What do you think?
Rate this book
Сиротство
Золтан Бёсёрмени (1951, Арад, ныне - Румыния) - венгерский поэт, писатель. Главный редактор литературного журнала "Иродалми Елен" ("Литературное настоящее"). Лауреат премии Аттилы Йожефа и премии "Лавровый Венок Венгрии". Автор 13 поэтических сборников и 5 книг прозы.
"Сиротство" - одно из самых трагических и тяжелых произведений современной литературы. Жители Центральной и Восточной Европы, потоком уезжая на заработки в Западную, оставляют детей на воспитание родственникам и знакомым. Перед нами душераздирающая история тоскующей по матери девочки, и за страданиями маленького человека грозовой тучей встает трагедия целого региона.
"Сиротство" - одно из самых трагических и тяжелых произведений современной литературы. Жители Центральной и Восточной Европы, потоком уезжая на заработки в Западную, оставляют детей на воспитание родственникам и знакомым. Перед нами душераздирающая история тоскующей по матери девочки, и за страданиями маленького человека грозовой тучей встает трагедия целого региона.
108 pages, Hardcover
First published January 1, 2019
2 people want to read
About the author
Zoltán Böszörményi
34 books2 followersZoltan Biszormenyi is a Romanian-Hungarian poet, writer and editor.
His early poetic efforts were published in Napsugár, a children's magazine while he was still in school, but his career as a poet got started in Kolozsvár under the mentorship of poets Aladár Lászlóffy, Sándor Kányádi, Tibor Bálint és Sándor Fodor. His early poems and reports appeared on the pages of Ifjúmunkás, Előre, Korunk, Utunk, Művelődés, all Hungarian language publications in Romania. In Toronto he produced and broadcast a weekly one-hour Hungarian radio program. For two years he was a correspondent for CBC (Canadian Broadcasting Corporation).
His first volume of poem, Örvényszárnyon, came out in 1979 and the second, Címjavaslatok, in 1981, both in Bucharest.
Presently he is the proprietor of Nyugati Jelen, a daily Hungarian paper published in Arad for the Hungarian minority population of five counties in Romania. In addition, he is the editor-in-chief of Irodalmi Jelen , an electronic and print literary review designed to connect Hungarian minorities in diaspora with Hungary. He is also the founder (2001) of a publishing house of the same name.
Since the turn of the century his poetry books have been coming out with increased frequency and he has expanded into prose as well, producing several novels and short story collections. His prose works have been translated into several languages, including English, French, German, Russian, Polish, and Romanian.
His literary activities were rewarded with József Attila Prize in 2012.
His early poetic efforts were published in Napsugár, a children's magazine while he was still in school, but his career as a poet got started in Kolozsvár under the mentorship of poets Aladár Lászlóffy, Sándor Kányádi, Tibor Bálint és Sándor Fodor. His early poems and reports appeared on the pages of Ifjúmunkás, Előre, Korunk, Utunk, Művelődés, all Hungarian language publications in Romania. In Toronto he produced and broadcast a weekly one-hour Hungarian radio program. For two years he was a correspondent for CBC (Canadian Broadcasting Corporation).
His first volume of poem, Örvényszárnyon, came out in 1979 and the second, Címjavaslatok, in 1981, both in Bucharest.
Presently he is the proprietor of Nyugati Jelen, a daily Hungarian paper published in Arad for the Hungarian minority population of five counties in Romania. In addition, he is the editor-in-chief of Irodalmi Jelen , an electronic and print literary review designed to connect Hungarian minorities in diaspora with Hungary. He is also the founder (2001) of a publishing house of the same name.
Since the turn of the century his poetry books have been coming out with increased frequency and he has expanded into prose as well, producing several novels and short story collections. His prose works have been translated into several languages, including English, French, German, Russian, Polish, and Romanian.
His literary activities were rewarded with József Attila Prize in 2012.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
September 2, 2019
Hátsó fülön olvasom: „Egy édesanyja után sóvárgó kislány könnyfakasztó vallomását olvashatjuk, és kötelességünk figyelmeztetni az olvasót, hogy a kortárs irodalom egyik legszomorúbb, legemberpróbálóbb művét tartja kezében.” Huh. Nos, én csak annyit szeretnék, hogy aki ezt a mondatot le merte írni, az álljon elém, nézzen a szemembe, és ismételje el még egyszer.
Van egy kislány, akinek az anyukája olaszba dolgozik (tudjukmit), és ezért ő le van passzolva mindenféle rokonhoz meg baráthoz. Ez a kislány meséli el nekünk történetét, aminek középpontjában az a tény áll, hogy sóvárog az anyukája után. Ezt az érzést az író a regénytechnika legbriliánsabb eszközeivel hozza tudtunkra: 1.) azt a címet adja a regénynek, hogy Sóvárgás 2.) a kislány uszkve két oldalanként elmondja, hogy „nagyon hiányzik az anyukám”, meg „jaj, bármit megtennék, hogy lássam az anyukámat”, illetve „kisírom a szemem, mert nincs itt az anyukám”. Ha pedig ebből az olvasónak esetleg nem esne le, hogy a kislánynak nem különösebben jó, hát a szerző megteszi azt a szívességet, hogy – ó, szakadj meg, szív! – beb@szarintja szegény teremtényt egy kórházba. Ezt hívják könnyfakasztásnak. Hát mit mondjak. Közben meg Böszörményi kábé annyira hiteles a kislány hangjaként, mintha Csuja Imre szinkronizálná Scarlett Johanssont, de a többi szereplőt is egy rossz szappanoperából szalajthatták. (Tancinak hívni a tanárt! Lekaparom az arcom…) Meglátásom szerint a szerzőből amúgy esetleg kifejezetten jó Fejős Éva lenne, de ezzel nem az írónőt akarom sértegetni. Fejős ugyanis bevallottan chick litet ír – ez is egy szakma –, és amit ír, az ebben a kategóriában megállja a helyét. Böszörményinek viszont valamiért az a fixa ideája, hogy a bazári giccs, ha ő csinálja, kortárs magyar irodalom. Nos: NEM. Elsírom mindjárt magam a meghatottságtól, hogy egy milliárdos megkísérelt valami érvényeset mondani a mélyszegénységben élőkről, de egy L. Ritók Nóra szociográfiában, sőt! mi több! egy L. Ritók könyv bibliográfiájában több lélek és több erő van, mint ebben a valamiben.
Van egy kislány, akinek az anyukája olaszba dolgozik (tudjukmit), és ezért ő le van passzolva mindenféle rokonhoz meg baráthoz. Ez a kislány meséli el nekünk történetét, aminek középpontjában az a tény áll, hogy sóvárog az anyukája után. Ezt az érzést az író a regénytechnika legbriliánsabb eszközeivel hozza tudtunkra: 1.) azt a címet adja a regénynek, hogy Sóvárgás 2.) a kislány uszkve két oldalanként elmondja, hogy „nagyon hiányzik az anyukám”, meg „jaj, bármit megtennék, hogy lássam az anyukámat”, illetve „kisírom a szemem, mert nincs itt az anyukám”. Ha pedig ebből az olvasónak esetleg nem esne le, hogy a kislánynak nem különösebben jó, hát a szerző megteszi azt a szívességet, hogy – ó, szakadj meg, szív! – beb@szarintja szegény teremtényt egy kórházba. Ezt hívják könnyfakasztásnak. Hát mit mondjak. Közben meg Böszörményi kábé annyira hiteles a kislány hangjaként, mintha Csuja Imre szinkronizálná Scarlett Johanssont, de a többi szereplőt is egy rossz szappanoperából szalajthatták. (Tancinak hívni a tanárt! Lekaparom az arcom…) Meglátásom szerint a szerzőből amúgy esetleg kifejezetten jó Fejős Éva lenne, de ezzel nem az írónőt akarom sértegetni. Fejős ugyanis bevallottan chick litet ír – ez is egy szakma –, és amit ír, az ebben a kategóriában megállja a helyét. Böszörményinek viszont valamiért az a fixa ideája, hogy a bazári giccs, ha ő csinálja, kortárs magyar irodalom. Nos: NEM. Elsírom mindjárt magam a meghatottságtól, hogy egy milliárdos megkísérelt valami érvényeset mondani a mélyszegénységben élőkről, de egy L. Ritók Nóra szociográfiában, sőt! mi több! egy L. Ritók könyv bibliográfiájában több lélek és több erő van, mint ebben a valamiben.
April 5, 2021
Hát nem tudom hova tenni. Igazság szerint irritáló korkép a rendszerváltás utáni hétköznapokról egy elhagyatott kislány nézőpontjából, ezért jó a könyv. Ilyet vagy ehhez hasonló eseteket máig hallani. Gyakorlatilag van egy generáció Romániában, akinek vagy az anyja, vagy az apja, vagy minkét szülője máshol gürizett, hogy jobb legyen a gyerek sorsa, a kérdés persze, hogy jobb lett-e.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews