What do you think?
Rate this book
Marlenka
Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka felnőtt gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain? Az 1944 telén a városrészben történt tragikus események Marlenka családjának több nemzedékére kihatnak. A gyógyuláshoz pedig több nemzedéknyi idő szükséges.
Finy Petra legújabb regénye identitástörténet: főhőseinek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában. Marlenkának és gyermekeinek meg kell dolgozniuk a boldogságért és a szerelemért, ám a harmónia még így is törékeny marad.
Finy Petra legújabb regénye identitástörténet: főhőseinek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában. Marlenkának és gyermekeinek meg kell dolgozniuk a boldogságért és a szerelemért, ám a harmónia még így is törékeny marad.
- GenresFiction
304 pages, Hardcover
Published October 1, 2019
3 people are currently reading
33 people want to read
About the author
Petra Finy
41 books6 followersFiny Petra 1978-ban született Budapesten. Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent Histeria grandiflora című verseskötet, 2008 óta több mint tíz nagysikerű gyerekkönyvvet írt. 2012-ben jelent meg első felnőtt regénye, a Madárasszony.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
October 31, 2019
Múlt héten olvastam el.
Szakaszokban, mert egyben nem ment.
Meg-megállva, elgondolkodva, és mindjárt az elején zokogva.
Kevés író képes megríkatni.
Petrának sikerült.
Igazából már a megszületése közben vártam ezt a regényt, volt szerencsém Petrával közben beszélgetni, nyilván nem árult el semmi konkrét, tartalomra vonatkozó dolgot, de az eddig áltam olvasott kötetei alapján tudtam, hogy nem kérdés, Marlenkára megjelenése után azonnal szükségem lesz. Nem is bírtam kivárni, míg megérkezett a csomag a papírpéldánnyal (több kötetet rendeltem, és egyben kértem), így megvettem ebookban is, úgy kezdtem el, papírban fejeztem be.
Vannak olyan könyvek, amelyeket egyszer elolvas az ember, tetszik, ok, és ennyi.
Vannak olyan könyvek, amelyeket többször is elolvas az ember, mert minden egyes alkalommal képesek élményt adni.
Vannak azok a könyvek, amelyeket évente legalább egyszer elolvas az ember, mert részei az életének.
Vannak azok a könyvek, amelyekből szinte naponta olvas valamennyit az ember, főleg fájdalmak idején, mert erőt adnak.
És vannak azok a könyvek, amelyek magukévá teszik az olvasó lelkét, társítva hozzá a sajátjukat.
A Petrakönyvek számomra ilyenek.
Az utalásoktól, mint pl. a Kavics név futkosott a hátamon a hideg, a legjobb értelemben.
Olvasás közben végig mintha szellemek lettek volna bennem és körülöttem.
Érintések.
Megérintések.
Ráismerések.
Megtisztulások.
Igazából nem is vagyok képes összefüggően, szabatosan fogalmazva írni erről a könyvről, csak annyit tudok mondani, hogy Petra karakterei a kötet lelkével együtt belém költöztek, mint a Twin Peaksben Bob az emberekbe, csakhogy ez a lélek eredendően és abszolút jó lélek, jó erő. A karakterekről nem mondok semmit, mert nem akarok spoilerezni, de az biztos, hogy nem mindenki az, akinek elsőre látszik, és szinte mindenkit szeretek.
A történet és köztem mély, eltéphetetlen kötelék van. Majdnem annyira személyes, olyan módon és mértékben rólam, hozzám szól, mintha én írtam volna. És azt gondolom, hogy ennél többet könyv nem adhat.
Szívből köszönöm ezt az élményt. Most már elmondhatom, hogy vannak Petrakönyveim, és azt is, hogy Finy Petra azon kevés író közé tartozik számomra, akitől megveszem, bármit ír is, mert tudom, hogy megérint. Mélyen. Teljesen.
Szakaszokban, mert egyben nem ment.
Meg-megállva, elgondolkodva, és mindjárt az elején zokogva.
Kevés író képes megríkatni.
Petrának sikerült.
Igazából már a megszületése közben vártam ezt a regényt, volt szerencsém Petrával közben beszélgetni, nyilván nem árult el semmi konkrét, tartalomra vonatkozó dolgot, de az eddig áltam olvasott kötetei alapján tudtam, hogy nem kérdés, Marlenkára megjelenése után azonnal szükségem lesz. Nem is bírtam kivárni, míg megérkezett a csomag a papírpéldánnyal (több kötetet rendeltem, és egyben kértem), így megvettem ebookban is, úgy kezdtem el, papírban fejeztem be.
Vannak olyan könyvek, amelyeket egyszer elolvas az ember, tetszik, ok, és ennyi.
Vannak olyan könyvek, amelyeket többször is elolvas az ember, mert minden egyes alkalommal képesek élményt adni.
Vannak azok a könyvek, amelyeket évente legalább egyszer elolvas az ember, mert részei az életének.
Vannak azok a könyvek, amelyekből szinte naponta olvas valamennyit az ember, főleg fájdalmak idején, mert erőt adnak.
És vannak azok a könyvek, amelyek magukévá teszik az olvasó lelkét, társítva hozzá a sajátjukat.
A Petrakönyvek számomra ilyenek.
Az utalásoktól, mint pl. a Kavics név futkosott a hátamon a hideg, a legjobb értelemben.
Olvasás közben végig mintha szellemek lettek volna bennem és körülöttem.
Érintések.
Megérintések.
Ráismerések.
Megtisztulások.
Igazából nem is vagyok képes összefüggően, szabatosan fogalmazva írni erről a könyvről, csak annyit tudok mondani, hogy Petra karakterei a kötet lelkével együtt belém költöztek, mint a Twin Peaksben Bob az emberekbe, csakhogy ez a lélek eredendően és abszolút jó lélek, jó erő. A karakterekről nem mondok semmit, mert nem akarok spoilerezni, de az biztos, hogy nem mindenki az, akinek elsőre látszik, és szinte mindenkit szeretek.
A történet és köztem mély, eltéphetetlen kötelék van. Majdnem annyira személyes, olyan módon és mértékben rólam, hozzám szól, mintha én írtam volna. És azt gondolom, hogy ennél többet könyv nem adhat.
Szívből köszönöm ezt az élményt. Most már elmondhatom, hogy vannak Petrakönyveim, és azt is, hogy Finy Petra azon kevés író közé tartozik számomra, akitől megveszem, bármit ír is, mert tudom, hogy megérint. Mélyen. Teljesen.
June 6, 2020
A Madárasszony nyomába se ér. Ami egyedi volt abban az írásában, ez olyannyira negédes és viszolyogtatóan happy end.
A szereplők kevese egészséges mentálisan/pszichésen, ez az arány is zavart eleinte, ám amikor kiderült, a nagyi múltja valamiféle spirituális úton rátelepedik az utódokra és azok attól olyan furák (Fanni irracionális fóbiái, Fülöp autistára hajazó álmodási epizódjai, Judit=Mária=Marlenka régholt személyek érzékelése és sejtése a jelenlétében), és aztán szellem-visszaemlékezőként belenarrál a történetbe végképp elvette az egész élét. Még azt a kőkemény nyilasost is, és ez különösen szomorú.
Cipzár színeváltozása túl gyors és nem eléggé alátámasztott. Mindig elkap egyfajta dühös elégedetlenség, amikor azt akarja beadni nekem egy történt, hogy egy röpke momentum elég ahhoz, hogy valaki gyökeresen megváltozzon és szakítson az addigi életével. Ez konkrétan mese. Traumák képesek pillanatok alatt gyökeresen kiforgatni az embert korábbi önmagából, de hogy fellángoló vonzalom-szerelem is képes legyen erre! Kamaszként se vettem be.
Ha ez fantasztikumot nélkülöző írás lenne, sokkal jobban ütne és nyilván másként kellett volna megírni, illetve alátámasztani a karakterek defektjét, ha viszont szépirodalmi köntösben bujkáló fantasztikum, akkor ahhoz vérkevés.
A szereplők kevese egészséges mentálisan/pszichésen, ez az arány is zavart eleinte, ám amikor kiderült, a nagyi múltja valamiféle spirituális úton rátelepedik az utódokra és azok attól olyan furák (Fanni irracionális fóbiái, Fülöp autistára hajazó álmodási epizódjai, Judit=Mária=Marlenka régholt személyek érzékelése és sejtése a jelenlétében), és aztán szellem-visszaemlékezőként belenarrál a történetbe végképp elvette az egész élét. Még azt a kőkemény nyilasost is, és ez különösen szomorú.
Cipzár színeváltozása túl gyors és nem eléggé alátámasztott. Mindig elkap egyfajta dühös elégedetlenség, amikor azt akarja beadni nekem egy történt, hogy egy röpke momentum elég ahhoz, hogy valaki gyökeresen megváltozzon és szakítson az addigi életével. Ez konkrétan mese. Traumák képesek pillanatok alatt gyökeresen kiforgatni az embert korábbi önmagából, de hogy fellángoló vonzalom-szerelem is képes legyen erre! Kamaszként se vettem be.
Ha ez fantasztikumot nélkülöző írás lenne, sokkal jobban ütne és nyilván másként kellett volna megírni, illetve alátámasztani a karakterek defektjét, ha viszont szépirodalmi köntösben bujkáló fantasztikum, akkor ahhoz vérkevés.
June 25, 2022
Nos, rég nem bosszantott fel ennyire könyv. De talán kezdem a pozitívumokkal, amiből nem lesz sok. Olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni. Az biztos, hogy a szerzőnek egyedi stílusa van, ami érdekes hasonlatokban, metaforákban lát napvilágot. Habkönnyű olvasmány, ami akár előnyére is válhatna, de ebben az esetben inkább az ellenkező hatást váltotta ki nálam. Tipikusan az a történet, amihez fogjunk négy-öt, a köztudatban forgó témát, kapargassuk meg a felszínét, aztán dobjunk össze belőle valami fogyaszthatót, vastagon cukormázzal meghintve. Adott egy család, akinek mindegyik tagja valamilyen lelki problémával küzd. Nos, ennek az eredménye egy pszichológiai káosz, amiben a nárcisztikus személyiségzavar összekeveredik a transzgenerációs traumákkal, amihez még egyéb is társul, teljesen irreleváns módon. Megkaptam már, hogy nem vagyok pszichológus, meg nem értem az utalásokat. Nem is akarom, mert amikor huszadszorra is nárcisz így, úgy, amúgy volt, sok volt kissé. (Mielőtt megint megkapom a kioktatást, a freudi eredetet tudtam, a virághasonlatok meg nem érdekelnek.) Főleg úgy, hogy a szereplők felére nem is illett, akire ez rá volt húzva ez a személyiségzavar.
Örülök, hogy a kortárs irodalom a történelemhez nyúl, kaptunk néhány szörnyű leírást a nyilasok által elkövetett kínzásokról, megemlítette a szerző Kun Péter nevét is. Viszont annyira elvesztette a súlyát mindez a naivitással átszőtt, már-már alternatív világképben, hogy csak na. Pluszban, engem kiborított a spirituális vonal, hogy a mesélő, a nyilasok által megölt nagymama, mint a család védőszelleme funkcionál, de lehet ez csak annak köszönhető, hogy nálam ateistább, materialistább alkatot nehéz találni. Persze tele volt megható jelenetekkel, életre szóló szerelmekkel, ezzel sincs semmi gond, megvan a maga helye. Sőt, a kutyák, mint életre szóló barátok említése is figyelemreméltó. De könyörgöm, a tenyésztő alakját remélem viccnek kéne felfogni, mert a legócskább szaporító alakja sejlett fel inkább. Erről tépik a szájukat non-stop az állatvédő szervezetek, szóval egyáltalán nem közvetít jó üzenetet! A főbb szereplőkön kívül mindenki trampli, bunkó, tirpák, egyéb jelző nem jut eszembe, ami használva volt. A kövérség folytonos kiemelése se keltett bennem túl jó benyomást. Egyébiránt érzékeny lelkű mimóza mindenki, akiket nem lehet kritikával illetni. Egyszerűen egysíkú a karakterábrázolás. A neonáci Cipzár pálfordulása meg bőven a hihetetlen kategóriát súrolja, egy trauma elszenvedése meg hadd ne mentsen fel senki a bűncselekmények elkövetése alól! Nagyon sajnálom ezt a könyvet, sokkal többet vártam tőle!
Örülök, hogy a kortárs irodalom a történelemhez nyúl, kaptunk néhány szörnyű leírást a nyilasok által elkövetett kínzásokról, megemlítette a szerző Kun Péter nevét is. Viszont annyira elvesztette a súlyát mindez a naivitással átszőtt, már-már alternatív világképben, hogy csak na. Pluszban, engem kiborított a spirituális vonal, hogy a mesélő, a nyilasok által megölt nagymama, mint a család védőszelleme funkcionál, de lehet ez csak annak köszönhető, hogy nálam ateistább, materialistább alkatot nehéz találni. Persze tele volt megható jelenetekkel, életre szóló szerelmekkel, ezzel sincs semmi gond, megvan a maga helye. Sőt, a kutyák, mint életre szóló barátok említése is figyelemreméltó. De könyörgöm, a tenyésztő alakját remélem viccnek kéne felfogni, mert a legócskább szaporító alakja sejlett fel inkább. Erről tépik a szájukat non-stop az állatvédő szervezetek, szóval egyáltalán nem közvetít jó üzenetet! A főbb szereplőkön kívül mindenki trampli, bunkó, tirpák, egyéb jelző nem jut eszembe, ami használva volt. A kövérség folytonos kiemelése se keltett bennem túl jó benyomást. Egyébiránt érzékeny lelkű mimóza mindenki, akiket nem lehet kritikával illetni. Egyszerűen egysíkú a karakterábrázolás. A neonáci Cipzár pálfordulása meg bőven a hihetetlen kategóriát súrolja, egy trauma elszenvedése meg hadd ne mentsen fel senki a bűncselekmények elkövetése alól! Nagyon sajnálom ezt a könyvet, sokkal többet vártam tőle!
Displaying 1 - 3 of 3 reviews