Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját. Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik? De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást. „…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”
4.5* Újabb szerző iratkozott fel a „nyugdíjban minél többet olvasni tőle” listára. Ráadásul a regény eszembe idézte egyik fiatalkori kedvenc szünidei sorozatomat egy ikerpárról, ahol a lány az elcsavargott öccse/bátyja helyett utazott el nyaralni, így a fiú kénytelen volt lányruhába bújva tölteni a szünidőt. A mágia, a nem harcias női mágia rész nagyon tetszett, de a mágia felébresztése… nem is tudom, minek nevezzem, mert nincs rajta az erotikus címke, nem is gyűrik a lepedőt, de valahogy azok a jelenetek mégis nagyon távol állnak tőlem (azért a fél pont levonás). Lidérc szuper, Morttól nem voltam elájulva, hiába írják le csuda férfiasnak. Kíváncsian várom a többi részt.
Gyors, szórakoztató olvasmány, bár néhány eleme ismerős lehet Scar sorozatából; a főszereplők meg felidézték bennem Vavyan Fable Álmok Tengerének karaktereit.
Régóta szemezgettem már ezzel a könyvvel, On Sai már az Apa, randizhatok egy lovaggal? óta megnyert magának. Annak talán nem feltétlenül én voltam a célcsoportja, de a létező legjobb időpontban olvastam és azóta is nagyon szeretem On Sai írásait, így nem volt kérdés, hogy a Vágymágusok sorozatra is lecsapok, amint lehet.
A Vágymágusok, ahogyan az már a címéből is sejthető, átlépi az Apa, randizhatok egy lovaggal? tiszta, YA világát. Bár a Könyvmolyképző Kiadó a vörös pöttyös kategóriába sorolta, szerintem azért bőven akadtak itt arcpirító jelenetek (khmm, igen Lidérc, rád nézek és a körtékre…!)
A történet főhőse Szépvölgyi Rianna, aki a Szépvölgyi család grófkisasszonya. Nemes lánya egy kissé talán bogaras családnak és borzalmas titkot rejteget: örökölte az anyja mágiáját és ő is szipoly lett. A könyv világában a mágia kettős, létezik tipikusan férfi és tipikusan női mágia (bár a történet során már kaptunk kitekintést arra is, hogy ez nem feltétlenül törvényszerű, inkább csak amolyan évek során gyökeret vert szokás). Ezutóbbit képesek uralni a szipolyok, akik a természet erejéből, illetve a vágyakozásból táplálkoznak. Ahogyan az várható, a férfiak uralta világ nem tűrte meg őket sokáig, a szipolyokat üldözik és kíméletlenül legyilkolják, így Riannának is titkolnia kell a képességét. Ikertestvére, Roan bár maga is birtokolja a mágiát, képtelen betölteni a családban a férfi szerepet, így ezt gyakran Rianna teszi meg helyette. Egypetéjű ikrekként gyakran cserélnek helyet, hogy Roan a zenének és a művészeteknek élhessen, Rianna pedig a kezébe vehesse a dolgokat.
A gond akkor kezdődik, amikor a völgybe érkezik Ras parancsnok, aki a hírhedt Kartal hercegnek gyűjt mágusokat és Riannát találja meg a testvére ruháiban. Így aztán felcserélik őket és Roanból Rianna lesz, Riannából pedig a testvére, Roan.
Ahogyan az az On Sai könyvekre jellemző, a történet telis-tele van humorosabbnál humorosabb jelenetekkel, amik csak úgy kínálkoznak az alapszituációból. Dobjunk egy széltől is óvott nemeslányt egy halom vele egykorú férfi közé és nézzük, ahogy sorozatosan megbotránkozik az izzadtságtól büdös, sörszagú, pajzán valóságon. Mert bizony a mesebeli lovagok igenis látogatják a latrinát, böfögnek, disznó vicceket mondanak és minden borzalmat művelnek, amiről egy lánynak tudnia sem kellene. Nemhogy egy grófkisasszonynak...
A teljes ajánlóért és értékelésért keresd fel a blogunkat!:)
Egy egész könyv arra felépítve, hogy a főhős mindent (metafórikus) szexszel old meg nem egy biztosíték a jó könyvre, és pontosan ezt is kapjuk: eléggé kifullad a végére, mert pontosan tudjuk, hogy minden problémának mi lesz a megoldása. Közben mindenki megőrül érte, kicsit Mary Sue terület felé ringatva a karaktert.
A hősnő fiúruhában a férfiak világában régi toposz, annak egész ötletes, márhogy a megoldások, amikkel elkerüli a lebukást, és jól is jelzik, hogy hosszabb távon nem fenntartható az állapot.
Ezen kívül nem nagyon tudok mit írni erről a könyvről, hiányzik belőle On Sai jellegzetes humora, a mesterséges szavak még mindig kicsit esetlenül jönnek, a világ közepesen ötletes.
Szuper. Maga a varázsmese szüzséje, hogy a hős elszakad otthonról. Lány a fiúk között, Mulánosan be is illeszkedik, múltbeli AU sztori boszorkány égetéssel. De a legjobb minden részlet közül a női varazslók a "rosszak". Pedig ha belegondolok kiegészítik egymást.
Majdnem lemondtam erről a csodás élményről, a Calderon mély nyomot hagyott bennem, az Apa, randizhatok egy lovaggal? viszont nagy csalódás volt számomra. Épp ezért a decemberi dömping alkalmával úgy éreztem, nem vásárolhatok ész nélkül minden szimpatikus könyvet, de Indie meglepett vele karácsonyra. ^-^ Eleinte nehezen szakadtam el Mulán történetétől, ahol a lány apja helyett vonul hadba, mert valljuk be, hasonlóan kezdődik a sztori, de hamar el tudtam engedni, mert a folytatás sokkal többet nyújt. Imádtam, ahogy a mágia átszövi az egész könyvet. Rianna számos kellemetlen és sokszor megmosolyogtató helyzetbe került, amit egytől egyig öröm volt olvasni. A szereplők tartogattak bőven meglepetést, és amikor már azt hiszem kibogoztam a szálakat, az Írónő elterelő hadműveletbe kezd és csak nézek, hogy akkor most mi is van? Hiányolhatnám a szerelmi szálat, mert klasszikus értelemben ez nem volt benne, de helyette számos olyan esemény történt, amik miatt szinte még olvasás közben is elpirultam. Alig várom, hogy kiderüljön meddig képes Rianna ezt a színjátékot űzni, és pár titok lelepleződése után, hogyan folytatódik a kalandja. Remélem nem kell sokat várnunk a folytatásra. :)
Már az első fejezetekben is úgy éreztem, hogy furcsa a könyv hangulata, és egyszerűen taszít olvasás közben. Az ikercsere kezdetben még érdekes volt, de egy idő után abszurddá vált, hogy Rianna nem bukik le a sok férfi között. Egy 17 éves lányról beszélünk, mégiscsak teljesen más egy kamaszlány testalkata, arca vagy akár a hangja, mint egy fiúé. Azóta már tudom, hogy több könyvön keresztül húzódik ez a rejtőzködés és titkolózás, ami valószínűleg sok kellemetlen bonyodalomhoz vezet.
A természet szerepe először még tetszett, de Rianna és Lidérc kis akciója után kicsit megundorodtam a körtéktől (annyira nem fájó pont, mert amúgy sem szeretem a körtét). A mágusokról és a mágiarendszer működéséről keveset tudtam meg, a szipolyok tűntek érdekesebbnek, de tényleg csak információmorzsákat kaptam. Hiányérzetem volt emiatt, miközben a vágymágusok téma pedig nagyon furcsa volt nekem.
Ha azon még túl is lépek, hogy Rianna tökéletesen alakítja a fiút, akkor is vannak problémák. Lidérc, Ras és Mort rejtélyes módon nem fogtak gyanút amiatt, hogy hirtelen mindannyian elkezdtek vonzódni egy fiúhoz. Többször is szóba került, hogy Roan mágiája szokatlan, különleges az illata és a természettel való bensőséges kapcsolata, mégsem gondoltak rá, hogy lány lehet.
A legidegesítőbb Roan volt, aki nem igazán sietett megmenteni a testévérét, hanem önző módon élvezte az otthona kényelmét és a hölgyek társaságát a nővére szerepében.
Azt pedig nagyon könnyú volt kitalálni, ki lehet a hírhedt Kartal herceg a fiúk közül.
Gondolkodom rajta, hogy folytassam-e a sorozatot, talán egyszer esélyt adok még neki, de egyértelműen marad a könyvtári kölcsönzés.
Ahogy a Calderon 1-2ben is: remek karakterek, érdekes kiindulási pontok, kérdések, amikre tényleg érdemes választ kapni, kellően kifejtett, mégsem agyonboncolt világ és szimpatikus, erős, fantasztikusan megírt fő-főszereplő (ami azért sem elhanyagolható, mert E/1-ben követjük az eseményeket rajta keresztül). Az érzékiség faktorról pedig csak annyit, hogy az aszalt körtére innentől nem tudok ugyanolyan érdektelen, sztoikus nyugalommal tekinteni. Nagyon jól kiegyensúlyozott a regény a politikai/hatalmi intrika és az érzéki/érzelmes jelenetek terén! Hangulat terén sincs panasz, a megfelelő helyeken, a megfelelő mennyiségben és az "elvárható" helyről jön a humor. Egyetlen pillanatig sem éreztem erőltetettnek adott szituációkat, konfliktusokat, mert mind logikusan következtek vagy az adott helyzetből, vagy az adott szereplőgárdából - hangsúlyozom: szerintem! Alig várom, hogy felfaljam a 2. részt! :)
A humor, a fantázia, a folytonos baj keverés és az eszméletlenül jó szerelmi szálak. Bárki aki látja egy könyvesboltban 🙏🏻 ne csak nézzétek, kapjátok le és vigyétek haza. Kindelen kezdtem el olvasni, de úgy megszerettem, hogy muszáj volt az egész sorozatot a könyvespolcomra tenni. Kezdjetek bele bátran ! Megéri ♥️
Ez a könyv maga a szipoly! Egyszerűen imádtam. Csak úgy olvastatta magát. Érzem, hogy legalább 100-szor elfogom olvasni. De most ezzel egyenlőre végeztem. Jöhet a 2.kötet!😍
Érdekes olvasmány volt, habár kicsit lassan indult el. [off] Szinte ugyanazt éreztem, mint a Levegő-népe trilógiával kapcsolatban: lassan indul, de szuper lesz, a női karakterrel lassabban tudtam megbarátkozni, de a pasik mind egy álom. A világ elképzelése és felépítése is hasonló. Talán megint bezavart, hogy alig telt el idő a kötetek között^^" .[/off] Tetszett hogy egy női karakter hogyan próbálja túlélni és érvényesülni egyszerre a férfiak által dominált mágia világában. Ám kedvencem mégis Rast volt, na meg Lidérc. Kíváncsi vagyok hogyan fognak a dolgok alakulni a későbbiekben. [spoiler]Habár miután kiderült, hogy Lidérc valójában a herceg gondolom Rast esélyei a lányra igencsak lecsökkentek. Sajnos ez a fordulat kicsit kiszámítható volt, maximum Rianna lepődött meg.[/spoiler] [spoiler] Azért arra is kíváncsi leszek, hogy Mort fog-e továbbra is nagyobb szerepet kapni, hogy kiderült mégsem ő a titokzatos álruhás herceg. [/spoiler] Az igazi Roan viszont nagyot zuhant a történet végére a szemembe, bíztam benne, hogy a sarkára áll, de nagyon nem így lett. Kíváncsian várom majd a történet folytatását [off], olyannyira, hogy az eddig betervezett könyv helyett is inkább ennek a második részével folytatom tovább :) [/off].