvben az - magyarként -, hogy 400 oldal, mindössze 40 évet dolgoz fel egy kis ország szervezett bűnözéséből, és egyesek - némileg jogosan - kritizálhatják, hogy túl tömör és felületes, nem dolgoz ki és varr el minden részletet megfelelően az író és nem feltétlenül elég regényes a kidolgozása. Gondolhatjuk, ha mindezt teljesíti, az hány kötetbe fért volna bele, arról nem is beszélve, hogy a 2010 utáni éveknek is bőven lehetne szentelni néhány új fejezetet.

Előző könyvkritikákra reagálva: A könyv csak akkor követhetetlen, ha az olvasó minél hamarabb túl akar lenni rajta. Aki nem veszi a fáradságot, hogy az első 1-2-3 alkalommal hátralapozzon a névmutatóhoz, hogy lassan beleivódjanak a szereplők, annál nem is értem, mi volt a cél akkor, mikor ezt a könyvet vette a kezébe a Barátok Közt 9436. részének megnézése helyett. Különösen, mivel abban is legalább ennyi szereplő megfordult, pedig az csak 22 évet élt meg.

Kicsit komolyabban: Tényleg nem annyira regényes a könyv. Ez persze csak akkor baj, ha nem esik le az olvasó álla minden harmadik oldalon attól, hogy mik folytak ebben az országban (az enyém leesett), de ténylegesen jobban hasonlít az írás egy lazán - főleg időrendben - összeszőtt történetdarabkák gyűjteményének, mint egy regénynek. El tudom képzelni, hogy az utóbbi forszírozása tényleg követhetetlenné tette volna az eseményeket.

Az egyszer biztos, és már csak ezért is megérdemel legalább 4 csillagot ez a könyv, hogy nyomot hagyott bennem. Annak ellenére, hogy napjainkban sem éppen Kánaán az országunk, szerencsésnek éreztem magam, miután befejeztem a könyvet. Szerencsésnek, hogy nem kellett félelemben élnem, mikor hetente voltak véres összetűzések az országban. Szerencsésnek, hogy nem rabolják ki az otthonunkat rendszeresen. Szerencsésnek, hogy az igazságérzetem mellett nem kellett megélnem, hogy maffiózók szétrabolják az országot egy olyan időszakban, amikor a rendszerváltás lila ködjéből felocsúdva rá kellett jönnünk, hogy nem kapitalista kolbászból van a kerítés. Bár, jobban meggondolva, ez utóbbitól nem biztos, hogy annyira távol állunk.

[Nika Gregor · Rating 1 out of 5]

Sajnos a regényes történetet nem sikerült hozni. Inkább olyan, mint egy hosszú rendőrségi jegyzőkönyv. Túl sok a név, nem lehet követni ki kicsoda. Sokkal élvezetesebb lett volna, ha csak 1-2 főbb maffiózót emelt volna ki és követett volna a történet. Zavaró, hogy csak említést tesz a korrupt rendőrökről és a kormányzati emberekről. Enélkül pedig néha a rendőrség tehetetlensége szinte komikus volt. Értem én, hogy a tényekre akart szorítkozni, de ezzel sajnos a könyv élvezetességét és a történet követhetőségét áldozta fel. A magyar maffia világ kegyetlensége pedig szerintem eltörpül pl a felvidéki brutalitással a rendszerváltás után. Nyilván voltak ügyeskedők és csalók, de alvilági szervezet sosem alakult úgy ki, ahogy ezt a könyv címe érzékelteti (vagy legalábbis ebből nem tudjuk meg). Nekem leginkább az hiányzott, hogy nem ismertem meg az embereket, szinte minden fejezetben új "az alvilág meghatározó" egyénisége jelent meg, de nem volt idő ezeket az emberek megismerni. Sajnos nekem csalódás volt.

[Brigitta · Rating 4 out of 5]

Tartalmas, tömény olvasmány, hasonlót még nem olvastam a magyar bűnözéssel kapcsolatban. Bár az elején már megemlíti Dezső András, hogy nagyon sok név kerül megemlítésre és hasznát vettem a névjegyzéknek is, számomra néhol sok volt az ugrás egyik sztoriból a másikba és nehezebb volt ezáltal követni a személyeket és történetük. Regényes történetnek nem mondanám, de általános képet mindenképp ad arról, mi történt a '70-es évektől a híresebb bűnügyek kapcsán, maffiózók életével.

Akik saját kis biztonságos buborékban élik a napjaikat (valójában mindannyian) nagyon ajánlom. Elgondolkodtató írás arról, hogy is működik a társadalom egy bizonyos rétege és bár nem a mai bűnözés a fókusz mégis a mai világra is, bizonyos szituációkra rávilágít.

[Plesz Roland · Rating 3 out of 5]

Azokat a reszeket, ahol olyan emberek voltak, akiket mar tudtam hova kotni, kifejezetten elveztem. Az egyetlen gond a konyvvel az, hogy altalaban uj embereket mutatott be, akik kozott nagyon sokszor nincs erdemi kulonbseg (ki gondolta volna, hogy mennyire sztereotipikus a bunozoi mult). Nem egy osszefuggo tortenet, sokkal inkabb 100 kulonbozo cikk, amiket nagyon lazan fog ossze a szerzo, foleg azert, mert torekedett ra, hogy o maga mar ne talaljon ki ujabb legendakat.

Voltak erdekes reszei, a vege kifejezetten gyorsan csuszott, de voltak reszek, ahol inkabb nem vettem elo a konyvet, mert nem adott tul sok elvezetet az olvasas.

[Ádám Gy · Rating 3 out of 5]

Nagyon olvasmányos, egyes történetek azonban valahogy nem szervesülnek az egészbe. Jó összefoglalója lehet a tárgyalt időszaknak, azonban sok minden hiányzik ahhoz, hogy irodalom legyen belőle és ne csak jól megírt kis elbeszélések gyűjteménye.

[Borbély Hunor · Rating 3 out of 5]

Kicsit történelemkönyv jellege van inkább minthogy olvasmányos. Rengeteg név, dátum illetve lazán kapcsolódó történet. Nem mondom hogy jobban meg lehetett volna írni, mert a műfajból adódóan rengeteg részlet ma már nyilván a homályba vész, és ezt a rengeteg titkolódzó szereplő sem segíti.

[Danesdzsu · Rating 4 out of 5]

A

[Lázadó Irodalom · Rating 5 out of 5]

Hihetetlenül olvasmányos, még ha nem is mindig hiteles dokumentumregény egy olyan témáról, amiről Magyarországon nem divat beszélni.

[Tamas Simon · Rating 2 out of 5]

Valahogy kihagyott lehetőségnek érzem ezt a könyvet. A szerző szerette volna szétválasztani a szálakat, de nem sikerült, vagy nem merte vagy nem akarta, de nem sikerült neki letisztázni a dolgokat.

[Gergő Esze · Rating 1 out of 5]

DNF

[g]

men really shouldn’t be allowed to write about anything

[Szabolcs Veres B. · Rating 3 out of 5]

Egyetértek azokkal akik egymáshoz tapasztott cikkek sorozataként jellemezték a könyvet, nem nagyon éreztem az ívet a történetvezetésben. Aki követte a 1990-2000-es évek történeteit az újságokban, annak kevés újdonságot nyújtott, több háttérinfóra, több legendára és esetleg kialakulásukra és igazságtartalmára vagy azok cáfolatára lett volna szükség ahhoz, hogy ne egy cikk montázst lapozgassunk. Szerintem bátrabban kellett volna a bulvárelemeket használni, az átlagembernek a bűnügyi hírek a bulvárral egyenlőek. Borzonganak, van valami romantikája a törvényenkívüliségnek, vagy éppen örülnek, hogy velük ilyen nem történik.
Nekem nem lett világosabb semmi abból, hogy a szereplők hogyank kapcsolódtak egymáshoz, nem értettem, hogy miért kellett kitalált becenévvel ellátni teljesen egyértelmű szereplőket, akiket aztán meg is nevez a függelékben, pl. Fater - R(adnai) László; Menyét - Portik. Miért? Hozzá nem adott, a balladai homályt nem növelte. Sajnos a 70-es, 80-as évek ábrázolása sem volt annyira átütő. Ha az akkori viszonyokról szeretnénk többet megtudni, még mindig Moldova Bűn az élet c. könyve a zsinórmérték (szerintem). Kár érte.
Remélem a kóla jobb lesz.

[Márta Fekete · Rating 4 out of 5]

Valamiért azt gondolom, ezt a könyvet a Bezsenyi Tominak kellett volna megírnia, és akkor talán benne lennének a sokak által joggal hiányolt jogi/politikai/logikai összefüggések is. Nekem picit csalódás, ahogy ez meg van írva, pedig a téma zseniális és kiapadhatatlanul izgalmas.

[Lili Trencsenyi · Rating 5 out of 5]

Lebilincselő. Nincs rá más szó. Nagyon tetszett a stílusa, jól feldolgozza az eseményeket, néha nehéz nyomon követni, hogy kivel mi történt, de ez tiszta sor, hisz számos információ pontatlan, vagy hiányzik.
A végét megkönnyeztem.