Apa- és hazahiány, otthonkeresés, ez Janega Kornél szép élete. A regény egy felvidéki születésű férfi Észak-Szlovákiától Vízivárósig tartó, hiányokkal, válásokkal, szorongással kísért útját mutatja be. Egy apa elvesztése nem olyasmi, ami egyszer történik, hanem állandó hiány és seb. Janega Kornélnak valójában többször kell elvesztenie az apját. Amikor elhagyja, amikor végleg eltűnik, amikor halottnak nyilvánítják, amikor ténylegesen meghal. Mindez a harminc év alatt folyamatosan kíséri, megbélyegzi Janega Kornélt. Kálmán Gábor harmadik könyve az otthontalanság regénye. Egy rendkívül tudatosan építkező író kiforrott stílusú, erős és tiszta prózája.
Kedves gyerekek, most elmagyarázom nektek, mi az az irónia. Itt van ez a könyv. Az a címe, hogy Janega Kornél szép élete. Namármost. Szép ez az élet? Janega Kornélé? Dehogyis. Ha szép lenne, nem is foglalkozna vele a kortárs magyar irodalom. Legfeljebb azért, hogy kontrasztosabban hasson, amikor ebből a szép életből az elviselhetetlenbe hajszolja át. (Bár meglehet, ez inkább Zola módszere. Sajnos a kortárs magyar ennél statikusabb szokott lenni, tisztelet a kivételnek.) Merthogy mit kell tudni Janega Kornélról? a.) Jó fej nevelőapja most halt meg. b.) Rossz fej igazi apja (aki harminc éve felszívódott) sötét fellegként kíséri végig életét. c.) Párkapcsolatainak dinamikája bízvást nevezhető katasztrofálisnak. d.) Ígéretesen induló tengerparti nyaralását (napszúrásból kifolyólag) végighányja. e.) Még egy rendes halászlevet is képtelen megcsinálni: szerencsétlen pontyot egyszerűen szétdzsadzsálja. Vér és epe a konyhaasztalon. Janega Kornél szép élete – na persze. Ezt nevezzük iróniának.
Gyorsan tegyük hozzá, Kálmán Gábor mindezt remekül interpretálja. Világos, túlcizelláltságtól mentes mondatokban* kapjuk arcunkba az elbeszélő sokszínű depresszióját, a magányt, a tanácstalanságot, a hosszú, kataton sétákat Budapest beláthatatlan labirintusában – és a röpke szökéseket az egyedüllétből. Kifejezetten ügyesnek tartom, ahogy a szerző hitelesíti a szöveget azzal, hogy önéletrajziként is értelmezhető betéteket sző bele – például a Janega által éppen írott regényt, amit ha akarok, megfeleltethetek Kálmán Gábor előző regényének. A maga módján erős, hatásos írás – apró probléma, hogy végig azt éreztem, nem hozzám beszél. Még csak nem is magában: hanem magához.
* Itt látok fejlődést az előző Kálmán-könyvhöz lépest. Viszont az ottani atmoszféra azért hiányzott.