Ez a Márczy/Marci cinikusabb, mint én. Ő magát biztosan csak kíméletlenül őszintének nevezné, de valójában egy flegma pöcs. Nem kertelt és nem szépelgett ebben a könyvben. Ha húspiac, hát legyen egy valódi piac, nyugodtan beállhat egy író is az élet hús-vér lüktetésébe, mondjuk a csemegepultba. Voltak nagyon jó gondolatai a csemegepultosnak, de nem tetszett ahogy az emberekről, főleg a nőkről beszélt. Valahol szánalmas megdugni ennyi ronda, undorító, idegesítő nőt. Ez volt a történetben a másik húspiac: feldobni a "pultra", megnyesni, összecsomagolni, majd szélnek ereszteni őket, viszlát. De azért jó volt 😀 Úgyhogy elég ambivalens érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban, de szerintem ennek örül az írója :)
Abszolút szórakoztató könyv volt, de nálam nagyon kettévált a megítélése: Csemegepult: 5/5. Tökéletesen mutatja be a környezetet, a munka nehézségét, a vásárlók típusait, a vásárcsarnok hangulatát. Csajozás: 3/5. Erőltetett, nyers és túlegyszerűsítő, valamint teljesen érdektelen. Értem én, hogy Lajos ennyire kiábrándult, de akkor egyáltalán minek csinálja?
10 ÷ érdekes, eredeti gondolatok, 90 ÷ unalmas, repetitiv 'kalandok' csúnya nőkkel és sok alkohollal. 1-2 kör elfogyasztása egy piaci talponalloban jobb százalékos arányt adott volna. Hősünk, (kaukazusi, értelmiségi alfahím) ideiglenesen leszáll szocialis helyzetének magassagabol és elvegyul a plebs között, mint Mátyás király. Eközben gyakran olyan ostoba, helyenként szexista általánosításokba bocsátkozik, amelyek még egy antihőstől is elfogadhatatlanok. A cselekmény a mai magyar valóságot próbálja tükrözni - amúgy sem túl eredeti temavalasztas - de akkor mire fel az archaikus szóhasználat - kisasszony, bankó stb? Már szegény nagymamám sem beszélt így. Emiatt erőltetett is az egész. Nem tudom, miért fejeztem be, inkább be kellett volna ülnöm egy kesdobaloba.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Igazán jó stílusban, szellemesen, viccesen van megírva a szöveg; valamint a téma nagyon érdekes. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést amit az egyetemet végzettek buborékjából maximum a pult túloldaláról látunk.
A Budapest tipikus karaktereiről betűzdelt jellemzések is teljesen pontosak. A vidékről felköltöző lány egyetemista, a pretentious művészek, az ügyeskedő nyugdíjas, az utcában kiabáló alkoholista, a magát 30-nak érző 50es nő, a BMW-s Rolex órás köcsög, a paraszt hentes és még sorolhatnám.
Kellemes kikapcsolódó olvasmány amin lehet nevetni, jó kis 'nyaralós' könyv.
Imádtam. Humoros, könnyed, életbebeleszarós. Nagyon tetszik ez a "csemegepultos lettem, mert az akartam lenni" attitűd, mégha nem túl életszerű is. Csajozós részek a végefelé kezdtek kissé deprimálóak lenni, de elfért.
Ha már húspiac, akkor legyen valódi. Emberi húspiac. Ahol az emberek, és főként a nők, nem többek puszta húsnál.
Magamtól sosem olvastam volna ezt a könyvet. Nem is ismertem az írót… így az első pár oldalon keresztül, fel sem fogtam, hogy igazából mi történik. Hogy ez egy valós történet, hogy ez valakivel valójában megtörtént, hogy ez igazából egy napló. Milyen napló? Egy alkoholista, lezüllött, értelmet vesztett, számalmas ember naplója. Milyen érzés szembesülni ezzel a valósággal, amitől mindenki minél távolabb szeretne maradni, a főhősünk még is láthatólag önszántából, a változtatásra való legkevesebb törekvés nélkül ragad benne. Mint aki megundorodott mindentől és mindenkitől a világban, ami túl jó volt, amikor elvesztette szerelmét, talan az élet értelmét is? Amikor írói válságba került, elvesztette a hatalmát az élete felett? Miért akarna bárki is önszántából csemegepultos lenni? Felfoghatatlan. Nem lenézem a csemegepultosokat, egyszerűen csak nem értem, hogy ha valakinek van választása, akkor miért ezt választja. Persze van az a helyzet, amikor az ember rá van kényszerülve, hogy csupan csemegepultos legyen, de önszántából? Nagyon érdekes volt megismerni, ezt a világot, a valóságot, amitől annyian menekülünk. Nem akarunk zsíremberek lenni, se nincstelen alkoholisták, se idős magányos szegény nyugdíjasok. Nem szeretünk velük találkozni az utcán. Nem szeretjük látni őket, mert félünk attól, hogy mi is lehetnénk, vagy lehetünk ilyenek. Kikerüljük az utcán őket, és szánalmat érzünk. De Márton mégis mindenkiről leírja amit gondolunk, mélyen elfojtva magunkban, mert szégyeljük a valódi véleményünk. Néha bizony valóban azt gondoljuk egy lányról vagy egy férfiről, hogy bűnronda, néha tényleg fapicsák vagyunk. Az is érdekes, hogy mennyi nőt volt képes a Márton még ilyen lecsúszott állapotban is felszedni, hogy ezekszerin vannak nők akiknek nincs büszkeségük. Mindenesetre örülök, hogy kedves barátnőm ajánlására elolvastam, mert bicskanyitogató és érdekes volt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ha fiatal szabadbölcsész lennék, vagy kezdő „művész”, azt mondanám: Ez a könyv nagyon mély volt, érzem a mondanivalót. :-D És akkor Márczy Lajos tuti a falnak menne tőlem. :-) Ha pedig megkérdezném, hogy Mit gondol, mit adott ezzel a könyvvel a világnak? – hát, holt biztos, hogy egy hajtásra meginna egy üveg bort. :-)
De tréfát félretéve: eddig nem ismertem Gerlóczy Márton könyvet, a Budapesti Molyklub júliusi találkozójára kezdtem olvasni, csak sajnos megcsúsztam vele, így most sikerült befejeznem. Nagyon örülök, hogy őt választottam és ezt a regényt a kortárs magyar irodalom témakörben. Azért is hasznos volt, mert olvasásom vége felé jöttem rá, hogy tavaly megvettem a Gerlóczy Márton: Váróterem c. könyvét – Jó tanács minden molynak: Ne pakold a könyveidet két sorban a polcra, mert nem fogsz emlékezni a hátul lévőkre. :-)
Visszatérve az értékeléshez: Imádtam ezt a könyvet, egyszerre nevettetett és gondolkodtatott; tudtam, milyen világban élek, hiszen látom és a saját bőrömön érzem, de ez a kb. 300 oldal remekül volt megírva, és mintha erős nagyító alatt láttam volna a társadalmunkat. Gerlóczy megfogalmazta a gondolataimat – és leírta azokat. Nem is értem, miért nem kezdtem bele már hamarabb a könyveibe. Ha a többi is ilyen jó lesz, akkor veszek 10 deka lópárizsit, és megeszem. :-)
A szerzőt ajánlották és abszolút betalált. Mind a stílus, mind a hétköznapi lehangoló magyar valóság a maga húgyos-szaros-köröm alá ragadt mocskos, néha trágár közegével, az életről lehozó miliőjével. Egy író beáll iksz időre csemegepultosnak a piacon. Ez így leírva nem nagy valami, de megvalósítva zamata lesz mindennek.
Szarkazmusból kitűnő. Kiábrándultság, otthontalanság, másnaposság és spleen lengi at a regényt. Nekem nyomokban Amerikai psczichot idéz. A vége nekem nem annyira ütős, mint vártam. Vagyis nincs vége. Vagy van, csak nem merem Lajosról elhinni. Kitűnő kor és kórképe a mai Magyarországnak.
Láttam a színdarabot és az keltettefel érdeklődésem a könyv iránt.
Kellemes kis könyv, ami bemutatja egy egyedülálló csemegepultos napjait. Kellemes olvasmány erotikával és szexszel fűszerezve. Mindezek mellett képet kapunk a valóságról is, hogy vannak alkoholisták, idegbetegek, szegények, bunkók, csalódottak -- és mindenki vásárol a csemegepultosnál.