Hogyan határozza meg a történelem a jelent?

by Johan Huizinga (Balogh Tamás)

Hogyan ​határozza meg a történelem a jelent? ezt a beszédét Huizinga nem mondhatta el, mert a felkérést követően megkezdődtek a megszálló hatóságok retorziói, melyek végeredményeképpen aztán be is záratták a leideni egyetemet, nem tűrve a professzorok tiltakozását. A cikk csak a háború után jelent meg. Beszédes tény.

És a kérdésre adott válasz: Ahogy az emberiség járja, csak járja útját a századok során, és finomodik a történettudomány, úgy lesz mind gazdagabb és sokszínűbb az emberiség emlékezete, a történelem, amellyel, akarja vagy sem, számolnia kell Mindez azzal jár, hogy ezt a mi mostani jelenünket, történeti érzéke hiába mégoly fejlett, kevésbé határozza meg a történelem, mint amennyire a korábbi szegényesebb és egyoldalúbb időszakokat meghatározta.

A kötet nyolc írásában melyet a fordító, Balogh Tamás válogatott szemlélhetjük azt a kifinomult gondolkodásmódot, ahogy a nagy hatású holland szellemtörténész Huizinga kezeli a történelem és a történészi szerep megítélését, változását és hatását.

248 pages, Paperback

Published January 1, 2015

About the author

Johan Huizinga was a Dutch historian and one of the founders of modern cultural history.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Szeretem, ahogy Huizinga gondolkodik. Tipikus összefoglaló elme, aki nem veszik el a részletekben, hanem organikus egészek létrehozására törekszik. Egy Dürer-metszet nála éppúgy, vagy még inkább része a történelemnek, mint egy parasztlázadás, vagy valami piszlicsáré német-római császár megkoronázása. A nagy események, fordulópontok ugyanis inkább elfedik a folyamatok lényegét, ám a piciben opcionálisan ott van az a történelmi esszencia, ami megfelelő nyitottsággal vizsgálódva nagy ráébredésekre vezeti az emberfiát. És van valami, amiből mi magyarok, kifejezetten sokat tanulhatnánk tőle: hogy hogyan kell büszkének lenni kis nemzet voltunkra. Huizinga szeret hollandnak lenni (bármit is jelentsen ez), hazafi, ahogy mondani szokás – de a hollandok unikális jellegéhez nála sosem vegyül holmi bújtatottan agresszív birodalmi ábránd. Pedig voltak a holland történelemnek is dicső, „nagy” pillanatai – volt Hollandia a „tengerek ura”, heroikus harcot vívott a nála hatalmasabb spanyolokkal, és egészen combos gyarmatbirodalmat eszkábált össze magának –, de Huizinga ezt nem sírja vissza. Ő épp Hollandia kicsiségében, nyugodt „polgáriságában” érzi jól magát – mert a kicsi szép. A kicsi családias. A kicsiség rugalmasságra nevel. Tehát a kicsiség érték. Merjünk kicsik lenni! (Nemzeti minimalizmus.)

A kötet vegyesen tartalmaz Huizinga fő szakirányával, a középkorral kapcsolatos írásokat, és olyanokat, amik konkrétan korához (a ’20-as, ’30-as, ’40-es évekhez) szólnak. Gáncs legfeljebb utóbbiakat illetheti – mert bár a szerző jól érzékeli az arányos érdekképviselet problematikáját, és a különböző jobboldali radikalizmusok megerősödésében rejlő katasztrófát, megoldási javaslata túlzottan homályos, hogy azt ne mondjam: idealista. Valamiféle „jó vezetőben” gondolkodik, aki nem parancsol, hanem a szó nemesebb értelmében „vezet”, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt nem sikerült kisilabizálnom. Mindenesetre én a magam részéről nem hallottam még olyan diktátorról, aki ne lett volna meggyőződve róla, hogy ő mellesleg „jó vezető” is. Csak hát más definíciók talaján mozgott. Ám ettől függetlenül ez egy nagyon jó kis válogatás, ami remekül illusztrálja, mit is evett például Radnóti Huizingán: a nyitott, liberális-konzervatív gondolatokat gyönyörű, irodalmi szintű tálalásban.