A terrorizmust a drótkerítés sem képes megállítani. A modernkori népvándorlás bábeli zűrzavarában minden lehetséges! André Calvi, Frei Tamás eddigi négy sikerkönyvének a főszereplője mindig azt mondta: a végén a rosszak győznek. Marco Boretti, az új főhős szerint viszont a gátlástalan okosak! A Bábel a korábbi regényekhez hasonlóan fordulatos, izgalmas, akciódús történet, és szokás szerint lényeglátó és égetően aktuális. A mai valóságot mutatja be. Rávilágít arra, hogy mi rejlik az óriásplakátokra írt párszavas üzenetek hátterében. Marco Boretti, az édesanyja révén magyar származású firenzei régész aligha hitte, hogy szakmája az európai migránsválság kellős közepén kulcsszerephez juttatja egy olyan szövevényes ügyben, amiben semmi sem az, aminek látszik. A tudósból kincsvadász lesz. A segélyszervezetek munkatársaiból műkincscsempész. A fegyverkereskedőből miniszterelnöki tanácsadó. Üldözőből üldözött.
Frei Tamás a színfalak mögé viszi az olvasót, megmutatja, hogy milyen hatalmi manőverek révén ragadhatja magához egy kellően gátlástalan politikus egy ország irányítását, és miféle cinizmus kell ahhoz, hogy a nyugati világ legbefolyásosabb emberei véres műkincsekkel teli luxusvilláikból finanszírozzák az iszlám terrorizmust. A háttérben pedig Magyarországon futnak össze a szálak, ahol mindenre találni megoldást...
Számomra Frei összes regénye az ideális egyensúlyt hozza fiction és non-fiction között. Szeretem a rá jellemző térben és időben ugráló történet vezetést, olvastatja magát az összes regénye. Ezelőtt épp Hararit olvastam -akitől egyébként egy bekezdésnyi szó szerinti idézet is szerepel a könyvben- érdekes élmény volt néhány általa is megfogalmazott kérdést és dilemmát Frei csomagolásában olvasni. Aki az André storykat szerette az ezt is szeretni fogja.
Első Frei Tamás könyvem volt, nem tudom, hogy az egyes karakterek mennyire visszatérőek. Meglepő, hogy 2020-ban is még milyen sikeres egy régészprofesszor kalandjainak megírása. A külső mázat lebontva, mégiscsak egy Indiana Jones utánérzésről van szó, lényegesen több aktuálpolitikával.Ez a része egyébként erős a könyvnek. Sokkal hihetőbbé teszi a történetet, számos alkalommal "akár így is lehet a valóságban" érzés, ami előnye a könyvnek. A fejezetcímekkel a világból ki lehetett volna kergetni. Szerintem ennek semmi értelme nem volt, lineárisabb is lehetett volna a szerkesztés. A történeti és kulturális leírások megalapozottnak tűnnek, van munka a könyvben! A kávézással kapcsolatos részletek nem tudom, mennyire visszatérő gag-ek Frei könyveiben, de viccesek voltak. Szerintem ennyi kikacsintás simán belefér!
A könyv vége nagyon össze lett csapva, még 20-40 oldal simán benne lett volna a történetben. Ráadásul nem tudom elengedni az érzést, hogy a lezárás technikai részletét már nem olvastam-e már más regényben. Spoiler nélkül nehéz erről írni. A lényeg, hogy a "fordulat" nekem nagyon ismerős volt.
A könyv könnyen olvasható, nyári olvasmányak inkább ajánlom, mint nem.
A szerző előző regényeihez képest véleményem szerint ez sokkal gyengébbre sikeredett. A téma érdekes, aktuális, ámde a történet kronologikus vezetése indokolatlan volt, az olvasó izgalmát a történet s szereplők jobb kifejtésével is fel lehetett volna csigázni, valamint Frei sokkal több apróbb, érdekes kis mellékszálat is bele tudna szőni. Nulla karakterfejlődés, rengeteg kimaradt vagy elvarratlan fontos mellékszál, izzadságszagú és indokolatlan kikacsintás az előző regények felé, összecsapott befejezés, sajnos nem ezt szoktuk meg véleményem szerint.
Nagyjából sejtettem, mit várhatok, így nagy meglepetések nem értek. A kötet külsőre passzol a szerző eddig megjelent regényeihez, szerintem nagyon eltalálták ezt a stílust. Minőségre is megfelelő, jó a kötése, kényelmesen olvasható. A felépítése nagyon különleges: egészen rövid fejezetek váltják egymást, de mindegyik elején találunk egy térképet az aktuális helyszínről és az ott játszódó események időpontjáról. Nos, ember legyen a talpán, aki követni tudja, mert sokszor az előző részhez, vagy eseményhez mérten helyezi el a történteket az író. Viszont ez ad egyfajta hangulatot a könyvnek és ébren tartja az olvasó figyelmét. Egyszerűen muszáj koncentrálni, különben elveszítjük a fonalat, és nem igazán érteni akkor az összefüggéseket, pedig abból van bőven. Személy szerint én többre tartom a kötet informatív jelentőségét, mint magát a sztorit. Nagyon megmutatkozik Frei Tamás tájékozottsága és szerteágazó műveltsége. Ezúttal a terrorizmus, az illegális műkincs-kereskedelem, és az újgazdagok rongyrázása közti érdekes és elgondolkodtató párhuzamokat vázolja fel, elég nyugtalanító, hogy mindez valós alapokon nyugszik. Ami főleg megragadott benne, az a menekültekkel való bánásmód, remélem, aki olvassa ezt a kötetet, nem fogja az embercsempészeket “romantikus” hősöknek tekinteni. Brutális, hogy gyerekeket és felnőtteket egyaránt a vízbe hajigálnak, hogy ne kapják el őket a hatóságok. De ez csak egy nagyon kis szelete ennek az egésznek. A történet ebbe az ismerethalmazba van belefűzve, mégpedig egy régész, Marco Boretti által, aki sikeresen belekeveredik ebbe a játszmázásba. Többször veszélybe kerül, egyszer kis híján az életével fizet, végül eljut arra a pontra, ahol döntenie kell, miként éli tovább az életét, kinek az oldalán áll. Sűrűn váltogatja a nézőpontokat, ha összeszámolnám, a főszereplő talán a kötet ötven százalékában bukkanna fel közvetlenül. Egyébként különösen tetszett az André-regényekre való utalás, kifejezetten szeretem amikor az írók egyes könyvei között van egy-egy rejtett célzás, mintha bennfentes lennék. Végeredményben jó olvasmányélmény volt, de annak ellenére, hogy szeretem az eltűnt ereklyékhez fűződő kalandregényeket, a Boretti szál nem hozott lázba. Az ismeretanyag miatt inkább érdekes, mint izgalmas olvasmány volt.
Szórakoztató modern kalandkönyv, nyaralásra, szabadidőre - vagy esetemben véletlenül önkéntes karanténra ideális. Előnye, hogy érződik rajta a kísérletező kedv, mind a történet, mind a stílus vonatkozásában. Számomra a stílus nagyon nehézkessé, és zavaróvá tette az olvasást: rengeteg információ-szerűen tálalt fölösleges részlet és kevesebb magával ragadó hangulati elem, tanárbácsis túlmagyarázás, néhol öncélú, erőltetett vonalvezetés. Light pop.
Hihetően valóságszerű, alaposan kidolgozott részletességgel, dokumentumfilmszerű sok helyen. Nekem így nagyon tetszett, lekötött, nagyon jó kikapcsolódás volt. A vége, a lezárás nekem rövidnek tűnt és nagyon le volt egyszerűsítve, de ez nem vett el az élmenyből.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Unalmas baromság, amit megpróbált a szerző misztikussá tenni az idióta időben ugrálással. Egészen elképesztően béna stílusban van megírva, általános iskola 6. osztályra tippelnék. Szeresztő valószínűleg nem látta. Egy ideig erőltettem, mert kíváncsi voltam, aztán kukáztam.
The tmeline jumps made it a little hard to follow sometimes, but the story was gripping and well written with deep dives into past and more current history and politics.
Aktuálisnak éreztem a bevándorlásos témát, és elgondolkodtam az összefüggéseken, amelyekre Frei rávilágított. "Vicces"-nek találtam, hogy a történet idején is Trump volt az elnök, akár napjainkban is játszódhatott volna. Tetszett a történet lezárása, de nem ez a szerző legjobb regénye.
at first the timeline was confusing, but it turned out to a really exciting story. i really liked it and would recommend. also i found the inside of politics very interesting.