A Babits-gyilkosságok sötét játszmájában nincsenek válaszok, csak újabb holttestek. Magyarország, 2014. Szigeti Zalán nyugodt élete pillanatok alatt fenekestül felfordul, amikor a háza melletti játszótéren a szeme láttára égetnek el egy embert. Hamar világossá válik számára, hogy a gyilkos macska-egér játékba kezdett vele, amelyben nemcsak a saját élete a tét, de a családja is veszélybe kerül. A szövevényes nyomozás vezetője, Budai László rendőr alezredes meg van róla győződve, hogy a tettes azonos a 25 évvel korábban órásmesterként dolgozó Keselyű Richárddal, aki majdnem két tucat embert ölt meg, mielőtt 1989-ben nyoma veszett. Ahogy a múlt árnyai megelevenednek a jelenben, egyre több jel mutat arra, hogy a gyilkosságok kapcsolódhatnak a költőfejedelem, Babits Mihály életéhez. Zalán a rendőrséggel párhuzamosan kutatja a sötét összefüggéseket, de a holttestek száma egyre csak nő, és a halálos játszmában senki nem lehet biztonságban. Mi köze van Babits Mihálynak egy sorozatgyilkoshoz? Létezik-e a titokzatos Keselyű? Ahhoz, hogy eljusson a súlyos titkok között lappangó igazsághoz, Zalánnak egyedül kell szembenéznie a rá vadászó gyilkossal.
Nagy rajongója vagyok a magyar krimiknek, most sem csalódtam. Remélem, hogy a szerző nem használta el az összes munícióját, mert első könyvnek ez igazán remek. Ötletes az irodalmi vonatkozás, ütős a cím és a borító, jó a felütés. Végig feszült és fordulatos, bár egy kicsit hosszú lére eresztett írás, de nekem mindig minden túl terjedelmes. Csavarok azért vannak benne rendesen, különösen a végén, talán ott még sok is. A karakterek kidolgozása lehetett volna erősebb, a társadalombírálat (ha már van) kevésbé felületes. Összességében elégedett vagyok, várom a következőt!
Elég izgalmas ahhoz, hogy az ember folyamatosan olvassa, de ráfért volna egy alaposabb szerkesztés.
Augusztus 30. szombat után szeptember 1-je vasárnap következik. Hogy nem tűnt ez fel senkinek?
Van benne néhány hülye mondat, ami tök fölösleges. A sámándobok fenyegető dübörgését a mai napig nem értem. Teljesen random mondat az adott környezetben. Háttérzene a megfilmesítéshez?
Zavart a főhős hozzáállása az idős férfiakhoz. A könyvben szereplő összes idős férfi valamilyen módon visszataszító. Igen, vannak ilyen emberek, nem kevés, de sajnálom a főhőst, ha ő kizárólag ilyenekkel találkozik.
Mindenképpen érdemes elolvasni, de van hova fejlődni.
Jó ideje szemeztem ezzel a sorozattal a könyvtárban. Tetszett, hogy magyar helyszínen játszódik, és bizonyára öregszem is, mert krimit korábban ritkábbnál is ritkábban olvastam. Szökőévente egyet. Hát most ezen változtattam.
A szakkifejezéseken látszik, hogy a szerző nem a wikipedia révén ismeri a rendőrség nyomozási folyamatait, és a rendőrségi bürokráciát. A cselekményt is izgalmasan szövi, bár azzal picit elveti a sulykot, hogy lassan már minden random szereplő is Babitsot idéz. És oké, később kiderül, hogy aki randomnak tűnt se random, de ezt már túlzásnak éreztem. A minden mindennel összefügg dolog nálam csak addig izgalmas, amikor ez a minden kevesebb szálon fut. Kissé szokatlannak találtam, hogy egy pizzéria tulaja ennyi időre magára hagyhatja az üzletét, mert rájön a nyomozhatnék, de Szigeti Zalánnak ez se okoz gondot. A családja nincs kibontva, bár kaptak nevet. Felesége, Kati, és fiuk, Zoli vannak, de nem kaptak személyiséget, hátteret, nagyobb jelentőséget. Kétlem, hogy az asszony sokáig bírja cérnával, hogy a férje nincs jelen, és odahaza nélküle zajlik minden.
Anélkül, hogy lelőném a poént, előkészíti a második részt, érdeklődve várom, az hová fut ki.
A könyv fordulatos, olvasmányos és lendületes, sehol nem vontatott, a sámándobos mondat sehogy nem passzol a könyvbe, meg van szerkesztői hiba, elütések, kibírható. Ennél számomra sokkal zavaróbb volt a folyamatos Magyarország pocskondiázás. A szerző szerint Budapesten és vidéken omladozó, szürke épületek és kiégett, fáradt emberek vannak mindenhol. Az egészségügy nem működik, a foci haldoklik, az élet szar. Sajnálom a szerzőt, hogy ilyen szemüvegen keresztül látja csak a hazáját, de azt, hogy ezt velünk is el akarja hitetni, az felháborít. 2024-es kiadású könyvben tényként említeni például a hálapénzt, egyenesen rágalmazás. Ha szerinte ez tény, jelentse fel az érintett orvosokat, mert ez törvénysértő - amióta eltörölték. Ha viszont rosszindulatoskodik, akkor a kiadójának kellene az ilyen mondatokat kihúzni.