What do you think?
Rate this book
Queer Budapest, 1873–1961
By the dawn of the twentieth century, Budapest was a burgeoning cosmopolitan metropolis. Known at the time as the “Pearl of the Danube,” it boasted some of Europe’s most innovative architectural and cultural achievements, and its growing middle class was committed to advancing the city’s liberal politics and making it an intellectual and commercial crossroads between East and West. In addition, as historian Anita Kurimay reveals, fin-de-siècle Budapest was also famous for its boisterous public sexual culture, including a robust gay subculture. Queer Budapest is the riveting story of nonnormative sexualities in Hungary as they were understood, experienced, and policed between the birth of the capital as a unified metropolis in 1873 and the decriminalization of male homosexual acts in 1961.
Kurimay explores how and why a series of illiberal Hungarian regimes came to regulate but also tolerate and protect queer life. She also explains how the precarious coexistence between the illiberal state and queer community ended abruptly at the close of World War II. A stunning reappraisal of sexuality’s political implications, Queer Budapest recuperates queer communities as an integral part of Hungary’s—and Europe’s—modern incarnation.
Kurimay explores how and why a series of illiberal Hungarian regimes came to regulate but also tolerate and protect queer life. She also explains how the precarious coexistence between the illiberal state and queer community ended abruptly at the close of World War II. A stunning reappraisal of sexuality’s political implications, Queer Budapest recuperates queer communities as an integral part of Hungary’s—and Europe’s—modern incarnation.
336 pages, Paperback
First published June 5, 2020
8 people are currently reading
108 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
Read
April 30, 2023Szuper, hogy a mai politikai és kulturális kontextusban ez a könyv megjelenhetett magyarul. A meleg történelem és történetek megírása és elmesélése fontos és építő, nagyon örülök hogy van, aki foglalkozik ezzel és nem csak a közelmúltra korlátozva.
Ennek ellenére problémásnak találom, hogy a könyv fókuszában nem melegek vannak, hanem jellemzően a férfiakkal szexelő férfiak (MSM). Azaz a borítón megjelölt „meleg szubkultúra” értelmezése sok esetben kimerül abban, hogy a fellelhető források alapján mutatja be a szerző azt, hogy hogyan kezelték azokat a férfiakat akiket rajtakaptak azon, hogy más férfiakkal nyilvános helyeken szexelnek / próbálnak szexelni. Fájdalmasan hiányzik azonban a könyvből minden más, ami a melegekkel kapcsolatos lehet. Nem csak arra gondolok, hogy a maga szubkultúra bemutatása hiányos (feltehetőleg a források hiánya miatt), hanem arra is, hogy a szerző szinte teljes egészében a férfiakkal szexelő férfiakra fókuszál, nőkről a Tormay Cecil féle botrányt bemutató fejezeten kívül kevés szó esik, és a meleg identitást lecsupaszítja a (publikus tereken történő) szexre. Mit tudunk a néhányszor említett meleg bulikról? Mi a helyzet a meleg párkapcsolatokkal? A könyv közepetáján találunk néhány (forrás megjelölés nélküli) fotót látszólag melegnek tűnő férfiakról különböző strandokon. Mi az ő történetük? Hogyan kapcsolódnak a könyv egészéhez?
Nem tudom eldönteni, hogy csalódottságom csak annak köszönhető-e, hogy a könyv fülszövege nincs összhangban a tartalommal, vagy annak is, hogy nagyon kevés szó esik a meleg identitásról és a mindennapi életről a könyvben. Feltételezem, hogy ennek oka elsősorban a forráshiány lehet, de jelen formájában ez a könyv alig-alig tudja betömni azt a lyukat, amit az epilógusban jelzettek szerint betömni hívatott volt: bemutatni a meleg közösség számára letűnt korok meleg LMBTQ+ történeteit.
Kicsit értetlenül állok az előtt is, hogy miért pont így jelent meg ez a könyv. Ha jól értelmezem, a kiadvány a szerző angolul megjelent könyvének (Queer Budapest 1873-1961) átdolgozott kiadása. Nincs specifikálva, hogy miben más, mint az eredeti könyv, de a neten fellelhető információk szerint nagyjából hasonló terjedelmű és formátumú, mint az angol nyelvű mű. Nem világos, hogy ha fordítás született, akkor miért van erre szükség, hiszen feltételezhetjük, hogy a gender és queer témákkal foglalkozó kutatók és diákok elboldogulnának az angol változattal is. Ha pedig valóban átdolgozásról van szó, akkor miért nem vették kicsit kötetlenebbre a stílust? A könyv ugyanis magában hordozza az akadémiai kiadványok jellemző problémáit – terjengős, túlírt, kör-körös fejezetek, a rendelkezésre álló limitált források alapján levont következtetések, többször visszatérő repetitív tézisek stb. A forrásmegjelölések nélkül 300 oldalas könyv érdekes olvasmány lenne 150 oldalasan, patent megszerkesztve.
Jó szívvel nem tudok sok csillagot adni a könyvnek, témája miatt pedig nem szeretném lepontozni, így inkább nem értékelem csillagokkal.
Ennek ellenére problémásnak találom, hogy a könyv fókuszában nem melegek vannak, hanem jellemzően a férfiakkal szexelő férfiak (MSM). Azaz a borítón megjelölt „meleg szubkultúra” értelmezése sok esetben kimerül abban, hogy a fellelhető források alapján mutatja be a szerző azt, hogy hogyan kezelték azokat a férfiakat akiket rajtakaptak azon, hogy más férfiakkal nyilvános helyeken szexelnek / próbálnak szexelni. Fájdalmasan hiányzik azonban a könyvből minden más, ami a melegekkel kapcsolatos lehet. Nem csak arra gondolok, hogy a maga szubkultúra bemutatása hiányos (feltehetőleg a források hiánya miatt), hanem arra is, hogy a szerző szinte teljes egészében a férfiakkal szexelő férfiakra fókuszál, nőkről a Tormay Cecil féle botrányt bemutató fejezeten kívül kevés szó esik, és a meleg identitást lecsupaszítja a (publikus tereken történő) szexre. Mit tudunk a néhányszor említett meleg bulikról? Mi a helyzet a meleg párkapcsolatokkal? A könyv közepetáján találunk néhány (forrás megjelölés nélküli) fotót látszólag melegnek tűnő férfiakról különböző strandokon. Mi az ő történetük? Hogyan kapcsolódnak a könyv egészéhez?
Nem tudom eldönteni, hogy csalódottságom csak annak köszönhető-e, hogy a könyv fülszövege nincs összhangban a tartalommal, vagy annak is, hogy nagyon kevés szó esik a meleg identitásról és a mindennapi életről a könyvben. Feltételezem, hogy ennek oka elsősorban a forráshiány lehet, de jelen formájában ez a könyv alig-alig tudja betömni azt a lyukat, amit az epilógusban jelzettek szerint betömni hívatott volt: bemutatni a meleg közösség számára letűnt korok meleg LMBTQ+ történeteit.
Kicsit értetlenül állok az előtt is, hogy miért pont így jelent meg ez a könyv. Ha jól értelmezem, a kiadvány a szerző angolul megjelent könyvének (Queer Budapest 1873-1961) átdolgozott kiadása. Nincs specifikálva, hogy miben más, mint az eredeti könyv, de a neten fellelhető információk szerint nagyjából hasonló terjedelmű és formátumú, mint az angol nyelvű mű. Nem világos, hogy ha fordítás született, akkor miért van erre szükség, hiszen feltételezhetjük, hogy a gender és queer témákkal foglalkozó kutatók és diákok elboldogulnának az angol változattal is. Ha pedig valóban átdolgozásról van szó, akkor miért nem vették kicsit kötetlenebbre a stílust? A könyv ugyanis magában hordozza az akadémiai kiadványok jellemző problémáit – terjengős, túlírt, kör-körös fejezetek, a rendelkezésre álló limitált források alapján levont következtetések, többször visszatérő repetitív tézisek stb. A forrásmegjelölések nélkül 300 oldalas könyv érdekes olvasmány lenne 150 oldalasan, patent megszerkesztve.
Jó szívvel nem tudok sok csillagot adni a könyvnek, témája miatt pedig nem szeretném lepontozni, így inkább nem értékelem csillagokkal.
Displaying 1 of 1 review