Te mennyire szeretsz döntéshelyzetben lenni? Mennyire szeretsz felelősséget vállalni? Ádám imád a háztetők szélén egyensúlyozni. Olyankor mindenki őt figyeli, mégis elrejtőzhet a mutatvány mögé. A vakmerősége eltakarja előle az igazi félelmeit. Mert dönteni nehéz. Ha döntesz, akkor lépned kell. Hátra vagy előre. Zuhanni vagy láthatatlanná válni. Pedig olyan jó lenne tudni, hogy mi lett volna, ha a másik lehetőséget választod! Ádám különleges gyerek és egy különleges, zárt iskolában, az Erődben tanulja meg, hogyan nézhet szembe önmagával. Wéber Anikó könyvében az olvasó is dönthet: a könyv közepén a történet kettéágazik, és választhatunk, hogy melyik úton követjük Ádámot. A rejtélyes Erőd minden titkát azonban csak akkor ismerjük meg, ha Ádámot mindkét útján végigkísérjük…
Az osztály vesztesével WA engem megvett magának. És az El fogsz tűnni esetében csak éreztem, a Zuhanórepülés olvasása közben kezdem érteni, hogy mi volt már a második könyvében is az az apró csalódás, az a pici hiány, ami a végén bennem maradt…
Ezzel a történettel (is) nehezebben boldogultam, mint vártam.
Túl kalandos, ezáltal veszít a valóságérzetből. Miközben remek témákat érint, fontos kérdéseket tesz fel (szabadság, bizalom, választás), nagyon öteletes formában (ez a kétféle vég is teljesen nekem való, extrába jönnek még ugye a Kingának írt levelek) és mégis valahogy túl sok lesz a sztori, az esemény, a bonyodalom. Útközben elhitelteltelenedik…. vagy csak sokkal kevesebb a képzelőerőm, mint a mai gyerekeknek, valamint más az esemény/perc igény szintem és emiatt nem tudom annyira élvezni, amennyire szeretném és érzésem szerint (néhány változtatással) tudnám. Pfff…, de fájdalmas feltenni a kérdést, hogy lehet, hogy kinőttem a mai ifjúsági könyvek világából?
… és így átolvasva rémesen lehúzósra, szájhúzósra sikeredett. Ez így nem korrekt, mert egyáltalán nem rossz könyv. (:
Én a szökést választottam volna. Mindenképp. És az az érzés is kicsit megzavart, ami megmaradt bennem, hogy noha a szökésnek van egy menekülés, problémák elől elfutás hangulata, miközben az adott esetben sokkal nagyobb bátorság kellett a VALÓS világba, valós problémákhoz visszamenekülni, visszaszökni és azokat megoldani, mint az Erődben maradni. A maradás választása egy egész más utat tár fel. Igyekszik bebizonyítani, hogy nincs jó, vagy rossz választás, hanem csak döntések vannak, hogy x pontból y-ba több úton is el lehet jutni. Mondom én, helyes kis regény lett, különösen a végére.
I could hardly put this novel down because I was so immersed in the world Weber created around the Fortress and its teenagers. The setting felt vivid and fully realized, and I could picture every scene unfolding like a film in my mind. The characters were so authentic and compelling that they seemed ready to step right off the page.
What impressed me most was how effortlessly the story drew me in and kept me emotionally invested from beginning to end. At first, I was a little skeptical about the dual ending, but it turned out to be a fascinating choice that added another layer to the novel and gave me plenty to think about afterward.
A powerful, imaginative, and deeply engaging read that stayed with me long after I finished the last page.