Apád előtt ne vetkőzz

by Éva Péterfy-Novák

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.

Genres: Hungarian Literature

213 pages, Hardcover

Published May 1, 2019

About the author

Magyar írónő. a Herman Ottó Gimnáziumba, majd a Miskolci Egyetem szabad bölcsészet szakára járt. 2013-ban kezdte írói pályáját, Egyasszony című blogjával, melyben szülés során sérült, hétéves korában meghalt kislánya, Zsuzsi megrázó történetét írja le. A blog tartalma 2014-ben könyvként is megjelent a Libri kiadónál, és színdarab is készült belőle. Következő könyve A rózsaszín ruha című novelláskötet, a férjével közösen írt, kínai utazásukat leíró A panda ölelése, majd a pedofília témájú Apád előtt ne vetkőzz.

Reviews

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Nehéz volt olvasni, nehéz volt letenni, nehéz értékelni is. Képtelenség elhinni, hogy nem fikció, hogy ilyen van, s közben látni az utat, ami erre visz. A szexuális zaklatás, a családon belüli erőszak jelen van a közvetlen környezetünkben, nem dughatjuk homokba a fejünket. Jobban gyűlöltem a könyvben azt a szereplőt, aki tudta, de szemet hunyt, nem tett semmit a gyermek védelmében, mint az elkövetőt. Mert semmi sem fekete-fehér, a bűnös is valahol áldozat. Távol álljon tőlem, hogy felmentem, de veszélyes és rémisztő belelátni mindkettőjük fejébe. Fontos könyv, erős könyv. Jó, hogy ennyien olvassuk.

[Birán Barbara · Rating 5 out of 5]

Az Egyasszony után kicsit száj húzva, de nekiültem ennek a könyvnek is, mert szinte a csapból is ez folyik. Már a könyv címének elolvasásától valahogy görcsbe rándul az ember gyomra. Ez nem változik olvasás közben is, és utána sem…

A könyv főhőse Eszter, már a könyv elején elhidegül addig mindennél jobban szeretett édesapjától, miután édesanyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. “Tudod, kicsim, vannak olyan apák, akik bántják a saját lányukat. Hallottam már olyat, az újság is írta, hogy egy apa megerőszakolta a saját lányát”, “A férfiak rosszak, és mindenre képesek”. Eszter nem ért ebből semmit, de az addig jó kapcsolatból hirtelen egy rideg viszony lesz. Félni kezd az apjától. Elhidegül szüleitől, csak és kizárólag nagypapájára számíthat, akivel viszont nagyon bensőséges kapcsolatot ápol. A könyv két síkon fut egyszerre, hol Eszter életét követhetjük végig, hol pedig a nagypapa, Tatus egyáltalán nem könnyű, és nem szerencsés fiatalkorával szembesülhetünk.

Olvasás közben sokszor rossz érzés kapott el, hiszen nagyon erős tabutémát feszeget az író. Az ember találkozik ezzel a dologgal élete során, a szerencsésebbek csak szóban, illetve történeteket hallanak, vagy olvasnak olyanokról, akikkel ez megtörtént, a nem ilyen szerencsések pedig átélik, és egy életre megnyomorodnak tőle… Ha jó mélyen magunkba nézünk, tuti eszünkbe jut legalább egy idegen érintése, egy tanár hát vagy váll vagy deréksimogatása, egy rokon seggrepacsija, vagy félrecsúszott puszija, ami bárhonnan nézve lehet ténylegesen baráti, de lehet valami teljesen más is. Engem gyerekként majdnem behúzott a csőbe egy buszsofőr. Nyitott vagyok, és már gyerekként is az voltam, könnyen szóba elegyedtem idegenekkel, össze is barátkoztam kb. ötödikes koromban a buszom buszsofőrjével. Sokszor vártam az Örs vezér téren arra a buszra, amit ő vezetett, hogy vele mehessek, mert jól éreztem magam vele, mert vicces volt. Megengedte, hogy ott állhassak az ajtóban, jókat beszélgettünk, engedte, hogy nyitogassam az ajtókat, ezt nagyon élveztem, nagyon sokat nevettem vele. Gondolom a buszon azt hitték, hogy a nagypapám, vagy valami rokon, mert senkit nem érdekelt, hogy egy ötödikes gyerek ott áll az ajtóban vagy ül félig a sofőr ölében. Majd egyszer nőnapra ajándékot hozott. (Milyen jól tette!!!) Otthon anyukám megkérdezte mi ez. Hát, hazudni még annyira nem tudtam ebben a korban, nagy nehezen sírások közepette kinyögtem, hogy a buszsofőr bácsitól kaptam, mert jóban vagyunk. Nálam itt történt meg először az a beszélgetés, ahol leülnek veled szemben, és elmondják, hogy milyen veszélyes játékot is űzöl, és ez mennyire könnyen átcsaphat, valami egyáltalán nem jó és nem vicces dologba. Emlékszem, nagyon megijedtem. Onnantól kezdve soha többé nem utaztam vele, féltem tőle, alig mertem a buszmegállóban állni, ha láttam hogy ő vezeti a buszt ami beáll, elfutottam, vagy a fejembe húztam a sapkámat, és megvártam egy következő, “veszélytelen” sofőrt. Aztán egyszer csak nem láttam többet. Gondolom neki is leeshetett, vagy anyáék megkeresték, ezt nem tudom, de soha többé nem keresett ő sem. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem történt sokkal rosszabb. Az ő beszélgetésük nélkül fogalmam sem volt és lehetett arról, hogy mi történik. Nem láttam a következményt, és nem láttam, hogy milyen szörnyű dolog van ezzel kialakulóban. Gondolom ahogy én sem, más gyerek sem látja, főleg hogy szépen lassanként van felépítve a kapcsolat. Én is először csak az ajtóban álltam. Aztán a gombokat nyomkodtam. Aztán talán puszival is köszöntünk (bár ebbe már nem vagyok biztos.) Aztán félig odaülhettem az ölébe… Ha nem buktatja le saját magát ez az ember, nem akarom tudni, mi történt volna később…

És akivel sokkal rosszabb történik? Van ebből kiút? Meg lehet ezt emészteni? Föl lehet dolgozni, ha valakit molesztálnak gyerekkorában? Felismerhető, hogy ez már nem szeretet, hanem valami sokkal gonoszabb dolog? Meg lehet állni, meg lehet állítani? Tovább viszi majd akaratlanul ezt a saját családjába is az áldozat? Szeretném hinni, hogy nem, de ahogy a könyvben is láthatjuk, ha tudatosan nem is, tudattalanul ez megjelenhet később.

Elfordulhatunk, homokba dughatjuk a fejünket, és mondhatjuk azt, hogy ez a mi családunkban nem történhet meg! De megtörténhet. Velem is megtörtént, és szerintem veled is már történt legalább hasonló, kedves Olvasó. Ne felejtsük el, hogy egy gyermeket mennyire könnyű befolyásolni. Sajnos gyomorforgató a könyv, és nem mondhatom rá azt sem hogy tetszett, mert egyáltalán nem tetszett. De kell! Kell egy ilyen könyv, kell, hogy az emberek olvassák, és kell, hogy kinyissák a szemüket, mert ez nagyon is valós és veszedelmes probléma.

[Varga Zsolt · Rating 4 out of 5]

Nagyon fontos könyv.

[Attila Babo · Rating 5 out of 5]

Van, akiről tudom, van, akiről sejtem, hogy áldozat volt. A egyik feltételezett elkövetőt is ismerem, aki valószínűleg maga is áldozat volt. És ott vannak, akik tudták, akik sejtették, akik becsukták a szemük, sajnos ott vagyunk mi mind. Megrázott, de meg is értetett pár dolgot. Közelebb vitt az áldozatokhoz, de paradox módon az elkövetőkhöz is. Ajánlani nem merem, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, bír-e erről olvasni.

Nagyon erős könyv, feszes írás. A szereplők és az idősíkok váltogatása segít kiegyensúlyozni, árnyalni a szerepeket, a témafelvetésen túl talán ez a legnagyobb erénye. Hálás vagyok a szerzőnek, és mindenkinek, aki merte adni a saját történetét a könyvhöz.

[Kristályfény · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv maga a döbbenet.Ezért azt mondani,hogy tetszett,egyszerűen lehetetlen.Mégis jár az öt csillag,amiért megírta és ahogy megírta Péterfy-Novák Éva a könyvét.

[Andrea · Rating 5 out of 5]

Megrázó, nehéz könyv, nagyon szépen megírva.

[Melinda Bán · Rating 5 out of 5]

Borzasztóan nehezen emészthető, de nagyon fontos. Azt ereztem, hogy nem tudom olvasni, de nem tudom letenni sem. Nagyon érdekes volt számomra az erőszaktevő oldala, mi vezet oda, hogy valaki szörnyeteggé váljon, hogy alakul ki. Milyen kötődési nehézségek, szeretet iránti vágy van egy gyerekben, mi miatt marad csendben, ha ilyen történik vele.

[esztereszterdora · Rating 5 out of 5]

Minden elismerésem Péterfy-Novák Éváé, amiért semmit sem elhallgatva, érzékenyen, mégsem megbocsátóan írta meg, hogyan alakul ki és marad fenn a generációkon átívelő bántalmazáslánc, és hogyan tesz tönkre mindenkit a családban. Többször megálltam egy-egy percre, amikor meg kellett, de nem tudtam abbahagyni az olvasást. Fontos, remekül megírt regény, amire sosem fogok közömbösen visszagondolni. Örülök, hogy vannak ilyen bátor íróink.

[Novák Renáta · Rating 4 out of 5]

Nagyon nehéz volt olvasni, de mindenképp egy meghatározó könyv marad az életemben.
A könyvet nem feltétlenül fogom ajánlani senkinek, ugyanis eléggé felkavaró és ilyen mély undort soha nem éreztem még olvasás közben.
Ui. Szerintem fontos megemlíteni, ahogy az utószóból is kiderül, hogy a regény igaz történetek alapján íródott. A tudat, hogy ezek az események valóban megtörténtek valakivel egy fajta lelki teherrel is jár.

[Laura Faludi · Rating 4 out of 5]

Five for importance, three for the writing.

[Julia · Rating 5 out of 5]

Nagyon nehez volt olvasni, mert tenyleg tabudonto konyv. Elkepesztoen mar, melybe taszit es megis, valahogy az a latasmod, amivel egyszerre lattat es ertet aldozatot es a szornyeteget (vagy elkovetot vagy agresszort), olyan konnyen adja magat. Fajt, de jo volt elolvasni, tanulsagos kis regeny, ami meg jo ideig velem lesz.

[Blanka Marena · Rating 4 out of 5]

Borzasztó nehéz volt olvasni, mégsem tudtam letenni egy percre sem. Értékelni még nehezebb.
Bár szerencsére személyes tapasztalatom nincs, a munkámból kifolyólag rengeteg árva, elhagyott, gyermekotthonban élő gyerekkel találkoztam. Többen a bizalmukba fogadtak, így, ha nem is ennyire durván és mélyen, de megismertem egy hasonló szegletét a világnak.
Az, akitől a legtöbb szeretetet és biztonságot várna a gyerek, az bántja, vezeti félre, alázza és nyomorítja meg egész életére. :(

Az írónő több személyes élményből írta meg a könyvet, és remekül gyúrta össze egy történetté. A szomorú csak az, hogy ezek a valóságon alapulnak. A könyv nagyon jó arra, hogy felnyissa a szemünket, becsüljük meg amink van, és vegyük észre a láthatatlan segítségkéréseket.

[Zsuzsanna Halász · Rating 4 out of 5]

Sok emberséggel megírt könyv, a jó ízlésre figyelve meséli el a szereplők megrázó történeteit, ami, tekintve a témát különös tapintatot igényel. Engem az fogott meg benne ahogy bemutatja a kor viszonyrendszerét, a hétköznapokba ágyazódott tabukat, a titkolózás természetességét, a kiszolgáltatott kapcsolatokban ragadt emberek eltorzult értékrendjét, a szeret fonákságait, az érzelmi röghöz kötöttséget.

[Lacii · Rating 5 out of 5]

"Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni"
Ez ismét sikerült. Szenrencsére a könyv nem csak és kizárlólag a testiségre és brutalitásra, mintsem inkább a pszichológiai háttérre van kihegyezve. Nagyon szépen árnyalt könyv, ami rengeteg kérdést felvet.

[Noori · Rating 5 out of 5]

Felkavaró. Fájdalmas. Fontos.

[Veroni · Rating 5 out of 5]

Drága Éva, köszönjük a nehezebb utat, a nehéz témákat, a bátorságodat. Fantasztikus, amit képviselsz.

"A mi titkunk marad. Mert titok nélkül nem lehet élni."

[Julianna Zeck · Rating 5 out of 5]

Egy szuszra elolvastam.Hátborzongató!Félelmetes!

[Timea Séra · Rating 5 out of 5]

Nagyon jó könyv, erős gyomrúaknak.

[Annamária Gergely]

"– De hiszen apu soha, de soha nem tenne szörnyűséget! – Szinte felsikítok.
– Persze hogy nem, de tudod, kicsim, a férfiak nem jók. A férfiak rosszak, és mindenre képesek."

A könyv, amit nem tudok jó érzéssel csillagozni. A könyv, amit sokáig halogattam, és bár már tegnap este befejeztem, aludnom kellett rá egyet, hogy ne azokkal a cifra káromkodásokkal tűzdeljem tele a véleményemet, ami bennem volt, miután letettem. Meg abban is reménykedtem, hogy ha reggel felkelek, kevésbé fog forogni a gyomrom. Az utóbbi nem így lett.
Még javában jogot hallgattam, amikor lehetőségem volt olyan fiatal lányokkal, felnőtt nőkkel, és férfiakkal is beszélgetni, akik valamilyen szexuális abúzus áldozatai lettek. Volt, aki arról mesélt, hogy gyerekként éveken át "csak" fogdosta x rokon, a szomszéd bácsi, vagy apu barátja, volt, akivel ennél is durvább dolgok történtek. Rettenetes volt hallgatni őket, de az talán még szörnyűbb volt - és ez az, ami jobban érdekelt -, hogy hogyan tudtak élni ezután. Vagy nem élni. Hogyan tudtak ez után őszintén bízni, kötődni, szeretni, még tovább merészkedve normális szexualitást is megélni.
Ezeknek az emlékeknek a nyomán próbáltam magamban a könyvet helyre tenni. Az első hosszabb gondolatmenetem rögtön ahhoz az idézethez kapcsolódott, amit választottam az elejére. Iszonyatos, embertelen mindaz, ami ebben a könyvben Eszterrel - és a sok összegyúrt, névtelen Eszterrel - történt, amit az édesanyja közvetve megtapasztalt. De! Soha a büdös életben (bocsánat!) nem lenne szabad egy kislányba beleültetni azt, hogy az apukája előtt, aki egyébként szereti őt, és nem viselkedik apához méltatlan módon, azért ne vetkőzzön, ne üljön az ölébe, ne szeresse olyan nagyon, stb., mert apa férfi és minden férfi rossz! Nem, nem minden férfi rossz! És nyilván egy bizonyos kor után az ember elmagyarázza a gyerekének, hogy már nagy vagy, és mondjuk egyedül fürödj, ne apáddal. Meg egyébként a fejlődés természetes része, hogy idővel nem is akarja ezt a gyerek. De azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás legalább annyira pusztító és egy életre megnyomorító lehet, mint az, ha valakit bántalmaznak. Én nem hiszek abban, amit sok pszichológus vall, hogy a nők tudatosan, vagy nem tudatosan olyan párt keresnek maguknak, amilyen az apjuk. De abban hiszek, hogy az apakép, vagy annak hiánya hatással van a férfiakhoz való viszonyra, hiszen egy családban általában az apa az első férfi minta, akivel egy kislány találkozik. És ha benne nem lehet bízni, ha őhozzá nem lehet odabújni, mert minden férfi rossz, aki csak disznóságokat akar csinálni, akkor abban az egyszer felnövő kislányban vajon milyen kép lesz a férfiakról? Hogyan fog bízni? Hogyan fog kötődni? Hogyan fog szeretni? Hogyan hagyja magát szeretni? Hogyan fog viszonyulni a női mivoltához, a saját testéhez? Hogyan fog egy kapcsolatban, egy intim szituációban feloldódni, boldogságot találni a szexualitásban? Kismillió kérdés, amire nincsenek biztos válaszok.
Egy másik fontos gondolatmenet, ami fölött a hétköznapokban hajlamosak vagyunk átsiklani:a Karcsival történtek az intézetben. Sajnos nagyon élő az a felfogás, hogy egy nagyfiúval, pláne egy felnőtt férfival nem történik ilyesmi, mert tudnak vigyázni magukra, és egyébként is, ha a férfi képes erekcióra, ott semmiféle erőszak nem lehetett. Próbáltam beleélni magam a gyerek Karcsi helyzetébe, aki pontosan tudta, hogy ez valami nagyon rossz dolog, de nem tudott tenni ellene. Aztán András mellett meg mintha nem is akart volna, hanem természetes volt, előbb azért, mert megvédte, aztán meg merem kockáztatni, hogy később már örömet is talált benne, még tanult is tőle. Sokat töprengtem azon, hogy vajon normális apa, nagyapa, férfi vált volna-e belőle, ha ez nem történik meg vele. Félre ne értsetek, ez nem mentesíti őt azoktól a rémtettektől, attól a felfoghatatlan és tolerálhatatlan perverziótól, ami benne volt. Viszont ahhoz a gondolathoz vezetett el engem, hogy túlságosan nőközpontú ez az ábrázolásmód (is), és ez nem jó. Értem én, hogy nagyságrendileg jóval több nőt ér ilyen jellegű trauma, de nem szabad róla megfeledkezni, hogy férfi is lehet áldozat, neki is járna védelem, és megfelelő platform, ahol ő is előítélet nélkül beszélhet, ahogy P. N. É. hallgatta meg a nőket. Ha máskor nem is, de gyerekként Karcsi is áldozat, és érdemes lenne annak is több figyelmet szentelni, hogy az ő későbbi életükre hogyan hat az abúzus.

[Barbara Somlai · Rating 3 out of 5]

Az írónő őszintén, tabuk nélkül beszél traumákról, családon belüli bántalmazásról és arról, hogyan öröklődnek a feldolgozatlan sebek generációról generációra.
Íme a könyv rövid története és konklúziója, olvasónaplóhoz is alkalmas formában:


---

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Műfaj: kortárs magyar regény, lélektani dráma
Téma: családon belüli erőszak, trauma, múlt feldolgozása

Rövid tartalom:
A történet egy lány, Éva életét követi végig, aki gyerekkorától kezdve súlyos lelki és fizikai bántalmazásokat él át. Apja alkoholista, erőszakos ember, anyja pedig tehetetlen, nem tudja megvédeni. A kislány félelemben nő fel, és ahogy felnő, megpróbál szabadulni a múltjától — de a gyermekkori sebek mély nyomokat hagynak benne. Felnőttként is küzd a szeretet, a bizalom és a saját női szerepe megértésével.

A történet nemcsak az egyéni szenvedésről szól, hanem arról is, hogy a családon belüli titkok, elhallgatások és bűntudat hogyan öröklődnek tovább, ha valaki nem meri kimondani az igazságot.

Konklúzió, üzenet:
A regény kendőzetlenül mutatja be, hogy a bántalmazás nemcsak testi, hanem lelki sebeket is hagy, amelyek egész életre kihatnak. Péterfy-Novák Éva arra hívja fel a figyelmet, hogy a hallgatás és a szégyen csak tovább mélyíti a fájdalmat — a gyógyulás az igazság kimondásával kezdődik.

Tanulság:
A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, de szembe lehet vele nézni. A könyv arra bátorít, hogy merjünk beszélni a traumákról, mert csak így szabadulhatunk meg tőlük, és csak így törhetjük meg az ördögi kört, ami generációkon át ismétlődik.

[Eszter Rab · Rating 4 out of 5]

Nagyon borongós, komor hangulatú, elgondolkodtató regény. Viszont én még mindig nagyon szeretem az ilyen témájú könyveket és okkal figyeltem fel erre is. Csodálkoztam, hogy ilyen rövid, de ez pont elég volt így, ennyit még nagyjából befogad az ember gyomra. Nagyon tetszett az írásmód, ahogy nem konkrétan írja le az „olyan” eseményeket, csak erőteljesen utal rá, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a fantáziánkra bízza.
Nagyon sok gondolatot ébreszt, mind olvasás közben, mind utána. Szörnyű nézni az események láncolatát, hogy egy beteg cselekedet kihat egész generációkra később is, hiába kerül szerető családba valaki, ha valami bekattan, vagy elromlik már gyerekkorban. Nem számítottam vidám befejezésre, de mégse gondoltam azt, hogy ilyen konklúzióval zárul a történet, nem csoda, hogy még napokig nem voltam képes elengedni és sokáig kattogott még rajta az agyam.

[Kinga · Rating 5 out of 5]

Péterfy-Novák Éva csodálatosan nyers, és őszinte írásmódja nélkül, nem lenne ez a könyv az, ami. Nem lenne ilyen színvonalas és tökéletes, a maga sajátos, kissé morbid módján. Megrázó volt a könyv, és hálát adok Istennek, amiért nekem a közvetlen közelembe senki sem szenvedett el ilyen dolgokat, de közben pedig borzasztóan fáj így ismeretlenül is a szívem, azokért akiket a saját családjukban ért szexuális bántalmazás.
Szerettem a könyvet, de közben gyűlöltem és undorodtam attól, ami benne volt. Nagyon megrázott engem az 1920-ban játszódó történet, ugyebár Károlyról és a húgáról. Amilyen borzalmakon keresztül kellett menniük már ilyen fiatalon, és később ez formálja az embert. Borzasztó belegondolni.

Köszönöm szépen Évának, hogy mert nyitni a magyar emberek felé, mert nyitni mindenki felé, és megírta ezt a könyvet.

[Meskete · Rating 5 out of 5]

Egy szuszra elolvastam, valahogy az volt bennem, hogy haladjunk, legyünk túl rajta, mert ez túl borzasztó ahhoz, hogy sokáig bírjam. Fontos téma, nagyon jól megírva - valószínűleg még sokáig fog bennem visszhangozni egy-egy részlet, ezt a könyvet nem lehet csak simán befejezni majd visszatenni a polcra, hogy majd elfelejtem. Szörnyű. Az utószó kellett, hogy senki ne fejezhesse be azzal az olvasást, hogy meggyőzi magát “persze-persze vannak ilyesmi dolgok, de azért konkrétan…”. De. Konkrétan. Nem kapunk feloldozást, reményteljes végszót.

Ez a vélemény nagyon összevissza lett, de autentikus, ezek jöttek ki belőlem közvetlenül a könyv befejezése után.

[Attila Balázs Warza · Rating 1 out of 5]

Ez a regény segített az írónőnek átváltani bántalmazott szerepből a bántalmazóéra. Nehezen tudom elképzelni, hogy az olvasók terrorizálása célravezető lenne, ami az eladott kötetek számát illeti. A téma lehető legrosszabb feldolgozása. Azt nem értem, hogy akinek ez tetszik az maga is beteg vagy csak az ingerküszöbe annyira elcseszett, hogy nem hatja meg ez az egész... nincs olyan ember akinek ezt olvasásra ajanlanam.

[Evelin Erdodi · Rating 5 out of 5]

Nagyon meghokkento tortenet. Eleinte furcsalltam az elbeszeloi modot, de aztan rajottem hogy azt a celt szolgalja hogy teljesen gyermek szemszogbol mutassa be a torteneseket, mintha az o naplojukat olvasnam.
Ket kisgyerek eleterol olvashatunk, hogy hogy estek aldozatul szexualis abuzusnak. Csakhogy ok ezt nem igy eltek meg, hanem mintha egy igazi love storyrol lenne szo.
Felzaklato es meghokkento, nagyon mely alkotas!

[Zsuzsanna Turanyi · Rating 5 out of 5]

Nagyon bátor, nagyon fontos köny, nagyon jól megirva. A szereplők remekül megirtak, nem hagynak el, ott élnek veled utána is. A könyv legalább annyi kérdést hagy maga után mint amennyit megválaszol, dehát az élet is ilyen, nem fehér-fekete, nincs mindenre egyenes válasz.
Kötelezővé tenném mindenkinek ezt a könyvet.

[Zsanett Martinovszky · Rating 5 out of 5]

Nehéz téma és nagyon elgondolkodtató. A miértek és a mertek sorozatos összefüggése. Érdekes olvasmány volt, csak nagyon nehezen tudtam letenni. Két délután alatt ki is olvastam mégsem érzem azt, hogy gyorsan mentem volna végig rajta. Érződik a szerző kemény munkája, számomra 5 csillag és újraolvasandó!

[B · Rating 5 out of 5]

Az egyik legnehezebben emészthető regény, amit valaha olvastam. Hátborzongató, ahogy az írónő képes volt a nagypapa és unoka szemszögéből is írni, úgy hogy a részletek folyamatosan bukkantak fel, apró morzsánként. A részletesség, az egész mögött zajló belső folyamatok, ahogy már írtam hátborzongató, mégis briliáns.

[Flóra Cselényi · Rating 5 out of 5]

Nagyon régóta a listámon volt már, és tisztában voltam a könyv témájával, de ezzel együtt is sokkoló hatású volt. Valószínűleg az év egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye lesz számomra, mert bármilyen borzalmas dolgokról is szól, a tényszerű, nyers és őszinte írásmód, a keretes szerkezet nagyszerű, és sikeresen segít "megérteni a megérthetetlent".

[Szilvia · Rating 5 out of 5]

Rég sírtam könyv után. Nagyon megérintett.
Szerintem jobban megirt könyv, mint az Egyasszony, abban érződik a sok beletett érzelem, ebbe nekem (is) kellett érzelmet belevinnem.
Annyira sajnálom. És jó, hogy én ilyen szerencsés vagyok.