Sok-e a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el. Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.
A könyv lelki részénél nem éreztem változást, véleményem szerint ha nagy egészében nézzük Csernus köteteit, akkor majdnem ugyan azokat a dolgokat írja le, csak éppen mindig más-más szeletekre fókuszál jobban, és ezzel semmi gond nincs, mert láthatóan nem tanulunk, nem tudjuk meglépni azokat a dolgokat, amikről szó van. Ideig-óráig úgy érezzük, hogy ez nekünk is megy, aztán pár nappal az olvasás után minden visszaáll a régi kerékvágásba. Van egy mondás, mi szerint segíteni csak annak lehet, aki hagyja – a doki gondolatai pedig pontosan ilyenek.
Az Egy életed van a mindennapi életre koncentrál, arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy igyekezzünk kihasználni minden egyes napot, hiszen ezek soha nem térnek vissza; igyekezzünk megélni a pillanatokat, odafigyelni egymásra. Éljünk tűzzel, de ne felejtsük el, hogy egy életünk van, ahol rajtunk áll, hogy mit és mennyit hozunk ki belőle.
Érdekes felépítés az évszakokkal, de kicsit önismétlő, és az nem tetszik, hogy mindenek fölé próbálja helyezni a falusi meg a vidéki életet, és a kétkezi munkát, természeti dolgokat. De ezen kívül nagyon tetszett a filozófiája és a szívvel, szenvedéllyel élés. Sok részt jegyzeteltem ki belőle. :) Bővebben a blogon: https://pupillaolvas.blogspot.com/201...
Csernus Imre alapvetően egy megosztó személyiség: van, aki szereti és elfogadja, valaki nem. Azonban a munkássága, könyvei minden esetben jó témákat feszegetnek.
A könyv létrejöttét alapvetően a vidéki élettel, annak ciklikusságával való találkozása motiválhatta. Ez megjelenik a könyv felépítésében is: 12 hónapra osztott fejezeteit igyekszik megfeleltetni a természeti körforgáshoz közelebbi vidéki élet sajátosságaival. Egy természetes pozitív értékítéletet is párosít ehhez, ami az alapvetően nagyvárosi életre berendezkedett emberekben okozhat egy kisebb frusztrációt. A könyv stílusa is nyugodtabb a megszokottnál, mintha Csernus is csendesebb életet élne Noszvajon, a Csendülőben.
Előkerül az egó, az elmúlás és halál elfogadása vagy el nem fogadása, a felnőtt vagy felnőttnek látszó élet különbözősége, egyéni felelősségvállalás. Nincs fókuszban sem a nő, sem a férfi, sem a család. Sokkkal inkább az élet maga.
Aki ismeri Csernust, az nagyjából tudja mire számítson, szerintem kicsit szelídült az utóbbi időben a doki, jót tett neki a falusi élet és a természet közelsége 🙂
Régen minden jó volt most minden szar. A nők buták és ők b***nak el mindent. Falun jó máshol szenvednek az emberek. A július fejezeteig eljutottam aztán DNF