Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!
Író vagyok, de minden az olvasással kezdődött. Mert a könyv menedék, miközben kinyitja előttem a világot. Nem ismer távolságot, sem időt, ahol a fikció is valóság és a valóságot is átjárja a képzelet. Minden egyes könyvvel egy másik világba léphetek. Aztán egy napon rájöttem, én is akarok teremteni másik világot. Másik életet. Másik valóságot. Azóta író vagyok.
A Kétszáz éves szerelem azért tetszett nagyon, mert a stílusa igazán kifinomult, Barbi úgy meséli el a történetet, hogy a regénynek tényleg lelke van, mintha belecsöppentem volna a cselekménybe. Nem mondom, hogy soha nem találkoztam még ilyesmivel, de tény, hogy ritka az, amikor ennyire szembeötlő az átlaghoz mérhető különbség.
A történet pedig igazán beszippantott, nem feltétlen csak Szeged miatt, hanem azért is, mert a maga módján csavaros volt, nem is volt kedvem azon gondolkodni, hogy vajon merre futhatnak ki a szálak, így pedig még nagyobb megelepetés ért.
Ha egy könnyed, de mégis elgondolkodtató és szép olvasmányra vágytok, akkor ajánlom a Kétszáz éves szerelmet, mert nem fog csalódást okozni.
I love her books, this one was again, enchanting, enjoyable and very lovable. I love the dual timelines that are always in her historical fiction. This one was about midwives and witches and birth and love and heritage - it was really good.
Nagyon tetszett az írónő stílusa (első könyvem tőle), tele van szépen fogalmazott, mély gondolatokkal. Tetszett a történelmi jellege, sok mindent megtudtam a magyarországi boszorkány üldezésekről, Szegedről és a bábaság rejtelmeiről. Azonban nehezen fogott meg az elején és nem tetszett Miklós és Róza vég nélküli évődése egymással. - I really liked the author's style (my first book by her), full of beautifully written, deep thoughts. I liked the historical nature of the book, I learned a lot about the witch hunts in Hungary, Szeged, and the mysteries of midwifery. However, I found it hard to get a grip at the beginning and I didn't like the endless banter between Miklós and Róza. 3,5 stars